Lássuk csak, mi történt, történik a hajdani Jugoszlávia megálmodóinak és ezen az államalakulaton belül hegemóniára törekvő részének, Szerbia sorsának alakulásában. Miután szertefoszlottak a nagy-szerb álmok, és akárcsak mi magyarok Erdélyt, szkíta őseink kultúrájának ősi központját, elvesztették a szerb történelem nemzeti önazonosságával egyenlő tartományt, Koszovót, magyarul Rigómezőt. Ha egyikük-másikukban még maradt valami a más népek sorsával együttérezni tudás képességéből, most alkalmuk lehetne átérezni kicsiben, mit jelentett nekünk, magyaroknak nagyban Trianon.
A szlovákok azzal, hogy különváltak a nagy pánszláv testvértől és szláv háttértámogatójuktól, Csehországtól, magától a szláv összetartozás és sorsközösség romantikus lázálmától vettek búcsút. Mivel saját történelemmel egyáltalán nem rendelkezik ez a néhány évre visszatekinteni tudó, csecsemőkorú államalakulat, melynek vezetői a tudatlan és elfogult kisgyermek felelőtlen bohóságainak szintjén politizálnak, és melyet ma a Magyar Felvidék helyett a világ jobb híján Szlovákiának nevez, kénytelenek a tót atyafiak kései, elgonoszodott leszármazottai lépten-nyomon történelemhamisításokkal tákolni maguknak egy sosemvolt, hazug álhistóriát. Pedig mindenkori nemzeti létük mindig is szorosan összefonódott a magyar államisággal, s történetiségük a Magyar Szent Korona oltalma alatt formálódott. Ezzel mindannyian tisztában is vannak mind a mai napig, ám ennek számukra megalázó tudata szolgáltatja az olajat arra a tűzre, melyben a valódi kárpát-medencei együttélés hiteles történetét s vele együtt az egyetemes igazságot is hamuvá égetik a tolvaj szlovák sovinizmus kohóiban.
Így lett Thúróczy Jánosból szlovák nemes, csak mert krónikaírónk a Magyar Felvidéken született, s mert a hajdani Túróc vármegye területe is ott található. Ennek köszönhető, hogy II. Rákóczi Ferenc Rakoczovszki néven szlovák szabadsághősként szerepel jónéhány magyarellenes szlovák propagandairatban, hogy a címertolvajlásról (kettős kereszt a hármashalommal) bővebben ne is szóljunk. Emiatt a történelemhamisítás miatt hirdetik Szent István királyunkról, hogy azért hívott be idegen fegyvereseket és papokat az országba, mert meg akarta ezzel védeni Európát a vérszomjas és barbár magyaroktól. Ezért vedlett át a szlovákok elhomályosodott tudatában Csák Máté szlovák szabadsághőssé. Ezért keringenek szlovák forrásból a Magyar Szent Koronáról a világhálón német nyelven olyan hazug információk, hogy a XVI. században készült. Stb. Az ebből könnyen kikövetkeztethető, következő hazugság nyilvánvalóan az lesz, hogy a legfőbb magyar szakrális ereklye szlovák műhelyben, szlovák ötvösök remekműveként a szent methód-i szlovák hagyomány (?!) szellemében készült.
Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesése és az ebből következően átrajzolt és módosított határoknak köszönhetően újra fölismerhetővé váltak, újra kirajzolódtak a térképen hajdani, látens módon még mindig létező és jövendő hazánk, a történelmi Nagy-Magyarország körvonalai.
Románia, legádázabb, legaljasabb és legveszélyesebb ellenségünk, akikhez a hasonló módszerekkel próbálkozó szlovákok beállhatnának kezdő inasnak, egyelőre még látszólag tartja magát, területileg látszólag még nincs szétesőben, de meggyőződésem, hogy a párjátritkító történelemhamisítás és a legpimaszabb módon, művileg gyártott irodalmi nyelvfércelgetés (latinizálás) cégéres hamiskártyásainak hazájára vár az Isteni Igazságszolgáltatás legkeményebb büntetése.
Szaniszló Ferenc hívta föl arra a figyelmet, hogy ma már millió számra jól bevált, régi oláh pásztor módjára a kövérebb legelő hívó szavára elözönlötték az olaszországi, spanyolországi nagyvárosok peremkerületeit. Bárcsak kiürülne tőlük Erdély! S bárcsak erdélyi magyarjaink zöme otthon maradva megtalálhatná egy emberibb, élhetőbb élet körülményeit ősi honukban! Mert a víz szalad, de a kő marad! (Wass Albert)
Beállnánk azonban a valótlant állítók sorába azzal, ha hallgatnánk az erdélyi románság köreiben is elég széles körben megfogalmazódó azon véleményről és törekvésről, melyet egy szóval transzszilvánizmusnak nevezhetünk, és melynek tartalma a Bukaresttől elszakadt, független Erdély megteremtésében ölt testet, mely Svájc mintájára egy két-három nemzetiségű, kantonokra tagolódó szövetségi államalakulat formáját öltené magára.
