Kónsztantinosz Porphürogennétosz, a X. századi bizánci császár A Birodalom kormányzásáról c. munkájában Szalmütesz (Σαλμούτζης)^[1]. Lefejtve a görögös toldalékokat marad az „Almü/Almu” név. A magyarra fordított szövegekben mindenütt Álmos.

1. Álmos, magyar fejedelem (Képes Krónika)

E nevet századok óta próbálják megfejteni, értelmezni. Anonymus nyomán a mai hivatalosított történetírás, irodalom- és nyelvtörténet, s általában minden magyar elfogadja, hogy a Mágóg király nemzetségéből való vezér, Ügyek^[2] és Önedbelia Emes fia Álmos neve az „álom, álmos” kifejezéssel való hasonlatosságon, egybecsengésen alapul.

A magyarban az „álmos” kifejezésnek több, „azonos gyökre (al-mo?) visszamenő értelme van: 1. „Alunni kívánó, aki alhatnék (A forró nyárban álmos lesz az ember.)…, 2. Sok alvást szerető, gyakran aluvó, illetőleg tunya (Álmos, mint a röst szolga.)…, 3. Álmok fejtegetésével foglalkozó (Álmoskönyv)… 4. Mint fő- és személynév Ügek fiának és Árpád vezér apjának neve…”^[3]

A név álommal való egybevetése valóban kézenfekvő, de nem valószínű, hogy a harcias, előrelátó vezért, bölcs vitézt, mondhatnók népének legfőbb papját, táltosát a neve alapján álmosnak (mert ez az eredeti jelentés) lehetne tartani, még akkor sem, ha Emese álmában fogant.

Az „isteni látomás… turulmadár képében” akár meg is történhetett, mégsem támasztja alá az „álom” szóból való eredeztetést. Efféle jelenés, a középkori szerzetes írók kedvelt motívuma, afféle vándormotívum. A Bibliától kezdve számos neves történelmi, főleg egyházi nagyságról szóló írásban felbukkan: Szűz Máriának Gábriel arkangyal jövendöli meg a fia születését, Géza fejedelemnek „gyönyörűséges ifjú képében” angyal jelenik meg, „ki mondja néki, hogy fia születend…”^[4] stb.

A krónikáink alapján nemigen merül fel senkiben, hogy a maga korában az Álmos méltóságnév is lehetett. Pedig Ibn-Roszteh és Gurdézi arab történetíró egyértelműen közli, hogy a magyarokkal rokonfajú volgai bolgárok, a „királyukat Almus-nak czímezik.”^[5] A „czimezik” kifejezés nem arra utal, hogy a bolgár fejedelemnek ez lenne a saját neve.

A két névadás közt az a különbség, hogy a magyaroknál az Álmos keresztnév, a bolgároknál pedig a „czímezik” megjelölésből kitűnően méltóságnév, titulus. Az Il-Almys (=birodalomszervező) személynév előfordul a török főemberek nevében. Jobbára személynévnek tartják: „…megfelelhet a török Almus (=vétel) személynévnek, amit 920 körül egy volgai bolgár fejedelem viselt.”^[6] A magyar régiségben számos példa akad, hogy méltóságnévből kedvelt keresztnév lett: Gyula (Gyyla), Zolta/Zoltán (Zulta, Zolta) stb. mindenik méltóságjelölő szó.

Az „Álmos” név jelentését, eredetét vizsgálandó érdemes térben és időben visszamenni. Nemegyszer előfordul, hogy a káld-sumir, illetve a babiloni-asszír nyelvből visszaköszön jónéhány, a mai magyar nyelvhasználatban teljesen szokványos, de megfejtetlen kifejezés. Ilyen az Álmos szavunk is.

Név és szóhasonlításoknál, különösen, ha több évezred választja el egymástól az összehasonlítandó nyelveket, jelen esetben a káld-sumir és a magyar szavakat, soha nem szabad megelégedni a szótári alakkal. A szótári alak szövegkörnyezet nélkül nem ér semmit. Ti. az évezredek folyamán a latin betűkkel átírt hangalak nem fedi az eredeti kiejtést. A beszélt nyelvnek nemcsak a szókincse, hanem a hangzósítása is változik. Arról nem is szólva, hogy a közvetítő nyelvek (asszír, héber, arameus^[7], kopt stb.) is jelentősen befolyásolták a hangalakot. Tehát a hangalak mindig feltételes. A szövegkörnyezetben levő jelentés sokkal biztosabb. Ám még ez sem elegendő. Az ék-, illetve a vonalas jelek esetében célszerű elemeire, összetevőire bontani a kifejezést; ez lenne a szószerkezet. Ha a kifejezés elemeinek össz-jelentése megegyezik a szótár által megadott jelentéssel, ezen kívül a magyar nyelvben is van hasonló értelmű kifejezés, akkor lehet kijelenteni, hogy a két nyelv adott szava, kifejezése azonos, legalábbis nagyon közel áll egymáshoz. Nem árt, sőt szükségszerű a megállapítást művelődéstörténetileg is alátámasztani.

