A MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE

• Bevezető helyett
• Első áttekintés
• Halál évezredes metszetekben
• Történelmünk különös ritmusáról
• Történelmünk rendhagyó ritmusának bizonyítékai:
• Királytáblázatok Iii.
• A ritmuszavarok háttértényezőiről
• Gyermekkirályok tündöklése és halála
• Királytáblázatok VI.
• Néhány szó az Árpádok végzetéről
• Törésvonalak és ritmusváltások szerves összefüggései
• Az Árpád - Ház kihalása: 1301.
• Bocskai szabadságharca: 1604 - 1606
• Rákóczi szabadságharca: 1704 - 1711
• Az 1848 - 1849 - i szabadságharc
• Az első világháború: 1914 - 1918
• A Habsburg - kor ellentétes előjelű törésvonalairól
• A Szent István - kori rejtett törésvonalról
• A XI. és XII. századi ritmusváltásokról, illetve törésvonalakról.
• A Német Aspirációk tetőzésének időszaka
• A Bizánci expanziós törekvések időszaka /1114 - 1205/
• Ellenkirályok tragédiája
• Királytáblázatok VII.
• Második áttekintés
• Az Árpádházi királyok kigyilkolása
• Mi volt Az Árpádok végzete?
• Homályos pontok Szent István halála körül
• Német Pétert megölik a magyarok.
• Árulók által legyilkolt és megdicsőült király
• Fogságban halt - e éhen katolikus Endre király?
• Király, akit saját trónszéke vert agyon
• Földönfutó Salamon király rejtélyes eltűnése
• Titkos tervek Magnus király /Első Géza/ elpusztítására
• Szent László király a mennybe száll
• Könyves Kálmán király és az országárulók
• A Halálra ölelgetett király szédületes históriája
• Az igazi Vak Béla rejtély
• II. Géza halála avagy a láthatatlan halálzóna
• Királytáblázatok VIII.
• Magyar három királyok
• Lukács érsek első haláljövendölése: "Negyven napon belül halott leszel, király!"
• Negyedik István megmérgeztetése bizánci prizmán keresztül
• Lukács érsek második haláljövendölése:
• Szentostyába rejtett méreggel meghalatott király
• Imre király halálának rejtelmes háttértényezői
• Hogyan költözött át gyermek László király az ártatlanság országába?
• Béketárgyalás örvén megmérgezett király
• Király, aki csodával határos módon kikerülte a halál kelepcéit
• Negyedik vagy Kun László király meggyilkolásának eltitkolt háttere
• Árpád-házi királyok hátborzongatóan különös temetése
• Titkok fekete pecsétjével örökre lezárt halál?
• Harmadik áttekintés
• Mi volt a vegyesházi királyok végzete?
• Két elűzött király
• Vencelt, a gyermek exkirályt meggyilkolják
• Ottó átokverten gyötrelmes uralkodása
• Róbert Károly titokzatos halála
• Miként Halt meg a három tenger mosta ország királya?
• Anjou Mária királynő megöletése
• Második vagy Kis Károly király felkoncoltatása
• Megmérgeztetés elől menekülő király - császár halálrománca
• Habsburg Albert királyt is a vérhas vitte el?
• A várnai csata királyáldozata
• Ötödik László király tragédiája és a bűnpalástolás
• Bécs várában megmérgezett király
• Velence porával megitatott király avagy Dobzse László mennybemenetele
• Lajos királyról mindenki tudta: Mohácsról nem tér vissza
• Szapolyai János halálszerződése
• Az Utolsó Habsburg - király titokzatos halála

BEVEZETŐ HELYETT

Nemzeti géniuszaink halállátomásaikban orvul megtámadott égig érő várhoz, kőszirthez, óriási tölgyhöz, dúsan termő diófához hasonlítják a magyar nemzetet:

Mély, magas égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak gyönyörű diófa,
Földre terítve?(...)

Annyi szélvészen diadalt nyert fa!
Nemtelen porban hever a nemes disz?
Ezt leendőnek lehetett - e vajon
Vélni felőled?

Senkinek kárán nem örült, sokaknak
Hűvös árnyékul fele hasznot hajtó
S kedvek étkeddel kereső kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?

Ah, minek kérdem! - szemembe tűnnek
Gyilkosaid. Nem volt külerőszak: ott benn,
Önmagadban volt megölő mirigyed
S titkos elejtőd

Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek, s a lett odúba
Hangyabolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!

Átkozott vendég! Viperák szülötte!
Ah szerencsétlen fa, s hazánk szelíd ég,
Szűz virágjában tehetős karoddal
Tartsd meg örökké!"

Baróti Szabó Dániel

"Nézd: a kevély tölgy, melyet az északi
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős, gyökerit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik"

Berzsenyi Dániel

Petőfi továbbviszi a látomást és sajátos összefoglalását adja a magyar sorsnak:

"Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van
És életed fáján pusztítanak.?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazul, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig a fa árnyékában
Pihentek hosszú századok alatt.
S most ez a hála!? Vétkes vak reménnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal meg rohantok minket,
Miként a holló, ha holttestre száll".

ELSŐ ÁTTEKINTÉS
HALÁL ÉVEZREDES METSZETEKBEN
TÖRTÉNELMÜNK KÜLÖNÖS RITMUSÁRÓL

Történelmünk utóbbi ezredévét titkok borítják. Titkok leple fedi történéseit, meglepő fordulatait, roppant töréseit. Látjuk a felületet, a bőröző anyagot rajta a hullámzásokat, forgókat, örvénygyűrűket, de nem tudjuk, mitől képződtek s mi rejlik lenn a mélyben. Még magát az eseményhullámzást sem értjük, ritmusát nem ismerjük, még csak föl sem fedeztük, hogy sajátos, semmi mással, semmilyen más nép eseménytörténetével össze nem hasonlítható ritmusa van: maga a ritmus is felfedezetlen, s némelyeket majd tagadásra késztet: ritmus, eseményritmus, történelmi ritmus, amelyből kiolvasható volna történelmünk menete, netán titkos háttere? - még elképzelni is képtelenség. Való igaz; mindennek van ritmusa, ami él, létezik, mozog, de a történelemnek hogy volna ritmusa?

Köztudott: a legszilárdabb, legprecízebb tudomány a matematika, a számok tudománya és az erre épülő matematikai logika. Nos, történelmünk ritmusát éppen a számok, számadatok, történelmi események, történelmi személyiségék életére és halálára vonatkozó és a mindenkori hatalmi viszonyok alakulásával a legszorosabban összefüggő számadatok bizonyítják: van ritmusa a történelemnek; a magyar történelemnek ez az utóbbi ezredévét legalábbis tisztán kivehető ritmus hatja át, ritmus; méghozzá nem holmi gépies - merev, külsőséges ritmus, de magából a magyar történelem mélyéből fakadó ritmus, olyan ritmus, amelynek már a létezése is titkokat sodor és titkokat hord a felszínre a mélyből, szabálytalan, váltakozó, lassuló - gyorsuló - akadozó - fölpörgően egymásra torlódó ritmus; ritmus, amely - bármilyen furcsa is ez - leginkább talán az emberi szív ritmusához hasonlítható, a már nem egészen egészséges, betegségtől, kóros elváltozásoktól, billentyűzavaroktól sújtott vagy ismeretlen hatóanyagoktól megtámadott szív szabálytalan ritmusához, ritmushoz, amely nyugalmi periódusaiban - ha van egyáltalán nyugalom, a történelemben - erőt és egészséget sugároz, hogy aztán kapkodó felgyorsulásaiban a fenyegető kataklizma közelítését érzékeltesse, hogy szorongató rángások után ismét enyhültebbre, lassúbb ritmusra váltson.

Királyok életének, uralkodásának és halálának számadatait vesszük sorra. Mit árulnak el ezek? Miféle titkokat rejtenek? Országos titkokat. A történelem titkait, rejtelmes mélyáramlatok vonulását, láthatatlan erők nyomtalan működését, áttetsző vízjeleket az égett papíron, jeleket a jelenések mögött; felszín mögötti árnyak vonulását, a titkos diplomácia nemzetközi erővonalait, leplezett cselszövényeit, a láthatatlan huzaloknak azt a hálózatát, amelyet nem képes követni a szem; csupán az elzuhanó koronás árnyat látjuk, de a mérget keverő vagy gyilokkal lesújtó kéz láthatatlan marad mindazzal egyetemben, ami mögötte húzódik, sőt maga a történés, a véres tragédia is olyannyira elfátyolozott, hogy alig követhetők a mozzanatok s valójában nem marad más, csupán a számadatok sűrű és szilárdságukban megdönthetetlen pillérei, a néma számok, ezek nyújtanak biztos fogódzót a kutatóknak, a szürke, arctalan, néma számok, azok szólalnak meg perdöntő vallomású tanúkként s vallomásuk halomra dönti a téves; hamis hiedelmek sorát szigorú cölöpjeiként, határkijelölő tényjelzőiként az igazságnak; s a számok, történelmi események, tények, életkeretek határjelzői közvetítik a ritmust is, a történelem háttértényezők megszabta különös ritmusát is, mert felfedik a fenyőgyanta zárványként beléjük préselődött királytragédiák sorát és nagy nemzeti kataklizmáink por - és hazugság - elfedte törésvonalait.

Figyeljük hát a ritmust és a fantasztikusan hullámzó, feltorlódó és hullámvölgybe süppedő számadatok sorát, hogy a tényfeltárás (titokfeltárás, történelemfeltárás) részeseivé váltan nyomon követhessük királyok feltündöklését és mélybezuhanását, országunk kormányzatának rejtjeles rázkódásait, törvények felé sodródását, váratlan zuhanásait, sorozatban elhulló ifjú királyokat és érzékelni fogjuk akárha egy menekülő szív dobaját hallanók: cáfolhatatlan tények füzére tanúsítja a gyors királycserék vad rázkódtatásait, s Árpád - kori és vegyesházi királyok korabeli történelmünk, illetve egész ezredévi történelmünk különös ritmusát.

Számokba rejtett történelem? Minden történelem a számok történelme. És minden számadat feltöretlen, ami mögött cselszövény, bűn, leples ármány húzódik. Csak az események felszínét, a gyümölcs héját látjuk. Történelmünk héja fölrepedezik, oly sok alatta a titok. Három nagy törésvonalat tartunk számon:

Árpád-házi királyok kora: 1001 - 1301
Vegyesházi királyok kora: 1301 - 1541
Habsburg-házi királyok kora: 1541 - 1918
Negyedik törésvonal a "vezérek korának" nevezett árpádi nagykirályok kora: 896 - 1001

És vannak még más törésvonalak is, méghozzá nem csupán a tatárjárás nem csupán az ország három részre szakítása, nem csupán a trianoni ország feldarabolás, nem csupán a negyvenöt évi szovjet megszállás, de még száz meg száz rejtett törésvonal. Történelmünket úgy át meg átszövik rettentő sebkorcokként, fényvarratokként a törésvonalak, hogy egész történelmünk olyan, akár egy lövészárkok és drótsövények véres akadályai szabdalta táj, titokjelekkel és vérnyomokkal jelölt pusztaság. A számadatok e törésvonalak titkait is őrzik.

Közelítsünk történelmünk és királyaink felé a haláluk felől a számadatok tükrében: ez az egyetlen célszerű eljárás, hiszen minden nyomozás visszafelé irányul: a következményből, a tettből indul vissza az előzmény felé, az okozatból az ok felé.

Tekintsük át figyelmesen első táblázatainkat

TÖRTÉNELMÜNK RENDHAGYÓ RITMUSÁNAK BIZONYÍTÉKAI:
VÁLTAKOZÓ GYORSULÁSOK ÉS LASSULÁSOK

KIRÁLYTÁBLÁZATOK I.

I. Árpádházi királyok kora
A teljesebb áttekinthetőség kedvéért belefoglaljuk kimutatásunkba az árpádi beköltözés utáni kor fejedelmeit.
Első szakasz: lassuló ritmus

Árpád	896 - 907	11 év
Zsolt	907 - 947	40 év
Taksony	947 - 972	25 év
Géza	972 - 997	25 év
Szent István	997 - 1038	41 év

(Zsolt és Taksony között, feltehetően rövid ideig, Fajsz uralkodott, de erre vonatkozólag nincs semmilyen pontos, megbízható adat.)

