A foglalás kérdése, illetve az egyes szarmata hullámok bevándorlásának időpontját és útvonalát az Al-Duna vonalán Kelet-európából, a sztyepéről kiindulva Kr.e. 10 és Kr.u. 50 közé helyezik történészek. Ezzel így csak az baj, ezen időszakban nyugatról Róma provinciájának óhajtotta ezen területeket, ezért megkérdőjelezhető ezen időszakban a keletről érkező szarmaták Kárpát-medencei területfoglalása. Ez az elmélet, ha megállná a helyét a szlávelmélettel együtt akár igaz is lehetne, de ezt a régészeti leletek sem támasztják így alá.
De azt sem hogy a szarmaták szlávok lettek volna, mint ahogy szovjet éra alatt tanították, hogy a Kárpát medencét ősi szláv törzsek lakták. Még az is tudományos vitakérdés, hogy a medencéből a sztyepére mentek-e ki, vagy onnan be. Több tudományág is foglalkozik e témakörrel, de egyik sem mérlegeli azt, hogy a Kárpát-medence genetikai őslakosai a szarmaták lettek volna.
Boris Grakov (1943 szovjet régész) a kurgánok feltárása során arra a következtetésre jut hogy a Duna vonalától az Ural vidékéig és a Kaszpi-tengerig, a Balti-tengertől a Kaukázusig és a Fekete-tengerig szarmata eredetű sztyeppei szkíták lakták be már i.e a 6.században ezt a Kelet-európai területet. http://medlibrary.org/medwiki/Sarmatae. Ez annak idején Sztálinnak nem igazán tetszett főleg az ukrán és a krimi tatár nép identitástudata miatt. Ezért a szovjet történelemtanítás szerint a szarmaták szláv népek voltak, akik a mai Törökország területén lévő Van-tó környékéről származtak.
Strabon (i.e 60-i.u 23 görög földrajzíró), ki szinte bejárta az akkor ismert világot írja: "A Dunától a Kaukázusig szarmata törzsek lakják a területet" – Ne feledjük el, hogy etnikailag ekkora már a déli szarmaták (trák-macedon stb) asszimilálódtak görög-rómaiként. Strabon ír egy nagy etnikai 
keveredésről a Duna menti szarmatáknál. Egy germán eredetű baszternák, valamint kelta eredetű boi, tauruszi és scordiskuszi népekkel.
← Először is próbáljuk meg értelmezni és elemezni a szarmata szót és jelentését. (kép: Fiatal szarmata nő koponyája és arcrekonstrukciója Hódmezővásárhely–Gorzsa, Czukormajor lelőhelyről.)
Szarmata = Saarmatha(r), saar-mathar(i) saar-mathar, /1, matha-mathor-maghor-magyar(i), 2, matha-mada-méd ) - latin, görög, macedon, kelta(ír) szóeredet/ Szó elemzésével tisztán visszavezethető pl az ókori történelemből ismert méd, vagy araboknál mada népnév a Kárpát-medencei szarmatákra. A SAAR szó latinban szárat, de fehéret is jelent, azaz FEHÉR SZÁR. Egyik példának a sárfehér szőlőfajtát is lehet hozni, mielőtt bárki téves eszmefutatásnak tartaná ezen szól jelentésének levezetését. MATHAR szó (pl német mutter) jelentése egyértelmű lehet: ANYA. Szarmata szó jelentése fehér anyától való leszármazottakat jelent. Másik vélemény szerint SAAR(M) -ATHA= FEHÉR ATYA (apa) leszármazottjai-t jelenti. Mindkettő jelentés levezethető a szó ősetimonjából, és lehet következtetni a magyar Fehér ló fiai legendájára.
E terület nagy folyója a Duna, melyet Isternek (isteni) mondtak a római korban, de ősi neve a Donanu azaz jó anya, mely kapcsolódik az Anya-istenhithez. Itt így kitisztulhat a kép, hogy Szt. István miért a szűzanya oltalmába emelte az Magyarországot a kor vallásideológiák káoszában. Ister-Aster-Athar-mathar-saarmathar-szarmata. Aster a termékenység és a szerelem Istennője az ókori népek hitvilágában és a termékenység szimbólumaként jegyzik a tanítások. Egyiptom történelméből is tudhatjuk a Nílust Istenként tisztelték, így volt ez a Dunával is. Az orosz földművelő nép ajkáról is ismerhető a földanyácska, illetve a Volga-anyácska kifejezés, de a Don folyó neve is valami ehhez hasonlót jelent. Hogyan kerül a sztyeppére e hit? Úgy hogy a Kárpát-medencéből kivándoroltak (kiűzöttek) vitték magukkal. A szarmata szó jelentése, a fellelt neolitikumi és bronzkori termékenységi anyahitű-szobrok alapján egy ősanyától való származtatáshoz állnak közelebb, mint egy ősatyához. A feljegyzések szerint is a korai társadalmak matriarchális berendezkedésűek. Tehát inkább valószínűsíthető hogy a Szarmata szó jelentése Kárpát-medencei „Fehér anyától való leszármazottakat” jelent. És bizony nem mindegy hogy egy éva nevű afrikai ősanya, vagy egy Duna-medencei saar-i édesanya leszármazottjai vagyunk. Másik érv a „Fehér anyától való leszármazottak” mellett a székely Babbamária, a magyar vallástörténelem alakulása, az egyedülálló magyar Anyaszentegyház (anyaistenhit) megtartása.