Mezopotámiában mind a sumir, mind a babiloni-asszír korban agyagtáblákon rögzítették a templomnak, az uralkodónak stb. való beszolgáltatásokat, a szolga-személyzetnek, a parasztoknak, pásztoroknak stb. járó juttatásokat. E gazdasági táblákra ráírták a termény nevét, a mennyiségét, továbbá mely istennek szentelt templomnak vagy templomból történt a beszolgáltatás, illetve a juttatás. A táblákra kötelezően, mintegy hitelesítésül pecséthengerrel rányomták a beszolgáltatást ellenjegyző írnok nevét. Ez írásos ügyintézés pontosan olyan volt, mint a mai átadási-átvételi igazolásoké, jegyzőkönyveké.

2. Ó-babiloni beszolgáltatási tábla, középen a pecséthenger-nyomat (agyagtábla, 48x48 mm)^[8]

A fenti ékiratos beszolgáltatási táblán jól látszik szövegközi pecséthenger nyomat. Szembetűnő a gazdasági tábla és a pecsétnyomat jelformái közti különbözőség. A tábla szövege óbabiloni ékjelekkel íródott, tehát jóval későbbi, mint a pecsételésre használt henger. Ezesetben a tábla kb. Kr. e. 2400-2200, míg a pecséthenger legalább Kr. e. 2600-2400 körüli időből való. A személyazonosságot, hitelességet stb. igazoló pecséthengerek nagy becsben tartott családi tulajdont képeztek, apáról-fiúra öröklődtek. Hosszú-hosszú évtizedekig az ősök mesterségét folytató leszármazottak személyazonosságuk, mesterségük igazolására használták. Ha esetleg a család kihalt, a pecséthengert talán ugyanazon foglalkozású, de más személy használta tovább.

A Kr. e. II-III. évezredben Mezopotámiában a káld-sumir és a babiloni-asszír ékiratos szövegekben többféle ékjelekkel, de szinte azonos olvasattal tűnik fel az Álmos név.

A különféle írásképű névváltozatok elemzése során kiderül, hogy Anonymusnak, bármennyire is meseszerűen közelíti meg az Álmos név megfejtését mennyire igaza van.

BUR.SzIN, az UR városában székelő III. Ur-i dinasztia utolsóelőtti királya korabeli ékiratos levéltárából előkerült tábla szövege^[9] rögzíti, hogy AB.hA (Aba)^[10] isten templomi gulyájának őrzője, csordása mennyi gabona-juttatást kapott.

A beszolgáltatási tábla szövegközi pecséthenger nyomatán szerepel az AL.LA.MU (Álmos) név.

3. Pecséthenger nyomat.^[11] A 3. oszlopban az Alamu név.

A kép bemutatási, beiktatási jelentet ábrázol. A szöveg szerint az ülő alak a lagasi „50 háza templomának” ura, főpapja. A karját talán áldásra emeli. Előtte a káld-sumir képekről, ábrázolásokról elmaradhatatlan sasmadár körvonala. (Magyar megfelelője a turul.) Nőalak vezeti a főpap elébe a fejfedő nélküli férfialakot. Ő lenne a beiktatandó írnok-pap. Sumerban sem uralkodó, sem vallási vezető, de még írnok-pap sem lehetett addig senki, amíg a főistennek, illetve megbízottjának a templom főpapjának be nem mutattatott, amíg az el nem ismerte.

Az ülő főpap háta mögött a jobbról balra olvasandó négyoszlopos szöveg közli a jelenet színhelyét és a beiktatandó pap kilétét.

Az alábbi táblázat az ékjeles szöveg megfejtési menetét mutatja^[12]. A latin betűs számozás (1-4) a fenti, 2. sz. kép jobbról balra következő szövegoszlopait jelzi. Utána következik a jelek szöveghű másolata, a latin betűs átírás, majd a Deimel-féle szótár^[13] szerinti jelentés, és az utolsó oszlopban pedig az esetleges megjegyzés.