Összegezve:

5 uralkodó országolt összesen 142 évig

Átlagos uralkodási idő: 28,4 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

Urseulus (Orseolo) Péter	1038 - 1041	3 év
Aba Sámuel	1041 - 1044	3 év
Urseulus (Orseolo) Péter	1044 - 1046	2 év
I. Endre	1047 - 1060	13 év
I. Béla	1060 - 1063	3 év
Salamon (nagy megszakításokkal)	1063 - 1074	11 év
I. Géza	1074 - 1077	3 év

Összegezve:

Hét király uralkodott összesen 38 évig

Átlagos uralkodási idő: 5,4 év (Szent István egymaga 41 évig uralkodott

Második szakasz: lassuló ritmus

Szent László	1077 - 1095	18 év
Kálmán	1095 - 1116	21 év
II. István	1116 - 1131	15 év
II. Béla	1131 - 1141	10 év
II. Géza	1141 - 1161	20 év

Összegezve:

öt király uralkodott összesen 84 évig

Átlagos uralkodási idő:16,8 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

III. István	1161 - 1173	12 év
(III. István uralkodásának első felében még két király uralkodott:
II. László	1162	0,5 év
IV. István	1163	0,5 év)
III. Béla	1173 - 1196	23 év
Imre	1196 - 1204	8 év
III.László	1205	0,5 év

Összegezve:

Hat király uralkodott összesen 44,5 évig

Átlagos uralkodási idő: 7,3 év

Ám, ha e szakasz közepéből kivesszük III. Béla átmeneti stabilizációs kísérletet jelző, tartósabb uralkodását, úgy az uralkodási idő átlag 4,3 évre esik vissza: alig több, mint húsz év leforgása alatt öt király hanyatlott halálba a trónról!

Harmadik szakasz: lassuló ritmus

II. Endre	1205 - 1235	30 év
IV. Béla	1235 - 1270	35 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 65 évig

Átlagos uralkodási idő: 32,5 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

V. István	1270 - 1272	2 év
IV. László	1212 - 1290	18 év
III. Endre	1290 - 1301	11 év

Összegezve:

Három király uralkodott összesen 31 évig

Átlagos uralkodási idő: 10,3 év

Ez a felpörgő ritmusú szakasz történelmünk egyik legnagyobb rejtett törésvonalát, az Árpád-ház kihalását jelzi; a válság övezet szakadék felé vivő peremvidékeit: Kihal a karizmatikus királyok szent sora, az az Árpád-ház, amely már puszta létével megszabta, ki ülhet az ország trónjára: tehát csak magyar s a magyarságon belül is csak a legnemesebb ág tagja lehetett magyar király: ez az évszázadok véres küzdelmei s az árpádi honvisszafoglalás, szentesítette királyválasztási biztos vezérfonal itt elszakadt, már nem volt ősi mérce a király választáshoz, jószerivel bárki lehetett király, idegen is, külhoni személy, bárki aki hatalommal, csellel, erőszakkal képes volt ezt kicsikarni, s ilymódon, míg a magyar nemzet elbizonytalanodott, a magyar trónért folytatott harc kiszélesedett, nemzetközi színterekre helyeződött át az eddig főleg az országon belül folyó gyilkos hatalmi vetélkedés, s így az 1301 - től 1541 - ig tartó, változó hatalmi szintű korszak, a vegyesházi királyok kora a későbbi idegen uralom egyik akaratlan előkészítőjévé vált.

Fenti gyorsuló ritmusú szakasz a nemzeti halálszakadék peremét jelzi. Túlfelől a szakadék másik pereme felől ugyancsak két rövid uralkodású király - Vencel és Ottó - jelzi a tragikus átmenetet a viszonylag szerencsés újabb talpra álláshoz. Vencel csupán három évig, Ottó mindössze két évig uralkodott. Ez a két szakasz tehát a ritmus szemszögéből összefügg. S ha az előzőkkel e kettőt egybevetjük a következőkben tárul elénk e törésvonalas gyorsuló szakasz teljes képe: Öt király uralkodott összesen 36 - évig Átlagos uralkodási idő: 7,2 év

II. Vegyesházi királyok kora. (A teljesség kedvéért ide kell iktatnunk a vegyesházi királyokat bevezető és az imént már említett két királyt.)

(Vencel (cseh)	1301 - 1304	3.év
Ottó (bajor)	1305 - 1307	2 év

De folytassuk a sort.

Negyedik szakasz: lassuló ritmus

Károly Róbert	1307 - 1342	35 év
Nagy Lajos	1342 - 1382	40 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 75 évig

Átlag uralkodási idő: 37,5 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

Mária	1382 - 1395	13 év
Kis Károly (közben)	1386	2 hónap

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 13 évig

Átlag uralkodási idő: 6,5 év.

Ötödik szakasz: lassuló ritmus

Zsigmond:

1387 - 1437

50 év.

Összegezve:

50 évig uralkodott egyetlen király!

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

Albert	1437 - 1439	3 év
I. Ulászló	1440 - 1444	5 év
V. László	1445 - 1457	12 év

Összegezve:

Három király uralkodott összesen 20 évig

Átlag uralkodási idő: 6,5 év.

Hatodik szakasz: lassuló ritmus

Hunyadi Mátyás	1458 - 1490	32 év
II Ulászló	1490 - 1516	26 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 58 évig

Átlag uralkodási idő: 29 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

II. Lajos	1516 - 1526	10 év
Zápolya János ( és Ferdinánd)	1526 - 1540	14 év

Összegezve:

Két király (ellenkirály) uralkodott összesen 24 évig

Átlagos uralkodási idő: 12 év

III. Habsburg királyok kora

Hetedik szakasz: lassuló ritmus (A Habsburgok uralomra kerülésétől Bocskay szabadságharcáig)

I. Ferdinánd (+ ellenkirály)	1526 - 1564	38 év
Rudolf	1576 - 1608	32 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 70 évig

Átlagos uralkodási idő: 35 év

Nyolcadik szakasz: lassuló ritmus (Bocskay szabadságharcának leverésétől II. Rákóczi Ferenc szabadságharcáig)

II. Mátyás	1608 - 1619	11 év
II. Ferdinánd	1619 - 1637	18 év
III. Ferdinánd	1637 - 1657	20 év
I. Lipót	1657 - 1705	48 év

Összegezve:

Négy király uralkodott összesen 97 évig

Átlagos uralkodási idő: 24,2 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus (A Rákóczi - szabadságharc évei)

I. József

1705 - 1711

6 év

Kilencedik szakasz: lassuló ritmus. (A Rákóczi - szabadságharc leverésétől Mária Terézia haláláig)

III. Károly	1711 - 1740	29 év
Mária Terézia	1740 - 1780	40 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 69 évig

Átlagos uralkodási idő: 34,5 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmus

II. József	1780 - 1790	10 év
II. Lipót	1790 - 1792	2 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 12 évig

Átlagos uralkodási idő: 6 év

Tizedik szakasz: lassuló ritmus (Az 1848 - 1849 - i szabadságharc kitöréséig)

I. Ferenc	1792 - 1835	43 év
V. Ferdinánd	1835 - 1848	13 év

Összegezve:

Két király uralkodott összesen 56 évig

Átlagos uralkodási idő: 28 év

Tizenegyedik szakasz: lassú ritmus (Az 1848 - 1849 - i szabadságharc leverésétől az I. világháborúig)

I. Ferenc József

1848 - 1916

68 év

Vagyis 68 esztendeig uralkodott egyetlen király!

Záró - ellenszakasz: gyorsuló ritmus (Az I. világháború közepétől a befejezéséig)

IV. Károly

1916 - 1918

2 év

Észrevételek a vázolt szakaszokhoz

Milyen képet fest elénk e számoszlopok mezeje? Elénk dereng - e történetünk ritmusa? S mennyi titkot rejt e váltakozó lüktetés!

Lehetséges, hogy mindez a véletlen összjátéka, s arról van szó csupán, hogy némelyik királyunk rövidebb, a másik hosszabb ideig uralkodott? Végül is valamennyi király nem országolhatott egyazon ideig.
Mindez elképzelhető volna tán, de egy teljes évezreden át érvényesülő tendencia nem lehet véletlen műve.

1./ A ritmusváltozások törvényszerűségének s a mögöttük feszülő hatóerőknek legfőbb bizonysága maga a szakaszosság, a gyorsulások és lassulások szakaszos, csoportos váltakozása, az a tény, hogy - egy - két szabályt erősítő kivételtől eltekintve - a ritmusváltások nem korlátozódnak egy - egy királyra, és nem össze - vissza történnek, de a váltásokban határozott szabályosság figyelhető meg, s ha a ritmusváltás már megtörtént, úgy több hasonló uralkodási időtartamú király követi egymást, mintegy jelezve a már bekövetkezett áramlás erejét.
Kivált a negatív tendenciák felülkerekedését jelző eseményfelpörgések, gyors királycseréknél kimutatható ez. Főleg az Árpád - korban figyelhető meg, hogy királyok egész sora virágzik el egynéhány rövid év alatt.
Ha viszont sikerül a nekiszabadult pörgést valamilyen módon megállítani, illetve lelassítani, úgy egy - két emberöltőre is kiterjedhet a nyugodtabb, lassúbb érverés időszaka.

2./ Nem csekélyebb értékű, s kevésbé meggyőző bizonyság, hogy e ritmusváltások történelmi törésvonalakkal, kataklizmákkal, korszakváltásokkal is összefüggnek. De erre később, a maga helyén térünk ki.

3./ Aki figyelmesen átnézte kimutatásainkat, észrevehette, hogy a szűkebb értelemben vett, néhány évre, évtizedre kiterjedő ritmusváltásokon túl jelentkezik egy másik, tágabb évszázadokat átfogó ritmusváltás is.
E mega - ritmusváltások - jellemző módon - tökéletesen egybeesnek uralkodóházaink cseréjével. Más a ritmusa az Árpád - kornak, más a vegyes-házi királyok korának, és ismét más a Habsburg-háznak.

Különösen kirívó az Árpád-házi és a Habsburg-házi királyok uralkodási időtartama közti ritmus különbség. A Habsburg - éra az évszázadokat átfogó adatok cáfolhatatlan tanúsága szerint ugyanannyi idő alatt csak fele annyi királyt emésztett el, mint az Árpád - kor, míg a "vegyes-házi királyok" amannak csupán a kétharmadát. De a Habsburg - korban más változásokra is felfigyelhetünk. Az öt lassú ritmusú szakaszt nem öt, de mindössze három gyors királycserés szakasz követi.

A rövid, illetve hosszú ideig uralkodó királyok aránya is megfordult. Míg az Árpád - kor 23 királyából csupán 8 uralkodott hosszabb és 15 rövidebb ideig, addig a 16 Habsburg - király közül 12 uralkodási ideje hosszú volt, s csak négy ült rövidebb ideig a trónon. De a kép finomításában s az eltérések kimutatásában még tovább mehetünk. Két rövid uralkodású király, II. Lipót és II. József későn lépett a trónra: II. Lipót 43 éves, II. József 39 éves korában, s ráadásul mindkettőt betegség vitte el; II. Lipótot a "forróláz", II. Józsefet a tüdőbaj. A harmadik rövid uralkodású Habsburg - királyt pedig a himlő.

E három Habsburg király uralkodási idejének lerövidülésében tehát a jelek szerint sem rejtett külső erők, sem egyéb titkos politikai tényezők nem működtek közre, s így a Habsburg - kor általuk képviselt két közbülső szakasza, mint természetes okok folytán létrejött, a ritmusgyorsulások közül akár ki is iktatható. A még hátralévő harmadik felpörgő ritmusú; gyors királycserés szakasz IV. Károly uralkodásának két éve a Habsburg. birodalom létének záró szakasza. Mindez pedig azt jelenti, hogy a Habsburg - királyok uralkodásának közel négy évszázados korszaka lényegében egyetlen lassú ritmusú szakasznak tekinthető, amelynek hosszú évszázadai alatt hosszú életű királyok uralkodtak.

