Napjainkban ez a cím a liberálisoknak köszönhetően félreérthető, ám a 19. században egyszerűen csak annyit jelentett, hogy régésznőnk nagyszámú leletének többségét saját maga ásta ki, mindenfajta időjárási viszonyok között rengeteg fárasztó fizikai munkát végzett a terepen, s nem volt annyi ereje, mint egy férfinek.

Bár az írás álságosan úgy van írva és szerkesztve, mintha szerzőjét felháborítaná Torma Zsófia mellőzése, vegyük észre, hogy Varga Máté valójában tudatosan lebontja, lerombolja a régésznő okos, céltudatos, erős, egyúttal nagylelkű, adakozó, segítőkész személyiségét az ilyen megállapításokkal: "Torma Zsófia az igyekvő, autodidakta, vidéki amatőr..., erős kisebbségi komplexussal és feltehetőleg pszichológiai problémákkal is küzdő Torma Zsófia..., a megszállottan kutató Torma Zsófia..."

Miközben Varga Máté a régésznő mellőzésén háborog, a "jamnajákról" és a zsinegdíszes kultúráról szóló saját zavaros fejtegetésébe burkolva ugyancsak szorgalmasan bontogatja, rombolja, tagadja, Zsófia tudományos eredményeit is.

Furcsa az is, hogy Varga Máté az erdélyi Torma Zsófia munkásságát túlnyomó részben nem a régésznő saját írásai vagy magyar szerzők, hanem egy román régésznő, Laura Coltofean alapján értékeli. Torma Zsófia kisajátítására való román törekvés itt ugyanúgy tetten érhető, mint ahogyan a Tatárlakai leletekre is rátették a kezüket. S bolondok is lennének, ha nem tennék, hiszen mind Torma Zsófia, mind a Tatárlakai lelet szabad préda, a Magyar Tudományos Akadémia maga határolódik el tőlük.

Torma Zsófia azonban világosan kifejti: "Tordos...culturrétegében a dákok erősített lakásainak nyomai még elő nem fordultak, a dákokat sem tekinthetjük ez okáért hazánk legrégibb teleplakóinak.....mint hazánk legrégibb népiről, az agathyrsekről emlékezik meg Herodot...". Az agatirszekről pedig köztudott, hogy a szkítákhoz tartoztak. Tehát nem dákok nem vlachok, nem románok. Tanulmányainak más részéből is idézhetnék még hasonló érveket.

Zsófia románok iránti szeretetének túlhangsúlyozását annak "köszönheti", hogy bátyjának, Torma Károlynak leánya Victor Babes román orvoshoz ment feleségül. Igen valószínű, hogy Babes szédítő karrierjét, amelynek csúcsa, hogy a világhírű német antropológus, Rudolf Virchow keze alatt dolgozhatott, Zsófiának köszönheti. Virchow ugyanis a régésznő levelezőtársa, tisztelője volt, Erdélyben is felkereste.

Nem szándékom végig elemezni a cikket, de néhány gondolatára kitérek:

Varga Máté írja: "...a Torma Zsófia által megszállottan kutatott "tordosi írásbeliség" sem állta ki az idő próbáját. Sayce óvatossága indokoltnak bizonyult és a mai tudományos konszenzus azt támasztja alá, hogy a "Duna menti írásbeliség" sosem létezett, a tordosi agyagedények jelei és az 1961-ben a közeli Tatárlakáról (Tărtăria) előkerült (szintén a tordosi kultúrához köthető) korongokon felfedezhető szimbólumoknak nem létezett valódi írásra jellemző mögöttes jelentése."

A gondolatsort könnyen lehet szintén román, de józanabb és tudományosabb állásponttal is cáfolni, mert bizony a Zsófia által "megszállottan" kutatott tordosi írásbeliség nagyon is kiállta az idők próbáját. A The Danube Script in Light of the Turdas and Tartaria discoveries (Exhibition Catalogue, 2009) a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban (a régi Bástya utcában) volt kapható egy nagyszabású kiállítás alkalmával, itt a tatárlakai leleteket is láthattuk. Ez nem csak egyszerű kiállítás katalógus, hanem közel 200 oldalas angol-román nyelvű tudományos munka, a kolozsvári múzeum régészei, köztük románok készítették. És láss csodát, éppen ellenkező véleményen vannak, mint Varga Máté szintén román forrása.

A 70. oldalon például egy szemléletes térképet (benne Magyarország jó részével is) találunk a köv. aláírással: "The region where the Danube civilization and the Danube script fluorished." Magyarul: A terület, ahol a Dunai civilizácó és a Dunai írás virágzott. Tehát nem csak hogy létezett, hanem még virágzott is, a "tudományos konszenzusok" ellenére!

