Írhatnánk azt is. hogy „orvosipar" és „gyógyszeripar”, és nem hazudnánk. A világ gyógyszergyárai ma olyan hasznot hajtanak, hajtanak, amihez foghatót még az illegális fegyverkereskedelem, a kábítószerek és az olajkereskedelem sem képes produkálni. Persze, ez az iparág megakadályozza, hogy bárki is belelásson a kártyáiba. Akiknek ez mégis sikerül, azok megdöbbentő felfedezésre jutnak.

Éljenek a tabletták!

Vagyis - a vegyszerek. Még soha senki sem bizonyította be, hogy a szintetikus, tehát mesterségesen előállított gyógyszereknek valójában milyen mellékhatásaik vannak a mi csöppet sem szintetikus, azaz természetes szervezetünkre. Márpedig ne legyenek illúzióink: minden gyógyszernek, minden egyes tablettának vannak negatív hatásai, mindegyikben vannak olyan szerek (is), amelyek nem tesznek jót nekünk. De igazából ez sem újság. Aminthogy az sem, hogy valójában a betegségek 80-90 százaléka elmúlik akkor is, ha nem megyünk orvoshoz, és nem történik semmilyen beavatkozás. Ezzel a merész állítással először 1842-ben állt elő az amerikai orvos, Olivér Wendell Holmes, és kerek-perec kimondta: ha a fellépő nyavalyák ellen nem teszünk semmit 90 százalékukkal megbirkózik a szervezetünk, azaz maga a természet.

Egy nemrégen lefolytatott európai kísérlet során kiderült a farmakológiai-klinikai szempontból nulla értékű placebo, azaz gyógyszernek kinevezett, de hatóanyag nélküli tablettával kezelt betegek között ugyanannyi lett a gyógyult eset, mint azok között, akiket drága gyógyszerekkel hosszú heteken át kezeltek! Persze mondani sem kell, hogy az efféle kísérleteket sem az orvostársadalom, sem a gyógyszergyártók nem nézik jó szemmel, és mindent megtesznek azért, hogy ezeknek híre ne terjedjen túl egy „megbízható” szakmai körön.

Kereken kimondták végre néhányan, főleg azok az oknyomozó szakemberek, akik belemerültek a fenti témába: emberek százmillióit mérgezik naponta teljesen fölösleges gyógyszerekkel. Nem elírás a szám: világméretekben naponta legalább 50-80 millió dollárral rövidítik meg a fejlett országok egészségkasszáit a lelkiismeretlen, vagy csak tudatlan orvosok és a nagyon is tudatos gyógyszergyártók. Bár ezen a téren természetesen nehéz pontos számokat felhozni, azért annyit nyugodtan állíthatunk: a világon minden második tablettát fölöslegesen veszünk meg, és veszünk be! (Mások szerint ez az arány nagyobb, háromból akár kettő is lehet fölösleges.)

És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a fölöslegesen a szervezetünkbe juttatott vegyszerek hatása újabb betegségeket válthat ki, kóros folyamatokat indíthat el. Vagyis mi, a modern társadalmak tagjai, lényegében saját akaratunkból romboljuk az egészségünket – és mindezért még hihetetlen összegeket is fizetünk!

Összefonódások

Nincs ember jelenleg a Földön, aki képes lenne kiszámítani, milyen hasznot hajt ma a gyógyszergyártás. Legyen szó akár nagy, akár kis országról, a globális gyógyszerpiac a termékeit bárhová eljuttatja.

A gyógyszergyárak gigantikus haszonkulccsal dolgoznak - ne tévesszen meg senkit, hogy az ő hazájában (is) panaszkodnak a gyógyszergyártók, és folyton azt hangoztatják, hogy például az állami egészségügy által megszabott árakon nekik ráfizetéses ennek vagy annak a gyártása. Ezt soha, sehol ne vegyük komolyan. Mert az igaz ugyan, hogy egy új szer kifejlesztése dollár százmilliókba is kerülhet (legtöbbjük azonban ennél sokkal olcsóbban is előállítható), de néhány év alatt megtérül a gyártóknak a befektetett összeg. A gyógyszerekre olyan hihetetlenül nagy mennyiségben van szükség (?), hogy a belőlük képződő haszon szinte fel sem mérhető.