Határozottan arra utalnak ezek a tények, hogy a fejlett titkos ügynöki hálózattal rendelkező Habsburgoknak sikerült kiküszöbölniük a történelmi események ritmusát felpörgető külső zavaró tényezőket, illetve elhárítaniuk a királygyilkolásokra törő titkos erők tevékenységét. Nem zárhatjuk ki annak eshetőségét sem, hogy magyarországi uralomra kerülésük előtt a nagyhatalmi aspirációktól fűtött és a magyar koronára már régóta sóvárgó Habsburgok századokon át jelentős részesei voltak a hazai eseményeket felgyorsító zavaró tényezőknek, s így később könnyű volt ez ellen védekezniük. Következtetésünket alátámasztani látszik a Habsburg - kor előtt a magyar trónra került két Habsburg - király sorsa.

Módfelett rövid ideig uralkodtak. Albert mindössze két évig (1437 - 1439), míg a gyermek fővel, alig ötéves korában trónra került V. László tizenhét éves kordban már halott volt.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK II.

Miként alakult királyaink száma az egymást követő századokban?

Árpád-házi királyok	Vegyes-házi királyok	Habsburg-házi királyok
száma	száma	száma
XI. sz. 8 király	XIV. sz. 6 király	XVII. sz. 4 király
XII. sz. 8 király	XV. sz. 5 király	XVIII. sz. 4 király
XIII. sz. 7 király	XVI. sz. 6 király	XIX. sz. 3 király
Századonkénti 8 király	6 király	4 király

Kilenc évszázad számadatai tudatják: az Árpádok ritmusa a többinél hasonlíthatatlanul gyorsabb volt. Ők váltakoztak legsűrűbben a trónon; számukra vert legsietősebben a történelem szíve. A Habsburgokhoz viszonyítva az Árpád-házi királyok létezése százhúszas iramban száguldott tova. Vajon miért, mi célból és miféle következményekkel?

Ki felelhetne erre? A tüzetes válaszhoz, a mögöttes tények alapos feltárásához több idő s alkalom szükséges. Folytassuk hát tovább a tünetek feltárását, s optimális életkornak a 60 esztendőt véve, nézzük meg, miként alakult királyaink kora.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK III.

Királyaink életkor szerinti sorrendje

Árpád-házi királyok	Vegyes-házi királyok	Habsburg háziak
	80 életév fölött
		Ferenc József 86 év
		V. Ferdinánd 82 év
= 0	= 0	= 2
	60 életév fölött
IV. Béla 64 év	Zsigmond 69 év	I. Ferenc 67 év
		I. Lipót 65 év
		Mária Terézia 63 év
		I. Ferdinánd 61 év
= 1	= 1	= 4
	Optimális életkort (60 évet) megért királyok
Árpád-házi királyok	Vegyes-házi királyok	Habsburg-háziak
	II. Ulászló 60 év	Rudolf 60 év
= 0	= 1	= 1
	C. Optimális életkor előtt elhalt királyok
Árpád-házi királyok	Vegyes-házi királyok	Habsburg-háziak
	50 életév fölött
Endre 59 év	Nagy Lajos 56 év	II. Ferdinánd 59 év
Aba Sámuel 54 év	Róbert Károly 54 év	III. Károly 55 év
Szent István 52 év	Szapolyai János 53 év	II. Mátyás 52 év
III. Béla 51 év	Ottó 51 év
= 4	= 4	=3
	40 életév fölött
Szent László 45 év	Hunyadi Mátyás 47 év	Miksa 49 év
Könyves Kálmán 44 év	Albert 42 év	III.Ferdinánd 49 év
Béla 41 év		II. József 49 év
		II. Lipót 45 év
= 3	= 2	= 4
	30 életév fölött
I. Endre 40 év	Kis Károly 32 év	IV. Károly 35 év
III.Endre 36 év		I. József 33 év
Salamon 35 v. 36 év
Orseolo Péter35 év
V.István33 év
II. László 32 év
II.Béla 31 év
IV. István31 év
II. Géza 32 év
= 9	= 1	= 2
	30 életév alatt
I. Géza30 év
Mária25 év
II. István30 év
Imre 28 év
IV. László 28 év
= 5	= 0	= 0
	20 életév alatt
	I. Ulászló 20 év
	II. Lajos 20 év
	Vencel 17 év
	V. László 17 év
= 0	= 4	= 0
	10 életév alatt
III. László 5 év
= 1	= 0	= 0

Mivel feltételezhető, hogy ez a táblázat némelyeket elmélkedésre s netán új kiegészítő elméletek készítésére csábít, útbaigazításul adunk ehhez még néhány támpontot.

Mint megfigyelhettük, 33 évi életkor alatt nem marad egyetlen Habsburg - király sem, míg Árpád-házi királyainknak a fele (11 király) nem érte meg ezt az életkort.

Tán még ennél is többet mond, hogy míg a Habsburg - kor királyainak csaknem a fele túlhaladta vagy megérte az optimális (60 éves) életkort, sőt, ha az optimális kor mesgyéjét súroló II. Ferdinándot is ideszámítjuk, úgy pontosan a fele (16 - ból 8 király!) sorolható e szint fölé, addig az Árpádkor kellően adatolható 23 királyából nem kevesebb, mint 22 alatta maradt az optimális életkornak!

Végül nem lesz tán érdektelen egybevetnünk és összesítenünk az optimális életkorhoz viszonyítottan az elmaradt, hiányzó évek számát, természetesen levonva a végeredményből az optimális életkor fölötti éveket.

A hiányzó életévek összesített száma:

Az Árpád-házi királyoknál, együttvéve 518 év!
Vegyes-házi királyainknál, együttvéve 273 év!
A Habsburg - kor királyainál, együttvéve 26 év!

Árpád-házi királyaink életidő vesztesége tehát a Habsburgokénak közel a hússzorosa.
Megdöbbentő adat!

Ha tetszik, ha nem, le kell vonnunk a következtetést: valamilyen ismeretlen erő ilyen óriási életmennyiségtől megfosztatta Árpád-házi királyainkat!

De folytassuk! Aki nyomon van, ne tétovázzon, kövesse a nyomot, amíg meleg, kitapintható, még ha ezredév eltelt is, hogy az első nyomok a történelem talajába nyomódtak. Mert nemcsak ezredéves, de akár több millió éves nyomok is elenyészhetnek az idő újabb rohamai, vagy akár egy rosszul fordított ásó, egy dömper megcsúszó kereke révén.

S a logikai nyomok is éppoly veszendőek és tünékenyek.

Kövessük hát az iménti példát s vetítsük ki királyaink uralkodási időtartam szerinti sorrendjét is, hátha újabb részleteit tisztázhatjuk az elénk táruló képnek.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK IV.

Királyaink optimális uralkodási időtartam (30 év) szerinti sorrendje

Árpád-háziak	Vegyes-háziak	Habsburg-háziak
	60 év fölött
		Ferenc József 68 év
	50 és 40 év között
	Zsigmond 50 év	I. Lipót 48 év
		I. Ferenc 43 év
	40 és 30 év között
Szent István 38 év	Nagy Lajos 32 év	Mária Terézia 40 év
IV. Béla 35 év	Róbert Károly 34 év	I. Ferdinánd 38 év
	Hunyadi Mátyás 32 év	Rudolf 32 év
= 2	= 4	= 2
	Optimális uralkodási időtartam alatt
Árpád-háziak	Vegyes-háziak	Habsburg-háziak
	20 és 30 év között
II.Endre 30 év	II. Ulászló 26 év	III. Károly 29 év
III. Béla 23 év
Kálmán 21 év
= 3	= 1	= 1
	10 és 20 év között
II. Géza 20 év	Szapolyai János 14 év	III. Ferdinánd 20 év
Szent László 18 év	Anjou Mária 13 év	II. Ferdinánd 18 év
IV. László 18 év	V. László 12 év	V. Ferdinánd 13 év
II.István 15 év		Miksa 12 év
I.Endre 13 év		II. Mátyás 11 év
III. István 12 év
Salamon 11 év
III. Endre 11 év
= 8	= 3	= 5
Árpád-háziak	Vegyes-háziak	Habsburg-háziak
	10 év alatt
I. Béla 10 év	II. Lajos 10 év	II. József 10 év
Imre 8 év	I. Ulászló 4 év	I. József 6 év
Orseolo Péter 3 év	Vencel 3 év	II. Lipót 2 év
Aba Sámuel 3 év.	Ottó 2 év	IV. Károly 2 év
Orseolo Péter 2 év	Kis Károly 1 év
I. Béla 3 év
I. Géza 3 év
V. István 2 év
I. László 0,5 év
V. István 0,5 év
III. László 0,5 év
=11	=5	=4

Töprengtető táblázatok, számadatréteg felvételek ködbesüllyedt történeti múltunk feltáratlan dinamikai - statikai titkos ritmikájáról, földrengés erőviszonyairól. Nem árulkodó, világító adat az például, hogy huszonhárom Árpád-házi királyunk közül csupán kettő haladta meg a trónon az optimális harminc évet? Ez az adat kötetekkel felér: bele van sűrítve egy egész történeti korszak tragédiája. Másfelől lent a mélyrétegekben, a lélegzetvételnyi ideig regnáló Árpád-házi királyoknál annál nagyobb a tömörülés. A huszonhárom király túlnyomó többsége nyolcvan százaléka a húsz évnél is rövidebb uralkodási időt jelző szakaszokban helyezkedik el: Árpád utódainak veszedelmes a magyar trónra ülni.

A Habsburg - korra mindez fordítva áll. Miért? Ki hihet véletlen mesékben? Véletlenek következetes sora három évszázadon át! Véletlenek sora egy ezredéven át? Az Árpád - kor huszonhárom királya összesen 304 évig (997 - 1301 - ig) uralkodott, a Habsburg - kor 16 királya közel négyszáz évig (1526 - 1918 - ig). Miért ez az óriási eltolódás? Hosszú életű királyok hosszú uralkodása, s rövidéletű királyok rövid uralkodása? Testhez mért idők? Háromszáz évig robog a történelem szekere egy irányba (vagy éppen hatszáz évig), aztán négyszáz évig más irányba? Vakon? Önmagától? A történelmi erők vak játékaként, anélkül, hogy bárki megállíthatná vagy eltéríthetné? Ahogy Ady mondta: "Néhány ezer évig tűr az Isten..."? Az okságot, a logikát tagadva, önmagunk tagadnánk.

A RITMUSZAVAROK HÁTTÉRTÉNYEZŐIRŐL

Fokról - fokra, rétegről - rétegre próbáljuk felfejteni a rendelkezésünkre álló adattömeg, alapján mindazt, ami tárgyunkkal összefügg, s ezért némelykor körbejárjuk, vissza visszatérve ahhoz, amit már érintettünk, a felhozottak mellé újabb bizonyosságokat keresve.

Bizonyítékaink természetesen nem tárgyiak; statisztikaiak és logikaiak, de a tárgyi bizonyíték logikai bizonyítás nélkül semmit sem ér, mondhatnánk: tárgytalan, a logikai bizonyítás viszont, ha hibátlan módon történik, s kivált ha történeti számadatok is alátámasztják, tárgyi bizonyítás híján is teljes értékű bizonyítás éppúgy, ahogy a matematikai bizonyítás a tárgyak felhalmozása nélkül önmagában is bizonyít: a kétszer kettő négy bizonyítása nem a tárgyban, önmagában van, így tökéletes és megcáfolhatatlan, de a tapasztalat is igazolja: a mi bizonyítékaink is a tapasztalatra épülnek.

Előbbi táblázataink a tapasztalati tények csoportosításával, évszázados tendenciák kivetítésével bizonyították történelmünk sajátos ritmusának és ritmusváltásainak meglétét. Hasztalan szabódnánk, húzódoznánk a következtetés kimondásától: a ritmusváltásoknak valami okának kell lennie:
A szív, pl. az emberi szív akkor tér el megszokott ritmusától, akkor kezd felpörögni, ha valamilyen izgalom, stresszhatás éri, vagy szokatlan erőfeszítésre kényszerül.

