Magyarország első elárultatásának bizonyítéka: Az "I. András király korabeli Imák"

 I. András koronázása (Képes Krónika)

A mai magyar irodalomtörténet az 1192-95 között III. Béla, magyar király korában írt a Pray-kódexben talált „Halotti Beszéd [és Könyörgés]"-t tartja az első magyar nyelvű szövegemléknek. Holott ennél kb. 150 évvel korábbi az un. I. András király korabeli Imák. A kettő közti különbség, hogy a Halotti Beszédről 1770-ben, a finnugrizmus derengésekor a jezsuita Pray György történetíró számolt be, míg az Imákról Jerney János, nyelvtörténész 1854-ben, s akkorra a magyar akadémiát már beborította az osztrák köd. Ha e nyelvemlék valamelyik európai országban került volna elő, a híre bejárta volna a fél világot, csakhogy Magyarországon, magyar nyelven bukkant fel. Ezért keltették hamisítvány voltát, nemcsak idegenek, hanem elismert magyar nyelvészek, művelődéstörténészek.

E cikkben bemutatom az I. András király korabeli imák valódiságáról immár százötven éve folyó, lassan csendesedő vitát. Idézek irodalomtörténészeket, akik mindennemű vizsgálat nélkül hamisítványnak nyilvánították, és másokat, akik komoly érvekkel álltak ki az valódisága mellett. Eredeti voltát eleinte senki nem vonta kétségbe, sőt a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára féltett nyelvemlékként őrizte. Ám az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után, az MTA nemzetellenes irányítása idején Toldy Ferenc irodalomtudós véleménye nyomán a hamisítványok közé sorolták. Szakszerű felülvizsgálata, ellenőrzése mindmáig várat magára. A régi magyar nyelvemlékek közt nincs megemlítve, a magyar iskolákban nem tanítják, pedig némely irodalomtudós szerint a 1846-ban, I. András magyar király koronázása előtti évben íródott.

1842-ben Klagenfurtban Literáti Nemes Sámuel régiségárus több más könyvvel együtt vásárolt egy „negyedrétalakú, bőrhártyára írt, mindössze 155 levelet magában foglaló... a XIII. században készült Breviárium[1]"-ot eladta Jankovich Miklósnak. A halála után a „Jankovich' Diplomaticai gyűjteménnyel egyetemben a' Magyar Nemzeti Múzeum' birtokába került, hol [1851]-ben mint ritka nemzeti ereklye őriztetik."[2]. Jerney János a tábláról a magyar és a latin nyelvű bőrhártyákat lefejtette. Kiderült, hogy a magyar szöveg I. András király korabeli, a Halotti Beszédnél megállapíthatóan régebbi három latin nyelvű tagmondattal, ill. mondattal megtört magyar nyelvű szövegemlék.

Ilyen lehetett a Breviárium...[3] (A képen jól látszik a bekötésre használt fóliáns keskenyen visszahajtott széle)

A Breviárium „háta... bőrhártyával van behúzva, tábláját pedig ősnyomati ... vallásos dolgokat tárgyazó levelekből összeraggatott boríték képezi: minek külsejére mind a' két tábla' színén ismét bőrhártya-boríték lőn ragasztva, oly módon hogy a' fölső, vagyis a' könyv előlapjánáli oldalán magyar, alsó vagy véglapjánáli részin latin szövegü elég homályos régi irat vehető észre; következőkép e' két külső borítéki hártya a' könyvvel, vagy annak tartalmával legkisebb kapcsolatban sem áll, hanem észrevehetőleg ujabb időkben alkalmaztatott táblaborítékaul." [4]
A lefejtett, viszonylag durva bőrhártyák egyenlő vastagságúak. A mellső oldaluk sárgásdrapp; a ragasztásnyomok alig látszódnak. A hátoldaluk sötétebb vöröses drapp; ezeken több a ragasztásnyom.

A Breviárium belső borítóján levő 15,5/17,6x20,2 cm-es bőrhártyán levő magyar nyelvű szöveg (a visszáján latin)

Az előlapról lefejtett bőrhártya színén egy XI. századból származó két különálló, de egymással egybefolyva írt 21 soros magyar nyelvű ima van. A visszáján levő 19 soros latin szöveg haloványabb. A magyar nyelvű szöveg kiválóan olvasható, magyar nyelven jól érthető. A nehézséget csak a korabeli, a maitól teljesen eltérő, de rövid idő alatt megszokható betűformák jelentik. S akkor az olvasó előtt feltárul egy csodálatosan fogalmazott, zengzetes magyar nyelven írt szöveg, amit csak néhány helyen tör meg egy-egy latinos szó.
A Breviárium hátsó borítója is bőrhártyából készült. Mindkét oldalán jól olvasható 18-18 soros latin nyelvű szöveg látszik. Különös, e bőrhártya és a rajta levő latin szöveg eredetiségét senki nem vonta kétségbe; hosszú évek szorgos „munkájának" eredményeképpen csak a magyar nyelvű szöveget kiáltották ki hamisítványnak.
Jerney János az MTA-nak 1854-ben bemutatott A nyelvkincsek az Árpádék korszakából c. II. közleményében az Imákat rézmetszet-másolatban tette közzé.