Persze mindez nem működne ilyen jól, ha az orvosok nem lennének partnerei a gyógyszergyártóknak. De hát azok, mégpedig a legteljesebb mértékben. Ismeretes a gyakorlat, miszerint a gyártók voltaképpen a legszemérmetlenebb módon, ráadásul a hatóságok szeme láttára korrumpálják az orvosokat (akiket néhány kelet-európai országban a betegek is .támogatnak" nap, mint nap a zsebükbe csúsztatott összegekkel) különféle előnyökkel. Ma már talán alig van orvos a fejlett országokban, akit a gyártók ne vittek volna el saját költségükön a világ másik felén, nemegyszer egzotikus országokban, városokban rendezett „kongresszusokra", „konferenciákra" és „szimpóziumokra". Ezek az esetek jelentős részében csak fal-rendezvények, ahol semmi sem történik, és nem is az a cél, hogy történjen.

Nem mutatnak be revelációs új módszereket, eredményeket, szereket - a gyártóknak csak az a fontos, hogy megvesztegethessék az orvosokat, akik eme utazások fejében aztán a gyártó cég gyógyszereit írják fel boldog-boldogtalannak. Annak is, akinek tényleg szüksége lehet rá, és annak is, akinek nem.

Vég nélkül sorolhatnánk azokat az eseteket is, amikor a gyártók elhallgatják a nagyközönség elől a káros mellékhatásokat. Mint kiderült, a klinikai tesztekről (amelyek sokszor évekig tartanak, ezzel keltik azt a - hamis - látszatot, hogy a szereket komoly szakemberek felelősségteljes munkával és igen alaposan ellenőrizték - miközben ezek a szakemberek egyáltalán nem semlegesek, a legtöbbször ők is a gyártóktól kapják a fizetésüket, így a teszteknek a gyártók számára:.pozitív eredménye nem lehet kétséges...) saját belső jegyzőkönyvek készülnek. Ezekben csakugyan becsületesen felsorolják az összes mellékhatást, a szer káros tulajdonságait, olykor bizony még gyilkos képességeit is, de ezeket nem hozzák nyilvánosságra, örök időkre a gyártók páncélszekrényeiben maradnak. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy a gyártókéi még a maffiák jövedelmeit is túlszárnyalják, hisz azt a látszatot keltik, mintha ők csak és kizárólag jó, hasznos orvosságokat gyártanának. (Ismeretes egy európai cég gyártmánya, amelyet fejfájás ellen ajánlottak az orvosok-de kiderült, hogy rengeteg mellékhatásának egyikeként többek között okozhat éppenséggel fejfájást is…

Gyűlölt természetgyógyászok

Ezek után nem csoda, hogy ez az összeesküvő orvos-gyógyszergyártó társaság mindent megtenne azért, hogy a vegyi anyagokat, tablettákat nem használó természetgyógyászatot teljesen kiirtsa a mai világból. Ne feledjük el, van egy harmadik réteg is, amely a tablettaiparból él, ők a gyógyszertárosok. A sokszor nem nyilvános kimutatások szerint pl. az európai gyógyszertárakban a szokásos (kis)kereskedelmi 10 százalékos haszon helyett 20-40 százalékos árréssel dolgoznak a gyógyszertárosok - többek között ez az oka annak, hogy oly kétségbeesetten tiltakoznak az ellen, hogy gyógyszereket gyógyszertárakon kívül is vásárolhassanak, ami a világ számos országában ennek ellenére természetes dolog.

Ám a természetgyógyászokat nem lehet elriasztani. Ők tudják, hogy ha nem visznek vegyszereket az emberi szervezetbe, akkor sokkal több esélye van a gyógyulásnak. A világ más részeiben, ahol például a kínai gyógyászat elterjedtebb, mint Európában, mindenki tud pár történetet arról, hogy X. beteget az orvosok műtétre küldték, vagy lemondtak róla, ám ő elment egy akupunktúrás orvoshoz, természetgyógyászhoz, és ott hamarosan meggyógyult.
Azokkal is baja van ennek a sajátos „iparágnak", akik bár diplomás orvosok, úgymond „áttérnek" a természetgyógyászok oldalára és átveszik azok módszereit Nemegyszer sajátos népi gyógymódokat és -szereket alkalmaznak, amelyeket a természeti népek gyógyítói (sámánok, törzsi „varázslók") már több ezer éve kipróbáltak, bejárattak, sikerrel használnak.

