Ez valójában egy dunántúli falucska, Kocs neve. A középkorban a helyi mesteremberek kiváló utazószekereket gyártottak. Így e faluban akár szekeret, akár szánt készítettek, az mind kocsi, kocsi illetőségű volt.

Középkori kocsi szekér (autoszektor.hu)

A „kocsi" kerekes jármű első okleveles említése 1267-ből való. Kocson, Tatától alig 20 km-re fekvő településen fejlesztették ki a magyar szekérből a szíjakra felfüggesztett „hinta-szekeret", a kényelmes és gyors „kocsi szekeret". 1485-ben Bécsbe menet Mátyás király is használta. Eljutott a lengyel fejedelemhez, onnan a francia királyhoz, és fokozatosan kiszorította az eladdig utazásra használt kényelmetlen taligákat, zötyögős szekereket.^[1]

Középkori kétkerekű szekér/kordé (reneszánsz miniatúra, 1455-1460 közt, Angers, Fraciaország - ica.themorgan.org)

A becses utazószekér kocsi néven bejárta Európát; németül Kutsche-nek, angolul coach-nak nevezték; cocher-ként; kocsisként még a francia nyelvben is visszaköszön. Manapság nemes egyszerűséggel kocsinak neveznek minden négykerekű járművet, még akkor is, ha nem ló vontatja, hanem benzin stb. hajtja.

Római utazókocsi (dombormű, 115x70 cm, Maria Saal templom, Zollfeld, Ausztria - akg-images.com)

 A „kocsi szekér" szószerkezetben az „i" képzős melléknév átvette a korábbi főnév, a „szekér" szerepét. Így lett a népdalban említett „kocsi szekér"-ből kocsi, miként a tokaji borból tokaji stb.
A régi magyar nyelvtanok kiemelik a földrajzi nevekhez járuló i melléknévképző „térség, terjedés" jelentését. Az idegen, a külső szemlélő szempontjából Kocs községben készített jármű „kocsi illetőségű", de csak akkor, ha elkerül a faluból, ha más tájékra viszik; s a többi szekértől megkülönböztetendő, viszi magával a „valahova való tartozást" kifejező melléknévképzős megnevezését. Így járt a „kocsi szekér" is, vagyis „a földrajzi név és a hozzáillesztett –i melléknévképző elveszítvén melléknévi jellegét főnévként kezdett új életet.
A "kocsi" megnevezés alig néhányszáz éves. Szekérként, taligaként az ókorban mindenütt használták, csak a dél-amerikai Andokban nem. Ez érthető, hiszen a meredek hegyoldalakba vágott ösvényeken életveszélyes lett volna kerekes járművel közlekedni.
A „szekér" írásos említése a sumir-akkád korba nyúlik vissza.
Kétféle írásjellel jelölték, de kortól függően mindegyiknek volt a vonalas és ékjeles^[2] változata. Minden bizonnyal a két írásjel a szekér rendeltetését különböztette meg (társzekér, katonai szekér stb.). Az írásjelek elemzése némi támpontot ad arra, hogy mire használták, mit szállítottak vele.
Az alábbiakban a szótárban található két „szekér" jelentésű ékjel közül az első elemzése, bemutatása következik, a másik jel bemutatása a következő részben lesz:
A jel alapjelentése: szekér.^[3] Egyértelmű sumir hangzósítása nincs. Nagy fantáziával lehetne a sumir olvasatát a MAR-t és asszír olvasatát, a „gar"-t összekapcsolni a magyar „szekér"-rel.
A jel alapjelentése szekértest, „szekérdoboz", szekér, távolodik stb. Mind a magyarban, mind a sumirban a jelentése: szállítóeszköz. A szekér valóban arra való, hogy az egyik helyről (távolodva) vigyen valamit a másik helyre.
Az alábbi „szekér" jelentésű jelnek sem a latinbetűs átírása, sem a hangzósítása nem kapcsolható a magyar nyelvhez, érdekességként mégis megemlítendő: A képszerű vonalas jel a jólismert rúddal húzható kiskocsit formázza.

Nemcsak az ék-, hanem a vonalas jelen is jól felismerhető, hogy két jel összetétel:

A sumir olvasata MAR, az asszír gar. Két jelből álló összetett szó. Az első jel jelentése a „fa" a szekér anyagára utal. Mezopotámiában valamilyen fából, bambuszból készíthették. Az összetétel második tagjának jelentése: „nyelv". A képjelen látszik, hogy a kiöltött nyelvhez hasonló, a „szekértestet" (tutajt ?) húzó T alakú rúdféle volt. Az összetételben semmi jelzés nincs a szekérre jellemző kerékre. A Vízözön után a folyamközi vizenyős, tocsogós, mocsaras talajon a hosszúkás méretes falaphoz, nádköteghez illesztett rúd, a „nyelves fa" volt a legcélszerűbb vontatható, húzható, szállítóeszköz. Teherrel megrakva botokkal, rudakkal csúsztathatták a vizen, a vizenyőn, ahol a kerekes szekér beragadt volna. A zsombékok közti vizes részeken is hasznos „jármű" lelhetett. Valójában tutajként működött.

