I. rész

Nem Gizella, I. István, magyar király felesége volt az első, és nem is a legutolsó, de minden bizonnyal ő a legismertebb.

Gizella, Magyarország „első” királynéja^[1]

1. Gizella királyné, Imre herceg és I. István király képe a koronázási paláston (1792)^[2]

A magyar krónikák Gizelláról I. István király feleségéről sem sokat írnak. Jobbára német évkönyvekből, történelmi feljegyzésekből lehet csak kibogarászni néhány rejteki, esetenként sokatmondó adatot.

Civakodó (IV.) Henrik, bajor herceg és burgundi Gizella egyik gyermeke volt Elisabeth, Gizella néven a későbbi magyar királyné. Egyik felmenője a pozsonyi csatában esett el. Atyai nagyatyja a német történetírók szerint is vadnak és kegyetlennek nevezett I. Henrik bajor herceg 955-ben Regensburgban „a magyar nemzet gyalázatára” felakasztatta a Lech-mezei csatában elfogott Bulcsu, Lél (Sur?) vezért.^[3]

(A magyar források nem említik, hogy Bulcsuval és Léllel együtt egy harmadik vezért is elfogtak volna. Minden bizonnyal a Sur nem személy-, hanem pártus eredetű méltóságnév volt. A Pártus Birodalomban a nagykirály utáni első ember a Suren-család legidősebb tagja, a Surena nádori tisztet töltött be. A hon-visszafoglaló magyaroknak is lehetett a későbbi nádori méltóságnak megfelelő surenájuk. A sankt-galleni német évkönyvek^[4] a magyar sereg 955-ös augsburgi csatavesztéséről szólván a Sur nevet mindig Bulcsu nevéhez kapcsolva említik. A fejedelem után Bulcsu volt a legfőbb méltóság. A rangja megfelelt a pártus Surenáénak. A német forrás félreérthette, elhallotta a Sur nevet, mert az nem egy negyedik vezér, hanem Bulcsu címe lehetett.)^[5]

A német feljegyzések szerint Gizella a keresztségben az Elisabeth nevet kapta. A magyar források e névről nem tudnak. I. István magyar király feleségét Gizellának vagy Keslának említik. A Gizella névadás nem egyedüli a régiségben.

Gizellának hívták az első magyar királyné édesanyját, Civakodó Henrik feleségét; az eredeti neve szintén Elisabeth volt. Házasságuk a bajor-burgundi szövetséget volt hivatott megpecsételni. A régebbi írók Orseoló Péter magyar király Ilona vagy Mária nevű anyját is Gizellának nevezték stb. E beszélő név a német Geisel (kezes, túsz) szóból származik.

A középkorban az efféle névváltoztatás elterjedt szokás volt. Különösen, ha az országok közi egyezményt házassággal kellett megerősíteni, megpecsételni. Az idegenbe került királynék neve vagy az új országuk névadási szokásához igazodott vagy a „államközi szerződés” folytán pl. Keslává vagy Geslává, vagyis Gizellává változott. Minden efféle „házasságkötés” azért jött létre, hogy a törékeny, bizonytalan kimenetelű egyezmények betartását biztosítsák, s elmélyítsék a szerződő felek közti kapcsolatot.

Elisabeth, bajor királylányt, vagyis Gizellát a magyarellenességéről elhíresült királynét eredetileg egyházi szolgálatra, vagyis apácának szánták, annak nevelték. Minden bizonnyal igen fontos lehetett a német-római császárnak, hogy apácazárda helyett a magyar királyi udvarba kerüljön. Ő lehetett a császár és a pápa „füle szeme”, titkos terveinek melegágya.

Wolfgang, regensburgi püspök a „szülei örömére és az emberiség hasznára” felügyelte és irányította Elisabeth/Gizella és a testvérei, Henrik (a későbbi német-római császár^[6]), Brunó (később püspök) és Brigitta (később apátnő) nevelését.^[7] Wolfgang még einsiedelni szerzetes korában titokban felkereste Géza, magyar vezért, és a nagyravágyását kihasználván a kereszténység szolgálatába vonta: Mondván, ha beengedi a Pannóniát^[8] védő gyepük mögé, vagyis Magyarország területére a német-olasz hittérítő papokat, lovagokat rögvest a nyugati keresztény világ elismert királya lesz. (A Wolfgang beszélő név. Jelentése „farkasjáró”. Illett is rá e név, hisz a gyepűket megkerülve, a lakott helyeket kikerülve, észrevétlenül jutott el Géza fejedelem udvarába.)