Olvasat: UR.É.NINNU / DUB.SAR / DUMU.AL.LA.MU / PA.AL

Jelentés: Az 50 háza ura / az írnok-pap / a bőséget adó fokos utódja / a fokos papja.

Értelmezés: A pecséthenger nyomat azt a pillanatot ábrázolja, amikor lagaszi Éninnu, az 50 háza, Ningirszu isten templomának ura, főpapja elébe vezettetik PA.AL (Pál), a beiktatandó pap-írnok, vagyis a „pap-író”. E kifejezésből származik a papirusz (papíros).^[14] Ez az írástudó-írnok saru és fejfedő nélkül lép a főpap elébe. A sumir korban az írnok rendkívül megbecsült, fontos és elismert személy lehetett. Pecséthengerének használata arra utal, hogy hivatalos személyről van szó, aki jogosan végzi az írnoki teendőket. Hivatala minden bizonnyal bizalmas volt. A sok-sok nevesített, személyéhez kötött pecséthenger vésetein a pap-írnoknak nemcsak a saját, hanem a felmenőjének, atyjának a neve is szerepelt. Ebből következteni lehet mely családból származott.

A szövegben két név, az AL.LA.MU (Álmos) és a PA.AL (Pál) tűnik fel:

A „DUMU.AL.LA.MU” szabályos birtokviszony. Az jelenti, hogy egy AL.LA.MU nevű személynek a fiáról van szó, akit PA.AL-nak hívnak.

Az ékiratos szövegek fordítói néhány kivételtől eltekintve nem fordítják le a neveket. A régiségben beszélő, azaz jelentéssel bíró neveket használtak, amelyekből sokat meg lehetett tudni az illető személyről.

A „DUMU” valakinek a fia, utódja jelentésű szó a magyar gyümölcsre utal, amit a közismert „nem esik messze a gyümölcs a fájától” szólással lehet magyarázni. A magyar anyanyelvű a „gyümölcs” szón nem az elsődleges jelentést, hanem az átvitt értelmet, valakinek a „gyermekét, utódját” érti.

A „AL.LA.MU” három ékjelből tevődik össze. Jelentése a „bőségadó fokos”. Itt nem arról van szó, hogy a fokosnak lett volna utódja, hanem azt, hogy a fokoshoz, mint szent tárgyhoz tartozik egy személy. Pontosan olyan a gondolatmenet, mintha azt mondanók: „A Magyar Szent Korona gyermeke, utódja”, ami azt jelenti, hogy magyar emberről van szó. Magyarázatként felidézendő, hogy Enlil isten a világ teremtése után fokost bocsátott le az égből. Elválasztotta vele a felső és az alsó világot, elválasztotta keletet nyugattól.^[15] Tehát AL.LA.MU a fokos papja lehetett. A mi Álmosunk pedig népének vezére és legfőbb papja, táltosa volt.

Az évezredek,évszázadok folyamán az AL.LA.MU → ALAMU → ALMU → ALMU(S) → ÁLMOS változás következett be.

ALAMU: A káld-sumir nyelv egyik szabálya, hogyha két egymás mellé került fogalomjel kiejtve azonos mássalhangzóval kezdődik és végződik, akkor egy hangnak ejtendő.

ALMU: A nevet a Kr. u. évszázadokban ekképp használhatták. Megerősíti a rovásírás egyik szabálya[^16], miszerint, ha egy szóban azonosak a magánhangzók, még akkor is, ha nem az ejtéskönnyítő e hangrül van szó, csak az első magánhangzó írandó ki, a többi nem. Pl. a székely botnaptár BOldoGaSZszoNY szava jó példa mind a magán-, mind a torlódó mássalhangzók kihagyására.^[17]

A rovással írt Álmos név olvasási iránya jobb-bal:

ALMU(S): A XIX. századi asszirológusok szerint a káld-sumir nyelvben nem volt o hang, mondván a közvetítő héber nyelvben sem volt. A magyar anyanyelvű megfejtők szerint e megállapítás nem állja meg a helyét.

ÁLMOS: A mai magyar nyelvben feltűnik a szóvégi s mássalhangzó. Ez nem zárja ki azt, hogy az ALAMU – ÁLMOS levezetés ne állná meg a helyét, hiszen a káld-sumir szövegek ismernek egy ALAM.US kifejezést is.