Bambuszszárból készített „tutaj" (újbabiloni dombormű részlet, Kr. e. 700 körül – mesopotamien.de)

Az akkád-babiloni-asszír korban a fenti összetett ékjelből már nem érezték ki a „jármű" anyagát, a „fá"-t, ezért szócsoport meghatározóként^[4] megtoldották a „fa" ékjelével. 

Így az eredetileg MAR olvasatú szekér a „fa" jelentésű GIS jellel együtt szerepel az agyagtáblákon. Asszír olvasata: marru vagy nar-kab-tum.^[5]

A fenti sumir, illetve asszír jelet mind a szótárak, mind a fordítók „szekér"-ként adják vissza, ami a mi fogalmaink szerint „kerekes jármű". A fenti elemzésből kiderül, hogy sem a sumir vonalas, sem az asszír ékjel nem adja vissza a szekér „kerekes jármű" tartalmát, míg a következő részben bemutatandó „szekér" jelentésű jel viszont igen. Ezért célszerűnek tartanók, hogy e részben elemzett kifejezést egyszerűen „jármű, szállítóeszköz" értelemben adnók vissza.
Magyar nyelvterületen egészen az újkorig a fentemlített sumir „jármű"-höz hasonlót használtak a vízi, lápi emberek.

← A sumir vonalas jelet formázó (vizi)talpak, azaz tutaj-típusok a XIX. század végén (Vág, folyó, Nyitra vármegye.)^[6]

 A Kárpát-medencei Nagyalföld a magyar középkorban vizenyős, mocsaras terület volt. A szárazulatokkal való összeköttetést, közlekedést az alábbi kép mutatja be.

Átkelés a Tiszán lábón (Közép-Tisza –vidék)^[7]

A sumir MAR kifejezés fenti megfejtését és értelmezését, továbbá a magyar „tutajjal" való egybevetését csak és kizárólag a magyar nyelv ismeretében lehetett elvégezni.

[1] Réthei Prikkel Marián: A kocsi eredete, In: Egyetemes Philológiai Közlöny, 1897, Budapest, Értekezések, 53-56. pp.; Tóth Béla: Mende-mondák Bp., 1900, kocsi

[2] A Labat-, és a Deimel szótár a képszerű vonalas jeleket új-asszír ékjelekké alakítja át, s eszerint adja meg a szótári alakot.

[3] A szekér jelentésű jel szövegkörnyezetben megtalálható: Delitzsch: Assyrische Lesestücke, Hinrichs' Buchhandlunlung, Leipzig, 1876., 89-89. p., továbbá Meißner, Bruno: Assyriologische Forschungen, I. Leyden by Brill, 1916. sz. 21. p. 1. sz.

[4] Szócsoport meghatározó: az egyes jelek, kifejezések elé vagy mögé illesztett önálló jelentésű megkülönböztető, figyelemfelhívó jel, amelyet nem olvasnak bele a vonatkozó kifejezésbe: Földrajzi neveknél a föld KI olvasatú jele, megkülönbözteti a KI-vel jelölt városállamot a hasonnevű várostól. A fenti esetben a „fa" GIS olvasatú jele arra utal, hogy az eszkö valamilyen fából készült.

[5] Meißner, Bruno: Assyrologische Forschungen, Altorientalische Texte und Untersuchungen, Bd. I., Ed. Brill, Leiden, 1916, 1. 21.1

[6] Magyar Néprajz, I-VIII., Akadémiai Kiadó, Bp, 2001. II. k, Gazdálkodás, Vizi közlekedés és szállítás, 206. ábra

[7] Magyar Néprajz, II. k., 208. ábra

Az Özönvíz levonulása után Mezopotámia évszázadokig mocsaras maradt. Az emberi megtelepedésre alkalmas szárazulatokat dágványos részek választották el egymástól. A vizenyő megváltoztatta a megmaradt lakosság társadalmi berendezkedését. Az egymáshoz közeli szárazulatokon, egy-egy papkirály irányításával független városállamok jöttek létre.