2. A magyar nyelvű szöveg Jerney féle rézmetszet-másolata

Jerney vizsgálata szerint a Breviárium első borítóján levő latin/magyar nyelvű szöveg csergubacs tintával íródott, a latin sorok piros cziromfestékkel (cinóber?), miként a Halotti Beszéd. A betűk formája és a bőrhártya eredeti. „Ez iromány a' diplomaticai szabályok szerint a' kor kivánatainak mindennemű kellékeit a homlokán viselő régiség." Elvégezvén az írástani egybevetést, megállapította, a betűformák hasonlóak, a tartalom nem azonos, egyik a másiknak nem fordítása [5]
Szombathy Ignác (1865) tanár szerint a két iromány valódi 11. sz-i régiség; de nem eredeti, hanem egykorú másolat, vagyis dupplikcatum.... A betűk mindkét hártyán rideg kis írásból (literae minutae) állanak, ami a 12-ik század előttre mutat... Pontozás, ékezés, mondatválasztás nincs benne, tehát az írás még régibb időből való. „A hártya szövegének írója nem lehetett az ima szerzője... A hártya durva, aligha volt hivatalos egyházi használatra szánva, hanem valamely magán egyén az imákat lemásolta betanulás, vagy családi vagy más kisebb kör számára előolvasás végett... maga a téma, a [széles körben elterjesztendő egyházi átok] feltételezi, hogy több példányban forgott és így másolatok és ezek másolatai keletkezhettek."[6]