Történelmünk ritmusának felpörgését amely királyok sűrű elhullásának gyors cseréjében ütközik ki, a történelmi stresszhatások nyomán fellépő külső - belső bonyodalmak és az ezekhez társuló nyílt vagy titkos akciók magyarázzák. Mivel pedig nemhogy a végső, konkrét okot, de még magát az ezredéves ritmust és ritmusváltozásokat sem ismertük, nyilvánvaló, hogy az ok gondosan lefedett, elálcázott; tehát titkosnak kell lennie. De mi lehet a tényleges ok, s a cél?

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a két ellentétes előjelű szakasz keletkezésében, kiváltó okaiban is ellentétes. A lassúbb szakaszok ritmusát bizonyos fokig adottnak, természetesnek vehetjük. A királyok életkoránál pl. inkább érvényesülnek az élettani adottságok, természeti törvényszerűségek. A stresszhatásra, különféle bonyodalmakra, magyarán: mesterséges behatásokra jön létre, mint már említettük, a gyorspörgésű korszak. A mesterséges behatásokat pontosan jelzi az a tény, hogy a királyok uralkodási ideje és élettartama irreálisan röviddé válik, s erre utalnak más némelykor egészen drasztikus - történelmi tények is, veszélyessé váló külső fenyegetések, belháborúk.

A lassú ritmusú szakaszok - miként azt az Árpád - kor és a vegyes-házi királyok korának számos ténye mutatja - jobbára a lélegzethez jutás, erőgyarapodás, felemelkedés, politikai és gazdasági konszolidáció időszaka. Több egymást követően uralkodó hosszú életű király, ha nem is nyugalmat, feltétlen stabilitást jelez. Ez visszahatóan is bizonyít: A vezérek kora fejedelmeinek viszonylagosan hosszú uralkodási ideje (emlékezzünk csak vissza: Szent Istvánnal együtt öt uralkodó országolt csaknem másfél évszázadig) megbízhatóan jelzi, hogy a kalandozó magyar haderő két külföldön elszenvedett veresége (Merseburg, Augsburg) nem rendítette meg a magyarság hatalmi helyzetét, sem belviszonyait, és a magyarságnak ekkor még semmilyen idegen hatalom megsemmisítő csapásától nem kellett tartania.

Példánkból még egy fontos következtetés adódik: a 896 - os honvisszafoglalás utáni első nagy történelmi - törésvonal nem a fejedelmet korának leírásánál, az ú.n. pogány korszak" végén húzódik, hanem Szent István uralkodását követően; kevéssel a nagy király halála után idegen - német hadak árasztják el az országot, és első magyar gyűlölő királyunk, Orseolo Péter - miként erről a Képes Krónika beszámol - hűbérül nyújtja át "Magyarországot aranyozott lándzsa képében" a német császárnak, itt sorjáznak elő a történelem viharzását jelző kül és belháborúk során a gyors királycserék: hat király alig négy évtized alatt.

És ebből máris adódik egy másik következtetés: A történelem ritmusának a gyors királycserékben megnyilvánuló felgyorsulása a hatalmi helyzet belső és külső instabilitásával, süllyedésével jár; s a katasztrófa felé való rohanást jelzi, a katasztrófa közelét, eshetőségét éppúgy, mint az időre beállított pokolgép ketyegése. A történelmi események általában viharosabbak és szinte kaotikusan követik egymást; mintha egy - egy rövidebb időszak alatt akarnánk lejátszani egy hosszabbra tervezett korszak eseményeit.

A következményeket még felmérni sem könnyű. A királycserékkel nemcsak maga a király, de jobbára a hatalmi apparátus is kicserélődik: a hatalomba magát már némiképpen begyakorolt; tapasztalattal bíró gárdát új, többé - kevésbé hozzá nem értő, a kül és belpolitikai hatalmi viszonyokban járatlan csoport váltja fel, s az új csoport mintegy létének, s különb voltának igazolásául igyekszik elkülöníteni magát az előzőktől, kihangsúlyozva saját másságát, a régi elképzeléseket elveti; újjal cseréli fel.

S mi történik vajon, ha mindez váratlanul, előzménytelenül következik be; ha nincs utód, mert senki sem gondolt - gondolhatott még utód kijelölésére; ha nincsenek kéznél az alkalmas emberek és sebbel - lobbal, hirtelenében kell mindent összeszedni? Úgy hisszük, bizonygatni sem kell, hogy a hasonlíthatatlanul sokrétűbb, bonyolultabb, kényesebb államvezetésben, a kormányzásban mindez mélyreható zavarokhoz, fejetlen kapkodáshoz, de legalábbis tartós bizonytalansághoz vezet, megszakad a folyamatosság, elvész a biztos irány, s az állam egyik rövidéletű királytól a másikig bukdácsolni kezd, mint a léket kapott, s kormányos nélkül maradt hajó.

Mindez óhatatlanul felveti a Cui prodest? (kinek használ?) kérdését; s a választ is megadja: a királyok halandóságának fokozása az állam (a központi hatalom) külső és belső ellenségeinek érdeke.

Itt kissé vissza kell kanyarodnunk. A királyaink uralkodási időtartamát bemutató táblázat nem ad minden részletre kiterjedő képet. A táblázatból ugyanis nem feledékenységből, de hely hiányában elhagytunk: egy rendkívül lényeges körülményt, annak vizsgálatát, hogy milyen életkorban, hány éves korukban léptek a trónra királyaink, s ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont az uralkodási időtartam megítélésében. Merőben más megítélés alá esik ugyanis az a király, aki mondjuk tízéves korában került a trónra és tizenöt - húsz évig uralkodott, mint egy olyan király; akit elaggott korában koronáztak meg és ugyanannyi ideig uralkodott: az egyik esetben a jelzett időtartam nyilvánvalóan kevés, míg a másiknál meghaladhatja a várhatót.

Ahhoz tehát, hogy helyesen értékelhessük az országlási idő alakulását, meg kell határoznunk - és ez természetesen csak valósághoz igazodó becslés alapján lehetséges - az optimális trónra lépési időt, az optimális uralkodási időt és az optimális életkort, hiszen csak e három összefüggő, egymást kiegészítő határmérték segítségével alkothatunk valósághű képet a történtekről.

Hadd hívjuk fel a figyelmet a trónra lépési életkor fontosságára. Miként dönthetne országos dolgokban az a király, aki még gyermekéveit éli, a kérdések értelmét fel sem fogja? (Tényleges uralkodási idejéből akár le is lehetne vonni a felnőtté éréséig szükséges időt.) A gyermekkirályok sűrű előfordulása, csoportos szereplése tehát gyanús és kedvezőtlen jelenség, s még legjobb esetben is a vezetés szintjének leszorítása. (De erről később bővebben.)

Megítélésünk szerint az optimális trónralépési életkor egybeesik a teljes fizikai - szellemi érettséget jelző harmincéves korhatárral; nem feledkezve meg itt az ország jó kormányzásához szükséges tapasztalatokról. Másrészt így - optimálisan - bőségesen marad még idő az országlásra, s ha a korábban már említett hatvan éves optimális életkort elfogadjuk, megkapjuk a köztes időt; a három évtizedes optimális uralkodási időt.

Vagyis hármas becslésrendszerünk a következő:

Optimális trónralépési életkor	30 év
Optimális uralkodási időtartam	30 év
Optimális életkor	60 év

Alábbi táblázatunkban ezeknek segítségével próbáljuk tovább finomítani a képet.

Megjegyzés: Az Árpádok mindannyian halálukkal fejezték be országlásukat. A Habsburgoknál kivételek: V. Ferdinánd, aki lemondása után még 22 évig, és IV. Károly, aki lemondása után még négy évig élt. Egybevetve - plusz - mínusz - a három adatot (optimális trónralépési idő, optimális uralkodási időtartam és optimális élettartam) az Árpád-házi királyoknál (a táblázatból kihagyott két királyt, I. Endrét és I. Gézát is belevéve) összesen 494 - re tehető a hiányzó évek száma (közel félezer év!), míg a Habsburg - kor királyainál a hiányzó évek száma összesen 46, tehát még egytizede sincs az előbbinek.

Mindez azt támasztja alá: az Árpádok korán haltak meg, döbbenetesen korán. Sűrű rajokban, idő előtt hulltak el, a Habsburgok viszont kifutották formájukat. Fiatalon, virágjában elhullt gyermekkirályok sora vonul el szemeink előtt.

GYERMEKKIRÁLYOK TÜNDÖKLÉSE ÉS HALÁLA

"Jaj annak az országnak, amelynek gyermek a királya"
Biblia

Ötéves csöpp király, jóformán még karonülő gyermek áll a káprázó ünnepség középpontjában. Kétoldalt pompázatos díszruhákban oligarchák, püspökök hosszú sorban. A színes karcsú ablakokon betűző napban vakítanak a különféle ékszerek: van; aki még hajába, lekonyuló nagy harcsabajuszába is gyémántokat - fűzött, nagy divat ez mostanság, s kiváltképpen akkor ékeskedő, ha már a hajzat és szakáll amúgy is ezüstbe játszik. Hát még a csöppnyi kis király arannyal és gyönggyel kivert parányi termetét, a vállig bodorodó haj, a selymes csöppnyi arc, s a csodás karbunkulusként szikrázó mennyei ékkő, a gyermeki szemek: a kalocsai érsek éppen most illeti a szent kenettel homlokát, aztán a koronát emelik a feje fölé: mintha maga a nap szállna alá; az arany nap az égből, hogy ezt az ártatlan szépséget kijelölje. Egetverő rivalgás dübörög, mintha ércgörgeteg verődne bé s tova, felzeng a Te Deum, átható üveghangon felbúgnak a templomi kórusok, s mindebbe a mámoros örömlármába - hogy ők se rekedjenek kívül az ünnepen - beleujjonganak, sikítanak, zokognak a harangok. És zúg az éljen: "Éljen, éljen László király". Minden arc feléje fordul, minden szem rászegeződik, mindenki őt csodálja, s a kis III. László arcán megindultság és áhítat.

Akad azért itt néhány gondokba borult homlok, s egynéhány elfojtott sóhaj: nagybeteg a király, a 27 éves Imre király: olyan gyöngeségek törtek rá, hogy kihull a jogar a kezéből, s nem tudni, mi baja. Rövidke fél év múltán halott Imre király, s halott már a kicsi III. László király is. Ugyanígy képzelhetjük el a tízéves IV. László, a tizenegy éves II. Géza, az ugyancsak tizenegy éves Salamon, a tizennégy éves III. István és a tizenöt éves II. István koronázását, valamint a többiekét. Vélhetnénk: aki korán kezdi - későn végzi. De rájuk ez nem áll; ők korán kezdték - és korán végezték. A gyermekfővel trónralépő Árpádházi királyok közül csak egy élte túl egyetlen évvel a harminc évet.

Miért tértek a sírba ily korán? A gyermekként megkoronázott vegyes-házi királyok sem mutatnak sokkal vigasztalóbb képet. Az ötévesen királlyá emelt V. László a tizenhetedik életévet; a tízévesen megkoronázott II. Lajos a húsz évet, a tizenkét évesen már királykodó Vencel a tizenöt évet, I. Ulászló négyévi uralkodás után is csak huszonötödik életévét érte el. Kivétel Nagy Lajos, aki tizenhat évesen lépett a trónra és negyven évi uralkodás után 56 éves korában hunyt el, s Hunyadi Mátyás, akit tizenöt évesen koronáztak meg, s 47 évig élt.

A Habsburg - korban viszont épp fordított a helyzet. Gyermekkirály érdekes módon nem is akad; mindössze két király lép trónra húszéves kora előtt: Ferenc József tizennyolc évesen, hogy hatvannyolc évi uralkodás után nyolcvanhat éves korában haljon meg, s I. Lipót, akit tizenhét évesen tettek a magyar trónra és 48 évi uralkodás után 65 évet ért. Itt tehát ellentétes törvényszerűségek érvényesültek. S vajon miért? Jó volna tudni, hogy miért?! Az ú.n. "balszerencse" miért az Árpádokat sújtja a legvaskosabban? S miért nem terjed át a Habsburg - korra is a gyermekkirályok tragédiája? S mi az oka; hogy hárman közülük jóformán még meg sem melegedtek a trónon; máris meghúzták értük a harangokat? II. László, III. László, IV. István még fél évig sem országolt.