Ezeket az embereket a gyártók és az orvos-szervezetek által felbérelt média igyekszik befeketíteni, megrágalmazni, lejáratni.
Ismeretes egy amerikai orvos esete, aki szenzációs új rákellenes módszerével vagy húsz éve lépett először a nyilvánosság elé.

A módszer olcsó volt és hatásos, dőltek hozzá a betegek, és a média egy része is felkapta a gyógyítót. De nem sokáig örülhetett a doktor a hímévnek, mert hamarosan beperelték „kuruzslásért, beperelték ezért, azért és amazért, módszerét nevetségessé tették. A perek során tönkre akarták őt tenni és volt olyan pillanat, amikor csak az esküdtek ítéletétől függött, hogy 200 év börtönt (!) kap-e, vagy ártatlannak találják. A harc tíz évig tartott, amikor végre a sokszor megalázott orvos rájött, mi az ellenszer. Egy teljes kezelése árát az addigi pár ezer dollárról hirtelen fölemelte 100 ezer dollárral Ettől kezdve megszűntek ellene a támadások, és már senki sem emlegette, hogy módszere kuruzslás lenne. Mert a gyártók úgy érezték, ilyen drága módszer csak nagyon kevés, inkább szupergazdag pácienst vehet él tőlük, a többieknek továbbra is maradnak a tabletták...

Ha a saját orvostársukat képesek eltaposni, mert nem tablettákat ír fel a betegeinek - képzelhetjük, mit kell kiállniuk a természetgyógyászoknak! Akik a legtöbbször egyenesen tiltják betegeiknek a tabletták szedését, mert azokat károsnak tartják. A homeopátia hívei és a természetgyógyászat betegei ma már többségben vannak az USA-ban és Indiában, és sok más országban is kezd beállni ez az állapot.

1986-ban a kanadai rákgyógyász orvosok által névtelenül kitöltött kérdőívek paradox eredményt hoztak. A doktorok többsége őszintén bevallotta: ha ők maguk betegednének meg rákban, a világért sem szednék be az általuk a betegeknek nap mint nap felírt szereket. Nem is szólva a kemoterápiáról, amelytől szinte mindnyájan elzárkóznának ilyen szélsőséges esetben.

A gyógyszergyártók célja nem az, hogy minket véglegesen meggyógyítsanak - olvashatjuk az erről a témáról nagy ritkán megjelenő leleplező művekben, ahol ezeket pontos adatokkal is alátámasztják - hanem az, hogy örökre betegek maradjunk. Hisz mit ér a gyártóknak egy olyan társadalom, amelyben majdnem mindenki egészséges? Nekik az a jó, ha majdnem mindenki beteg, - mellesleg a ma gyártott gyógyszerek nagyobb része eleve a tüneti kezelésre szolgál, nem a teljes és végleges gyógyításra. Ez olyan tény, amit ma már számos zöld mozgalom és politikai párt is bizonyított érvként használ.

Az orvostársadalom - merjük végre kimondani - nem azért harcol a természetgyógyászok ellen, mert azok más módon igyekeznek meggyógyítani a betegeket. Azért harcol, bevetve mint érvet: az „áltudományt", a „népbutítást”, a „sarlatánságot” és a „kuruzslást", mert ezek az emberek nem vesznek részt a nagy gyógyszergyártó és forgalmazó üzletben, sőt abból kilépve viszik ki onnan a pácienseket is. Így rombolják ezt a gyümölcsöző üzletet... Márpedig aki nem szolgálja a boltot - az ő boltjukat - annak pusztulnia kell!