A XIX. században I. András király korabeli imák eredeti hártyáját az elsőkét elolvasó Szabó Józsefen[7], továbbá Jerney Jánoson és Szombathy Ignácon senki nem vizsgálta meg. Ennek ellenére a valódiságáról az 1848-49-es szabadságharc óta vitáznak. A már említett tudósok az eredetiségét nem vonják kétségbe, sőt megerősítik a XI. századi voltát. A magyar nyelvtudomány viszont azóta is Literáti hamisítványának tartja, bár a hamisítvány-pártiak meg sem kísérelték a nyelvemlék alapos pergamen-, tinta- és írásvizsgálatát.
Toldy Ferenc irodalomtörténész az 1851-es kiadású magyar irodalomtörténetében[8] még nem vonta kétségbe az Imák valódiságát: A Halotti Beszédhez „kor szerint legközelebb áll két, hártyára írt imádság 'hogy András király a keresztyén hitben megmaradjon', melyet legelőször Jerney János ismertetett meg az akademiában..., és 1049. és 1054. között készültnek tart.
Toldy véleménye idővel megváltozott. 1862-ben az irodalomtörténete harmadik kiadásában már gyanúsnak[9] találta, 1872-ben meg kijelenti:"alig kétséges, hogy az ima Literáti Sámuel gyártmánya".[10] Tehát Toldy, az irodalomtörténet 1852-es, első és az 1872-es, utolsó kiadása közti röpke húsz év alatt eljutott az Imák valódiságának elismerésétől a teljes tagadásig.
Megjegyzem, Toldy véleményének megváltozása fokmérője, hogy osztrák parancsra mily ütemben vették át az idegenek a magyar tudományos élet és az Akadémia magyartalanító irányítását.
Lóskay Bekény (1863) bencés művelődéstörténész szerint a hártya „tentája elsárgult..., hogy néhol csak a képzelet teremthet betüket a puszta nyomokon[11]."
Fejérpataky László (1878) historikus és oklevéltani író egyenesen Literáti hamisítványának tartja az Imákat: „...gyanús az írás; ingadozó kézről tesz tanúságot... Gyanus az imák nyelve is... a kifejezései szokatlanok, erőltetettek, világosan látható, hogy a koholó erőnek erejével... keresett mennél szokatlanabb, régiesnek látszó kifejezéseket, hogy hitelesség mázát kenhesse reá."[12]
Észrevehető, hogy a Tihanyi Alapítólevél a helyhatározókat főnevekkel és határozószavakkal (feherwaru rea, holmodi rea), az Imák meg ragos főnevekkel (hazuctul, feuldun) fejezi ki. Tehát az Ima szebb magyarsággal íródott. Ebből kitűnik, hogy az írnok, ill. a szöveg fogalmazója magyar anyanyelvű lehetett, annak ellenére, hogy a szöveg latinos műveltségéről is árulkodik.
A XIX. század végétől ez iromány elleni aknamunka tovább folyt; a viták nevetségességbe torkolltak.
Tóth Béla (1899) a Magyar ritkaságok[13] c. könyvben koholmánynak minősítette. Literáti Nemes Sámuelnek felrótta, nem tudni, hol született, nemesi származása sem deríthető ki. Bár a Nemzeti Múzeum számos régiségét megvásárolta, az András kori ima mégis az egyik hamisítványa.
Tehát, azért hamisítvány, mert szegény Literáti nem volt nemes, és urambocsá', még régiségkereskedő is volt.
Pintér Jenő (1930) irodalomtörténész Literátit szélhámosnak, félműveltnek, hamisítónak nevezi. „Ez erdélyi származású régiségárus többízben beutazta Magyarországot s Ausztriát,...gyűjtötte a történeti és természeti ritkaságokat, s a régiségeit a maga gyártmányaival is gyarapította... Jerney meg nem vette figyelembe, milyen tudatlan elírások s nyelvi furcsaságok éktelenkedtek a szövegben."[14]
Pintér „tudatlan elírások és nyelvi furcsaságok éktelenkednek a szövegben" megjegyzését Novotny Elemér cáfolta meg: „A szövegben lehetnek elírások, de helyesebb ezeket XI. századi szokványos szövegfordulatoknak tartani."
A korabeli írnokok lassan, alaposan dolgoztak, ezért írásközbeni hebehurgyaság kevésbé feltételezhető, mint manapság. Többszáz éves szövegben nem ildomos írnoki tollhibát, elírást feltételezni. A jelenkori szemlélőnek mindig abból kell kiindulnia, hogy ő téved! Az írnok tudta, mit ír. Ezen kívül, nem helyes a XIX. századi, de a mai magyar nyelvi jelenségeket sem visszavetíteni a XI. századba.
Pintér Szabó Károly történész józan kritikájára hivatkozik, mondván Az I. András korabeli Imákról mint „szövegkoholmányról lerántotta le a leplet. "[15].
1866-ban Szabó Károly A régi hún-székely írásról c. munkájában kritikának sem mondható néhány sort valóban írt az Imákról. „Én részemről, mióta ezen irományt Jerney munkája után megismertem, mindig koholmánynak tartottam..."[16] Bevallása szerint Jerney tanulmányát és a rézmetszet másolatot vizsgálva alakult ki e véleménye. Az eredetiség kétségbe vonása, elutasítása Jerney János „legnagyobb hűségben"[17] készült rézmetszet-másolatán alapult.
Tehát Szabó Károly, tisztességesen bevallja, az eredeti fóliánst nem is látta, hallomásra és a másolatra épített.
Toldy Ferenc akadémikus elutasító és Szabó Károly jóhiszemű véleménye alapján az Imák hamisítvány volta terjedt el. Toldyt „hiába kérte Szombathy Ignác a hártya hamis voltát megerősítő... okok, illetve bizonyítékainak megjelölésére" [18], nem történt meg!
A XX. század végefelé Tompa (Techert) József[19] nyelvész, a korabeli véleményekre, szövegmásolatokra alapozva kijelentette, a szövegben sok a nyelvi furcsaság. Literáti a kódexeket forgatta, a hamisításhoz szükséges anyagot ebből merítette. Vagyis, ha az anyag nincs meg a kódexekben, nyelvi furcsaság, ha megvan, a kódexek forgatására vall. Akár így, akár úgy, mindenképpen hamisítvány. Két munkájában említi az Imákat, de nem szól, hogy az eredeti fóliánst megvizsgálta volna.
Sárkány Kálmán[20], jogász minden elérhető adatnak utánanézve értékelte a megjelent véleményeket és kritikákat, és megindokolta az Imák valódiságát.
Novotny Elemér[21], jogász tárgyilagosan bizonyította az Imák valódiságát, és cáfolta a kétkedést sugalló véleményeket. Megjegyzi, „dr. Pataki János tud. kutató, kódexszakértő megvizsgálta a bőhártyát, és megállapította, hogy az valódi. Erről nyilatkozatot adott. Olvasatommal kapcsolatban – amelyből egyes részeket... bemutattam – pedig közölte, hogy ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni valója nincsen." Pataki János említett írására nem sikerült rábukkannom.
E cikk az „I. András király korabeli Imák" c. könyvem rövid és részleges kivonata. A könyv megírásához felkutattam minden vonatkozó megjelent tanulmányt, újságcikket, kritikát, értékelést. Megkíséreltem feltárni a szöveg XI. századi keletkezésének történelmi hátterét