7-8 ezer, sőt több tízezer években is mérhető korú régészeti leletek kerülnek elő a Közép- és Al-Duna medencéjében: pl Körösvölgyi kultúra, Bükki, Tiszavasvári, Tatárlaki, Vajdahunyadi, Zalavári, Fekete-tengeri stb, vagy a „Boszniai piramisok”, illetve idesorolható még a bolgár régészek „kurgán”feltárásai, a horvátországi és osztrák neolitikumi és bronzkori sírleletek is. A sztyeppei szarmata régészeti leleteket viszont időszámítás kezdete körülire datálják, tehát későbbiek. Ezeket mindig a meglelt és feltárt régészeti területeket földrajzi, illetve néprajzi nevei után nevezik el. Pedig közösek jellemzői, mind a szürke és fekete vonaldíszes cserépedények, fibulák, egyéb használati tárgyak és temetkezési szokások, mely biztosan állítható hogy egy genetikai népcsoport közös szokás-sajátosságai. Ezen korai kultúrák temetkezési szokásaikban, viseletükben és sírjaikba helyezett tárgyaik között nem lelték számottevő nyomát más eredetűeknek. Tehát a szórványban előkerült leletek a kor és néprajzi sajátosságainak összehasonlítása és ennek nyilvánosságra hozása mellőzésre kerül, mert az írott források, a régészeti leletek, és az eddig tanított történelemi ismeretek igen nagy ellentmondásba keverednek. És ezt az ellentmondásba keveredést igen nehéz lenne utólag akadémikusi szinten megmagyarázni, hogy mi magyarok miért vagyunk halszagú finnugor, húzott szemű hun, és iráni sumér?
Nézzük először az ismert és tanított ókori görög városállamok, valamint Róma alapítását. Az elfogadott, hogy ezeket a mediterrán városállamokat északról érkező pásztornépek alapították. A görög és az olasz félszigettől északra pont a Kárpát-medence, azaz a Közép- és Al-Duna völgye található. Így értelemszerűen a Görög és az Appenini (itáliai) félszigetet egyfelől északról szárazföldön érkező szarmata törzsek lakták be. Másfelől i.e 1700-s évek környékén megjelenő tengeri népek, kiket a görög feljegyzésekben pelasszgoknak neveznek. De említik fennmaradt egyiptomi, hettita és arab írott források is. Arisztotelész (i.e.384- i.e.322) a Politika című művében a korából való történelmi visszatekintésében 158 társadalmat említ, és berendezkedését írja le az akkor ismert világban. Az államok száma még napjainkban sem éri el a 200-t a Góbuszunk kerekségén.