Már önmagában is figyelemkeltő, ha sok a gyermekkirály. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki mikor lép a trónra. Miként már említettük, van egy optimális trónralépési idő, s ezt a súlyos kilengések ellenére történelmi számadataink is igazolják. Az uralkodáshoz érettség kell, szellemi - fizikai erő, ítélőképesség, tapasztalat és akarat: gyermek nem való trónra, mert nem alkalmas az uralkodással járó feladatok elvégzésére. A király tehát, ha gyermek, csak bábkirály, névleges uralkodó, akinek nevében mások döntenek: átmeneti és felemás megoldás; annál is rosszabb: a megoldás kikerülése, elodázása, elvetélése, amolyan álcázott interregnum, ahol a háttérből folyik az irányítás névtelen erőcsoportok által. Vagyis a nyílt vezetés helyett rejtett vezetés érvényesül, s ily módon a gyümölcsöt a névtelen fél szedi le, míg a kárvallás a cégérül emelt név viselőjét éri. Belül torzsalkodás folyik, mert a gyermekkirály mögött valamelyik érdekcsoport, hatalmi klikk ragadja kezébe a vezetést, s az ország érdek elvész a magánérdek mögött, a kül - és belpolitika egyaránt ingadozóvá torpan, az ország hatalmi helyzete kétessé válik, nő a külpolitikai sebezhetőség, s megerősödnek az ellenséges aspirációk. Minél több a gyermekkirály (s minél gyorsabbak a királycserék), annál nagyobb az ingadozás, a létbizonytalanság, s az ország védtelensége.

Kinek érdeke ez? A gyermekkirályokat ugyanaz a megnevezetlen erő emeli előszeretettel a trónra, amely megrövidíti uralkodásuk tartamát. A gyermekkirályokra addig van szükség, amíg gyermekek, nincs önálló akaratuk, s nem tudnak lábra kapni. Ha ugyanis felnövekszik, s megkísérli, hogy névleges királyból tényleges királlyá váljék, új válsághelyzet áll elő. Láthatatlan válságzóna húzódik itt. (Emlékezzünk rá, még Hunyadi Mátyásnak is meg kellett küzdenie az őt hatalomra segítő Szilágyi Mihállyal, aki gyámkodni akart fölötte.)

Nem ritkán titkos külső és belső cselszövények ültetnek gyermeket a trónra. Látnunk kell: minden váltás a vezetésben, kivált ha váratlanul történik válsággal egyértelmű. S az új királynak és vezetésnek be kell gyakorolnia magát a kormányzásba. A kellő jártasság és tapasztalat megszerzése némelykor évekbe telik. Gyermekkirály esetében a begyakorlási idő kezdete nyilvánvalóan egybeesik az önállósulási kísérletek kezdetével, az meg a férfivá serdülés kezdetével, nagyjából a 18 - 20 életévvel, s ha a gyermekkirály már ekkortájt jobblétre szenderül - kezdődhet a vak tapogatózás elölről az ország mintha le volna fejezve. És itt egy árnyalattal tovább finomíthatjuk a táblázatainkból kialakuló képet, ha királyaink országlásából (mint a vezetés szempontjából jórészt terméketlent) lenyessük a húszéves életkor előtti éveket.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK VI.

	Serdületlen gyermekként trónra került királyok
	Árpád-házi gyermekkirályok
1. Szent István	(cca) 14 éves
2. Salamon	11 éves
3. II. István	15 éves
4. II. Géza	11 éves
5. III. István	15 éves
6. III. László	3 éves
7. Kun (II.) László	10 éves
	Vegyes-házi gyermekkirályok
1. Nagy (I.) Lajos	16 éves
2. Anjou Mária	12 éves
3. I. Ulászló	16 éves
4. V. László	5 éves
5. Hunyadi Mátyás	15 éves
6. II. Lajos	10 éves

(Figyelmen kívül kellett hagynunk az idegenből, cseh földről behozott Vencelt, akit átmeneti, négyévi uralkodás után a magyar urak pápai nyomásra elűztek a magyar trónról.)

Vegyes-házi gyermekkirályaink száma tehát csaknem annyi, (vagy ugyanannyi), mint az Árpád - kor gyermekkirályaié, viszonylagosan tekintve még magasabb, hiszen vegyes-házi királyainknak jószerint a fele került gyermekként a trónra, s ennek egyik fő oka az a királyválasztásoknál érvényesülő zavar, amit a karizmatikus Árpád-ház kihalása keltett. Míg azonban az Árpád-házi gyermekkirályok idejekorán mind elbuktak (ez alól még a legmagasabb életkort elért Szent István sem kivétel), addig vegyes-házi gyermekkirályaink közül kettőnek is, Nagy Lajosnak és Hunyadi Mátyásnak sikerül kitörnie a gyermekkirályok végzetéből. Az Árpád-házi gyermekkirályok - Szent István kivételével mind virágjukban haltak el, jobbára harmincadik életévük elérése előtt.

Bizonyságul annak, hogy mindeddig feltáratlan, nyílt és láthatatlan halálzónákkal, titkos hatóerőkkel, háttértényezőkkel átszőtt történetünkben valóban ezeréves tendenciák érvényesülnek, még tán a fenti tényeknél is megdöbbentőbb, sokatmondóbb adat: A HABSBURGOK NÉGY ÉVSZÁZADOS MAGYARORSZÁGI URALMA SORÁN EGYETLEN GYERMEKKIRÁLY SEM FORDUL ELŐ.

NÉHÁNY SZÓ AZ ÁRPÁDOK VÉGZETÉRŐL

A végzetbe vetett misztikus hiedelmet megdönti a számok hatalma.

Háromszáz éven át nem érvényesülhet véletlen szőtte "végzet", csupán törvény, még ha a törvényt - mert titkos - nem is látjuk. Feltárható - e az még egyáltalán? Elvetjük az agnoszticizmust, s valljuk: ha feladat van - megoldás is van: kell lennie! - minden feladat magában hordja a megoldást, ha nem is könnyen s rögtön - a táguló időben. Az Árpád - kor bonyolult eseményhátterének felületi feltárásához is sarkalatos volna annak tisztázása: miért volt korai halál az "Árpádok végzete "? Talán veleszületett, öröklés útján magukkal, hozott, titkos kór, vagy holmi akkoriban hazánkban elterjedt gyilkos ragály vitte mind idő előtt sírba őket?

Ilyen orvragálynak nincs nyoma. Ami pedig őket magukat illeti; minden jel azt tanúsítja; jó felépítésű, keménykötésű, sudárnövésű, bő egészségű, hosszú életre termet királyok voltak:

TÖRÉSVONALAK ÉS RITMUSVÁLTÁSOK SZERVES ÖSSZEFÜGGÉSEI

Törések, törésvonalak szövevénye szövi át történelmünket, akár elhagyott harcmezőt az omladozó lövészárkok. S a figyelembe sem vett kisebb törések, repedések sorát. hatalmas szakadékok szántják át, az ezerléptékű terepet mintegy külön mezőkre tagolva. És ezzel közös vizsgálódásaink egyik sarkalatos pontjához érkeztünk. Csoportosítottuk az adatokat; felsoroltuk a bizonyítékokat; követtük - miként orvos betege szíve fölé hajolva - történelmünk ritmusának váltakozásait, s most majd feltárul előttünk egy párhuzamos jelenség, az, hogy történelmünket kisebb - nagyobb törésvonalak is tagolják.

Számunkra most az a legfontosabb: összefügg - e a ritmus - és a törésrendszer? Ha ugyanis e két rendszer főbb pontjai egybeesnek, egymásba illeszkednek; úgy tagadhatatlanul összefüggnek és egymást világítják meg, egymást igazolják. A továbbiakban meggyőződhetünk róla: fogaskerekekként illeszkednek össze; egyik a másikat mozgatja. Fussuk át röviden a főbb törések s a ritmus egyezéseit. Vegyük előre a legismertebbeket; a könnyebb értés kedvéért eltérve a sorrendtől.

AZ ÁRPÁD-HÁZ KIHALÁSA: 1301.

Uralkodócsaládok kihalása is okozhat törést a történelem menetében. Kivált akkor okozhat mélyreható és messze gyűrűző zavart, ha régóta országló nemzeti uralkodóházat ér el a kihalás sorsa, mint - a fejedelmek korát is beleszámítva - négyszáz esztendeje uralkodó Árpádok esetében. S hogy ez mennyire így van, azt a ritmusadatok kétszeresen is igazolják: olyan törésvonal húzódik itt, amely a geológiai kataklizmák során létrejöttkéregtörésekre emlékeztet. Az Árpád-ház kihalását jelző 1301 - es év mentén kétoldalt két felpörgő ritmusú szakasz húzódik; előtte három rövidéletű ifjú király, utána két egészen röviduralkodású király a következőképpen:

V. István 1270 - 1272	(2 év) 33 éves
IV. László 1272 - 1290	(18 év) 28 éves
III. Endre 1290 - 1302	(11 év) 36 éves
Az 1301 - es törésvonal:
Vencel (cseh) 1301 - 1304	(3 év) 15 éves
Ottó (bajor) 1305 - 1307	(2 év) 51 éves

Úgy véljük, e beszédes adatok itt kétoldalú tényt tükröznek; egyfelől aztaz időszakot, amely előkészíti a törést, másrészt a következményeket.

Egyébként természetesen előfordulhat, hogy a törés feltételei valamelyiknyugalmasabb, lassúbb ritmusú periódus alatt érlelődnek ki; annak befejező szakaszában s ebben az esetben a ritmusgyorsulás magától értetődően csak a törés után következik be. Ugyanígy fordítva: olykor a történelmi törésbe, szakadásba torkolló ritmusgyorsulás után következik be a stabilizáció. Ugorjunk nagyot az időben, történelmünk egyik legnagyobb töréséig. (Az Árpád-ház nem halt ki, hanem a pápa utasítására trónfosztás történt. Majd leközlöm az idevonatkozó Nagy Iván másolatokat. Az Árpád leszármazottak mai is élnek Svájcban és Franciaországban. Tisztelettel Sáfár István Safi)

A MOHÁCSI KATASZTRÓFA: 1526
II. Lajos	1516 - 1526 (10 év) 20 éves
Az 1526 - os törésvonal.
Szapolyai	1526 - 1540 (14 év) 53 éves
(és I. Ferdinánd)

A kataklizmát egyfelől egy gyermekkirály halála, másfelől szokatlan jelenség, két társuralkodó fellépte jelzi..

BOCSKAI SZABADSÁGHARCA: 1604 - 1606

Nem lehet kétséges, hogy a Bocskai - szabadságharcot is törésvonalnak kell tekintenünk még akkor is, ha a Habsburgoknak valamelyest sikerült is áthidalniuk azt. Csalhatatlanul jelzi a törést Rudolf uralkodásának megszakadása. Rudolf helyébe ugyanis a válsághelyzet csúcspontját jelző 1606 - os évben, előrehaladott elmebajára hivatkozva, II. Mátyást választották királlyá. Rudolf ezután még hat évig élt.

RÁKÓCZI SZABADSÁGHARCA: 1704 - 1711

Ennek a törésvonalnak a ritmusképe rendkívül plasztikus és sokatmondó: a törés hétéves időszakát csaknem pontosán kitölti I. József uralkodása.

I. Lipót	1657 - 1705	(48 év) 65 éves
	Az 1704 - 1711 évi törésvonal:
I. József	1705 - 1711	(6 év) 33 éves
III. Károly	1711 - 1740	(29 év) 55 éves

I. Józsefet állítólag "forróláz" vitte el.

AZ 1848 - 1849 - i SZABADSÁGHARC

A törésvonal, a katasztrófahelyzet követelte, királycserében kifejeződő ritmusváltás itt is pontosan érvényesül - nyilvánosan történő mesterséges közbeavatkozásra. V. Ferdinándot - aki egyébként hosszú kort, 82 évet élt - tizenhárom évi uralkodás után a szabadságharc kitörése folytán 1848 - ban lemondatják. Helyébe az ifjú, alig 18 éves Ferenc József lép.

