1. Ziribár(fényképezte: izsolt - internet) 

Magyarország szívében, a pilisi erdőségben van egy hegycsúcs Ziribár. Nevét, honnan kapta, kik hagyták itt? Ki tudja. Úgy tűnik, mintha valamilyen keleties elnevezés lenne? Vajon a törökök adták a nevét?  Esetleg a Felvidékre települt honfoglaló pártus utódok? Esetleg még régebbi. S Kőrösi Csoma Sándornak lehet igaza, hogy a régiségben az Európát uraló művelt szanszkrithoz hasonló nyelven beszélő gétáktól kapta a nevét? Csak találgatni lehet.

2004-ben egy kedves ismerősöm vett rá, hogy az akkori pilisszántói polgármester számára próbáljam a sumir (káld-sumir) nyelv alapján megfejteni a ZIRIBÁR szót. Eleinte tiltakoztam, mondván nem helyes mai kifejezést az évezredekkel korábban kihalt nyelv segítségével megfejteni (még akkor sem, ha a név igen-igen réginek tűnik). Kísérletképpen mégis ráálltam. Az ösztökélt, hogy a mai magyar nyelvérzék számára teljesen idegen kifejezés keleti, akár sumir eredetű is lehet.

Ismétlem, nehezen szántam rá magam. Először is számbavettem, mit lehet tudni a Ziribárról, milyen hegy, s milyen a földrajzi környezete. Mi ismert róla?

  Ziribár-hegy. Balra a Pilis-tető tömbje, jobbra a Hosszú-hegy (Miklos Jozsa felvétele – Picasa Webalbumok)7

2. Ziribár-hegy. Balra a Pilis-tető tömbje, jobbra a Hosszú-hegy

A Ziribár madártávlatból csúcsosnak tűnik, bár a teteje kissé lapos, ahonnan jól be lehet látni a környéket. Az internetes kép a   téli napfordulókor felvett napkeltét ábrázolja.

Napistent ábrázoló babiloni pecséthenger az emberalakban ábrázolt Nap felkeltét két  hegycsúcs között ábrázolja.

3. A megszemélyesített felkelő Nap (pecséthenger-nyomat)

Az ismerőseim elmondása szerint a Ziribár tetejéről nézvén, a téli napfordulókor a felkelő nap a két átellenes hegy határolta völgyben tűnik fel. Magyarországon, „…december 21-én kezdődik a csillagászati tél. Ez az év legrövidebb napja.
 
A Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre.”^[1]

Előrebocsátom, megnyugtató megfejtés nincs. A mai latin betűkkel írt szót 4-5 évezred választja el a káld-sumir ékjelektől. A kiejtésről, illetve a hangzósításról nem is szólva; hiszen e régi nyelvet legalább 5 közvetítő nyelv segítségével fejtették meg. Magyarán nem tudjuk, csak sejtéseink lehetnek, miként, milyen hangalakkal ejtették ki a szavakat.

4. A Ziribártól (410 m) jobbra átellenben a Pilis-tető (756 m) és a Hosszú-hegy (489 m)

Ennek ellenére sokat segített a ZIRIBÁR hegy földrajzi fekvése: december 21-én a két szem-közti hegy alkotta nyeregben kel fel a Nap. Ezen kívül figyelembe vettem a rovásírásra vonatkozó megállapításokat, szabályokat, s csak ezután kezdtem hozzá a megfejtéshez.

Telegdi János 1598-ban a rovásírás szabályait összefoglaló Rudimenta c. munkájában leírta, hogy a hun^[2] rovásírásban a ”… szótagjegyeket úgy kell alkalmazni, hogy a szótagolás rendjét ne zavarják...” ^[3] Ez azt jelenti, hogy a betű-összevonásokat a szótaghatárok tiszteletben tartásával kell elvégezni, s a szótagokat nem szabad az összevonás (ligatúra) kedvéért megtörni.

Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a magyar nyelv szótagjai a régiségben önálló szavak, kifejezések voltak. Ezek mára már elfelejtődtek. A mai magyar ember nem tudja, nem érzi anyanyelvének e csodáját. Sőt a hagyja, elfogadja, hogy korszerűség ürügyén az idegenszívű „zsurnalisták”, nyelvészek ráhúzzák a magyar nyelvre az angollal kevert zagyvalékot. Mára már elérték, hogy bekerült az iskolai tananyagba.

A régi keleti nyelvek jórésze toldalékoló^[4], a káld-sumir szintén. Minden jel feloldása kevés kivételtől eltekintve egyszótagú szó, s egy-egy fogalmat takar. Ezek jelennek meg szótagokként a magyar nyelvben. Így a sumir nyelv igen sok esetben (de nem mindig) hozzásegít a magyar nyelv szótag-jelentéseinek rég elfeledett felismeréséhez. Természetszerűleg nem a mai szavak (rádió stb.), hanem főleg a régi, ún. ”finnugornak”, török eredetűnek stb. tartott alapszavak esetében. Tehát a latin betűs kifejezéseket párhuzamba kellett állítani az ékjelekkel rögzített káld-sumir fogalomjegyekkel. Tehát nem a latin betűs íráskép, hanem a jelentések (jelen esetben a földrajzi elhelyezkedés és az ékjelek jelentése) hasonlatossága alapján kellett közös nevezőre hozni a két teljesen különböző írásmód, a betűírás és a fogalomírás elemeit.