Szarmata törzsek: Trákok-Macedonok, Illérek, Moésia-iak (móc), Géta-gepida, Roxalán (alán), Avar (savár, szabir) Yazig,
← klikk a képre"! /”A trákok, akik nagy herosok voltak, de a törzsi széttagoltság és a népességszaporodás miatt szétvándoroltak Kis-Ázsiába és a Földközi-tenger északkeleti régiójába. A trák törzsek bár szétszórtan „településszerű” közösségekben éltek, fejlett kultúrájuk volt, különösen híres volt a költészetük és a zenéjük. ( Régészek és történészek mindennek ellenére nem lelik írásbeliségüket. Az egykor bizonyára létező trák abc-re csupán néhány darab, főleg görög betűkkel írt felirat utal. Ezek közül kettő egy-egy aranygyűrűn található, melyek az i.e. 5. századból származnak. A harmadik bizonyíték egy Preslav térségében talált tányér, mely szintén görög betűkkel íródott feliratot tartalmaz, s feltehetően egy temetési szöveg. (Ez az ún.kjolmeni felirat.) A negyedik, e kérdésben sokat emlegetett nyelvi lelet mindössze nyolc betűből áll és négy ezüst edényen is olvasható, melyeket Plovdiv környékén ástak elő.) Ők alapítottak több telepet a görög partok mentén, jelentősebbek Bizánc a Boszporuszon, Propontist a trák Chersonese félszigeten. Az Égei-tenger közelében volt Abdera Nestos delta és Aenus közelében Alexandroupolis. Északabbra a Fekete-tengeri Burgas öbölnél a Milesians alapított Apollonia ( i.e 7. században), és Chalcedonians Mesembria végén (i.e 6. század). Néhány a legismertebb trák dinasztiákból: Macedon Odrysszián, Géta, (gepida) Besze, Moesai ( móc: ma is létező magyarul beszélő etnikum Romániában), ”/
← Jókai így ír az Aranyhegyben: Egyszer valamikor, talán még Róma alapítása előtt, egy trák vadász az illíriai erdők között szarvast ejtett el, s mindjárt lakomát csapott belőle, nagy tüzet rakott, s fanyárson szarvascombot sütött. Mikor már csupa parázs volt a máglya, beledugta a dárdája vasát. Szokás volt ez a vadászoknál, ha a forrás mellett rakott tűznél sütkéreztek. Az izzóvá tett vasat azután belemártották a jéghideg forrásvízbe, s attól az egyszerre acéllá edződött, s szép ragyogó kék, lilakék zománcot kapott. Mikor a trák Nimród kihúzta a forrásmedencéből a kelevézét, amidőn az már megszűnt süstörögni, bámulva látta, hogy a kopjavas vége még mindig lángol, mintha izzó volna. Hozzányúlt: hideg volt. Hideg láng! A kopjavas hegye meg volt aranyozva, az elégett máglya éppen egy aranygazdag kőzetre volt rakva.
2. Moesia (mócok):
Moesia név az ókori római birodalom egykori Moesia-i tartományaként ismert. Mint szarmata törzs vagy nemzetség történelemformáló szerepe elenyésző. Az Al-Duna déli partján (ma észak Bulgária) mentén élő nemzetség. Általában mindig valamelyik trák uralkodó függőségében voltak. Antropológiai jellegzetességük a szőkésbarna (saar-fehér) haj és kék szem. Régészeti leletek alapján, aranymosással „aranybányászattal” foglalkoztak, valamint halászattal, földműveléssel és „textil”iparral, mint a (háló és kosár)fonás, ruhaszövés. A móc szó jelentése is fonó.. , fonószál, fonással foglalkozók. Mócok ma is élnek Erdélyben a Bihari Hegységben.
← Kép: móc asszonyok -katt a képre
(Románul Țara Moților, szószerint: A Mócok Országa avagy Móc-vidéknek nevezik. A Mócföld földrajzi és néprajzi egység, de nem alkot különálló közigazgatási területet Romániában.) Törve a nyelvet, de magyarul beszélnek még ma is az erőszakos dákó-románosítás ellenére. A mócok származására számtalan elméletet kreáltak már történészek. Egyes román történészek a dákok őseinek tekintik őket, de a mócok a trákok és a római légionáriusok leszármazottjaiknak tartják magukat. Erdélybe településükre két tézis is elképzelhető: 1, mint köznépet, Trianus idejében áttelepítették őket a Dac-ia provinciába só és ércbányászathoz, fakitermeléshez. 2, azon móc családok, akik nem akartak Róma fennhatósága alá kerülni felhúzódtak a Géta-gepida törzs közé az Erdélyi-medence nehezen megközelíthető Bihari hegységében és elszigetelve éltek évszádokon keresztül.
3. Illyrek vagy illyrion-nok, a földművelő és/vagy kereskedő szarmaták:
Meglehetősen kevés konkrét tárgyi leírás található a ó-korai századok görög és római írásokban e néptörzsről, de annál többször említik Illyricumot.
Térkép: ókori Görögország, Trákia, Moesia, Illyricum
A Britannica enciklopédia leírása szerint: „Illyria, , a Balkán-félsziget északnyugati részén helyezkedik el, i.e. 10. századtól lakott terület. Az Illírek, egy indoeurópai nép.(?) Illyrria határai a Dunától délre a mai Albániáig, az Adriai-tenger partjától és onnan kelet felé a „Saar” hegységig... „ Ez a terület Dráva –Száva folyóktól (kora középkorban Szlavónia), az Adria tenger partjától Saar hegységig. Saar hg. vagyis a fehér mészkőhegység (dolomitok) amit ma Dinári hg-nek neveznek. A Száva, Dráva folyók kiöntési területei kiváló lehetőséget biztosított az itt élő neolitikumi és bronzkori ember számára a természetes árasztásos földműveléshez, gabona termesztéséhez. Mint a Nílus vagy a Tigris és az Eufrátesz folyók esetében. A hegyvidék patakjai alkalmasak voltak vízimalmok működtetésére, mert a gabonát meg is kellett őrölni: gabona, liszt, kenyér latinul panet.