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ: 1914 - 1918

Némileg hasonló képet mutat a következő világkataklizmává, világszakadékká növő törés. És ezzel bekövetkezik a nincs tovább; a Habsburg - birodalom szétbomlasztása. Érdekes módon a 68 éve uralkodó, 86 éves, elaggott Ferenc József hajszálpontosan a nagy világtörésvonal közepén,1916 - ban halálozik el. Helyébe az ekkor 29 éves IV. Károlyt koronázzák meg, de a nagy kataklizma vége az ő királykodásának is véget vet, s vele az egész Habsburg-háznak és birodalomnak. IV. Károlyt ugyanis az I. Világháború végén, 1918 - ban, alig két évi uralkodás után lemondatják. A több mint fél évszázados (68 évi) uralkodási időt ily módon követi a két sovány esztendő.

Hozzátartozik a történtekhez, hogy maga IV. Károly sem sokkal éli túl a katasztrófát. Két sikertelen puccskísérlet után 1922 - ben váratlanul meghal. Úgy véljük, a századok eseményeit átfűző beszédes tények, egybeesések szakadatlan sora nem hagy semmi kétséget.

A HABSBURG - KOR ELLENTÉTES ELŐJELŰ TÖRÉSVONALAIRÓL

De maradjunk még a Habsburgoknál. Ritmustáblázatainknál megfigyelhettük, hogy történelmünknek ez a négy évszázados szakasza jószerivel ellentéte a megelőzőkének. Történelmünk Mohács után új lüktetésre vált. A túl heves vad ritmus ólmos lassúvá ernyed. A rövid - és hosszú országlású (életű) királyok aránya felcserélődik, s ha ott rajokban torlódnak elénk a rövidéletű királyok, fiatalon ellobbanó életükkel, addig itt - kivált ha még a lemond(at)ásokat is figyelembe vesszük - kis híján csupa hosszú életű király sorakozik. Mohács után végzetes fordulat következett be, olyan fordulat, amely csaknem mindent kifordított, s mindent a visszájára fordított. Itt természetesen nem lehet célunk a Habsburg - kor s a Habsburg - kór hozzávetőleges ismertetése sem, s azt csupán tárgyunk szemszögéből érintjük.

Miként egykorú források megvilágították, két cápa, két világhatalom - a török és a német - falta akkoriban Magyarországot. S a legtragikusabb nem is az volt, hogy szétszakították az országot, hanem az, hogy az ország élére a Habsburg-házzal olyan idegen királyok kerültek - idegen származásúak voltak az ország felemeléséért szívvel - lélekkel küzdő Anjouk is - akik idegen szellemiségtől, mi több, magyargyűlölettől fűtötten, királyi esküjüket megszegve, hamissá téve, nem a magyarság, nem Magyarország felemeléséért küzdöttek, hanem álarcos királyokként a nemzet és az ország tönkretételéért, elnyomorításáért.

Vajon eltávolodunk - e az igazságtól, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a Habsburgok hatalomra kerülésével azért növekedett majdnem kétszeresére a királyok uralkodásának időtartama és életkora, mert általuk annak a külső titkos hatalmi erőnek egyik főcsoportjának sikerült a Magyarország fölötti hatalom megszerzése, amely nyílt és titkos támadó erőként évszázadokon át ostromolta, s rombolta álcázott hadoszlopaival az országot, hogy azt befolyása alá vonja s ha lehet, gyarmatává tegye, s amely éppen ezért a titkos erők tudásával és gyakorlatával bírván védetté vagy legalábbis védettebbé vált a titkos erők pusztító ostromaival szemben?

Ha feltevésünket elvetjük, megokolatlanul marad nemcsak az idegen és ellenséges Habsburg-ház rejtélyes s észokokkal, ésszerű tényekkel meg nem magyarázható magyarországi hatalomra kerülése, de az is, hogy miért nyúlt a Habsburg - királyok uralkodási - és élettartama a régebbiek, így az Árpád-házi királyok uralkodási és élettartamának a kétszeresére s mi a magyarázata annak a rejtélyes jelenségnek, hogy míg a magyar nemzeti királyok időszakában külső és belső ármánykodások viharaiban szüntelenül úgy rázkódott az ország, akár a szív a rátört infarktus halálcsapásai alatt, addig az idegenérdekű, magyar királyi voltukat - a magyar nép legfelsőbb képviseletét, védelmét - csak színleg, megtévesztésül vállaló; a magyar népet idegenuralmi célokból elnyomó s a pusztulás halálzónái felé szorító, közgyűlöletnek örvendő hóhérkirályok uralma jószerivel, a régiekkel való egybevetés alapján úgyszólván zökkenő mentesnek tekinthető: csak fenti következtetésünk adhatja magyarázatát, hogy ennek a Magyarországra orvul rámalterozott idegenuralmi korszaknak a hatalmát a négy évszázadon át lényegében csupán egyetlen erő fenyegette: az idegenuralmi elnyomása ellen újra meg újra felkelő magyar nép nemzeti szabadságháborúinak a világtörténelemben egyedülálló sorozata.

Hajdanta, régidőben, kiváltképp az Árpádi - korban a magyar trón körül, a magyar királyok körül feszült a trónjukat megdöntő, életüket elragadó leplezett halálzóna. A Habsburgok uralomra kerülésével a történelmi tények tanúsága szerint ez a halálzóna elkerült a királyok feje körül és a magyar népre tevődött át, annak széles tömegei kerültek a pusztulás, megsemmisülés útjára. Történelmi tények tanúsítják a Habsburgok négyszáz éves idegen uralmának, álságos orvuralmának irtózatos következményeit: roppant színmagyar területekről irtódott ki a magyarság, szüntelenül folyt a magyarság önelidegenítése; idegen célokért idegen háborúkban való elvéreztetése, szüntelenül folyt az idegen és ellenséges népességek betelepítése az őslakos magyarság hátraszorítására, elnyomására, és szüntelenül folyt az ellenséges idegen nációk feluszítása, felfegyverzése az őket befogadó, szállásadó magyarság ellen. És mindezzel egyidejűleg szüntelenül folyt a még népirtásnál is pusztítóbb következményű politikai - hatalmi szellemi háború a magyar nép lelke, szelleme, hagyományai, önvédelmi tudata, eredettudata és összetartozás tudata: nemzettudata ellen és tudásszintje, műveltsége ellen a magyarság kiszorításáért a hatalom után a közéletből és a tudás területeiről, vagyis a magyar nép szellemi leszerelése és szellemi megsemmisítése.

Vagyis a Habsburgok, noha felkent "magyar királyok" voltak, hódítókként viselkedtek, holott a magyarságot fegyverrel sohasem hódították meg, hisz választás útján - noha csalárd módszerekkel, megvesztegetéssel, csalással, hatalmi presszióval: orv - módszerekkel kicsikart "választással" kerültek az ország trónjára. Így állt elő a tragikus helyzet, hogy a magyarság ellen négy évszázadon át saját koronás királyai viseltek álcázott, alattomos háborút. Vagyis a magyarság - anélkül, hogy meghódították volna - alávetett, s elnyomott néppé vált saját hazájában. Így történt a nagy fordulat, s így fordult fonákjára a magyar történelem ritmusa a törésvonalakkal együtt.

S mit ad az ég? Egyszeriben megszűntek a gyermekkirályok, rajokban is, külön is. S megszűntek a fiatalon, virágjában elhulló királyok is. A királyok egyszeriben hosszú életűvé váltak. Vajon miért? Hátha az Árpádok meg a többiek veleszületett adottsága volt a rövid élet, míg a Habsburgoké a hosszú élet? Igen ám, de volt egynéhány Habsburg - királyunk, aki a Habsburg - kor előtt regnált. Vessünk csak egy futó pillantást rájuk. Albert mindössze két évig uralkodott (1437 - 1439) és 42 évet ért meg, míg V. László 12 évi uralkodás (1445 - 1457) után is csak tizenhét éves volt, amikor meghalt. Vagyis mindketten: rövid uralkodásúak és életűek. Ez már - már arra a következtetésre csábítana, hogy maga a Habsburgkor biztosította a királyok hosszú életének feltételeit, de ne tegyük, mert csak újabb kérdésekbe bonyolódnánk, és erre nincs terünk. Persze elképzelhető, hogy nem a biológiai adottságok, de a történelem szabja meg, meddig uralkodnak a királyok.

Végletessé vált a Habsburgok alatt a központi hatalom és a magyarság érdekellentéte is Régebben a nyugodtabb szakaszokban, a hosszabban országló királyok alatt az ország tekintélye nőtt, a lakosság jóléte emelkedett, míg a Habsburg uralkodók alatt a magyarság, az ország lakóinak sorsa mind siralmasabbá és tűrhetetlenebbé vált. A hosszú életű Habsburgok uralkodása nem hozott áldást az országra, mint pl. Szent László, Könyves Kálmán, III. Béla, IV. Béla, Nagy Lajos, Zsigmond, Hunyadi Mátyás, vagy a hozzájuk aligha mérhető I. Béla uralkodása, akiről a Képes Krónika a következőket írja: "Kegyes hajlandóságból a magyarok terhét megkönnyítette, a szokott adókat és a régi tartozásokat a köteles szolgáltatásokból elengedte. Ezért Magyarország fölötte meggazdagodott, és fölemelte fejét mind a körülötte lévő országok fölé: gazdagságban és dicsőségben mind meghaladta őket. Akkor itt a szegények meggazdagodtak, a gazdagok dicsőségre emelkedtek."

"Aranykor volt!" - gondolhatnánk. Csakhogy I. Béla mindössze 3 évig (1060 - 1063) uralkodott, mintegy tanúsítva, hogy kicsi idő alatt is lehet sok jót tenni.

Mohács után fordított előjelűvé váltak a történelmi törésvonalak is. Addig a törések, ritmusbicsaklások, gyors királycserék a magyarságot sújtó csapások voltak, ettől kezdve azonban a jelzett úton - módon, szemfényvesztésszerűen elnyomás alá görnyesztett magyarság okozta a töréseket fegyveres felkeléseivel, négyszáz éven át tartó szabadságháborúival. S míg hajdanán a törések jelezte válsághelyzetek mielőbbi felszámolása a magyarság elemi érdeke volt, addig a Mohács utáni korszakban a Habsburg - birodalom alapjait rázó törések felszámolása a magyar szabadságküzdelmek elfojtódását, vérbefojtását jelentette, s a gyűlölt Habsburgok uralmának helyrebillentését, megszilárdulását. Még egy fontos sajátossága ötlik szemünkbe a Habsburg - kori törésvonalaknak: mindegyik nyílt törés volt, s a legutolsótól eltekintve, valamennyit az ősi szabadságát visszavívni akaró magyarság nyílt fegyveres akciója okozta.

Míg a Mohács előtti történelmi töréseket rejtett erők, javarészt mindmáig felderítetlen háttértényezők okozták, a Habsburg - korban kiiktatódtak a központi hatalom folytonosságát szaggató titkos erők: ezt bizonyítja; hogy a nyílt fegyveres erők leverését követően nyomban létrejöhet a teljes stabilizáció. Vessük csak össze a Habsburgok válsághelyzetek utáni konszolidálódásának ritmus - adatait a Mohács - előttiekkel.

Mindebből több tanulság adódik. Itt mindből csupán kettőt, azt is csak érintőlegesen: a magyarság a maga elemi szabadság - és életharcában a titkos bomlasztást mellőzve, egyedül a nyílt erőt alkalmazta; a Habsburg háznak - a végső szakasztól eltekintve - valamilyen módon sikerült kiiktatnia, elhárítania a birodalmakat szétbomlasztó titkos háttértényezők munkáját. S ily módon, ha röviden is, felsorolva történelmi törésvonalaink különböző fajtáit, visszakanyarodhatunk az államalapítás korához.

A SZENT ISTVÁN - KORI REJTETT TÖRÉSVONALRÓL

Ritmustáblázataink háttértényezőinek taglalását folytatva, rátérünk azoknak a ritmusváltásoknak az elemzésére, amelyek mögött rejtett törésvonalak húzódnak. Történelmünk nagy törésvonalai közé tartozik - miként ezt már korábban jeleztük - a Szent István uralkodása alatt - vagy után bekövetkezett törés. Különösképpen ez annyira rejtett, hogy jószerivel mindmáig nem került kellően a szemünk elé; s itt mi magunk sem törekszünk. annak minden oldalú megvilágítására, s tárgyunknál maradva, megelégszünk azzal, ha főbb vonásait, illetve következményeit pár szóba sűrítetten megragadhatjuk.