Az utódállamok vezetősége a hazugság, a csalás és a gyűlölet szellemének rabságában, démoni erők szolgálatában sínylődik. Sokkal inkább méltóak szánalomra, mint irígységre. Ez az irántunk, az általuk meglopott és megalázott magyarság iránt bennük tomboló gyűlölet előbb-utóbb fölemészti őket, mert a hosszantartó negatív erők a rombolás, a pusztulás és a halál ördögi szellemét idézik meg a világban.
Hogy nehogy eluralkodjon a magyarok között a bénító csüggedés és borúlátás, minél szélesebb körben tudnunk kellene azokról az égi üzenetekről, melyeket az elmúlt évszázad során magyar és külföldi látnokokon keresztül intézett hozzánk Jézus és Boldogasszony Mária. Ezekben többek között nemzetünk megmaradásáról és a Teremtő által népünre ruházott, kitüntetetten fontos üdvtörténeti kulcsszerepről kaptunk híradásokat. (Szent Pió atya üzenetei is ezek közé tartoznak, ám ezek széles körben oly nagy mértékben ismertek, hogy ezúttal nem térnék ki rájuk részletesen.)
Ezek közül hadd említsek néhányat:
„Ez a kicsi ország lesz az egész világ engesztelése.”
– mondta Jézus a Bács-Kiskun megyei Sükösdön Takács Zoltánné, Rogács Mária látnoknőnek, aki a Magyar Szent Korona működéséről és üdvtörténeti szerepéről is kapott tanításokat. Ugyancsak neki üzente Jézus a következőket:
„Nagy jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer.”
Egy olasz pap, Don Gobbi a Szűzanyától kapott Magyarországgal kapcsolatos üzeneteket. Ez azért is döntő jelentőségű, mert eleinte fogalma sem volt, mely népről, mely országról van szó, tehát nem találhatta ki az üzeneteket.
„Isten tervében különlegesen fontos helyet foglal el egy nép.”
Majd másutt:
„Én vagyok a Szeretet Királynője. Ezért hívlak benneteket, papokat, és rajtatok keresztül minden hívőt, hogy szentelje magát az én Szeplőtelen Szívemnek. Így valóban birtokomba tudom venni életeteket és Szeplőtelen Szívem egész világon való győzelmének eszközévé tudlak tenni benneteket. Ti vagytok a fénysugár, amely Szeplőtelen Szívemből sugárzik Magyarországra, amely oly sok próbát kiállt.”
És ismét máshelyütt: Az Úr Jézus előre megmondta, hogy
„a változások Magyarországról fognak elindulni. Nekem ezzel az országgal terveim vannak. Papok és hívek engeszteljenek, ennek illata áradjon el az egész világon.”
Hogy Isten mennyire nem személyválogató, annak az is egyértelmű jele, hogy mindezekkel tartalmilag egybecseng egy másik nagy vallás, a buddhizmus nepáli képviselőinek nemzetünkhöz intézett üzenete, melyet a nepáli Királyi Fehér Kolostor perjele eképpen fogalmazott meg, nyilván szintén égi forrásból:
„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél! ... Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt.”
Natália nővérhez, született Kovácsics Máriához Jézus eképpen szólt egy alkalommal:
„Ahogy a megváltás a betlehemi istállóban kezdődött, úgy az én nagy művem, a bűn eltörlése, a lelkek megszentelődése, a sátán leverése és győzelmem Magyarországról indul el.”
„Más országok is felajánlották magukat nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta keresztútját, de soha el nem pusztul.”
Szintén Natália nővér kapta e bíztató tartalmú, buzdító üzenetet:
„Szeretném minden magyar ház kapujára arany betűkkel írni ezen szavakat: Magyarország tisztul, de nem pusztul el.”
Sükösdön a következő üzenetet kapta Rogács Mária:
„Ne félj, gyermekem! Megmentem országotokat a nagy borzalmaktól. Ez a kis ország egy kis sziget lesz a világ tengerén. Megvédelmezem népemet. Ráborítom védő palástomat egész országotokra, mert ez az én országom.”