Pannónia név kenyeret termő területet jelent, kenyérmező. A molnár latinul „molendinárus”. Dinárius név utal is a Dinári-hegységre. MOLEN az molnárt jelent. Trák és makedón nyelvben miler, milinor, de a németnyelvből is ismert a szó, müller-molnár. Az ógörög nyelvben a molnár mYlirion. És már el is jutottunk e törzsi nép névének jelentéséhez.
Az ilirek egy olyan bronzkori szarmata törzs, mely gabonát termel nagy mennyiségben, megőrlik és kereskednek vele. De ha elválasztjuk a görög mYllirion szót, Yllir-Ion, akkor kapjuk a történelemtanítás szerint a görög félszigetre északról betelepülő „pásztor nép” (???) nevét: Ion (jón) aki nem pásztor hanem földműves, vagyis inkább tengeri nép. (Lásd pl Ion-tenger). És hol a kereskedő? Először is régészeti leletek bizonyítják, hogy az Adria-tengerparti kis közösségek 1-2 nap alatt képesek voltak megépíteni egy áruszállító gályát, trogot „vályút”, azaz teknőhajót, mely nagyméretű csónak, dereglye. Kereskedő horvátul trgovác, („Trogovác” ismerős lehet pl Jókai Aranyemberéből, annak ki olvasta a regényt vagy látta a filmet.) Trója, Illion néven ismert a görög történelemből (Homérosz: Iliász). Trója viszont hármat is jelent horvát nyelven. /Horvát nyelvben a három trie-(szt, trosz. Trieszt ma horvát tengeri kikötő város). / Logikusan kikövetkeztethető, Tróját a kisázsiai gabonakereskedő várost e három, ion , illir és dór, gabonatermelő, kereskedő és hajózó népek alapították.
Trója eleste után az illirionok virágzó gazdasága és kereskedelme hanyatlásnak indult. A megtermelt gabonafelesleget más útvonalon értékesítették az illirek, így a ion hajósok jövedelem nélkül maradva tengeri kalózkodásból próbálták fenntartani magukat évszázadokon át. Ez a pun háborúkban megerősödő Rómának sem volt ínyére. Kr. e. 230 körül Róma hadat üzent, és az itteni városállamokat idővel saját protektorátusává tette. Végül Illíriát megszüntették, területét pedig két részre osztották. Ekkor született meg Pannónia és Dalmácia provincia. Pannónia a Rómának kenyeret adó dél Dunántúl, Száva-Dráva folyók gabonatermő vidéke, és Dalmácia az Adria-tengeri ion kikötő-városállamok összessége, melyet fennhatósága alá vont. Róma ezzel a gazdasági és politikai stratégiával kitörölte az illir és ion népet a történelem lapjairól, és lettek dalmát dákok illetve pánok.
Tömören összefoglalva, ez illirion-ok ókori történelme. Erre a területre, az első horvát állam alapításának kísérletét időszámítás után a 800-s évekre teszik történészek, és egy Branimir nevű fejedelemhez kötik. Ez a dinasztikus imir (ilir) név fel-fel bukkan a korai horvát történelemben. Bran-imir = hullámos-ilir, Kres-imir = (tábor)tüzes-ilir, Zvon-imir = hangoskodó-ilir, vlad –imir=legény-ilir (vladics-legényember). A középkori történelmük már szorosan kötődik a magyar történelemhez. Történészek a horvátokat fehér szláv népnek titulálják. Ha „fehér” akkor „saar” , és a genetikai gyökereik egyik ága, ha szlávnak is mondják, valahol a saar-matha törzsekből ágazik. Persze ennek tudományos bizonyításához genetikai vizsgálatokra lenne szükség. A horvát régészek most kezdik felfedezni önmaguk genetikai eredetét. http://www.ancient-origins.net/news-history-archaeology/6500-year-old-oven-heating-and-hot-water-system-similar-modern-technology. Egyre több bronzkori szarmata temetkezési helyet tárnak fel, egyre több meglepőbb dolgokat találva bennük, ami ellentmond nekik is az általuk ismert, írott és tanult történelemnek.(Link itt) Ami viszont irritáló a horvát történelem kezdetére, hogy 80%-a a magyar történelem átvétele, mert ugye a horvát akadémikusok is kitaláltak már egy szláv (fehér)horvát honfoglalást…. a saar-ilirion-ok leszármazottjaiknak.