A kapcsolattartást, a közlekedést ladikokkal és az 1. részben említett tutaj-szerű járművekkel oldották meg. Kr. e. 3000 táján, a sémita nomádok beszivárgásakor az jobbára az Eufrátesz deltavidéke maradt mocsaras. A városállamok életében megjelentek a szállítást és a közlekedést megkönnyítő szekerek.

Szekérhajtó nő (kerámia, Tell Agrab, Irak, British Museum, London archaicwonder.tumblr.com)

A kiszáradás kedvezett a városállamok közti kapcsolattartásnak és a társadalmi változásoknak, sőt a közlekedésnek is. A vizenyő felszáradása, a mocsaras részek esetleges lecsapolása után a sumir őslakosságot leigázó sémita népek voltak a nagy birodalomszervezők.

Asszír harci szekér (asszír dombormű-részlet, Kr. e. 7. sz., Ninive, Irak – archeology.org)

Ez nem azt jelenti, hogy a sumirok alkalmatlanok lettek volna a birodalomszervezésre, hiszen némelyik papkirályuknak (ME.SI.LIM) sikerült, ám a többségük hagyománytiszteletből, esetleg megszokásból ragaszkodtak a jól működő, önálló városállamaikhoz. Ez lett a vesztük. Az uralkodóik elhanyagolva a sémita betolakodó hódítók elleni hadi összefogást, közös fellépést, úgy vélték, önállóan, saját erőből is győzedelmeskedhetnek. Nem így történt. A kis sumir városállamokat, un. szalámitechnikával egymás után foglalták el a sémita babiloniak, asszírok. A sumirok keményen ellenálltak. Az ásatások tanúsága szerint gyalogosokat, harci szekereket is bevetettek ellenük.

Sumir harci szekér (részlet Ur város jelképéről, British Museum, London, Art of the first Cities, Metropolitan Museum, New York, 2003)

A szekeret az őskortól kezdve minden történelmi korban használták. Közel-Kelet, Ázsia, Egyiptom, Európa földjéből előkerült rom maradványokon látható domborművek, szobrok stb. a vadat v. az ellenséget űző királyokat, hősöket kétkerekű szekereken tüntetik fel.

Görög kocsihajtó (vázakép, 67,5c38 cm-es boros amphora, Kr. e. 410-400 - brewminate.com)

A magyarság elődei használták a kerekes járművet, s ha használták meg is nevezték. A magyar nyelvben a szekér összetett szó. Nem járunk messze az igazságtól, ha a második szótagban a „-ker"-ben a kereket véljük felfedezni.

Kocsit formázó agyagedény (az első európai kocsi-ábrázolás, Kr.e. V-IV. évezred, Budakalász – mek.oszk.hu)

Okulásul elébb felidézendő a magyar etimológiai szótárak „szekér" szavának meghatározása:
A szekér kifejezés hivatalosított és közérthető szövegezésének alábbi egybevetése rávilágít arra, hogy az un. korszerű szakkifejezésekkel a valós ismereteket mennyire el lehet maszatolni, Az összehasonlításból rejteki módon kiderül, hogy a nyelvészek nagyon jól tudják, hogy a magyar az ókori keleti, vagyis a szkíta nyelvek (chorezmi, dravida, szaka, szogd stb) rokonnyelve, a pártus esetében egyenesági leszármazottja, de úgy csomagolják, hogy ne legyen érthető. Valójában a mai szakkifejezések mögé bújva igazat szólnak.

A fenti meghatározás jól csomagolja a * és a talán beiktatásával a feltételezést, a bizonytalan meghatározást. Mai szakkifejezéssl, az „iráni, óiráni, középiráni" megnevezéssel alaposan összezavarja a kedves olvasót. Pedig a „* és a talán" azt jelenti, hogy a szekér nem „honfoglalás-kori", hanem sokkal korábbi, a magyarság déli, Kaukázusontúli hazájában használt szó. Az „óiráni" nem más, mint az óperzsa/achaimenida nyelv, a „középiráni" pedig pártus, szogd, chorezmi" stb. Mindegyik a toldalékoló/agglutináló magyar nyelv nagyon közeli, mondhatni rokonnyelve.
Vajon miért nem lehet nevén nevezni a gyereket? Miért nem lehet az „iráni" megnevezést feloldani, vagy utalni a magyar rokonnyelveire?
Talán, mert nyilvánvalóvá válna, hogy a magyar nem rokontalan, nem is finnugor nyelv, hanem a nagy ókori ázsiai nyelvek, többek között a sumir egyenesági leszármazottja.