24. oldal: "...well established dating methods has situated the Tartaria complex, as well as the tablets to the end of the sixth millenium BC, and the Turdas script around the middle of the fifth millenium BC." Magyarul: ... jól megalapozott kormeghatározási módszerek a tatárlakai leletegyüttest, úgymint a táblácskákat a Kr. előtti 6. évezred végére, a tordosi írást pedig a Kr. e.5. évezred közepére helyezik.

Látjuk, hogy ennek a virágzó tordosi írásbeliségnek még a korát is megállapították jól megalapozott módszerekkel, a spekulatív konszenzusok ellenére.

Néhány további érv amellett, hogy jelentős írásbeliség létezett Tordoson és környékén:

Harmatta János nyelvész, akadémikus: "Olyan jelek, amelyeknek valamilyen kapcsolatát a régi mezopotámiai írásbeliséggel fel lehetett tenni, már a múlt században is kerültek elő elég nagy számban Tordoson s feltárójuk, ill. gyűjtőjük, Torma Zsófia már 1879-ben utalt is a tordosi jelek és az asszír-babiloni írásbeliség kapcsolatának lehetőségeire, és e feltevést nem kisebb tudós, mint A. H. Sayce is komolyan mérlegelte." (In: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában, Antik Tanulmányok, 1966/235)

Makkay János régészprofesszor A tartariai leletek című nagyszerű könyvében közli az általa 1969-ben összeállított és Tordos jelcsoport-nak nevezett jelgyűjteményt. (1990)

Jelentősnek tartja a Duna menti írásbeliséget és gondolatközlő írásra alkalmas betűknek tekintik a tordosi jeleket Shan M.M. Winn kanadai kutató, aki a Pre Writing in south - eastern Europe című jel katalógusában tette közzé ezeket. (Western Publishers,1981). Bejárta ennek az írásbeliségnek a területét, kb. 900 jelet gyűjtött, volt Magyarországon is.

Úgy tűnik, hogy Varga Máté és román forrása nem ismerte fel, vagy tudatosan hallgat Torma Zsófia legjelentősebb felfedezéseinek egyikéről, az agyagkorongokon és edénytöredékeken lévő rovásjelekről.

Forrai Sándor írja: "A Kárpát-medence ősi írásbeliségének másik fontos bizonyítéka, az első magyar régésznő, Torma Zsófia által 1875-ben a Tatárlakától kb. 20 km-re lévő Tordos határában talált írásos agyagkorongocskák... Ez utóbbiak között Torma Zsófia határozottan felismert négy ősi székely rovásjelet: NY, ZS, T, C." (Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, 1994/25). Forrai azonosította még a B, D, F, P, G, SZ, J, A rovásbetűket is.

Jómagam a Tordos - Vinca szakirodalomban közzétett jelek mindegyikének megtaláltam az alakilag azonos párját a székely-magyar rovásírásban, az E betűt kivéve. A Torma Zsófia által gyűjtött korongok jeleit elemezve pedig összerovásokat is észrevettem, melyekből rövid szavakat fejtettem meg.

(Összerovás = ligatura)

Varga Máté írja: "...Torma Zsófiáról nem szólnak ismeretterjesztő könyvek, felfedezéseiről nem készülnek önálló kiállítások. Az egykori szászvárosi lakhelyén ma egy elektromos termékeket forgalmazó üzlet van, és a ház falán levő emléktáblát az új tulajdonos évekkel ezelőtt eltávolította. Az életművét jobban ismerő kis számú régészen kívül munkásságát ma szinte csak áltudományos ideológiák képviselői próbálják (saját szájízük szerint) értelmezni."

Ebben elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Torma Zsófiát el nem ismerő régészei, történészei a hibásak. Az ő tudatlanságuk vagy irigységük okozza, hogy Zsófiát főként a Varga Máté által "áltudományos ideológiák képviselői"-nek nevezettek méltatják, kutatják. Ugyancsak a fenti akadémiai régészeknek, történészeknek köszönhető, hogy Zsófia könyvét még ki is tiltották tudománytalanság vádjával 2010-ben a Kurultáj nevű rendezvényről. Természetesen a sztyeppei népek találkozóinak szervezőitől nem várható el, hogy ismerjék a 19. század tudományos életének legjelentősebb alakját, de valaki csak adta nekik a tanácsot, hogy Torma Zsófia művét tiltsák ki.

Míg az akadémiai tudomány kidobja ezeket az írásemlékeinket a szemétbe, mások kapva kapnak rajta. Erről szól Szakács Gábor: Román rovás? (Magyar Demokrata 2010. augusztus 31.) c. írása.