Kis trójai kitérő: Trójai konfliktus (i.e 1200) oka a gabona és kereskedelemi útvonal megváltoztatása. A szép Heléné csak ürügy lehetett. Az ilirek a Száván, a Dunán is szállíthatták a gabonát a keletre terjeszkedő trákoknak és Trójába a Fekete tengeren, de az Adriai és Égei tenger partvidéke mentén is. A Kisásziai (ma Törökország) Hettita birodalom meg gabonahiánnyal küszködött, de jól fizettek. A görögök ennek hátrányát szenvedték. Kevesebb kenyérhez és drágábban jutottak hozzá, valamint kereskedelmi és területi terjeszkedésüknek is útjában állt Trója. A görög Agamenonak hatalmi törekvései voltak. Történészek már kikövetkeztették, hogy a trák hercegek is megosztottak voltak a Trója elleni háborúban. Volt ki Tróját védte, volt ki ellene harcolt.(Lásd Trója c. filmet) Lényegében Trója eleste után a kisázsiai Hettita birodalom megszűnt, az ilirionok(Illyricum) gazdasága hanyatlani kezdet, a görögök megerősödtek, de ez már a görög történelem része.
4. Szarmata-geta-dac-gepida-hun, azaz "Saarmathagethunsa": A gepida név a hun birodalom részeként, Atilla a nagy hun király halála után kerül a történelemkönyvekbe. I .u 275-től jegyzik őket, germán, gót, szláv népként és a Visztula folyó forrásvidékéről települtek be Erdélybe. Előtte dákok lakták Erdélyt, akik a római hódítása alatt gyakorlatilag kivesztek, de a mai románok a dákok leszármazottjai. A rájuk vonatkozó általános ismereteket összefoglalva eléggé ellentmondásos népvándorlási történet ez így.
/"Az első írásos emlékek az Erdélyi-medencéről és az ott élő népekről a görög történetírók tollából fakadtak. Számottevően megsokasodnak a térségre vonatkozó adataink, amikor az itt élő dák lakosság a Római Birodalom figyelmét magára vonta, majd pedig a dák ellenállás és annak leverése nyomán létrejött a Dacia provincia. Caesar uralkodásával majdnem egy időre esik a dákok hatalmának felvirágzása Burebista nevű királyuk (Kr. e. 82-44) vezetésével, amikor Erdély délnyugati részén elhelyezkedő királyságukból kiindulva intézték támadásaikat és hódítottak teret, elsősorban déli irányban meg a Római Birodalom kárára.
Hamarosan katonai és politikai szempontból is jól szervezett Dák Királyság jött létre. A fő város, Sarmizegetusa magaslaton fekvő erődjét a Kudzsiri-havasok nyugati oldalán hasonlóan erődített várak sora vette körül, ami biztonságosan védhetővé tette az uralkodói központot. A centrális hatalom erősítését szolgálta az önálló, saját vallás és az önálló kultikus központ a főváros közelében. Ezek igen gazdag régészeti emlékei a románság mindmáig nagy becsben tartott történeti örökségei közé tartoznak. A Dák Királyság újabb felvirágzását jelentette Decebal uralma (Kr. e. 87-106), aki folytatta elődje Róma ellenes politikáját, minek következményei voltak azok a háborúk, melyet Traianus (Kr. u. 98-117) indított Kr. u. 102-ben, majd pedig 105-ben. Ez utóbbi a dákok teljes vereségével végződött, maga az uralkodó is elesett. (A háború eseményeit, a dákok elkeseredett ellenállását mutatja be kőbe vésve a Rómában ma is álló Traianus-oszlop). A dákok hatalmas vérveszteséget szenvedtek, egyes korabeli források egyenesen teljes kiirtásukról beszélnek.
Ebben az egész dákos történelmi leírásban saarmathagethunsa nevű központi város (ma magyarul Vajdahun(i)yadvár), azaz a szarmata-géta-hun város, neve után kizárt hogy dák, mikor abban a korban minden névnek van valami konkrét jelentése s üzenete. Másik, szarmatagéták a (rox)alánokkal összefogva Hadrianus császár uralkodása alatt adót szednek Rómától, vagyis Hadrianus bérli Dácia-provinciát. Halála után, mikor elmarad az adófizetés, 275-ben az alánok betörnek Erdélybe, majd később a Balkánt is feldúlják.
Az egykorú római történetíró, Eutropius a következőképpen számol be erről az eseményről: Aurelianus „Dacia Provinciát, amit Traianus a Duna túlsó oldalán hozott létre... kiüríttette, lemondván arról, hogy meg lehessen tartani. (Ezért) a Dacia városaiból és földjeiről kitelepített rómaiakat Moesia közepén helyezte el, és azt nevezte el Daciának.” Ha Ylliricumot átkeresztelték Dalmáciára és Pannóniára, Erdélyt is átkeresztelhették Dacia-ra, mint ahogyan Moésiát is Dacia-ra. Ha a feketére azt mondjuk, hogy fehér, attól még nem lesz az. Bolgár történelemkutatók jelen régészeti leletek alapján már a geta-kat a trák népek közé sorolják.