Az ismert összeesküvés-elmélet szerint a globalizáció célja, hogy nemzeti kormányok helyett hatalmas, multinacionális cégek irányítsák a világot, szabják meg kötelességeinket, engedélyezzék jogainkat. Uniformizálni kívánják az emberiséget, ami nem csupán nemzeti identitásunk elvesztését eredményezheti, hanem jóval nagyobb katasztrófákat is; olyanokat, melyek akár az emberiség kipusztulását is okozhatják. Ma már egy-egy nagyvállalat termékeit világszerte használják, fogyasztják, így egy véletlen mérgezés is milliók életét veszélyeztetheti. Sőt a cégek piackutatási adataikat felhasználva jól behatárolható vásárlói csoportokat is megmérgezhetnek, előre megfontolt céllal és szándékkal. És egyes szakemberek szerint ezt meg is teszik.

Jól tudjuk, hogy mindig voltak és vannak olyan vállalkozók és vállalatok, akik a nagyobb profit érdekében mindent (és szó szerint mindent) hajlandóak megtenni. Elvileg őket hivatottak megfékezni a nemzetek kormányai az állampolgárok megbízásából. Csakhogy ez manapság egyre kevésbé sikerül, mert a multinacionális vállalatok a gazdasági hatalom mellett már többé-kevésbé megszerezték a politikai hatalmat is, így saját magukat kellene ellenőrizniük. A kormányokat ugyanis a látszattal ellentétben (különféleképpen manipulálva, terelgetve-irányítva a választókat) már nem az állampolgárok, hanem a cégóriások választják meg. Innentől kezdve pedig szinte azt csinálnak velünk, amit akarnak, mert nem tehetünk ellenük semmit.

Természetesen ebbe a kontrollálatlan gépezetbe is bekerül néha egy-egy homokszem és szerencsére a multik hatalma sem épült még ki mindenhol totálisan. Ennek eredményeként pattannak ki a botrányok. Ráadásul egyre sűrűbben, aminek azonban nem az az oka, hogy erősödne a cégeket ellenőrző szervezetek akarata, és akadályoznák a vállalatokat bűnös üzelmeikben, hanem éppen ellenkezőleg. Az ellenőrzés olyannyira meggyengült, hogy a vállalatok mindinkább elszemtelenednek; egyre sűrűbben és szinte már nyíltan gyilkolják a nekik kiszolgáltatott embereket.

Gondoljunk csak az utóbbi két hónap eseményeire. Augusztusban nálunk mérgezett guar gumival borzolták a kedélyeket, amikor kiderült, hogy szinte valamennyi élelmiszerünk tartalmazza az E 412-es adalékanyagot, és mintegy 200 ezer hazai vállalkozásnak kellett volna ellenőrzésre jelentkeznie. Ehhez képest alig száz tett eleget kötelezettségének, és az élelmiszerboltok polcairól csupán a botrány kirobbanása után, egy héttel vetettek be két (!) terméket. Mindkettő egy-egy multinacionális cég készítménye volt, ráadásul a német szójatejet mint bioterméket (abszolút egészséges árucikk) hirdették. A hazai ellenőrző hatalom semmiféle intézkedést nem tudott, és nem mert hozni annak érdekében, hogy az állampolgárokat megóvja az esetleges mérgező készítményektől. Ez bizony azt jelenti, hogy a politikai hatalom a gazdasági hatalom kezében van, és megvalósult az az anti-utópia, melyről Frederík Pohl és Cyril Kombluth már 1952-ben írtak „A Vénusz-üzlet” című könyvükben.

Teljes egészében behálózott bennünket a reklám és a marketing, azt tesszük, amit sugallnak nekünk, és már tiltakozni sincs erőnk, inkább alkalmazkodunk. Hogy egészen világos legyen, hová jutottunk, érdemes felidézni Nobel-díjas írónk regényét a Sorstalanságot, melyben ugyanez a folyamat ábrázoltatik kicsiben. Csakhogy az a rendszer egy náci koncentrációs táborban működött. Sokak szemében persze talán merésznek tűnhet ez a párhuzam, pedig nincs benne túlzás. Legalábbis nem annyi, mint a reklámokban.

