A PETÍCIÓ egyéb részletei, mellékletei, valamint a mozgalommal kapcsolatos információk megtalálhatók honlapunkon: www.valaszthato-oltas.hu e-mail cím, feliratkozás hírlevélre: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Ha Ön is egyetért céljainkkal, kérjük, írja alá Petíciónkat és továbbítsa ismerőseinek. Köszönjük a támogatást. A „Kötelező helyett VÁLASZTHATÓ" mozgalom ügyvivői.

Petíció

a magyarországi kötelező oltási rend megváltoztatásáért.

Töröljék el az oltások kötelezőségét, ezzel deklarálva a szülők, a háziorvosok és magának az oltási rendszernek a nagykorúságát!

Az európai lakosság többsége olyan országokban él, ahol egyáltalán nincsenek kötelező oltások, csak ajánlottak, vagy mindössze néhány oltás kötelező, a többi ajánlott, az átoltottság mégis magas. (lásd 1/a melléklet és 1/b melléklet)

Az Alkotmánybíróság már évekkel ezelőtt hivatkozott arra a WHO-s irányelvre, mely szerint a magas átoltottság elérésének és fenntartásának elfogadható módja a hiteles tájékoztatás és a meggyőzés. (lásd 2. sz. melléklet)

Szerencsére se háború, se természeti katasztrófa nem sújtja Magyarországot. Békeidőben, megfelelő tápláltsági és higiénés viszonyok között nincs létjogosultsága sem jogilag, sem szakmailag a kötelezőségnek.

Legyen az orvosnak döntési szabadsága!

Ez alapvető szakmai követelmény!

Jelenleg az oltó orvosok nem törekednek a hiteles tájékoztatásra, hiszen mindegy mit javasolnak, az oltások kötelezőek, egyre nagyobb számban, java részük szigorúan életkorhoz kötötten.

Előfordul, hogy a házi gyermekorvos vagy más szakorvos egy általa kezelt gyermek esetében a merev szabályoktól eltérő megoldást tart jónak. Véleményét, javaslatát azonban olyan kollégák bírálják felül, akik a kis páciens történetét, körülményeit illetően messze nem olyan tájékozottak, mint háziorvosa, aki őt születésétől ismeri és kezeli.

A háziorvosnak legyen lehetősége a szülőkkel, a védőnővel, szükség esetén más szakorvossal egyeztetve személyre szabott oltási naptár kialakítására: mind az időzítést, mind a szükségesnek tartott oltás kiválasztását tekintve. Csak így lesz lehetősége arra, hogy hippokratészi esküjének eleget tegyen!

Legyen a szülőnek döntési szabadsága!

Ez alapvető emberjogi követelmény!

A kötelező oltási rend több ponton is sérti Magyarország Alaptörvényét. (lásd 3. sz. melléklet)

Tudomásul kell venni, hogy nem az állam, hanem a szülő az, aki gyermeke egészségéért elsődlegesen felelős.

Az oltási kötelezettség a gyermekek cselekvőképtelenségével való visszaélést és a szülői gondoskodás, a szülő felelősségének és jogának semmibe vételét jelenti. Egészségi, vallási és lelkiismereti okok is létezhetnek, amelyek miatt a szülők az oltások elutasítása mellett dönthetnek.

Ne kelljen azt látnunk, hogy családok költöznek el Magyarországról, kizárólag azért, hogy a jelenleg fennálló oltási kötelezettség alól mentesüljenek! Könnyen találnak olyan országot, ahol szabadon dönthetnek a gyermekük számára legmegfelelőbb oltási rendről.

A szülő részese lehessen a gyermeke sorsáról való döntésnek! Legyen a szülő joga, hogy megkapja a legkorrektebb, legrészletesebb, legobjektívebb tájékoztatást az oltásokról! Legyen joga ezt követően ahhoz, hogy eldöntse, gyermeke a szóban forgó oltást mikor kapja meg, esetleg ne kapja meg. Az átgondolt döntést hozó szülők vállalják a felelősséget gyermekük oltatlanságáéért, így esetleges megbetegedésük kockázatáért is.

Jelenleg az átoltottságról szóló adatok nem a valós állapotot tükrözik. Előfordul, hogy - kényszerűségből ugyan, de - vannak csak az oltási könyvbe bepecsételt „oltások”. Ez az állapot pedig ellentmond minden járványügyi alapelvnek!

Fenti javaslataink teljesülése esetén az oltási statisztikák számai a realitást, tehát a tényleges átoltottságot mutatnák.

Ne érhesse hátrányos megkülönböztetés azegészséges, de oltatlan gyermekeket a bölcsődébe, óvodába és iskolába való felvétel elbírálásakor!

Az oltott gyermekekre - akik a jelenlegi hivatalos álláspont szerint védettek - nem jelenthetnek veszélyt oltatlan kortársaik.