De vajon csakugyan s bizonyosan húzódik itt törés? Nem holmiféle ráerőltetés ez? Hiszen semmit sem tudunk erről a törésvonalról. Beszéljenek a számok. Történelmünk ritmusa, a királytragédiák sora soha nem lódul úgy neki, mint itt, Szent István uralkodását követően. Vessük csak egybe ezzel történelmünk nagy töréseinek ritmusát!
Megelőzőleg - Orseolo Péter két uralkodási időszakát egybevonva (első kiűzetése után; mint tudjuk, három évig (1041 - 1044) Aba Sámuel uralkodott) - hat röviduralkodású királyt mutattunk be, holott uralkodási időszak szemszögéből hét királlyal kell számolnunk, s itt eszerint tüntetjük fel a Szent Istvánt követő, gyors királycserék ritmusa (uralkodási évek szerint):

Szent István után: 3 - 3 - 2 - 13 - 3 - 11 - 3
Az Árpád-ház kihalása után: 3 - 2
Mohács után: 14 (38): (1526 - ig két társkirály)

Már ennyiből kitetszik: a Szent István utáni felpörgés a maga nemében páratlan, egyedülálló: a számok itt jelzik történelmünk legnagyobb törésvonalát. Harminckilenc év alatt itt hét király váltotta egymást, míg Szent István egymaga 41 évig (Ferenc József 68 évig!) uralkodott. Az ezt megelőző időszakban (Árpádtól Szent Istvánig) öt uralkodó közel másfél évszázadig (142 évig) uralkodott. A zuhanás félelmetes. S a törés súlyosságát még növeli az a tény, hogy a megelőző eredeti csendesebb ritmus az Árpád - korban nem is állt helyre többé. Maga az egész Árpád - kor is - de legkivált a XI. - XII. század egyetlen törészóna.

Sűrítsük néhány pontba a legkirívóbb fejleményeket:

1. Történelmi tények tanúsítják: a magyarság addigi hatalma, életereje ijesztően lecsökkent.

A 896. évi honvisszafoglalástól 1000 - ig tehát egy teljes évszázadig nyíltan, fegyveres haddal senki sem merte megtámadni Magyarországot, s ha mégis megkísérelte, véres fővel kellett visszamenekülnie. Ettől az időponttól azonban az ország az expanzív német - bizánci törekvések állandó célpontjává vált. Magyarországnak Szent István, illetve, pontosabban, Géza uralkodásáig nem kell idegen hódítók betörésétől félnie, nemhogy attól, hogy idegenek igájukba görnyesszék az országot. Szent István halála után pár évvel azonban már német császári hadak vonulnak Magyarország földjén, s István közvetlen utóda, Orseolo Péter az ország koronázó székfővárosában, Székesfehérvárott aranyozott lándzsa képében hűbérül nyújtja át III. Henrik német császárnak az országot.

2. Vezetők és vezetettek között jórészt áthidalhatatlan ellentét támadt, a vezetés részint idegen kézbe ment át.

3. Mélyreható és messze gyűrűző meghasonlottság bontotta meg a magyarság egységét, az elidegenedett vezetőréteg szembefordult a magyarság tömegeivel, múltjával, hagyományaival, ősi demokratizmusával, a Géza fejedelem koráig közjogilag jószerivel egyenrangú, szabad magyarok jobbágyi függőségbe vagy éppenséggel rabszolgai helyzetbe süllyedtek, kirekesztettek a közügyek intézéséből, megszűnt a véleményszabadság, a hitbéli szabadságot véres elnyomás váltotta fel, s a meghasonlott országban egymást követték a lázadások, az ősi hit és szabadság visszaállításáért folyó polgárháborúk, véres belviszályok, trónviszályok, trónvillongások, kívülről jövő fegyveres támadások.

4. Óriásivá nőtt az országban, a kormányzatban az idegenek hatalma. István király közvetlen utóda, az idegenből jött s a vérszerződés rendelkezéseinek megszegésével uralomra került jövevény Orseolo Péter (Petrus Urseulus) személyében olyan király került a magyar trónra, aki az ország törvényeit semmibe vette s nyíltan bevallott célja a magyarság tönkretétele, sőt kiirtása volt.

A XI. ÉS XII. SZÁZADI RITMUSVÁLTÁSOKRÓL, ILLETVE TÖRÉSVONALAKRÓL.

Hiába forgatjuk bármerről: csupa törés, omlás, vérzés és szakadás az egész XI. század. Szenvedésben, vérzésben, forrongásban a XII. század sem sokkal jobb. Szakadatlan külső támadások, titkos hódítási aspirációk, manipulációk, diverziók, dühödt bekebelezési kísérletek, belül pedig: térhódító, hagyományirtó idegen szellemiség, önpusztító ádáz belháborúk, ú.n. "pogánylázadások", s ország rontó klikkharcok, gyilkos pártoskodás. Csupa rettentő zúzódás, véres törés ez a két évszázad. A kívülről behatoló titkos erőkkel, fegyveres támadásokkal egybefolyik a belső vad testvérharc tomboló viszálykodása; alig - alig adódik egy lélegzetvételnyi szünet.

A rövidéletű királyok korszakában maga a nép is rövidéletű, s úgy hull, akár a pelyva: bel - és külháborúk, járványok, éhínségek apasztják az életkort olyan mélyre, amilyenre csak lehet: e tények alapján kaptak lábra bizonyos legendák, misztifikációk arról, mintha a középkorban valamilyen titokzatos belső törvényszerűség hatására öntörvényűen lett volna a mainak mintegy egyharmada az emberi élet; ez a szemlélet - amelynek frappánsul ellentmond a bibliai pátriárkák hallatlanul magas életkora ahhoz hasonlítható, mintha a fű lekaszálása után megállapítanánk, hogy a fű rövidre nő; az emberéletet is csak a háborúk, járványok aratása tarolta mind újra röviddé; kézenfekvő, hogy mindez aligha vonatkoztatható az uralkodókra, akik ritkán estek el a háborúkban és életkörülményeik folytán a járványok is megkímélték őket.

Hazánk XI. századi története során az országba nagy számban betelepült és külpolitikailag is óriási befolyásra szert tett németség próbálta ádáz erővel, fegyveres haddal és titkos manipulációkkal megkaparintani az ország fölötti uralmat, hűbéresévé süllyesztve azt, míg a XII. században (cca 1114 - től 1205 - ig) - noha a pángermán mesterkedések sem szüneteltek - a bizánci világhatalom akarta minden lehetséges módon hálójába keríteni, gyarmatává tenni Magyarországot. E kettős törekvés - a belső meghasonlás hatóerőivel elegyülve - szabta meg a két évszázad gyors királycserékben megnyilvánuló ritmusát, ezek alakították ki fantasztikus gyűrődésű törésrendszereit. Úgy véljük, nem lehet feladatunk itt minden egyes ritmusgyorsulás, történelmi törés anatómiai struktúrájának tüzetes kidolgozása, mert könnyen lehet, elvesznénk a részletekben. Elegendő talán a két alapvető szakasz, illetve a kort meghatározó két külső főhatás bemutatása.

A NÉMET ASPIRÁCIÓK TETŐZÉSÉNEK IDŐSZAKA

Az imént meghatározónak neveztük XI. és XII. századi történelmünkre a külső expanzív törekvéseket. De hátha eltúloztuk pl. a német nyomást`? Ellenőrizzük le magunkat gyorsan a történelmi tényekkel és krónikás szövegeinkkel. A XI. századon úgyszólván vörös fonálként húzódnak végig a német mesterkedések, fegyveres támadások. Ennek magyarázata az lehet, hogy Magyarország ekkor, német szemszögből szabad - de legalábbis könnyű prédának tűnik. Láttuk, alig hunyta le szemét István király, már itt dölyföl, Péter király árnyékában, a német császár. S ez még csak a szerény kezdet volt.

A fokozódó német nyomásról már akkor megdöbbentő képet nyerünk, ha csak futólag tekintünk bele krónikáinkba. Íme a Képes Krónika idevágó fejezet címei:

"A CSÁSZÁR ABA ELLEN MAGYARORSZÁGBA JÖN"
A következő fejezet címe:
"A CSÁSZÁR VISSZATÉR MAGYARORSZÁGBA"
Majd:
"A NÉMETEK KIRÁLYÁRÓL"
Kissé odébb:
"A CSÁSZÁR BEJÖN VEJÉVEL SALAMON KIRÁLLYAL"
Később újabb fejezetcímben:
"A CSÁSZÁR JÖVETELE"
A szakadatlan vérveszteségektől legyöngült, s idegen befolyás alá került országba most már kisebb hatalmú népek pusztító csapatai is betörhetnek:
"A KUNOK DÚLJÁK MAGYARORSZÁGOT"
Nyomban utána:
"A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGBA JÖTTÉRŐL" Ezek után bizánci betörések, mesterkedések következnek.
De összehasonlításul, a bekövetkezett óriási fordulat érzékeltetéséül, idézzünk néhány fejezetcímet a Szent lstván előtti kor hatalmi helyzetének jellemzésére - ugyancsak a Képes Krónikából - figyelmen kívül hagyva itt a nyugati kalandozásokat:
"A MAGYAROK PUSZTÍTJÁK BULGÁRIÁT"
"A MAGYAROK LEGYŐZIK A GÖRÖGÖKET"

Tudjuk, hogy az augsburgi ütközetig (955) a nyugati népeknek egyszerűen nem volt ellenszerük a magyar hadművészettel szemben.

A fordulat tehát százszázalékos.

De lássuk a jellegzetesebb részleteket:

"Aba királyságának harmadik évében - tudósít a Képes Krónika - Péter eljött Henrik német királlyal és nagy sereget hozott Aba király ellen. Mikor Aba király meghallotta volt, hogy a magyarok elhagyták Pétert, de Henrik német király szívesen fogadta, az Úr 1042 - ik évében (alig négy évvel Szent István halála után! G.K.E.) követeket küldött a császárhoz, hogy kitudakolja, ellensége - e neki, amiért Pétert királyságából kiűzte. Vajon meg lehet - e vele tartós békességben? A válaszból azonban megmutatkozott, hogy a császár ellensége neki, mondván: "Mivel igaztalanul bántotta meg híveimet, maga fogja látni, mi és mennyi telik tőlem." Hallván ezeket Aba király, megértette, hogy a császár vissza akarja helyezni Pétert a királyságba, haragra gyúlván nagy seregei gyűjtött, berontott Ausztriába és erős harcosait két szárnyra osztva, a Duna folyó mindkét partján kard élére hányta a németeket (...).

Abban az időben a császár Kölnben ünnepelte a húsvétot és tanácsot tartott főembereivel, hogy országának a magyarok okozta sérelmeit hogyan torolja meg. Ezek egy értelemmel azt javallották neki, hogy miután a magyarok ok nélkül törtek ellenség módjára országába, támadjon rájuk haddal, és szabadítsa ki a rabságból foglyaikat. Nagy sereget indított tehát, és Vratiszláv cseh herceg tanácsára, a Duna északi partján vonult a magyar határra".

Ugyancsak a Képes Krónika számol be a későbbi fejleményekről: "A következő esztendőben is eljött a császár Magyarországra nagysokaságú harcossal, a Zala és Zselic patakok forrása mellé. Eleséggel rakott hajókat is küldött Magyarországra a Dunán: ezek élére atyjafiát Gebhardt püspököt állította. Ennek hallatára András király és Béla herceg mind a búzakereszteket és szénaboglyákat fölégették, és messze elvezérelték a lakosokat minden barmaikkal azokról a tájakról, amerre a császár útja vezetett. Amikor a császár benyomult Magyarországra és a felégett vidékre ért, nem talált eleséget sem vitézeinek, sem lovainak; azt sem tudta, hol vannak hajói, azoktól sem kapott semmi segítséget. Átkelt hát az erdőkön, elközelgett a badacsonyi hegyekhez, miközben mindenféle eleségben nagy hiányt szenvedett."