Kivétel Makkay János régészprofesszor, aki nagyszerű könyvet írt Zsófiáról Holt lóra patkó címmel (1999). Ő László Gyulához hasonlóan nem is lett a Tudományos Akadémia tagja. Jelen íráshoz illik a Hogyan lettek a blakokból románok, avagy hogyan támogatják teljes odaadással a magyar kutatók a román hipernacionalizmust? c. könyve (1997).

Varga Máté a román Laura Coltofean szerepét úgy állítja be, mintha a mellőzött Torma Zsófia mentőangyala lenne. Pedig a hölgy annak köszönheti szerencséjét, hogy a magyar "amatőrök, dilettánsok, laikusok, autodidakták, áltudományosok" összegyűjtött adatait, következtetéseit, szakirodalmát is felhasználta forrásként 2017-ben kiadott könyvéhez.

Nézzük csak, kik is ezek a források: Elsősorban Fehérné Walter Anna, aki a liberálisok és kommunisták diktatúrája miatt emigrációba kényszerült, de kis pénzéből is kiadta, közzétette 1972-ben Torma Zsófia addig az érdeklődők elől elzárt főművét Sumer nyomok Erdélyben címmel. Neki köszönhetően olvashatta Varga Máté is.

Továbbá a szászvárosi Fülöp Júlia gyógyszerésznő és helytörténész, aki a néhány száz fős kis magyar közösség lelke volt és évtizedeken át folytatta harcát a románokkal Zsófia emlékezetének megtartásáért. 2012-ben írt levelében értesített, hogy felkereste őt egy szebeni régészhallgató, akinek átadta gyűjtött anyagainak másolatát. S íme, annyit nem érdemelt Fülöp Júlia, akinek anyagaiból szakdolgozatot, esetleg doktorit is barkácsolt az ifjú román hölgy, hogy Varga Máté a nevét megemlítse.

Jómagam többszáz, Szakács Gáborral közös előadáson hívtam fel a figyelmet Torma Zsófiára, nagyméretű fényképét az előadásokon kitettük, fiataloknak példaképként ajánlottuk. Javaslatunkra Józsa Judit kerámiaszobrász készített gyönyörű alkotást a régésznőről, továbbá barátaink, Dorogi Ferenc Miklós kisplasztikát, Szabó Klára festményt. Többször jártunk Szászvároson, Déván, Tordoson és a kolozsvári múzeumban. Az első cikkem 2001-ben jelent meg róla a Magyar Demokratában, azóta könyvekben, honlapunkon teszem közzé kutatásaim eredményét, részben angolul is. Leveleket írtam a kolozsvári múzeumnak, tanulmányomat elküldtem, kértem, írják ki nevét a gyűjteményét tartalmazó tárlókra. Talán Fülöp Júliának és az én próbálkozásaimnak köszönhető, hogy a fent említett kolozsvári angol-román múzeumi kiadványban megjelent a következő: "The pioneer in the investigation of the Neolithic script that developed in the middle and lower Danube basin was the baroness Zsófia von Torma." Magyarul: Az újkőkorban a középső és alsó Duna medencéjében kialakult írás vizsgálatának úttörője Torma Zsófia bárónő volt.

Dr. Madarassy Enikő fizikus-matematikus új adatokkal gazdagított tanulmányt készített Torma Zsófiáról és Svédországban is, ahol jelenleg él, svéd nyelven megjelentette egy rangos folyóiratban.

Varga Máté írja: "Torma Zsófia és Tordos a hazai sumerológus diskurzus megkerülhetetlen elemévé vált. 2008-ban a 9. Kárpát-medencei Rovásírásversenyen még az ún. Szkíta-Hun-Pártus-Avar-Magyar Örökség Díjat is posztumusz neki ítélték."

Bár nem vagyunk sumerológusok, de az említett Díjat mi hoztuk létre Szakács Gáborral. Pontosan azért hoztuk létre, mert a hivatalos tudomány - Makkay János és munkatársai kivételével - nem hajlandó tudomást venni Torma Zsófia jelentőségéről. A díjat sikerült eljuttatnunk dr. Torma Miklósnénak, aki Zsófia bátyjának leszármazottja. Sőt, még a fentebb említett Fehérné Walter Annának is odaítéltük, jelképesen a 2011-es rovásírás versenyen adtuk át. De hát kinek is ítéltük volna a Díjat? Csak nem valamelyik finnugrista vagy turkológus feministának?

Varga Máté írja: "Kézenfekvőnek tűnhetne még, hogy Torma Zsófiára kizárólag mint korai, tragikus sorsú feminista ikonra tekintsünk, akit, bár teljes életét a tudománynak áldozta, a korai férfiközpontú kutatói társadalom sikeresen mellőzött és nyomott el. Nem lenne ez teljesen megalapozatlan...".

