Szép hazánk gazdag lelőhelye a gyógynövényeknek is: erdőkben, mezőkön kora tavasztól sokféle virág, bokor kínálja természetes hatóanyagait különféle bajainkra. Fogyasztói társadalmunkban megszoktuk, hogy elmegyünk a patikába és megvesszük a készen csomagolt gyógyteákat. Hát itt az ideje, hogy magunk gyűjtsük be a számunkra szükséges növényeket.

"Semmi áron se mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig és emelkedjetek az égbe utánuk!" (Maurice Mességue, a fitoterápia megalkotója)

A legszerencsésebb, ha saját kertünkből tesszük meg ezt, de ehhez némi szemlélet váltásra lesz szükségünk. Ha az áprilisi esők után nem rohannánk a fűnyíróért, és hagynánk nőni azokat a "fránya gazokat", nem kellene például vegyszertől terhelt fejes salátáért kívánkoznunk. Kertünk tele lehetne annál sokkal értékesebb zöld növénnyekkel, olyanokkal mint pl. a gyermekláncfű, a porcsin, a turbolya, a ragacsos galaj vagy a csalán.

Ha ezeket hagynánk nőni, s finom levesekben, salátákban, ivólevekben (>>> Tavasszi zöldek ) felhasználnánk, el is felejthetnénk a tavaszi fáradtságot, s a böjtölés is könnyebb lenne.

Virágzásuk után jöhet a fűnyíró, de hagyjunk meg kis "szigeteket" a füves területeink szélén vagy a fák alatt. Később is bújnak ki gyógynövények, mint cickafark, mályva (papsajt), kamilla, körömvirág, útifű, szappanfű, vérrehulló fecskefű, pásztortáska, mezei katáng...

Ne gazoljuk ki ezeket a zöldséges kertünkből se, jól megférnek egymással ! S vannak olyan szépek, mint nemesített virágaink !

Alakítsunk ki például csalánost. Jól megél az északi, árnyékos helyeken, vagy fák alatt. A csalánosunk egyrészét hagyjuk felvirágozni: a lepkéknek és a katicabogaraknak adhatunk lehetőséget a szaporodásukhoz, valamint szétszórva magvait elősegítjük a növény szaporodását is. Másik részét még virágzás előtt vágjuk le tőből, s a felső friss hajtásait vigyük a konyhába, míg a maradék szárból készítsünk biopermetlét , vagy javítsuk a komposztunk minőségét belőle. A csalán kétszer, háromszor is hoz új hajtásokat késő őszig.

Ezenkívül telepíthetünk is kertünkbe gyógynövényeket a mezőről, mint például bodzát, vadrózsát, ökörfarkkórót, homoktövist, galagonyát, aranyvesszőfűt, orbáncfüvet, fekete nadálytőt, mezei sóskát vagy akár szamárbogáncsot.

"Már öt négyzetméternyi gyógynövénykert birtokában sokat tehet az ember önmagáért, viruló egészségéért." (Maurice Mességue)

A gyógynövények mellett alakítsunk ki fűszerkertet is. A friss fűszernövények nemcsak ízletesebbé teszik nyári ételeinket, de rendkívül gazdagok ásványi anyogokban, vitaminokban és szárítva télen gyógyteák hasznos alapanyagai.

Akinek nincs kertje, csak olyan helyekről gyűjtsön be gyógynövényeket, melyek messze vannak forgalmas utaktól, permetezett mezőgazdasági területektől ! Csak ott gyűjtsön, ahol az adott növény nagy egyedszámban van jelen ! Ne szedje le, vagy ne ássa ki az összes növényt ! Hagyjon hajtásokat, virágokat, gyökereket a következő évek terméséhez is ! A védett növényeket pedig csak fényképezze ! Ezenkívül Magyarországon tilos természetvédelmi területeken a nem védett növényeket leszedni, valamint a tájvédelmi körzetekben és a nemzeti parkokban csak engedéllyel lehet gyógynövényeket gyűjteni.

A begyűjtést száraz időben, ollóval, esetenként kesztyűben végezzük, s száranként/virágonként vágva. Ügyeljünk arra, hogy se beteg levél/szirom, se piszok, se mérgező gaz ne kerüljön a gyógynövények közé.

A begyűjtést véletlenül se nejlon zacskóba végezzük, hanem kosárba, vászontáskába. Ne "felejtsük" a kosárba a leszedett növényeket, hanem minél előbb tegyük ki szárítani, mert befülledhetnek, megbarnulhatnak, bepenészesedhetnek.

A leveleket, hajtásokat virágzásuk előtt, az egész növényt a magfejlődés befejezése előtt kell leszedni. A virágok begyűjtésénél pedig azt tartják jónak, ha azt a déli órákban tesszük, mert akkor a nap éltető erejét is "konzerválhatjuk" télre. A gyökereket rügyfakadás előtt, vagy ősszel a levélhullás idején, mikor még, vagy már pihen a növény.

A szárítást napfénytől mentes, száraz helyen kell végezni. Szárastól kis kötegekben összefogva lógatva, vagy a leveleket / virágszirmokat lepedőn egyenletesen eloszlatva, például a ruhaszárítóállványunkon.

A szárítási idő nyári melegben általában 1-2 hét, de a lédúsabb növényeknél ez több is lehet (pl. zsálya, bodzavirág, gyökerek). Érdemes közben kicsit megforgatni, s mikor zörgössé száradnak, zárható üvegben, vagy papírzacskóban betárolni sötét kamrapolcainkra. Hát ilyen egyszerű !

Van még egyszerűbb mód: a fagyasztás. A fűszernövények jól tartósíthatóak fagyasztással. A leszedett leveleket nem feltétlen kell összevagdalni hűtőbe rakásuk előtt, mert fagyottan jól belemorzsolhatóak az ételekbe. A gyógynövények közül a medvehagyma ilyen módon sokkal jobban megőrzi aromáját, mint szárítással. De lehet bodzavirág fejeket is lefagyasztani, s télen szörpöt készíteni belőlük.

A gyökerek begyűjtése már fárasztóbb feladat. Kezdődik az ásással, majd alaposan le kell mosni a gyökereket, minden földmaradványt eltávolítva róluk. A tiszta gyökereket daraboljuk fel, s előbb a napon szárítsuk meg a víztől, majd vigyük a szárítóhelyünkre. A nedvdús gyökerek nehezen száradnak, többször meg kell forgatni, mert könnyen bepenészesedhetnek. Ha nem elég száraz a helyünk, mesterségesen (pl. sütőben ) kell elvégezni a szárítást.

http://www.biotippek.hu/gyogynovenyek_1.html