A görög krónikák a gepidákat getaknak, míg a Rómaiak dákoknak nevezik, az újkor történészei az geta-(rox)alán-gót asszimiláció után germán eredetű népnek. Ptolemaiosz (85-165) említést tesz egy Napoca nevű Geta városról (ma Kolozsvár, románul Cluj), amit Hadrianus császár uralkodása idején „Municipium Aelium Hadrianum Napoca” teljes nevet kapta. Municipium = mai szóhasználattal önkormányzat, városi tanács. Saját jogkörrel rendelkező közösség. Aelium,= eltávolíthatatlan , elium=eltávolítás, a szó előtti „A” a szó jelentésének tagadását jelenti, tehát eltávolíthatatlan. Napcona, Hadrianus császár által eltávolíthatatlan saját jog és hatáskörrel rendelkező közösség. Tehát Erdély esetében, a római régészeti leletek alapján gazdasági és kereskedelemi együttműködésről lehet csupán szó, nem pedig provinciális politikai és közigazgatási függőségről. És ha ehhez hozzátesszük a Hadrianus által a (rox)alánoknak fizetett békepénzt (adót)… akkor ennek tudatában másképp álltak ott az erőviszonyok, mint ahogyan a történelemírás lapjaira vésve lettek
... ”Mint a poraiból megéledett főnix, gepida dicsőség tükre ez az ónix. Ruhaszárny madarát elvarázsoló dísz, azt mondja a nőnek: Jöttél, láttál, hódíts! … Lehet-e Bizánccal békés szimbiózis? Hány dühödt támadás a halálos dózis? Titkold a félelmet, ha arcot redőz is! Párás lett a tükröd, véres a folyóvíz. http://www.kislant.hu/vers/rudnai-gabor/csaszarfibula.html
5. Rox-alánok: A rox-alánok kialakulásának két tudományos irányzata van. Egyik az ázsiai eredetű lovas szkíta nép. Másik, a szarmaták törzsszövetségébe tartozó törzsek voltak i. e. 3. században.
Ptolemaiosz szerint az Al-Duna közelében éltek az i.e 2. század elején Havaselve szomszédságában, és szekérlakóknak nevezi őket. ( kép: Szarmata-roxalán kocsi. Marcus Aurelius diadaloszlopán lévő dombormű.) Marcellinus Ammianus római történetíró szerint az alánok a szarmaták egyik törzse, és szinte minden alán nagytermetű szép szál férfi, szemük félelmetes, hajuk sárga.
"K. F. Szmirnov régész-történész szerint az alánok az egymással közeli rokonságban levő szarmata törzsek között fejlődtek ki, s a nézetét egy sor kutató vallotta magáénak és fejlesztette tovább.
Az alánok, mint helyi (Al-Duna-menti) szarmata törzs kialakulása tézis a legvalószínűbb. Viszont nem kellene összekeverni az alán-yazig, jász-oszét etnikai eredetet. Az alán törzsi név tiszteletet, tekintélyt váltott ki más nemzetségeknél abban az időben. Kárpátoktól Kínáig elégé praktikus volt alánnak lenni. Kr. u időszakról számos írásos tanulmány található az alánokról a neten, de eredetükre egyik sem mutat rá konkréten. Kivétel azért mindig akad: "…gepidák a dákoktól nehezen megkülönböztethető, Aldunamenti trák nép az ókorban. Marhapásztorkodással foglalkozó, nomád lovasnép; (Ez a meghatározás tökéletesen ráillik a későbbi hajdúkra) történeti szereplése alatt, (Kr. e. VI. sz.-Kr. u. II. sz.), a mai Bulgária E.-i sávja és Dobrudzsa volt állandósult lakóhelye.
Halálmegvető bátorságukkal szemben a rómaiak is nehezen boldogultak. Kr. e. 30-ban az Aldunától D.-re, Kr. u. 107-ben a folyamtól É.-ra lakók kerültek római uralom alá.- olvasható a Metapédiában. A római történelem történetírói erre a területre (Dubrodzsa) a roxalánokat jegyzi- ők az Alduna déli oldalán élhettek, de régészeti leleteik fellelhetők a Visztula forrás vidékétől az Ural- és Kaukázus hegységig. Ők látták el hússal a poliszok lakosságát. Tehát a trák szarmaták függőségébe tartozó pásztorkodással foglalkozó közrendű (középkori szóhasználattal köznemesek) szarmata törzs volt a rox-alán. Nevükben, a (r)oxalán –ban is benne van: ox =ökör, szarvasmarha, és alan-alleman = jövő-menő emberek. József Attilától idézve „vadakat terelő juhász”-ok, pásztorok.