Wolfgang, einsiedelni szerzetes, majd Regensburg püspöke (festett faszobor, Wollomoos temploma)

Wolfgang tudatosan készítette fel Elisabethet magyarországi ténykedésére, melynek eredményeképpen óriási befolyású királynéként oly buzgón szorgalmazta a nyugati keresztyén térítéseket, mintha küldetést, feladatot teljesített volna. Gyermekkorában mind a családi környezetben, mind a nevelőjétől eleget hallhatott a németek ellenségei, a magyarok (vagy ahogy német hősi énekek írják, a pártusok) viselt dolgairól, ezért nem lehet csodálkozni a későbbi tetteiből is kiviláglott az új népe iránti ellenszenve.

Minden bizonnyal nagyon fiatal lehetett, mikor ejtették a tervet, hogy apáca legyen. Hasznosabb volt a császárnak, hogy a legfiatalabb keresztény ország királyának asszonya legyen, hiszen rajta keresztül Pannóniában megszerezte és egyre növelte a német-római befolyást.

F. X. Schwäbl egyházi író Wolfgangról, a regensburgi püspökről szóló, rendkívül találó prédikációjában ekképp ír: „Seine (Heinrichs III. von Bayern) ältere Schwester Elisabeth, wel[c]he gleichfalls in die Zahl der Seiligen verfest worden ist, wurde an den ungarischen Herzog Waik erehelicht u.s.w.” (III. Henrik bajor herceg – a későbbi II. Henrik császár - idősebb nővére Elisabeth, aki egyidejűleg a lelkek számába foglaltatott, Vajk, magyar herceggel lépett házasságra).^[9]

Reichenaui Hermann szerzetes, István király ifjabb kortársa nyíltabban fogalmaz: Henrik [a későbbi császár], húga Gizella a Krisztus iránti hűségről visszafordíttatott, s mintegy kezesként Vajkkal, Magyarország uralkodójával frigyre lépett.^[10]

1. I. István király és Gizella királyné képe a Képes Krónikából

Mind a korabeli, mind a későbbi történetírók megegyeznek abban, hogy Vajk, Géza magyar fejedelem fia és Elisabeth hercegnő egybekelésének gondolata, Adalbert, prágai püspök és magyarországi térítő fejében születhetett meg. „Ő volt az aki, a magyar udvar figyelmét legelőször a bajor herceglányra fordítá.”^[11] Géza magyar fejedelem fiának Vajknak és Elisabeth, bajor hercegnő házasságában Gézának a keresztyén Európával való szövetkezését volt hivatott megerősíteni. Az egybekelésük 995 után történhetett. „E házasság mintegy kezesség volt a német birodalom és a magyar állam közötti barátságos viszony fön[n]tartására…, [a]mi… Németország világi és egyházi fejedelmeinek oly annyira érdekökben állott…”^[12] Eszerint joggal hihető, hogy Elisabeth, bajor hercegnő a német-magyar politikai egyesség eredményeképpen a „hűség záloga” (Geisel von Treue) lett. E házasságot politikai számítás hozta létre. A tét Géza fejedelem és a fia Vajk megkeresztelkedése, és rajtuk keresztül a magyaroknak a római keresztény hitre való térítése, továbbá Magyarország német érdekkörbe való bevonása, mai kifejezéssel gyarmatosítása volt.[13] A térítések kegyetlen lefolyása, az Árpádházi-királyoknak a eredménye, s az igazi cél ez utóbbi lehetett, hiszen a magyar nép elveszejtésére szövetkezett titkos erők mindmáig sikeresen felhasználták a német-római császárság pannóniai politikájának tapasztalatait. Úgy tűnik, már a X. században (sőt annakelőtte is) létezett egy mindmáig működő, titkos, magát soha el nem áruló, fel nem fedő szövetkezés, amely régiségben Pannónia, azaz Magyarország romlását szorgalmazta.

Forrás: http://martonveronika.freeblog.hu/

Beküldte: Nagy Gyula

Folytatás: Nemzetvesztő királynék II., Gizella, Magyarország királynéja, a nidernburgi apátnő