A fönti példákban az őrsök a vezérlés három, egymástól alapjukban különböző vezérlési elvek egyike szerint kelnek át a patakon. Az első őrsvezető, "irányítást," azaz, közvetlen vezérlést alkalmaz. A második, "tervezést," azaz, körülmény vezérlést. A harmadik, "sugalmazást," azaz, közvetített vezérlést alkalmaz. Mi a módszerek közötti különbség? Melyik módszer jobb, hatásosabb, hatékonyabb? Mind a három egyformán hatásos - ha nem is egyformán hatékony - biztos körülmények között. De melyik alkalmas, vagy legalkalmasabb, egy csoport vezérlésére bizonytalan körülmények között?

Úgy mint az előző cikkek témáit, a vezérlést is csak nagyon röviden és tömörítve tudom ide leírni. A vezérlés is lelki fölkészültséggel kezdődik. Mit akarok vezérelni? Miért akarok egy föladatot vezérelni? Mit akarok a vezérléssel elérni? Megvan-e vagy megszerezhető-s a vezérléshez kellő eszköz? Mennyi időt, erőt, munkát, eszközt akarok vagy vagyok képes a vezérlésre szánni? Feleletek az efelé kérdésekre csak addig tűnnek nyilvánvalónak amíg el nem kezd az ember gondolkozni rajtuk.

Minden előírásos vezérlési elvnek és a ráépített modellnek vannak erélyei és gyenge pontjai; mindegyik ki lett már próbálva; és eredményeik föl lettek jegyezve. Ha egy modell sablonként van alkalmazva egy művelet létrehozásában vagy állandó működtetésében, a közös cél minden működő elem állandó vezérlése. Tehát mondhatjuk hogy a sikeres vezérlés a föladathoz kellő model sikeres kiválasztása és alkalmazása. Egyben, a vezérlő legyen képes ellenállni azoknak a kísértéseknek amelyek a kiválasztott modell gyenge pontjait figyelmen kívül hagynák, vagy megpróbálnák kicsikarni más modellek erélyéit. Ugyan így ellen kell állnia a mások által beiktatott modellek alkalmazásának ha a föladat igényei nem hasonlítanak azokéra. Egy megadott föladat sikeres vezérlésére alkalmas módszer katasztrofális lehet egy másik föladatra.

Mivel hogy minden előírásos vezérlés modell jól kezeli a bizonyosságot, csak a bizonytalanság kezeléséhez kellő alkalmasságukat fogjuk itt föltárni. A legrégibb vezérlési módszer a közvetlen irányítás. Ezt a módszert arról lehet fölismerni hogy rangsorolja a bizonytalanságot. A vezérlő megtanulja a bizonytalanság kezelését, és tudása szerint saját maga irányítja a föladat minden munkáját. Ha a munkát más végzi, akkor a munka helyett magát a munkást irányítja. A közvetlen irányítás sikeres az önvezérlésben vagy egy egyén vezérlésében, de sikere a vezérlésre beosztott munkaerőtől függ. A fönti példában, az első őrsvezető ezt a módszert alkalmazza. De ki vezérli a patron maradtakat és a túloldalon lévőket miközben az őrsvezető a patakban van vagy pont az ellenkező parton? Munkaerő hiányában a közvetlen irányítás csak soros vezérlésre képes. Mivel hogy az erre a célra beosztott munkaerő mindig kisebb a vezéreltek számánál, közvetlen irányítással vagy mindenkit lehet vezérelni de nem mindenkor, vagy mindenkor de nem mindenkit. Evvel a módszerrel lehetetlen mindenkit mindenkor vezérelni.