Székely kóberes szekér (Székelyudvarhely vm., 1935 – indafoto

[1] A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, III. köt. Ö-ZS, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976, szekér címszó, 702. p.
[2] Az iráni nyelvek – gepeskonyv.btk.elte.hu/
[3] Iráni nyelvek – wikipedia.org
[4] Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a magyar - dravida rokonnyelv; ld. még Terebess Ázsiai Lexikon, Bálint Gábor (Szentkatolnai) címszó – terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/balint
[5] Az orosz krónikák a magyarokat következetesen ugor, ugri-nak nevezik. In: Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1916. pl. 200-201 pp. stb.
[6] A magyar nyelv történeti etimológiai szótára i. m 702. p. szekér címszó

Czuczor-Fogarasi szótár^{[1] „szekér" szócikkében nem szerepel a II. részben említett ó- és a középiráni (óperzsa, pártus stb.) kapcsolat, eredetet, hanem a szó gyökét veszi alapul. Megkísérli felfedni, a jármű megnevezése mennyiben tükrözi a rendeltetését. pl. teherhordás, kerék, gurul stb.: A „...szekér haladó, mozgékony tulajdonságától kapta a nevét, s gyöke a szök- vagy szökik, amelyből lett a szökő, szökér vagy [a] sök-től, zökér..., az ö átváltozván rokon e–re lett szekér..." E fejtegetésből úgy tűnik, hogy a magyar szavakat, kifejezéseket visszavezeti a vonatkozó szó gyökének „feltételezett" alapjelentésére.}

Négyökrös szekér - Pécel (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Ismeretlen fényképész felvétele, 1940 – néprajz.hu)

A CF következtetése nemigen állja meg a helyét, mert a szekér nem szökik, hanem gurul, rosszesetben zökken, zötyög, amit csak „nyögvenyelősen" lehetne összehozni a „zökér"-el.
A régi magyar, hivatalosan ugor, török eredetű szavaink eredeti jelentését a mai magyar nyelv már nem tükrözi. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnók, egy-egy szó mit jelent, mit fed, hiszen különben nem értenők meg egymást, de a szó eredete homályban marad. Pl. a dag gyök feltűnik a dagad, daganat stb. kifejezésben. Tapasztalatból ismeretes, hogy a méhcsípés helye megdagad, de az kevésbé, hogy a török (és más keleti) nyelvben a „dag" hegyet, kiemelkedést jelent, s eszerint a régi magyarban is. Ha valaki „orra" esik, kétszeresére dagadhat az orra, orcája. A Kazinczy óta két r-rel írandó „orr" gyöke az or, az „orom", „csúcs" kifejezésben köszön vissza.
A sumirnak, a magyar toldalékoló elődnyelvének a szavai kiválóan visszatükrözik a megnevezendő tárgyak, fogalmak eredeti jelentését, rendeltetését. Leszámítva a mintegy öt évezrednyi távolságot a sumir és a magyar nyelv szerkezete, logikája hasonló, s még mindig alkalmas, hogy rajta keresztül sok-sok szavunk eredetét, elsődleges jelentését megismerjük.

←Szekérkerék (Kr.e. 3500 – idesign.wiki)

A szekér rendeltetése, hogy a terepviszonyoknak megfelelően a kerekein viszonylag könnyedén guruljon. A CF fent említett „szök" gyökből való eredeztetése e feltételnek nem felel meg. A félresiklás oka a nem megfelelő szótagolás: „szek-ér". A magyar nyelvérzék szerint a helyes szótagolás: „sze-kér".
Kiindulásnak veendő, hogy a magyarban, csakúgy, mint a sumirban a szótagok valaha önálló szavak voltak. Eszerint a kétszótagos „sze-kér" két önálló szó összetételét rejtheti, amely ma már nem érződik.
Az előző dolgozatban elemzett MAR olvasatú kifejezésen kívül Kr. e. 2600-2400 körül, a sumir hanyatlás korában, vagyis az akkád-babiloni kor elején használt két gigir^[2] hangzósítású jelcsoport jelentése is „szekér".

 ← két sumir jel összetett

Két-két jelből áll. Az új-asszír szótári jelük és a jelentésük azonos.
Az felső sumir jel az ősibb, mert a „kör, körforgás" jelentésű négyzetes keretben vonalas jel van, míg a másodikban ékjel. Mindkettő jelentése támasz, támaszték. Ez arra utal, hogy a kerékhez (talicska), kerekekhez (kordé) valamilyen támaszrudat illesztettek, hogy szállításra alkalmas jármű legyen.
A második sumir jelnél a körforgást jelentő keretben van a „siet, előre halad" jelentésű ékjel.
Az alábbi négyzet alakú jel többek között forgást, körforgást, korongot (kör?) jelent. Hangzósítása: GUR, GIR, KIR, KIRIM. E szavakat a magyar nyelv legjobban a girbe-gurba ikerszóban őrizte meg.

négyzet alakú jel többek között forgást, körforgást, korongot (kör?) jelent. Hangzósítása: GUR, GIR, KIR, KIRIM. E szavakat a magyar nyelv legjobban a girbe-gurba ikerszóban őrizte meg.