Egyéb közösségekben - hivatalokban, kórházakban, játszótereken, játszóházakban, stb. - sem diszkriminálják az oltatlan gyermekeket.

Nincsenek eltiltva a bölcsőde, az óvoda és az iskola látogatásától az oltatlan szülők, az oltatlan dolgozók sem.

„Kötelező helyett választható” mozgalom ügyvivői: dr. Ébert Jenő, Kovács Katalin, dr. Kürti Katalin, Sallay Endre

A PETÍCIÓ ALÁÍRÁS LEHETŐSÉGE ITT: →

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Dr Erent Gábor GONDOLATOK A GYERMEKOLTÁSOKRÓL

Egészséges kisfiam négy hónapos korában kapta kötelezőként a DPT+OPV valamint „ajánlottként" a Prevenar oltást.

Pár héttel ezután immunrendszere folyamatosan gyengült, ágya, lepedője, párnája csupa vér volt, teste-arca tele viszkető, nedvedző sebekkel, varokkal. Amikor elaludt, úgy vette a levegőt, mint egy asztmás nyolcvanéves öregember.

Elvittük kórházakba, orvosokhoz, a legjobb specialistákhoz. Allergiateszttől, laboratóriumi vizsgálatoktól kezdve mindent elvégeztek. Szerintük minden rendben is volt. Kenjük kívülről különböző kenőcsökkel, mondták... Mint társadalmunkat... Meg kísérletezzünk vele, találjuk ki mi: ha ezt eszi, viszket, ha azt, nem. Ez, ugye, egyszerű egy alig több, mint fél éves csecsemő esetében.

Csak később tudtam meg, hogy egyszerre különböző oltásokat beadni nem túl szerencsés, sokkal jobb külön-külön, időt adni a reakcióknak, elkerülni az esetleges együttes káros hatást. Nem is beszélve arról, milyen más stabilizáló, tartósító stb. anyagokat tesznek ezekbe...

De lelkük rajta...

Ugyanúgy jártam, mint egykor a szupermarketban: hittem abban, hogy akiknek egy közösség vezetése, védelme, a jó munkamegosztás működtetése a feladata, azok jól, tisztességesen, hozzáértően végzik a dolgukat...

A legtöbb európai országban ma nem kötelezőek, csupán ajánlottak a védőoltások. A beadásuk ideje is „szét van húzva", vagyis nem 2, 3, 4, stb. hónaposan kötelező módon, hanem pl. másfél éves korig ajánlott megkapnia azt a gyermeknek. Hogy ezen belül mikor és mit, azt a szülő és az orvos együtt döntik el, figyelembe véve a gyermek fejlettségi állapotát, egészségét stb.

Mint ezt itthon a homeopátiával foglakozó orvosok is ajánlják: beteg vagy lábadozó gyereket ne oltsunk, készüljön ún. egyénre szabott oltási napló (amelyben rögzíteni lehet a családi-genetikai előzményeket is), legyen nagyobb döntési szabadság a háziorvosnak és a szülőnek is abban, hogy mikor mit ad be a gyermeknek. . . .És persze korrekt tájékoztatás nem csak a várható előnyökről, de a lehetséges szövődményekről, reakciókról is.

De mit is tudunk az oltások következményeiről? Sokat is, keveset is. Rövid távú hatásait vizsgálják, vizsgálták, de ez általában nem jelent hosszabb időszakot. A vakcinagyártók is „mellékhatásként" általában közvetlenül a beadás utáni (értsd: legkésőbb 3-4 nap) esetleges hatásokat ismerik el (pl. bőrpír, hőemelkedéses-lázas reakciók stb.).

Azt, hogy a „védettség" meddig tart, szintén vita övezi. Nézzük talán az egyik legkézzelfoghatóbb, talán mindenki előtt legismertebb példát: a bárányhimlőt (varicella). Több évszázados tapasztalat az, hogy aki egyszer átesett ezen a betegségen (remélhetőleg még gyermekkorában), életre szóló védettséget szerez – általában mellékhatások, szövődmények nélkül. Arról azonban nincs mértékadó tapasztalat, hogy az utóbbi évtizedben megjelent „bárányhimlő elleni" védőoltás vajon ugyanezt a hatást biztosítja-e. De azt sem tudjuk pontosan, hogy ennek a vakcinának mik a mellékhatásai. Talán nem véletlen, hogy az anyukák inkább szeretnek „bárányhimlő-elkapó" gyermekzsúrokat szervezni, mint injekciót beadatni.