Ne higgyük azonban, hogy csak minket kezelnek így a nagyvállalatok. Hogy továbbra is az augusztusnál maradjunk, amíg nálunk a guar gumi botrány tartott, az Egyesült Államokban, Kanadában és Angliában a világ egyik legnagyobb játékgyártó cége, a Mattel volt kénytelen több millió terméket visszavonni, mert mérgező ólomtartalmú festékkel vonták be azokat. (Később aztán a botrány átterjedt Európába, így hozzánk is.) A dolog pikantériája, hogy a játékokat nem amerikai munkások készítették, mert a cég az olcsó munkaerő miatt Kínába telepítette a gyárait. A Távol-Keleten nemcsak a munkaerő, hanem az emberélet is olcsó, nem kell betartani a munka és környezetvédelmi szabályokat, de a minőségre sem adnak sokat.

Csakhogy ezzel a módszerrel a kínai gyártású amerikai játékok megvásárlásával az amerikai fogyasztók duplán fizettek azért hogy megmérgezzék őket.
Még mindig jobban jártak viszont mint az Európai Unió polgárai, hiszen ugyancsak augusztus első felében az EU hatóságai nem voltak hajlandóak betiltani (propaganda kifejezéssel élve visszahívni) az a fájdalomcsillapító gyógyszert amely Ausztráliában már bizonyíthatóan több beteg halálát okozta. Történt ez annak ellenére, hogy Európában több olyan civil mozgalom is működik, amely éppen a multinacionális cégek visszásságairól igyekszik lerántani a leplet.

Dolgoznak Németországban, Ausztriában és Svájcban is; egyik eredményük, hogy megjelentették a Márkacégek fekete-könyvét, melyben ötven nagy konszern praktikáit és mesterkedéseit mutatják be. A Shell és a Siemens a világ legnagyobb környezetszennyezői közé tartozik, az Adidas és a Nike a Távol-Keleten, Afrikában és Dél-Amerikában gyerekmunkásokat alkalmaz gyáraiban, a Bayer gyógyszergyár pedig az emberek kizsákmányolásával tesz szert hatalmas profitra.

Apropó, gyógyszergyártás. Ma már köztudott, hogy a fegyveripar után a gyógyszeripar képes a legtöbb profit előállítására, hiszen egyes termékek fogyasztói ára több mint ötezerszerese (!) az előállítás költségének. Ekkora haszonért pedig már valóban mindenre képesek a vállalatok!

Egyre több és több terméket akarnak eladni, naponta új gyógyszereket dobnak piacra, és a fokozódó versenytempó miatt egyre kevesebb időt és pénzt fordítanak a forgalmazást megelőző kísértetekre és vizsgálatokra.

A két leggyakrabban bírált készítménycsoport az antidepresszánsoké és a koleszterin csökkentő termékeké. A bírálatok szerint kitalált, nem létező betegségek „gyógyítására" szolgálnak. Eme kórokat állítólag csupán a gyógyszergyárak találták ki, hogy ellenük sok ezer tonna készítményt adhassanak el (feltűnően magas áron), és a gyárak által lefizetett orvosok és pszichiáterek ajánlják e szerek használatát Emlékezzünk csak, a hiperaktivitás, a figyelemhiányos zavar és a magas koleszterinszint egy-két évtizede létező fogalmak. Annak idején ezeket jól megszervezett marketingmunkával dobták be a köztudatba. Először agyárak által pénzelt kutatók megállapították a tünetek létezését, majd gyorsan ellenszereket készítettek, amelyeket a lefizetett orvosok mind sűrűbben írtak fel. És hogy ez nem egyszerű összeesküvés-elmélet arra példa a néhány évvel ezelőtti hazai botrány is, amikor kiderült, hogy orvosainkat a gyárak érdekeltté tették abban, hogy bizonyos meghatározott készítményeket írjanak fel betegeiknek. Amennyiben eleget tettek a kívánalmaknak, az orvosok családjuk kíséretében különböző egzotikus helyeken (kisebb mennyiségű felírt gyógyszer esetében csupán hazai luxusszállodákban) rendezett tudományos tanácskozásokon vehettek részt Ezek legalább egy hétig tartottak, sok idő jutott mindenféle szórakoztató programokra. A rendszer természetesen ma is működik, csak kifinomultabban, s az egészségügyi kormányzat látszatintézkedései pusztán arra szolgálnak, hogy elfedjék a valóságot A korrupció ma is megtalálja a maga útját.