Ki - be járnak a német hadak, segítségükért folyamodó, hazaáruló királyokat emelnek vagy próbálnak visszaemelni a magyar trónra. S a süllyedés mértékét már önmagában jelzi, hogy magyar király német segítséggel próbál a trónjára ülni; azelőtt mindez elképzelhetetlen volt. Jó szemléltető ehhez a Képes Krónika alábbi beszámolója is: "Értesülvén Salamon király Béla király haláláról, sietett az ipához, a német császárhoz és kérte, helyezze őt vissza a magyar királyságba. Szívesen hajlott kérésére a császár, és a római birodalom nemes seregével és császári dicsőséghez illő fényes kísérettel behozta Salamont Magyarországba. Közben Béla király fia, Géza, amilyen okos volt és körültekintő, elvonult két növendék öccsével Lengyelország részeibe, mert akkor meg nem állhatott Salamon és a németek támadásával szemben. Salamon király tehát a császárral akadály nélkül bejött a királytalan Magyarországba, és biztonságosan érkezett a királyi székvárosba, Fehérvárra".

Háromféleképpen, három síkon folyik német részről az ország pusztítás: a belül elhelyezett nyílt és titkos német - és némethez húzó - erők bomlasztó tevékenysége, másrészt a német császári fegyveres erő támadásai és királypuccs - kísérletei révén, amelyek az ország gyarmattá, hűbéri tartománnyá süllyesztését szolgálják. De megindulnak a fegyveres akciók az ország ősidők óta egy tömbbe tartozó területének szétszaggatására is, miként erről Thúróczy is beszámol A magyarok krónikájában: "Rápolt német vitéz Julián ispán szándékából és jóvoltából elfoglalta Pozsony várát, és ezt a magyarok nem kis veszteségnek tekintették. De az ifjú király (II Géza} nem nyugodott bele szó nélkül. Sereget vezetett a Magyarország határvidékeit pusztítgató támadó németek dühe ellen. A császár nem személyesen vonult a király ellen, de Németországnak csaknem teljes haderejét Magyarország kiirtására mozgósította."

Mi történt itt? A fentiekből megállapíthatjuk: a német nyomás hirtelenül olyan óriásivá vált, hogy közel egy évszázadon át - vagy azt is meghaladóan - az ország függetlenségét veszélyeztette, összefonódva a bizánci aspirációkkal. S még el sem múlt amaz, már túlsúlyra kapott emez. De engedjük át itt is a főszerepet, mint munkánk többi részében a számadatoknak, tényeknek, krónikás adalékoknak, a magunk részéről csupán a legszükségesebb tájékoztatásra és következtetésekre szorítkozva.

A XI. század ritmusváltásait - töréseit ez adatok fényében könnyű lesz értelmeznünk; a megadott szakaszokat akár még kisebbekre bonthatjuk. Ki - be jártak a német hadak, pusztítottak, területeket próbáltak leszaggatni az ország testéről, királyokat döntöttek le és királyokat emeltek vissza a trónra. De az ország függetlenségére törő német expanziós kísérletek - fegyveres támadások és titkos manőverezések - végeredményben mégsem vezettek célhoz. Az országban még volt erő, hogy a betolakodókat kiverje. Hasztalan volt a mérhetetlen élet - és véráldozat.

"Hullottak a németek - írja a Képes Krónika - , futottak az olaszok, de nem találtak helyet a menekülésre, és úgy hullottak a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon." A ritmusok törései a szembefeszülő külső - és belső erők összecsapásait jelzik.

A BIZÁNCI EXPANZIÓS TÖREKVÉSEK IDŐSZAKA /1114 - 1205/

A XII. század a testvérharc, a bizánci intrikák s az oligarchia hatalomgyarapodásának kora. Alig hagyott némileg alább a német hódító szándék, mikor egy másik világhatalom, Bizánc vetett szemet Magyarországra. Két világfaló cápa falta kétfelől az országot éppúgy, mint később, a török időkben: egyikük nyugatról támadott, a másik délkeletről. Jellemző erre a trónkövetelő Borisz (1113 - 1155) példája. Előbb német segítséggel próbálja ő is célját elérni, s német hadakkal ő is Pozsonyra tőr, később Bizáncban köt ki és 1152 - ben görög hadakkal támad az országra.

A bizánci nyomás a "cselszövő Mánuel", Mánuel Commenios (1143 - 1180) bizánci császár uralkodása idején tetőződik. Mánuelnek valósággal rögeszméje a Magyarország fölötti hatalom megkaparintása, és célja elérésére minden eszközt igénybe vett a megvesztegetéstől, felbujtástól, orgyilkolástól a fegyveres intervencióig; s expanziós törekvéseinek álcázására ő is előszeretettel élt az ellenkirályok állításának, koronás bábok trónra ültetésének módszerével.

Divatozott persze a méreg is. A bukott bábokat Bizánc nagyhamar elejtette, s könnyebbség volt, ha az hamar kimúlt. Divatba jött a vakvéletlen vagy természetes ok szülte, de gombnyomásra működő halál, s az "igazságvédő" hadak a régit letörölve, új névért szálltak síkra; mellesleg, persze; bőven omlott a vér. Mánuel nem sokallt semmi áldozatot. Volt úgy, hogy egyetlen év alatt két - bizánci segédlettel annak rendje módja szerint megválasztott, de időközben fölöslegessé vált - bábkirály szenderült el, noha még fiatal volt; két ifjú ellenkirály (II. László és IV. István). Ámde mindez hiábavaló volt, Görög és Magyarország egyesítéséből, Mánuel tervéből semmi sem lett. A század valahogy mégis csak meggyűrődött. Számadat - ritmusok tükrözik a sok törést, árkot, rücskösödést

ELLENKIRÁLYOK TRAGÉDIÁJA

Királyok, törvényesen megválasztott, törvényesen uralkodó királyok ülnek a trónon, túl korán trónra kerülő és túl korai halálra ítélt királyok, s tragédiákkal színültig telt korai történetünkben megdöbbentő és fantasztikus jelenségként, ellenkirályok támadnak még éltükben ellenük, ellenkirályok, akik nem csupán elődeik holta után nyúlnak koronájuk, trónjuk után, de még életükben fellépnek ellenük, s akárha nem is léteznének és az országnak nem volna törvényes uralkodója, megkoronáztatják magukat, jobbára abban a biztos tudatban, hogy útjukban semmi sem tartóztathatja fel őket s elsöprik a törvényes király uralmát.

Nemzeti tudathasadásunk egyik legkirívóbb jelensége az ellenkirályok csoportos és sorozatos fellépése, a nemzeti meghasonlásból fakadó hatalmi torzsalkodások egyik legpusztítóbb megnyilvánulása. Jellemző módon az Árpád - korban és a nagy törésvonalak peremén találkozunk legsűrűbben ellenkirályok fellépésével s mondanunk sem kell: minden ilyen eset véres tragédiákat takar; tragédiánál többet, válsághelyzetet, idegen befolyások megnövekvését, idegen hatalmak mesterkedését, az ország ügyeibe való beavatkozását; azt a szomorú helyzetet jelzik, mikor jobbára idegen hatalmak, idegenérdekű hatalmi csoportok lehetségesnek tartják, hogy a maguk embereit tolják a trónra, megszerezve ilymódon, koronás bábjaik révén, az ország fölötti hatalmat, s annak irányítását, hiszen az idegen aspirációk révén megkoronázott királyok valójában ellenkirályok, az idegen hatalom bábjai, megtestesítői. Természetesen előfordulhat - és elő is fordul - , hogy idegenérdekű király ellenében emel ellenkirályt a nemzet.

Az ellenkirályok léte, felbukkanása tehát olyan történelmi jelenség, ami a válsághelyzetnek elmélyülését, kritikus gócait, törésrendszereit tanúsítja; szükségképpen egybe kell hát esnie a ritmusgyorsulással. Érdemes e jelenséget - ha csak futólag is - kissé szemügyre vennünk.

Történelmünk ellenkirály - előfordulásai a következők: Az első ellenkirályok kevéssel Szent István halála után lépnek fel. Valójában az első magyar ellenkirálynak Aba Sámuelt tekinthetjük, akit az országot elidegeníteni, elnémetesíteni akaró, magyargyűlölő Orseolo Péter ellenében feltámadó nemzeti visszahatás emel trónra. Pétert detronizálják, kiűzik, de német seregek élén visszatér az országba, és Aba Sámuel meggyilkolása után még két évig uralkodik (1044 - 1046), míg végül seregét szétverik, és ő maga megvakítva börtönben pusztul el.

A következő magyar ellenkirály I. Géza (1074 - 1077) ugyancsak a német császár és német hadak támogatta Salamon ellenében lép fel, s annak életében koronázzák királlyá. Az elűzött, megvert Salamon hiába tör idegen hadak élén ismételten az országra, hogy trónját visszaszerezze. Három évi uralkodás után azonban I. Géza is meghal és újabb ellenkirályként Szent László lép az örökébe.

II. István viharos uralkodása alatt is beleütközünk az ellenkirályok jelenségébe. A fiatal király uralmát mindenáron megdönteni akaró főúri ligák három ízben is jelölnek ellenkirályt. Előbb a Könyves Kálmán által megvakíttatott Álmos herceget, majd Sault, később meg egyszerre két ellenkirályt is megválasztanak, Bors és Iván ispánokat, de Második István szétveri az összeesküvők csoportjait, az ellenkirályokat pedig - hacsak nem menekülnek külföldre (Bizáncba) - megöleti.

Ellenkirályok újabb és fordított előjelű csoportja lép fel a magyarság bizalmát bíró Harmadik István ellenében. Előbb idősebbik nagybátyja !ép II. László néven a trónra (1163}, majd féléves uralma után a másik nagybácsi követi IV. István néven, és az ő uralma sem tart fél évnél tovább. De fiatalon, alig huszonöt évesen hunyt el, tizenkét évi uralkodás után III. István is.

Ellenkirályként lép fel Kun László ellenében. III. Endre is, akit még Kun László életében megkoronáznak a pápai küldöttek, akik behozzák az országba. De egy újabb évtized múltán ő ellene is ellenkirályt léptet fel a pápai klérus Róbert Károly személyében, akit még III. Endre életében királlyá koronáznak. Trónra lépését azonban a magyar oligarchák III. Endre halála után hét évig megakadályozzák.

E királyok rejtélyes halálának háttér okaira a kellő helyen még visszatérünk. Ellenkirályok újabb felléptére az Anjou-ház kihalásának mesgyéjén került sor. Itt II. (v. Kis) Károly lépett fel ellenkirályként Mária királynő, az utolsó magyarországi Anjouval szemben. Ő is idegen fegyverek élén hatolt, az országba, s 1385. december 31 - én Székesfehérvárott megkoronáztatta magát, de egy élete elleni merénylet, s alig két hónapi uralkodás után 1386. február 24 - én megfojtották. Érdekes módon Mária királynő is idő előtt, 25 éves korában hunyt el.

Az utolsó ellenkirályokat egyik legnagyobb történelmi katasztrófánk, a mohácsi törésvonal mentén találjuk. Ez látszólag eltér a többitől, valójában itt is ugyanazok a szigorú törvényszerűségek érvényesülnek, csak a körülmények eltérőek.

A mohácsi ütközet (1526. augusztus 29.) már lezajlott, II. Lajost már megölték, a központi királyi hatalom elvérzett, az ország, amelynek természetes önvédelmi készségét az idegen uralom és az egész országot behálózó titkos nemzetközi összeesküvés jórészt kiölte, valósággal védtelenné vált és a pusztító hadak prédája lett. E titkos erők által előkészített, végzetes következményeiben mindmáig ható nemzeti kataklizma peremén ismét fellép az ellenkirályok pusztító jelensége. Az 1526. november 11 - én törvényesen megkoronázott Szapolyai János ellenében három hét leforgásán belül megvesztegetéssel, csalással, törvénytelenül ellenkirály lép fel Habsburg Ferdinánd személyében a török által pusztított s másfél évszázadra feldarabolásra ítélt, végső megrontatásra, megmételyeztetésre, elvéreztetésre és négy évszázados idegen uralomra ítéltetett országban. Szapolyai János rövid, tizennégy évi uralkodás után elpusztul, s Habsburg I. Ferdinánd és vele a Habsburgok sora átveheti a Magyarország fölötti főhatalmat.
Vessünk egy átfogó pillantást az ellenkirályok adataira.