Az alánok akkor lépnek konkrétan a történelem színpadára mikor Trákia és Moesia Római provincia lesz. A Fekete tenger északi partján lévő tárk és más görög települések felett átveszik az irányítást és létrehoznak egy u.n Alan országot a Meotisz vidékén, amit masszagéták országának is neveznek görög írások. Kr. u. 2. század elején az erdélyi géta-gepidák (dákok) az alánoktól kérnek segítséget Traianusz (98-117) hadai ellen. A roxalán lovas csapatok olykor nagy pusztítást végeztek a Traianus római császár által magszállt erdélyi Dacia provinciában. Utóda Hadrianus császár adófizetéssel vásárolta meg tőlük a békét. Erdély, Róma Dacia provinciájának felügyeleti hovatartozása mindig is kétesélyes volt. Közben az alánok fennhatóságuk alá hódoltatják sztyeppei északi szomszédjukat a baltikumi (vizi)gótokat. Majd a gót segédcsapatokkal megerősödő alánok láttán 275-ben Róma végleg feladja Erdélyt. Hadrianus császár halála után pedig a Balkánra is betörnek és lerombolják a Hadrianopolis városát. Rox-alánok megteremtik a későbbi (fehér)hun törzsszövetség alapjait a Kelet-európai sztyeppén, de a Hun-birodalom megalakulásához egy karizmatikus vezéregyéniségre, Attilára volt szükség. Később ezen törzsek leszármazottjaikból születik a mai ukrán és lengyel nép.
6. Az igazi Avarok a Fehér Savarok:
Saaravar, S-Avar, sabar, sabin. Savaria (későbbi nyelvhasználattal Sabaria) a mai magyar Szombathely nevű város Róma kori idők előtti neve, mely a Balti-tenger és az Adriai-tenger közt húzódó „borostyán” kereskedelmi út egyik állomása volt. Régészeti feltárások során itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítják, hogy Savaria több ezer éve lakott terület. A település nevét állítólag a Gyöngyös patak korabeli latin nevéről Sibaris, Sabaris-ról kapta. A gyöngy viszont a görög nyelvben ’Margaritánia” (magyar –itália). Mint említve volt, a történelemtanítás szerint Rómát is az északról érkező pásztornépek, azaz a szarmaták avar törzsének nemzetségei alapították. Megcáfolhatatlan bizonyíték rá a szabin(szavar) nők elrablása.
Róma alapításának mitológia legendáját nem részletezvén, de ezen városalapítás története viszont jóval előbb lehetett, mint Róma alapításának datált dátuma: i.e 753. Savaria kora történelmében 2 etnogenezis azonosítható be. Azt egyenlőre konkrétan nem tudni, milyen nép és törzshöz tartoztak a szabin = szavir, szabir, savar, szarmata avar, másként a fehérmagyar nők elrablói Savariából. De a két nép közt kialakult egyfajta kohézió, miután ezen avar uralkodók voltak az úgynevezett római „parasztkirályok”. Őket Trója eleste után a Tauruszik, azaz az Etruszkok taszítottak le. Majd a kisázsiai Hettita birodalom különböző kelta (keletről érkező) törzsei (helvétek, boi-k, scordok, gallok, antok, bytanniaiak) szállták meg a területet, kb i.e. 1000 – 800 közt. (A mai szlovének pl a scordiscusok leszármazottjaiknak vallják magukat).
Ezek után Saarváriát Sicambria tartománnyá minősítették –(Sicambria legendárium: Tárih-i Üngürüsz elbeszélése szerint „a Hunok elfoglalják jogos örökségüket Sicambriát, az Üngürüsz (magyar) tartományt”- de ez majd több 100 évvel később történik???) Tehát a korai Római történelem etruszk királyai alatt alakul ki egy több nemzetiségű asszimiláció. Rómáért törzsi és dinasztikus hatalmi harcok sora zajlik évszázadokon át. Lásd pl a gall Brannus kardja mitológia történetet. (Vae victis: Jaj a legyőzötteknek) És Rómában majd mindent elkövetnek a nemzetiségi és törzsi viszonyok végleges átrendezése érdekében, hogy 500 év alatt Róma asszimilálódott 2 milliós lakossága önmagát rothasztotta szét erkölcsileg és politikailag. De ez már Róma történelme.