A fentiekből kiindulva a Deimel-féle sumir szótár minden egyes ZI, RI és BAR latin betűs olvasattal visszaadott ékjelét elemezni kellett. Valójában a jószerencsén múlt, hogy nem 30-40 ugyanazon hangalakkal visszaadott jelet kellett megvizsgálni.

…a két hegy völgyében, ahol naponta kel fel a nap, fekszik a Ziribár…"

A ZIRIBÁR szó esetében szinte ösztönös a szótagolás: ZI.RI.BAR. E három szótag mindegyike káld-sumir kifejezésnek tűnik, s együtt szószerkezetet alkothat.

A hegy földrajzi fekvése alapján maga a név valamiképp összefüggésben lehet a kelő vagy a lenyugvó nappal. Ezt támasztotta alá a név harmadik, egyben utolsó szótagja a BAR.  A sumir szótár^[5] szerint e szótaghoz tartozó ékjel hangzósítása valóban bar, a jelentése pedig napfény (és még sok más egyéb).

A Deimel-féle szótár szerint a

ZI olvasata 5 különböző jelentésű ékjelnek van: 

A RI olvasathoz 10 jel tartozik:

A BAR olvasatú ékjelek száma legalább 6:

 

  A fentiek alapján feltételezhető, hogy a ZIRIBÁR hegy földrajzi fekvése és a felkelő Nap közt valamiféle kapcsolat van. Ennek ismeretében csökkenteni lehetett a kifejezéshez használható ékjelek számát.  Minden ékjel minden egyes jelentésének, latin betűs átírásának vizsgálata majd 2 hetet vett igénybe.^[6] Végül sikerült a Ziribár mindhárom szótagjához megtalálni a földrajzi fekvés igazolta jelentést.

A fenti jelentések csak látszólag zárják ki egymást. Pl. az élet, az emelkedés, felszáll, felnyúlik, erős szilárd szavak gondolatilag kapcsolódnak egymáshoz: az élet keletkezik, felszáll, az erős ereje emelkedik, növekedik stb.). Ám ezen összefüggéseket csak magyar anyanyelvűek értik és érthetik.

A ZI.RI.BAR három szótagjának megfelelő három ékjel jelzős szerkezetű jelöletlen birtokviszonyt alkot. Az adott szavakkal nagyon sok szószerkezet alkotható, ám valamiben mindenik megegyezik, hogy a fény helyéről van szó, amit a Ziribár hegy földrajzi fekvése támaszt alá.

Néhány lehetséges jelentés:

magaslat, a leszálló fényé,

a Napisten régi magaslata,

a leszálló/felkelő Napisten magaslata,

az éltető fény lakása,

a teremtő fény magaslata,

a tündöklőn  felkelő nap fordulója stb.

  A Ziribár kifejezés tehát valami olyan helyet, hegytetőt, magaslatot jelenthet, ahol a régiségben Nap- vagy fényszertartás, napvárta lehetett.

Hérodotosz^[7] említi, hogy a szkítáknak, pártusoknak, perzsáknak

„Nem szokásuk, hogy istenszobrokat,
szentélyeket, oltárokat emeljenek,
ellenkezőleg ostobának tartják
azokat, akik így tesznek,
s gondolom azért, mert a hellénekkel
ellentétben nem hisznek abban, hogy
az isteneknek emberi alakja van.
A legmagasabb csúcsokra járnak fel,
és ott áldoznak Zeusznak, mert ők
az ég teljes körét Zeusznak nevezik.
Rajta kívül áldozatot szoktak
bemutatni a napnak, a holdnak,
a földnek, a tűznek, a víznek
és a szeleknek.”

A magyar is a szkítasághoz tartozik. Népünk hagyományai megemlékeznek arról, hogy az elődeinek tisztásokon, berkekben, forrásoknál, hegytetőkön imádták a teremtő Atyaistent és adták meg a tiszteletet a természeti tüneményekben való megnyilvánulásainak, a Napnak, a Holdnak, a földnek, víznek és a szeleknek.

6.  Ziribar – Napkelte a téli napfordulóidején

Ezek alapján bizton ki lehet jelenteni, hogy őseink december 21-22-én a ZIRIBÁR hegy tetején várták a téli nap felbukkanását, miként a csíksomlyói zarándokok a pünkösdi napfelkeltét.

  Megjegyzés: Utólagos köszönettel felhasználtam az interneten talált képeket. Mindenütt feltüntettem a forrást. Megállapításom szerint egyik képet sem védte szerzői jog. (Marton)

^[1] Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium,
^[2] mai meghatározása: székely-magyar
^[3] Thelegdi János: Rvdimenta azaz a hunok régi nyelvének elemei, 1598. (Hasonmás kiadás, ZMTE, Tapolca, 1994), 30-31. p.
^[4] agglutináló
^[5] Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon, Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Rom, 1928. (Jelzet: D.) Az ékjelek pontosításához felhasználtam még Labat, René: Manuel d’Épigraphie Akkadienne, Imprimerie National, Paris 1948. szótárát (Jelzet: L.)
^[6] A kedves olvasót megkímélem az ékjelek több oldalra rúgó elemzésétől, s csak a végeredményt  közlöm.
^[7] Hérodotosz/Herodotos történetei könyvei, Franklin Társulat, Bp. 1893. IV. 59.; A görög –perzsa háború, Osiris, Bp. 2004., I.13.

Forrás: http://martonveronika.freeblog.hu/