←Az I. András király korabeli imák c. könyv borítója

Az imákban előforduló személyek mindegyike a XI. században élt, s a kereszténység magyarországi terjesztésének részeseként vagy szenvedőjeként I. András magyar király kortársa volt. András a koronázása előtt a római kereszténység iránti elkötelezettségét bizonyítandó íratta a két imádságot, s átkoztatta meg benne Vatát, a nemzeti felkelés vezetőjét: „garázda lófő Vata, pörös bogumil, törvénye urunknak ne szabadítsa meg a gyehennából!"[22]
Kerestem a magyarázatot, vajon mi indíthatta I. András királyunkat az Imák megíratására. Vázoltam népünknek a magyarellenes érdekeket kiszolgáló, az országunkat az idegenek szabad prédájává tevő uralkodói ellen folyó küzdelmét. Igyekeztem rávilágítani a háttérben már akkor megbújó idegen érdekcsoportok és a magyarországi kiszolgálóik hazánk gazdasági, erkölcsi, területi és nyelvi megsemmisítését célzó nemzetközi ténykedésre. Jerney János idézett szövegmagyarázata alapján pásztáztam végig a szöveget. Művelődéstörténeti szempontból értelmeztem a szavakat, szószerkezeteket, mondatokat. Mindezek alapján teljes mértékben egyet lehet érteni a valódiságát hirdető tudósok véleményével: Az Országos Széchenyi Könyvtárban a Literáti-hamisítványok közt őrzött[23] 1046-ban írt nyelvemlék, ha nem is elsődleges fogalmazvány, de korabeli eredeti „másodlat" és megbecsült a magyar nyelvű szövegemlékeink közt lenne a helye.

Melléklet: 2 részben közlöm az Imák kinagyított képét, hogy jobbAN lehessen olvasni a szöveget. Az első rész utolsó két sora, és a második rész első két sora azonos. M.

[1] Breviárium: katolikus papi zsolozsmás könyv.

[2] Jerney János: Magyar nyelvkincsek az Árpádék korszakából. Második közlemény, mely I. András kir. korabeli 800 éves imádságokat tartalmazza, Kiadta a' Szent-István-Társulat Pesten, 1854, 4. p.

[3] Breviarium Romanum gedruckt bei Johannes Guerilius Venedig 1609, Méret: 14,7 x 11 x 6 cm

[4] Jerney János i. m. és Szombathy Ignác: Böngészet legrégibb nyelvemlékünkben = Tanodai Lapok, 1865. 19. évf. 215-217. pp. alapján.

[5] Jerney i.m. 11. p., és az I., II. tábla.

[6] Szombathy i.m. 216. p.

[7] Századunk, 1844. Pozsony, 7. sz.

[8] Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története, Emich és Eisenfels Kv.nyomdája, Pesten, 1852.

[9] Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története, Pest, 1862. I. k. 77. p.

[10] Novotny Elemér: Sumer-magyar, Duna Kvk. Vállalat, Svájc, 1977. 62-63. pp.

[11] Lóskay Bekény i.m. 90. p.

[12] Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában, Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, Bp. 1878. 23. p.

[13] Tóth Béla: Magyar ritkaságok = Curiosa Hungarica, Az Atheneum Irod. És Nyomdai R.T. kiadása, Bp., 1899. 5-10. pp.

[14] Pintér Jenő magyar irodalomtörténete, I. köt., Stephaneum nyomda és könyvk., Bp, 1930., 724. p.

[15] Pintér Jenő i.m. 724. p.

[16] Szabó Károly: A régi hún-székely írásról. Második közl. 123-124. p. In: Budapesti Szemle, Első közlemény, 1866. V. köt. 115-143. pp., Második közl. 1866. VI. köt. 106-130. pp.

[17] Szombathy i.m. 215. p.

[18] Novotny Elemér i.m. 63. p.

[19] Tompa József: Művészi archaizálás és nyelvemlékhamisítás 1772-1873 közt, MTA Nyelv- és Irodalomtud. Oszt. (I.) Közleménye, XXIV. köt., Akadémiai Kiadó., Bp. 1967. 112. p. és A művészi archaizálás és a régi magyar nyelv, Akadémiai K. Bp. 1972. 53, 97, 289. pp.

[20] Sárkány Kálmán: Koholmány-e az I. András-korabeli magyar imádság? In: Magyar Történelmi Szemle, II. évf. 1971. 2. sz. Buenos Aires,

[21] Novotny Elemér i.m. 57-76. pp.

[22] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006, 63. p.

[23] OSzK jelzet: 1365. Fol. Hung. I.

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/