A nyugalmazott mérnök-tanár, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) mohácsi csoportjának elnöke azt mondja, hogy rokonaink a sziú indiánok. A tolnai KÉSZ meghívására tartott előadást a városi galéria nagytermében, Magyar nyomok az észak-amerikai indiánoknál címmel. És a szkeptikusokat is igencsak elgondolkoztatta amit mondott, illetve amit magnófelvételekről lejátszott.
Gépészmérnökként került ki Kanadába, 1965-ben. Később Londonban tanított fizikát. Összesen húsz évet élt külföldön a feleségével, s ez idő alatt minden szabadságot, nyári szüntet a dakoták vagy más néven sziúk kultúrájának tanulmányozására szentelt. A magyarsággal közös ázsiai gyökereket, párhuzamosságokat keresett, s végül azonosságokat talált.
– Ez nem olyan, mintha, hanem ugyanaz! – szakadt fel benne a felismerés, amikor magnóra vette például a Megrakják a tüzet kezdetű dalt az indiánok előadásában.
Nem minden előzmény nélkül kezdte dr. Simon Péter – alias Fürge Szarvas – a magyar-dakota rokonság kutatását. Nagy hatással volt rá fiatal korában dr. Borvendég Deszkáss Sándor – alias Fehér Szarvas –, aki a múlt század harmincas éveiben sok időt töltött az észak-amerikai indiánok között. A kultúra számos területén találtak meglepő egybecsengéseket.
A Tolnára meghívott mohácsi vendég sorra vette a nyelvi, a zenei, a hitéleti hasonlóságokat, a szimbólumok, a díszítő motívumok és a szakrális számok egyezését. Hihetetlen, de még az egyszeregyet is ugyanúgy magolják az indián gyerekek, mint a magyarok. Onpár, az egypár, vagyis kettő. Onpár onpár lecsen topa. Ez annyit tesz: kétszer kettő legyen négy.
A magyarság, a Kárpát-medencei magyar nyelv ezer éves, a kanadai indiánok pedig 1200 éves magyar nyelven beszélnek dr. Simon Péter szerint. A kutató meg van győződve arról, hogy a népvándorlás korában, Közép-Ázsiából nemcsak nyugatra, hanem keletre is indultak népcsoportok. Letelepedtek Kazahsztánban, Kínában, Indiában, Japánban, de voltak, akik nekivágtak a végeláthatatlan víznek, és az úgynevezett cserépúton Észak-Amerikáig jutottak. Az óceán fenekén elsüllyedt hajóroncsok és cserépedény-maradványok jelzik a néhai hajósok útvonalát.
Kultúrájukat magukkal hozták Európába és magukkal vitték Amerikába a szétrajzó honkeresők. Ami a magyaroknál a turulmadár, az a dakotáknál a kerecsensólyom. A rozetta a totemoszlopon és a székely kapun is feltűnik. Rovásírásos leletek ugyanúgy találhatók a Kárpát-medencében, mint az indiánok földjén. S ami dr. Simon Péter szerint a legérdekesebb: az egyistenhit és a boldogasszony-hit egybeesése. Szent István népe és Ülő Bika népe is ápolja az istenanya-kultuszt. Az indiánokhoz kutyaszánon érkezik a Happy Lady, egy négyezer esztendős, fából faragott szobor, melyet minden évben körbevisznek a kontinensen. A kinyilatkoztatást Krisztus előtt kétezer évvel kapták meg, öt platánlevélre írva, amit ma a British Múzeumban őriznek.
A fogantatás szent ünnep a dakotáknál. A szeplőtelen fogantatás napja – az előadó ismeretei szerint – valaha nálunk is rangban megelőzte a karácsonyt. Mert az ember a fogantatástól kezdve létezik. Az indiánoknál ebből adódóan az abortusz szóba sem jöhet. Sőt, születésnapjukat a tényleges megszületés előtt kilenc hónappal tartják.
Kitért még dr.Simon Péter a táltosok ténykedésére is. Az ősi magyar és az észak-amerikai indián kultúrában is megtalálhatók a gyógyítók, az orvosságos emberek, akik nem azonosak a sámánokkal. Nem kell rögtön megriadni és sátánt kiáltani, ha valaki érdeklődik a régi korok hitvilága iránt! Ne féljünk Szent István mögé nézni – kérte az előadó –, mert a kereszténység gyökerei is ott találhatók!
Könnyű volt katolikus hitre téríteni az indiánokat
Az egyistenhit nem volt újdonság az indiánoknál. A nagy Manitu ugyanolyan ura a világnak, mint a keresztények Istene. Dr. Simon Péter szerint épp ezért könnyű dolguk volt a hittérítőknek; nem ütköztek ellenállásba. Ismeretei szerint Kolumbuszt magyar pálos szerzetesek kísérték az újvilágba. Amikor hirdetni kezdték Jézus evangéliumát, az egyikük így kiáltott fel: – Ezek nem is indusok, hanem keresztények!