Több nemzetközi felmérés is megállapította már, hogy a táplálkozás nem befolyásolja számottevően a vér koleszterinszintét, mint ahogyan a magas koleszterinszintet sem lehet egyértelmű kapcsolatba hozni és szív- és érrendszeri betegségekkel. Ennek ellenére a reklámokból és az orvosok-szájából nem ezt halljuk, ezért lelkesen szedjük a különböző koleszterinszint-csökkentő készítményeket, holott ezek egyáltalán nem veszélytelenek. A Bayer cég Baycol nevű szerétől például több százan haltak meg a készítmény 2001-es betiltásáig. A szer mellékhatásaként ugyanis az izomsejtek fokozatosan szétestek, majd a véráramba került fehérjék veseelégtelenséget okozlak, és ez volt a halál közvetlen kiváltó oka.

A mellékhatás felismerése után mégsem vonták be a szert, csak miután kiderült, hogy súlyos májkárosodást is okoz, és az általa kiváltott haláleseteket már nem lehetett tovább titkolni.

A koleszterin-hisztériához hasonló a hiperaktivitás-mánia is. Ezzel az a baj, hogy nehezen meghatározható fogalom, mert nincs objektív mérce annak megállapítására, hogy mikor túlságosan élénk valaki. A diagnózis a felállító személy véleményétől függ, ami ugye abszolút tudománytalan módszer. Kezelésére ráadásul drogtartalmú gyógyszereket adnak, melyek közöl a Ritalin a leghírhedtebb. Ez bizonyíthatóan rengeteg tragédiát okozott már világszerte, ami nem csoda, hiszen mellékhatásai közt található a túlzott mozgási kényszer, a hiperaktivitás is, amit elvileg kezelni hivatott. Mivel kémiailag a kokainhoz áll közel, eleve függőséget okoz, károsítja a központi idegrendszert, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezet, kényszeres viselkedést, mozgási rendellenességet vált ki.

Ezzel a szerrel az utóbbi húsz évben több millió iskolás gyermeket kezeltek világszerte, holott már régen bizonyították az összefüggést a szer és a fiatalkori öngyilkosságok és az iskolai lövöldözések és erőszak között. Sok tanulmány azt is megállapította, hogy a figyelemhiányos zavar ellen kezelt gyerekekből később valódi kábítószer-fogyasztók válnak.

Manapság már ott tartunk, hogy viszonylag ártalmatlannak tetsző problémák - mint például a gyomorégés - kezelésébe is bele lehet halni. 1993-ban úgy dobták piacra a Propulsid nevű szert (amit nálunk Coordinax néven forgalmaztak), hogy az előzetes vizsgálatok során több kezelt személy belehalt a mellékhatásokba. A gyártó azonban ezt eltitkolta, és a terméket még akkor sem vonták vissza, amikor használata következtében 1998-ban Clinton elnöknél szívritmus-zavar lépett fel. A betiltáshoz még két év és több, mint száz haláleset kellett.

Ezek a botrányok jól mutatják, hogy az utóbbi húsz évben szinte megszűntek a közpénzekből finanszírozott független gyógyszerkutatások, helyüket a profitorientált multinacionális cégek vették át Az iparág feletti kontrollt egyedül az engedélyeztetési bizottság jelentené, ezeknek tagjai azonban túl gyakran korrumpálhatók, ezért megbízhatatlanok. A fogyasztók, a betegek gyakorlatilag védtelenek maradtak. A gyárak abban érdekeltek, hogy egy adott terméket minél hamarabb piacra dobjanak, minimálisra csökkentve a megelőző kísértetek idejét és költségét, így a gyógyszerek valódi mellékhatásaira gyakran csak évekkel a forgalomba hozatal után derül fény. A gyógyszeripar a termékek veszélyességének eltitkolásában érdekelt, ezért befolyásolja nemcsak a tudományos kutatásokat, hanem a politikai hatalmat is. Ennek eredménye lett mára az, hogy a cégek nyeresége fontosabbá vált, mint az emberek, a mi életünk.

Beküldte TapsiHapsi