De hasonló tanulmányokat lehet olvasni a mumpszról is, amely elleni „védőoltást" az MMR nevű kombinált vakcina tartalmaz. Erről sem tudjuk, hogy vajon valóban életre szóló védettséget ad-e, szemben a természetes módon lefolyt betegséggel. Az oltás oka azonban az, hogy az esetleges felnőttkori mumpsz heregyulladást, végső soron meddőséget okozhat. Az ellenvélekedés pedig az, hogy a heregyulladás valójában igen ritkán okoz meddőséget, de ha mégis, akkor is általában csak az egyik here érintett, míg a másik akár az egész Föld benépesítésére alkalmas mennyiségű ivarsejtet termel.

Dr. R. S. Mendelsohn „Gyermekorvos nélkül" c. könyvében így vélekedik erről: „Ha a mumpsz elleni védőoltásnak az a célja, hogy megvédje a felnőtt férfiakat a heregyulladástól, és nem az, hogy a gyerekeket megvédje a mumpsztól, ésszerűbb megoldásnak tűnne kizárólag azokat a férfiakat beoltani, akiknél serdülőkorra nem alakul ki a természetes védettség. Ily módon felnőttként védettebbek lennének, ráadásul valamennyi kislány és sok kisfiú elkerülhetné a veszélyes vakcinával járó potenciális kockázatokat."

Anélkül, hogy valamennyi gyermekbetegségen végigmennénk, a teljesség igénye nélkül még egy adat: vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a rózsahimlő (rubeola, szintén az MMR „része") elleni oltás már akár négy-öt évvel beadása után, de kamaszkorban már bizonyosan nem okoz immunitást. Azért oltanak ellene, mert a rubeolának magzatkárosító hatása lehet a várandósság időszakában, tehát a kamaszkor után. (!)

A rózsahimlő azonban, évszázadok óta tudjuk – ha valaki természetes módon kapja meg – életre szóló védettséget ad.

A WHO szerint: „Az embereket arra kell képessé tenni, hogy saját egészségükért való felelősségüket maguk viseljék." A kötelező oltások jelentős részének kényszerű elfogadása és elfogadtatása azonban nem biztos, hogy ezt a célt szolgálja.

Egyes vélekedések szerint, ha bizonyos betegségeket „eloltunk", azzal nem csinálunk mást, mint más betegségeket „átdobunk" felnőttkorba. A korábban említett Mendelsohn doktor ezt a kérdést teszi fel: „Vajon esetlegesen rákra és leukémiára cseréltük a mumpszot és a kanyarót?"

Érdekes eredménnyel végződött az az Angliában végzett kutatás, miszerint a kanyarón átesett gyermekek esetében később 50 %-kal ritkább volt az allergiás megbetegedések száma, de jóval kisebb volt a daganatos megbetegedések aránya is. Talán beszédes adat az is, hogy Az USA-ban 1962-ben, a kanyaró elleni vakcina bevezetését megelőző évben már csökkenő tendenciát mutatott a kanyarós megbetegedések száma, amely tendencia tovább folytatódott a következő években – vagyis a betegség eltűnőben volt még a védőoltás bevezetése előtt. 1978-ban egy 30 állam bevonásával készült felmérés azt mutatta, hogy a kanyaróban megbetegedett (!) gyermekek több, mint felét (!) beoltották. A WHO szerint mintegy 15-ször nagyobb az esélye annak, hogy olyan valaki kapja meg a betegséget, akit beoltottak kanyaró ellen, mint annak, hogy azok lesznek kanyarósok, akiket nem oltottak be.

Hasonló tendencia figyelhető meg az oltásellenes antropozófus orvosok pacientúrájában is azokban az esetekben, amikor hagyják a maga természetes módján végigfutni pl. a lázas megbetegedéseket.

Vagyis a gyermekbetegségek bizonyos értelemben „védenek" is, és nem csak azon betegség ellen, amin az egyén átesett (lsd: bárányhimlő), hanem később pl. az allergia vagy akár a rák elleni küzdelemben is.

Gondoljunk bele, mit is jelenthet egy fejletlen immunrendszerrel rendelkező csecsemő életében, ha a természetes bekerülési utakat (szájüreg, emésztőrendszer stb.) kikerülve, közvetlenül oltva kerül a szervezetébe, immunrendszerébe akár legyengített kórokozó, akár más, pl. higanyt vagy alumíniumvegyületeket tartalmazó vakcina. Anélkül, hogy immunológiai fejtegetésekbe bocsátkoznánk, csupán annyit: a természetes immunfejlődést úgy zavarhatja meg, hogy nem az elsődleges T1 védelmi vonal fejlődik ki, hanem eltolódik a T2 felé, ami – többek között – az atópiás megbetegedések egyik oka is. Minél koraibb az oltás, annál valószínűbb, hogy ebbe az érzékeny, fejlődő rendszerbe bezavar.