Négylovas sumir harci szekér. Ur város jelvényén több harci szekér látható. Ezen nincsenek harcosok, a többin igen. (mozaik-részlet, I. UR-i dinasztia, királysírok Kr. e. 2500 ?), UR város, Irak, British Museum, London – ancient.eu)

A magyar „szekér" szó második szótagja a „kerék"-re vezethető vissza. Látszólag a magánhangzóban (i ~ e-é) különbözik a sumir KIR szótól, de a dunántúli nyelvjárásban még ma is úgy mondják: „szekír". Eszerint a „szekér" szavunk utolsó szótagja a körforgásra, a kerékre utalhat, miként a sumir GUR(iga) vagy a KIR (kör) kifejezés.
A sumir nyelvben „szekér" legjellemzőbb alkatrészét, a „kerek"-et konfokális, azaz két közös gyújtópontú körrel ábrázolták.
A jel olvasata GARAK.

 A GARAK a magyar anyanyelvűek számára a „kerék" írásképét idézi. Nem véletlen, hiszen a vonalas jel is ezt mutatja, továbbá az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen mássalhangzók (t-d, g-k stb.) a beszédben felcserélődhetnek. Így a jel hangzósítása „kerék, kerék" lehetett. Csakhogy a szekér nemcsak kerekekből áll, hanem más is kell hozzá.

Párducbőrrel borított uralkodói díszszekér. Jól látszik a kettős kört formázó kerék és a kerékagy (dombormű töredék, sumerianshakespeare.com)

A „szekér"^[3] írásánál nem kellett kihangsúlyozni a kereket, hiszen a „körforgást"-t jelentő négyzetes ékjel már kifejezte. Ezért a jelbe beleírták a „támaszték" vagy az „előre halad" jelét. A „támaszték"-nak fordított jel valójában a rúdhoz erősített szekérágas vonalas jele.

A „forgás, körforgás” jelébe illesztett szekérágas vagy inkább az „előre halad” jel kifejezi a kerekes járművet, vagyis a szekér második, –kér, -kír szótagját, ám a szófejtésből hiányzik az első szótag, a „sze-„.

 A „szekér" kifejezés első szótagja megegyezik a sumir SE, „hord,visz" jelentésű szó jelével. Ez tökéletesen megfelel a szekér rendeltetésének, hogy a „keríkhez, kerekekhez" illesztett ágassal hordjon, szállítson embert, állatot, terményt...

A szekér, szekír fából készült alkotmány, ezt kiemelendő a GIGIR, illetve a fenti elemzés szerint a SE.KIR kifejezéshez hozzáillesztették a „fából készült" szócsoport-meghatározó jelet.

Tehát a mai magyar „szekér" kifejezés a 4-5 ezer éves sumir nyelvben már megvolt. A hangzósítása ugyan nem ismert, mert a közvetítő nyelvek a sumir hanyatlás korából közlik a saját nyelvükhöz (asszír, etióp, héber, arámi) idomított kiejtést. Ezért bátran feltételezhetjük, hogy a magyarhoz közelálló hangalakkal, SE.KIR-ként hangzósíthatták, hiszen a szótár szerint a GIGIR kifejezés^[4] a sumir-akkád-babiloni átmeneti korból való.

Asszír harci szekér (asszír pecséthenger-nyomat, Walters Museum, Baltimore, USA - carolashby.com)
xxx

 (A fordításokhoz Deimel, Anton: Sumerische lexikon, II. Teil. Band I-IV. Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Róma, 1928-1933. és Labat, René: Manuel d'Épigraphie Akkadienne, Imprimerie National, Paris, 1948. c. munkáját használtam.)

[1] A magyar nyelv szótára, I-VI.köt., Készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, Emich János magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862-1874. A továbbiakban: CF.
[2] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Trustees of the Museum, London, 1901. Part XII, 31.
[3] Cuneiform Texts from Babylonian Tablets in the British Museum, Plate 12/25.b., Reprinted the Trustees of the British Museum, London, 1962.
[4] Clay, Albert, T. :Miscellaneous Inscriptions in the Yale, Babylonian Collection, New Haven, Yale University Press, MDCCCCXV, Pl. 39. 158. p.

 Forrás: Marton Veronika