Ennek az AL.LA.MU-nak a fia, PA.AL-t neveztetik ki írnoknak. A PA.AL birtokos szószerkezetben a PA elöljárót, főnököt, papot jelent, az AL pedig fokost. A kettőskereszt alakú jelnek „összekötő” jelentése is van. E jelentés megerősíti az elöljáró (pap) és a fokos közötti viszonyt (a fokos papja), s rejteki módon benne van a kapcsolat, az összekötés, ami az írásban nyilvánul meg. Ti. az írás kapocs a gondolat és a megnyilvánulás között, vagyis a gondolat szemmellátható megjelenítése. E feladatot látja el a tudós írnok-pap.

Meglepő a PA.AL és a Pál személynév közötti hasonlatosság. Önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy a keresztényüldöző zsidó Saul a damaszkuszi úton való megvilágosodása után nem véletlenül választotta/kapta a Pál nevet. A bibliai időkben Damaszkusz környékét szkítafajú népek lakták, akik a PAL (Pál) nevet élő hagyományként vagy valójában papi címként ismerték. Saul e névváltoztatással, névfelvétellel igazodott a helyi szokásokhoz, hogy a nem zsidó néppel könnyebben elfogadtassa magát. A meggondolása minden bizonnyal az lehetett: Ha nem tudsz ellene harcolni, mármint a kereszténység ellen, akkor állj az élére! Így lett Saulból Paul, azaz Pál, vagyis Pál apostol^[18].

(Folytatása kb. két hét múlva)

[1] A honfoglalás kútfői, MTA, Bp. 1900., 121-122. pp. (E névben is tettenérhető, hogy a többi görög nyelvű íróhoz hasonlóan az a császár-író miként csavarja ki, görögösíti a számára idegen nevet. MV)

[2] A Hess András-féle Chronica Hungarorumban Álmos atyja Előd volt. (MV)

[3] A magyar nyelv szótára, I-VI. (Készítették: Czuczor Gergely és Fogarasi János), Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862., I. 280. p.

[4] Szent Istvánnak, Magyarország királyának nagyobbik legendája, In: Magyar Legendárium, Könyvbarátok Szövetsége, Bp., 61. p.

[5] A honfoglalás kútfői, MTA, Bp. 1900., 163. p.

[6] Anonymus Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, Bp., 1975. 138. p.

[7] A XVIII-XIX. századi külföldi és magyar tudósok még különbséget tesznek a két hasonló elnevezésű (arámi-arameus) nyelv között. Az egyik, a Kaukázus déli részen beszélt nyelv agglutináló. Ez volt a szkíta-méd nyelvjárás, Jézus Krisztus anyanyelve. A másik flektáló nyelv, amelyből mai héber nyelv származik. Ma a két elnevezést nemcsak összemossák, hanem kutatónként, szerzőként váltogatják az elnevezéseket. Sajnos nincs egyezményes elnevezés. Talán azért, mert így könnyebb elsikkasztani a szkíták nyelvét. (MV)

[8] 7/35.B (N), ADA, London

[9] Pinches, Theophilus G.: The Amherst Tablets, Bernard Quaritich, London, 1908., 112. sz. tábla, 187-188. pp.

[10] Más olvasattal: dNINA vagy dNanse. Figyelem! A magánhangzó-végződés ellenére sem női istenség! (MV)

[11] Pinches i. m. 188. p.

[12] Az egyes jelek új-asszír szótári alakjának közlésétől eltekintettem, mert zavaró lett volna. Aki kicsit is ismeri a káld-sumir nyelv elvét, annak nem okoz nehézséget a Labat-szótár alapján kikeresni, és ellenőrizni a jeleket. In: Labat, René: Manuel D’épigraphie Akkadienne, Imprimerie Nationale, Paris, 1948.

[13] Deimel, Anton: Šumerisches Lexikon, Sumptibus Pontificii Instituti Biblici, Róma, 1930.

[14] Az írnok a templom szolgálatában álló pap, pap-író volt. Róla neveztetett el a papiros alapanyaga, a papirusz- nád.

[15] A fokos teremtése c. mítosz Komoróczy fordításában „A kapa teremtése”. (MV)

[16] Forrai Sándor: Ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994., 165. p.

[17] Zomora Márta szíves szóbeli közkése nyomán.

[18] Saul/Pál valójában nem volt apostol. Apostolnak hívták Jézus Krisztus közvetlen tanítványait, a tizenkettőt. A jóval fiatalabb Pál nem volt közöttük. Vajon kik döntötték el, hogy a Kr. u. 65-ben Rómában elhalálozott Pált beveszik az apostolok közé? (MV)

Az oldalon található valamennyi bejegyzés Marton Veronika szellemi tulajdona. Is licensed under Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 Unported License.