Ha a szülőnek módjában áll(na) elolvasni a vakcina mellé csatolt tájékoztatót (mert általában ez nem kerül a szülő kezébe, hiszen a vakcinát már csak a fecskendőben látja), akkor olvashatná azokat a mellékhatásokat, amiket a gyártók is elismernek pl. allergia, idegsérülések stb.

Nem ismerik el azonban a gyártók azokat a jóval későbbi lehetséges mellékhatásokat, mint a cukorbetegség, autista vagy autisztikus vonások megjelenése, autoimmun megbetegedések, reumás gyulladások, bélgyulladások, stb.

Börtönpszichológiai vizsgálatok szerint a fiatalkorú bűnelkövetők esetében – részben vagy teljes egészében – szinte biztosan megtalálható az ún. ADHD tünet-együttes (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemzavaros hiperaktivitás-zavar, mely a szakirodalom szerint „neurológiai természetű fejlődési rendellenesség"). Okait ugyan pontosan nem ismerjük, de pl. az anya szervezetének magas ólomszintje (!), vagy – a genetikai tényezők mellett – olyan külső körülmények is okozhatják, mint az allergia vagy a mérgezés. Érdekes lehet esetleg összehasonlítani a tüneteket az oltások kapcsán feltüntetett mellékhatásokkal, különösen arra fókuszálva, hogy vajon mit is okozhatnak az idegrendszeri fejlődésben. A wikipédia ezt írja: „Az ADHD növeli a későbbi droghasználat és a bűnözés kialakulásának lehetőségét." És: „Az ADHD háromszor gyakoribb fiúknál, mint lányoknál."

A további hosszú távú össztársadalmi következmények esetleges levonását az olvasóra bízzuk. (Az már csak „érdekesség", hogy felnőtteknél is előfordul az ADHD, nem is kis számban (itt is gyakoribb férfiak esetében, mint nőknél), viszont míg a gyermekek „kezelésére" van mód, addig a felnőttekére nem nagyon – legalábbis itthon.)

Megérne egy kutatást az is, hogy milyen összefüggés lehet a vakcina kísérletek, gyártás és az oltások következtében kialakuló betegségek kezelésére, gyógyítására fordított pénzösszegek, annak profitja között. És ezt vajon ki finanszírozza, és milyen forrásmegosztással.

Természetesen nem lehet kijelentenünk, hogy kizárólag káros hatásai vannak az oltásoknak (ld. pl. visszaszorult, sőt bizonyos esetekben eltűnt járványok, gyermekbetegségek). Igazából ezt ellenzői sem teszik. Minden esetben azonban egyedileg érdemes tájékozódni arról, hogy a családban genetikailag milyen betegségek, tünetek fordultak, fordulnak elő, és az egyéb tényezőket (fejlettség, egészségi állapot) is figyelembe véve egyéni oltási naptárt készítve adni be csak. E mellett a szervezetet is fel kell készíteni arra a stresszre, amit okoz: nem oltunk betegség alatt, után, és legalább C-vitaminnal erősítjük, hogy képes legyen „feldolgozni" a „méreganyagokat". No és nem utolsó sorban minél érettebb immunrendszer legyen az, amelyik a külön-külön beadott injekció által „sokkot" kap...

Esetleg „extra szolgáltatásként" jó lenne minél szélesebb körben tájékoztatni az embereket káros hatásainak (homeopátiás) kivezetési lehetőségeiről is. De megszívlelendő vizsgálatuk össztársadalmi szinten is, ha megfontolnánk, mennyit, mikor, milyen állapotban és mivel oltjuk gyermekeinket – nem csupán az ő egészségüket és jövőjüket óvnánk, hanem társadalmunkét, hazánkét is. Látva a születések, az egészségügy statisztikáit, tán (még nagyobb) odafigyelést kéne tanúsítaniuk e terület vezetőinek.

A fentiek átgondolása azok feladata lenne, akik előírják a kötelezőséget, vagy az ajánlhatóságukat ellenőrzik, nem a laikus beoltandóknak, szülőknek, nagyszülőknek.

Joggal vetődik fel a párhuzam: ha pl. az étkezés területén a profitabilitás miatt öntik el a fogyasztókat a bizonyítottan rendkívül káros technológiák, főzőeszközök, alapanyagok, félkész és készételek, italok – vajon mást várhatunk-e ezen a területen – látva a gyakran súlyos következményeket?

És ki, kik ezért a felelősek – és ők érzik, értik-e a kapitányi felelősségük súlyát, miközben nap mint nap sajnálkozunk a születések számának alakulásán, hazánk egészségügyi helyzetén?

De tán elgondolkodtató, messzire vezet az is, ha már töprengünk a Lipót megnyitásán is...

Forrás: http://naturahirek.com/gondolatok-a-gyermekoltasokrol/
Ajánlotta: Ballán Mária

Következő cikk: CDC kutatóorvos vallomása: 'az MMR védőoltás autizmust okoz'