Nem tudom eldönteni, sírjak-e vagy kacagjak azon a felvetésen, hogy Torma Zsófia feminista volt. Csupán arra alapozva ezt, hogy nem ment férjhez. Lám csak, a katolikus vallású és tisztességes életű régésznőt ugyanúgy igyekeznek besározni, mint Tormay Cecile írónőt.

Varga Máté írja: "A már említett doktori disszertáció (Laura Coltofean román régészé) mellett a cikk megírásához Gyulai Pál "Torma Zsófia levelesládájából" könyvét, illetve a Makkay János által szerkesztett "Holt lóra patkó" című kötetet használtam fel."

Ki kell egészítenem Varga Mátét, ugyanis a cikk szövegéből kitetszik, hogy még a következő műveket is felhasználta:

-Fehérné Walter Anna kiadásában és előszavával: Torma Zsófia - Sumer nyomok Erdélyben (Buenos Aires, 1972)
-Friedrich Klára: Egy asszony a magyar régészet szolgálatában ( 2007), Torma Zsófia pontos születési ideje ( 2012), Emlékezés Torma Zsófia régésznőre a Hunyad - megyei Magyar Napokon (2012), Újabb adatok, ismeretek Torma Zsófia régésznőről (2013). Az írások többsége megtalálható könyveimben, folyóiratokban és a www.rovasirasforrai.hu KITEKINTŐ rovatában.
-Madarassy Enikő: Tanulmány Dr. Torma Zsófiáról - az első tudományos módszerrel dolgozó magyar régésznőről, aki felfedezte és elsőnek kezdte kutatni a tordosi kultúrát (2014)
-Szakács Gábor: Az első magyar régésznő (2012)

Varga Máté cikke azt jelzi, hogy most a liberálisok igyekeznek beülni a készbe, az "amatőrök, dilettánsok, laikusok és autodidakták" által összegyűjtött anyag felhasználásával. Nem tudjuk Varga kicsoda, a Torma Zsófia kutatásban neve nem szerepel, úgy tűnik ez a belépője. Lehet, hogy ő is amatőr, azaz nem régész, történész. Varga tanácsadójának, a rovásírással is foglalkozó Sándor Klárának sem ismerjük érdemeit a Torma Zsófia kutatásban. Sándor Klára a Wikipédia szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt az SZDSZ-MSZP jelöltjeként szerzett mandátumot és 2006-tól az Európa Tanács "Győzzük le a nők elleni erőszakot!" kampányának nemzeti összekötője. Nincs tudomásom róla, hogy a felvidéki Malina Hedvig érdekében tett volna valamit, vagy ügyét az Európa Tanács elé vitte volna, akit éppen 2006-ban néhány szlovák brutálisan összevert, mert magyarul telefonált.

Hadd világosítsam fel még valamiről Varga Mátét, mivel a nagyképű amatőrözés írásában tetten érhető: Itt Magyarországon nem mindenki értelmiségi, aki diplomás. 1945 után volt egy hosszú diktatórikus időszak, amikor a kirekesztő liberálisok és kommunisták nem engedték az értelmiségi származású, keresztény fiatalokat bejutni az egyetemekre. Így kicserélték az 1945 előtti értelmiséget proletárokra és az ezeket irányító liberális világpolgárokra. Nagyon jól felismerhetők ezek a kedvezményezett, kirekesztő proletárok, liberálisok és utódaik arról, hogy sem alapos tudásuk, sem az alapos tudással együtt járó nemesebb lelki adottságaik nincsenek, viszont tudományos érvek helyett fenyegetően lengetik az amatőrözés, dilettánsozás, laikusozás bunkósbotját azok felé, akiknek kutatásaiból élnek.

Sajnálatos, hogy a Tudományos Akadémia felelőtlenül átengedi a románoknak Torma Zsófia munkássága és más jelentős magyar művelődéstörténeti kincsek idegen és hamis szempontból történő értékelését. Ezzel újból és újból megerősíti a trianoni diktátumot, művelődéstörténeti szempontból is.

Varga Máté írásából az eddigiekhez képest nem tudtunk meg semmi újat Torma Zsófiáról, arra mégis jó volt, hogy észrevegyük, a liberálisok régésznőnk tudományos eredményeit továbbra sem fogadják el, viszont megkezdték róla a túlzottan románbarát és feminista kép kialakítását, ennek beépítését a köztudatba. Csak idő kérdése, hogy még egy zaklatót is találjanak számára...

Friedrich Klára tanár, rovásírás oktató, kutató

Az angol szövegeket Friedrich Klára fordította.

2018. november

Varga Máté cikkének elérhetősége: ==> Cikk ⇒