Lourdes-i zarándoklata során így szólt hozzá a Szent Szűz:
„Kislányom, már többször megígértem neked, hogy Magyarország különleges védelmem alatt áll annak ellenére, hogy nem érdemlitek meg. Az Atya nekem adta országotokat. ... Ne nyugtalankodj, gyermekem, megvédelmezlek titeket a pusztulástól. Jövőtök és szenvedéstek mértéke azonban tőletek függ, a ti engesztelésetektől.”
Ez az üzenet kiemelkedő fontosságú, ugyanis felszólít mindannyiunkat arra, hogy nincs itt az elernyedt végtagokkal, karbatett kézzel való csodáravárás ideje. Isten csak a mi tevékeny közreműködésünk és áldozataink árán képes segíteni rajtunk mind egyéni életünkben, mind nemzeti dimenziókban!!
E röpke írást kettő, a minap kezem ügyébe került értékes dolgozatból (Dr. Balogh Sándor egy tanulmányának 3. fejezete: A magyar nép küldetése) kölcsönzött idézettel zárnám, melyek igen tanulságosak nemzeti sorskérdéseink megítélésében.
„Tóth János ’Nyerésre állunk’ című könyvének ’Ne bántsd a magyart, mert ráfizetsz’ című fejezetében vizsgálja ezt a jelenséget. Így foglalja össze tapasztalatát: ’ ... valamennyi velünk összefüggésbe hozható nagyhatalmi törekvés hanyatlás-kudarca akkor következik be, mikor az a magyarságot megkísérli leigázni, vagy ezt már meg is teszi.’ Például felsorolja III. Henrik és a magyarok közti konfliktust, a tatárjárást, a török hódoltságot, a Habsburg uralmat, Anglia és Franciaország gyarmatbirodalmainak elvesztését Trianon után, a náci Németországot, a szovjet megszállást, a kis Entente országokat, és hazánk, ha megcsonkítva is, de mindezt átélte. A Trianonban megjutalmazott országok közül csupán Románia nem bomlott még fel, de Tóth János szerint, és a történelem tanulsága alapján, jó lesz, ha ők sem provokálják a magyarokat. Még az EU-ra, a Valutaalpra és a Világbankra is lehet vonatkoztatni ezt a szabályt, és a szerző szerint jó lesz, ha ezek az intézmények is vigyáznak, mielőtt kikezdenek Magyarországgal.”
Íme a második idézet:
„A természetes és természetfeletti rend misztikus viszonyából kifolyólag az engesztelés, illetve a szenvedés engesztelésül való felajánlásának a természetes rendben is lehetnek következményei. Nem csak élettani és lélektani, de természetfeletti tényezők is befolyásolhatják az ember fájdalomérzetét. Így pl. előfordulhat, hogy a sátán megsokszorozza a lyukas fogban kiálló ideg által okozott fájdalmat, remélve, hogy ezáltal majd kiprovokálja, hogy ezért a fájdalomért az Istent káromoljuk. Na, most ha a fájdalmat felajánljuk engesztelésül Isten dicsőségére, a sátán ezt nyilván nem akarja, tehát a fájdalom csökken.
Ugyanez állhat Trianonra is. Mikor Isten megengedte, hogy Trianonban a pokol erői összefogjanak nemzetünk ellen, és ezzel mérhetetlen szenvedést okozzanak egy ősi keresztény nemzetnek és azt a megsemmisülés szélére taszítsák, a sátán elvárja, hogy ezért Istent káromoljuk. Képzeljük el, ha mindezt nemcsak Jób-i türelemmel vesszük, hanem felajánlanánk engesztelésül, egyrészt mekkora kegyelem-áradatot eredményezne ez hazánknak, másrészt mekkora csalódás lene a sátánnak.”
E mély, igaz és magvas gondolatok szellemében ezúton fölhívást intézek az igen nemes és nagyságos Magyar Nemzet minden hazájáért aggódó tagjához, hogy mindazt a temérdek lelki - és az elszakadt nemzettestekben élő magyar testvéreink esetében a szűnni nem akaró üldöztetések miatti - testi szenvedést és gyötrelmet, melyeket a trianoni országcsonkolás következtében elszenvedni vagyunk és voltunk kénytelenek, tiszta szívvel, ünnepélyesen ajánlják, ajánljuk föl a Mindenható Úristennek dicsőségére és a sátánt káromolva, hogy mielőbb begyógyuljanak a Nemzet testén-lelkén ejtett sebek, s helyre álljon régi fényében Mária Királysága, a Regnum Marianum! Úgy legyen!
Mert az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. – ahogyan a régi magyar bölcsesség hirdeti. S a magyar történelem folyamának lassú vize előbb-utóbb tisztára mossa a partokat.
Forrás: http://www.magtudin.org/Lajdi_Peter_Isten_malmai.htm