Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.
Aztán folytatta:
- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.
Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.
Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.
De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
- Hát látják, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.
Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.
Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a,gonoszság és az önzés.
Beküldte: Antal Miklós
Hozzászólás
Itt mindenki abban bízik,hogy ő kimarad mindabból,ami a másikkal megesett,akár deviza(?) hitelről,munkanélküliségről,kórházi ellátásról(?), önhibáján kívüli lecsúszásról, vagy a hatalom aljasságairól legyen is szó. Hát nem!! Előbb utób mindenki sorra kerül valamelyik helyzetben,akkor ráébred majd,hogy milyen az, amikor valaki magára marad.
A jelenlegi fertőt csak összefogással lehet megszüntetni,mert a teljes lakosságot nem lehet egyszerre lecserélni. Még ha azon is igyekeznek a "választott" vezetők(?) !
" a hatalom csak úgy tudja fenntartani azt a hamis látszatot,hogy szükség van rá,ha folyamatosan rettegésben tart."