Egy dolgot azonban mindenképp le kell szögezni! Amit a történészeink napjainkban, i.u 600-800 év közti időintervallumban Kárpát-medencei Avar-korszaknak neveznek azok az avarok nem ezek a saarvarok(fehérmagyarok), hanem a hun-szarmata, (alán, geta stb.) gyökerekkel rendelkező utódtörzsek. Amit a Kárpát-medencében avar kornak nevez a történelem, az a hun utókor. Mert mindennek van felemelkedése, virágzása és hanyatlása, így a hun korszaknak is. Az uar-ouar-óvar-avar a volgai hunok azaz a volgyárok-bolgárok, mongoloid bolgárok. Ázsiai nevükön uarok, akik a Volga folyó partján telepednek le i.u kb 300 körül, kiknek viszont nincsenek egyenesági Kárpát-medencei genetikai szarmata gyökereik, viszont szkíták ők is, ázsiai. Ezen nem azt kell érteni, hogy minden mai bolgár Belső-ázsiai mongoloid, hanem maga a bolgár szó értendő. Mert a mai Bulgária területén ott élnek azért még a szarmata trákok, makedónok genetikai leszármazottjaik is. Ez az avar-bolgár-frank Kárpát-medencei történelmi anomália már a középkor része.
7.Yazigok:
Strabon (i.e 60-i.u 23) a yazigokat, (rox)alánokat , aorsiket és siraceseket (feltételezés szerint siculok-székelyek) a szarmaták fő törzseiként írja le.
Róma idejében „Szarmata Limigantes”-nek nevezték a yazigok által belakott területet, ma É-Magyarország, Dunától északkeletre, és a Duna-Tisza köze. Szarmata Limigantes = az anya jogán a római limes(határ) mentén élő szarmata törzs. A yazigokról számos szakirodalom található, olvasható, némelyik úgymond ellentmondásos leírásban. Tény, hogy sikeresen megőrizték Rómától területi, politikai és gazdasági függetlenségüket. 
Olykor háborúskodtak és kereskedtek egymással, de a germán törzsek betörései alkalmával, a római légiókkal együtt védték a területüket. (kép: yazig harcosok Traianus diadaloszlopáról) Ezen Kárpát-medencei terület jól védhető volt, a természetes földrajzi határok által (Duna,Tisza, Kárpátok északi vonulata). Továbbá félre eső terület volt egyéb számos népcsoport betörési és felvonulási útvonalától –ezért a szarmata yazig törzsnél volt legkisebb a etnikai asszimiláció. A terület nem véletlenül lett az Árpád-házi királyi dinasztia királyi-birtoka.
Hogy a yazigok leszármazottjai a jászok és a kaukázusi oszétek lennének? Ez csak egy néprajzi anomália! Csak össze kell hasonlítani egy palóc(pálúz), mátyusföldi, vagy barkó embert egy jász emberrel - vak ki nem látja különbséget. A jászok a kunok családjába tartoznak kiket előbb IV. Béla, majd kun László király telepített le a mai nevén (kis) Kunságba, mely királyi birtok volt.
A jász családhoz tartózó kunok megmaradtak a magyar királyságban, de a nagyobb részük szétvándorolt, Nagy részük a Havasalföldön (ma Román alföld) telepedett le az ókori roxalán területen. Ennek oka rokoni kapcsolat, hogy a szarmata eredetű (rox)alánok, akik az európai sztyeppén keveredtek a Belső-Ázsiából nyugatnak vándorló kun- kipcsak – kumánokkal. (Korabeli elnevezésük alapján sárgáknak, haloványoknak nevezték őket.) Ezen kun és alán törzsek asszimilációjából alakultak pl a későbbi jászok és a kaukázusi oszétek. De ez már a középkor történelme.
Hogyan definiálhatnánk a yazigokat? Középkori kifejezéssel: közrendű szabad emberek. Azaz ősi Kárpát-medencei közrendű szabad szarmaták törzse, kik évezredeken keresztül őrizték szokásaikat, identitásukat, ha a helyzet úgy hozta akár fegyverrel (Lásd pl Balassagyarmat a hős város,- Trianon utáni önvédelmét) És az elmúlt évszázadok, évtizedek, évek során különböző módon próbáltak, próbálnak eltüntetni a történelem írott lapjain, tintával, nyelvtörvénnyel, természetes és erőszakos asszimilációval, államhatárok ide-oda tologatásával,. Sőt Habsburgok még zálogba is adták őket egykor. De a matyók, barkók, mátyusok, palócok ( a teljesség igénye nélkül, kiemelve néhány közismertebb yazig eredetű néprajzi egységet) mind a mai napig megőrizték néphagyományaikat, és a-zó magyar nyelvjárásukat- persze azért kivételek akadtak. De az már nem szarmata-yazi
Forrás: Történelem amit elhallgattak
Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria szerzők nyomán:
Ajánlott könyv olvasásra: " EGY ELFELEJTETT NÉP, A SZARMATÁK" ⇒