Forrás: http://www.fenyorveny.hu/2014/01/a-dakotak-1200-eves-magyar-nyelven.html
Hozzászólás
A "pogány" szó maga "országbelit", azaz "nem idegen"-t, szófejtésben "határjelzőkkel kijelölt terület"-et (latin pagus) jelent. Függetlenül attól, hogy mit hisz, mit nem, ma újpogánynak kikiáltott az, aki újonnan ébredt rá a júdeokrisztián (szófejtésben zsidófelkent), önmagát Római Katolikusnak nevező és a magyar nyelvterületeken kereszténynek álcázó egyház hazudozásaira, csalásaira, undorító viselkedésére és gonosztetteire. Kiemelem, hogy itt nem a falusi kispapokra, szerzetesekre, apácákra vagy az erkölcsös életet gyakorló és azért küzdő hívőkre utalok, akiknek általában fogalmuk sincs pl. se a zsidó Grünwald (Erdő) Péter, a Vatikán magyarországi főkomisszárja kilétéről vagy gonosztetteiről a magyarság ellen, se Calanusról, a "szentszék" pécsi hóhér-püspökéről, aki mérgezett ostyával gyilkolta meg III. Béla ifjú királyunkat (Albericus, Világkrónika, Botos László nyomán, Királygyilkosságok,
magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/tortenelmunk/item/2639-z
Magyarságtudományi tanulmányok, 2008, 154. o, /filmek/mtt.mp4, www.youtube.com/watch?v=zEHI7KtNvKE&feature=player_embedded). Föltételezhető, hogy a KÉSZ tagjai is ezek a tájékozatlanok közé tartoznak. Nem tudom.
Az újpogány fogalom idegen kiagyalói egybemossák a primitív szibériai népek sámánizmusát és más idegen forrásokból összekoholt valódi vagy kitalált rítusokat (pl. fehérlóáldozatot) a magyar táltosok által fönntartott, a "kör" gyökre visszavezethető valódi kereszténységgel, és az előbbi kezdetlegességére hivatkozva támadják az utóbbit. Ugyanezek az idegenek beszivárogtatnak az úgynevezett nemzeti szervezetek némelyikébe is mesterfölforgatókat, akiknek föladata az alkalom kihasználása szintén a magyarság eltérítése valódi kereszténységétől, melyben Jézus és tanítása kétezer éve központi helyet foglal. Ezek a fölforgatók a római júdeokrisztiánizmust mossák egybe az avval ellentétben álló valódi kereszténységgel, és az előbbi eltaszító jellegzetességeire mutogatva próbálják kiűzni az utóbbit a magyarság hitvilágából. Az így harapófogóba csípett magyar Istenhit, a valódi kereszténység, ugyanannak a támadásnak van kitéve, akár templomba jár gyakorlója, akár egyes úgynevezett "nemzeti érdekű" előadásokra.
Mivel Simon Péter a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, azaz a KÉSZ mohácsi csoportjának elnöke (az írás szerint), ezért felmerült bennem a kérdés, miképpen tudja az írásban is megfogalmazott véleményét:
"Nem kell rögtön megriadni és sátánt kiáltani, ha valaki érdeklődik a régi korok hitvilága iránt! Ne féljünk Szent István mögé nézni – kérte az előadó –, mert a kereszténység gyökerei is ott találhatók!"
összeegyeztetni a magyar püspöki kar újpogányság elleni állásfoglalásával, aminek a KÉSZ is zászlóvivője?
Jó volna megismerni Simon Péter véleményét a magyar püspöki kar újpogányság elleni állásfoglalásával kapcsolatban, mert -- véleményem szerint -- a múlt- és az igazság keresésének útjába állított dogmatikus akadályok, mint amilyen az újpogányság elleni harc is, csak azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a magyarság múltjának elhazudásában, a magyarság történelmi gyökereinek elvágásában érdekeltek.
Kérdésem nem az újpogányság ellenében, hanem őseink hitvilágának megismeréséért és vállalásáért, azaz éppen az újpogányságnak nevezett jelenség elismertetéséért született. Nagyon jó volna, ha a magyar püspöki kar végre a magyarság megmaradásának, igazi -- több ezer éves -- gyökereink feltárásának útján járó -- érdekeinek védelmében fejtené ki ténykedését!
Tudom, ezt egy zsidó irányítású, adminisztratív szervezeten belül, amilyen a Római Kaotikus Egyház, megvalósítani szinte lehetetlen, de a magyar nyelvben a Lehetetlent csak egy hang választja el a Tehetetlentől!
Szerintem amit Simon Péter az észak amerikai indiánoknál tapasztalt, az egy fontos tény - valóban kutatandó-, de az ezer év ostobaság, vagy szándékos hiba a cikk átszerkesztőjetől !
A nyelvek nem a népvándorlás idején alakultak ki. A Biblia azt mondja, hogy valaha az emberek EGY NYELVEN BESZÉLTEK. Ez lehet az a RAGOZÓ NYELV ami elterjedt egész Eurázsiában, átjutott a Bering szorosnál az amerikai kontinensre is legalább 10-20 000 évvel korábban. Hérodotosz szerint a szkíták a legősibb népek. Ide tartoztak a sumerek is, akik már 5000 évvel ezelőtt iskolában tanították az írást, számolást és szintén ragozó nyelven beszéltek mint a magyar. A székely-magyar rovásírás jelei már ott vannak a 6000 éves Tatárlakai korongon. Ezt nem lehet letagadni.
Akkor miért is 1000 éves a magyar és a magyar nyelv ?
Ragozó nyelvűek voltak az etruszkok, mai népek közül a baszkok, törökök, finnek, ugorok, japánok, G.B.Shaw és S. Grover a magyar nyelvet kőkori nyelvnek nevezte.
Felszólítom a honlap tulajdonosát, hogy gyomlálja ki a tévedéseket a cikkből.