Egy másik vezérlési módszer a tervszerű vezérlés. Ezt a módszert arról lehet fölismerni hogy központosítja a bizonytalanságot. A tervszerű vezérlést alkalmazó hatalomnak nincs szüksége vezérlőre - és nem is engedélyezi a vezérlő mesterség alkalmazását - mert a terv maga vezérel. A tervszerű vezérlést alkalmazó "vezérlő" valójában semmit és senkit sem vezérel. Képzettsége és beosztása a "vezéreltek" tereléséből és működésük korlátozásából áll. Ezt a mesterséget mostanában divatos "menedzseri" kiképzés alatt szerzi meg a "menedzser" a terelési módszerek tanulásával és gyakorolásával. A tervszerű vezérlés semmi más mint egy mások által kitalált és előírt utasítások kényszerítése (Itt érdemes megjegyezni hogy manapság a tervszerű vezérlés a fölkapott és rohamosan terjedő módszer). A tervszerű vezérlés sikeres ugyanannak a föladatnak többszörös, futószalagszerű, ismétlésére változatlan körülmények között, de változó körülmények megbénítják a vezéreltet. A fönti példában, a második őrsvezetőnek nevezett "őrs-menedzser" ezt a módszert köteles alkalmazni (feltehetően, fölöttese utasítása szerint). De mi történik ha a például a hid használhatatlan vagy ha az őrs nem talál oda mert valaki levert egy jelzőtáblát az úton? Mivel hogy tetterős környezetekben a körülmények változnak, tervszerű vezérléssel a legjobb esetben is csak a többséget (de nem mindenkit) lehet vezérelni és csak az idő nagy részében (de nem mindenkor). Evvel a módszerrel sem lehet mindenkit mindenkor vezérelni.

A legkevésbé ismert de a legtöbb reményt ígérő vezérlési módszer a befolyásoló, avagy sugalmazó vezérlés. Ezt a módszert arról lehet fölismerni hogy szétosztja a bizonytalanságot. A fönti példában, a harmadik őrsvezető ezt a módszert alkalmazza. Előre megtanítja a cserkészeket az önműködésre - a helyzetek fölbecsülésre; a bizonytalanság, az akadályok és a döntések kezelésére; a tervezésre; stb. A megfelelően kiképzett és motivált vezérelt függetlenül működik mert saját magát irányítja. E módszer legnagyobb hátránya az hogy a vezérelt teljes elszántságát igényli. Ha a föladat a vezérelt szempontjából ellenszenves, eltaszító vagy egyenest erkölcstelen, akkor biztos hogy a befolyásolás - avagy sugalmazás - sikertelen lesz. Tehát arra is lehet következtetni hogy aki ezt a módszert alkalmazza bizik abban hogy a vezérelt egyet ért a vezérlővel és képes a föladatot magáévá tenni. Ellentétben, azt is mondhatjuk hogy aki kategorikusan visszautasítja ezt a módszert, tudja vagy sejti hogy a vezérelt a föladatot ellenszenvesnek, eltaszítónak vagy erkölcstelennek tekinti és semmiképpen sem fog engedelmeskedni. Tehát, evvel a módszerrel mindenkit mindenkor lehet vezérelni, de csak akkor ha a föladatot mindenki egyformán értékeli.

De ennek a módszernek van még egy jelentős előnye: az önműködő csoportok függetlenségéből származó önállóság. Ha mondjuk a fővezérség hibázik vagy a közös célokat szándékosan szabotálni akarja, vagy támadás éri, mondjuk, a cserkészetet, csak óriási erőfeszítéssel lesz képes a hibázó, szabotáló vagy támadó elem félrevezérelni vagy megsemmisíteni mindenkit mert az érintetlen önálló csoportok működő képesek maradnak. A II. Rákóczi Ferenc vezette alakulatok aránylagos sikere (a bukás ellenére, a Szabadságharc megakadályozta Magyarország beépítését a Habsburg birodalomba) nem kis mértékben, ezen vezérlési módszer eredménye.

Összefoglalóban, a föladatra alkalmatlan vezérlési módszer vagy hatástalan vagy katasztrofális lehet. Az első esetben, a föladat nem lesz teljesítve. A másodikban, a föladattal megbízott csoport vagy teljesen megbénul vagy egy szakadékba zuhanhat. És itt is érdemes következtetni: Ha a vezérlés célja az hogy egy csoportot megbénítson vagy hogy egy szakadékba hajtson, akkor kitiltja, kizárja vagy másképp hatástalanítja a valódi vezérlőket, és a tervszerű vezérlést iktatja be.

Ennyit a vezérlésről.

Hazafias szeretettel,
őszkatona