IX. FEJEZET: A KERESZTÉNY SZÓ FOGALMA

A Ker, Kereszt, Keresztény és számtalan rokona ellenére a nemtelen eszközökkel dolgozó hamisítók még azt is meg szerették volna akadályozni, hogy a magyarok rendelkezzenek a Kör fogalmát jelentő hatalmas szótartomány fölött. Azt hirdetik, hogy a Kör indoeurópai szó, az indoeurópaiaktól került a magyarokhoz. De a Kör és rokonainak a száma a magyar nyelvben 2.000 szónál is több, továbbá a magyarok 40.000 éve írással rendelkeznek, míg az indoeurópaiak nyelvei nagyjából négy évezreddel mai korunk előtt képződnek magyar nyelvjárásokból.

A Ker és rokonai kétségtelenül magyar eredetűek. A Ker nem alapszó, nem gyökszó, hanem szóösszetétel. A K.R alakzatot sokan gyökszónak minősítik, ami teljes tévedéshez vezet. Valószínűleg a Ke-Ra formából származik, ami Kő-Nap jelentést tartalmazhat. A „Ke” szóhoz kapcsolódik a Kő és a Ház, a „Ra” szóból képzett alakokhoz pedig a Nap. A Kő-Ra, vagy a Nap-Háza (pl. Ré-Ka), kétségtelenül Kör alakú. A Ker tehát összetett szó, de olyan régi, hogy rengeteg szóban valóban csak három hang képviseli. Ezért a figyelmetlenek K.R gyökről beszélnek, holott olyan gyök nem létezik, amiben két mássalhangzó van.

A Kereszt változata a Köröszt, a Keresztény változata a Körösztény. A Ker/Kör szóhoz további két szó csatlakozik, amelyeknek legalább kétféle olvasata lehetséges. Ez az Eszt és Esztény, másként Öszt és Ösztény.

A Ker legfontosabb jelentése tehát a Nap, illetve a Nap-Háza. Mivel a Nap-Háza kör alakú, ezért második jelentésként a Ke-Ra felvette a Kör jelentést. A magyar nyelv 40.000 éve már teljes fejlettségében pompázott, leromlása mintegy 6.000 éve vette kezdetét, amikor sok új nyelv fejlődött ki nyelvjárásaiból. A hosszú idő alatt rengeteg változata fejlődött ki a Kera szónak a magyar nyelvben. Az új nyelvek, amikor keletkeztek, magyar szókészletből építkeztek, az elmúlt hosszú idő alatt szintén rengeteg új szóalakot hoztak létre. Így növekedett a Ker/Kör változatainak hatalmas tartománya. Ma már olyan nagy a szótartomány, hogy még a magyar nyelvből is nehezen gyűjthető ki, széles elterjedtsége miatt.

A Keresztény szó és mai variációi, mint a Keresztyén, kétségtelenül Jézus Isten Fia eljövetele után vette fel mai jelentéseit. Keresztény az a személy, aki a Keresztény valláshoz tartozik. A Keresztény név azonban másról is beszél.

Az Esztény, Ösztény formák legalább kétféle értelmezést tesznek lehetővé. Egyrészt az Esz/Ösz és Tény elemek kirajzolódását, másrészt az Eszt/Öszt és Ény elemek megjelenését. Azonnal látjuk, hogy az Esz/Ösz az Osz szóval rokon, egyiptomi Sok jelentése mellett a magyar nyelvben igei jelentése is van. Osz-Iri – Sok-Szem, ami Ozirisz nevének eredete. Az Osz-Tény Sok-Istent is jelenthet, de az Isten több részre való tagolódását is.

Ezzel szemben az Eszt/Öszt az Oszt közvetlen változata. Oszt-En szintén Osztott Isten, hiszen az En és a Ten is Isten a magyar nyelvben. A felsorolt jelentésekből sok minden következik.

Alaptörvény, az őseink sokkal okosabbak voltak, mint azt hisszük. Saját beképzeltségünk és gőgünk megakadályozza, hogy őseinkre, mint rendkívül bölcs emberekre tekintsünk. Pedig mi mérhetetlenül ostobák vagyunk hihetetlenül bölcs őseinkhez képest. Itt az idő őseink lábnyomába eredni, hogy feljebb kapaszkodhassunk a bölcsesség palotájába.

Kör-Oszt-En egy olyan Kör, amely En, vagyis Isten jelképe, de Osztott formájú.

Ker-Esz-Tény egy olyan Kör, amelyben osztott a Tény, vagyis az Isten.

Rajzoljunk egy kört és rajzoljunk bele egy keresztet. Íme a Keresztény szimbólum, ami nagyon régi. Ezzel a ténnyel jönnek elő a problémák.

Az első rajzolat, ami egy kört ábrázol, rajta egy kereszttel, 35.000 éves. Súlyos problémát jelent az ábra a valódi gondolkodók számára, mivel egyértelműen a kereszténységet jelöli, továbbá az országalmát.

A szungiri korona Kr.e. 32.000 – 25.000 közötti évek tájáról való. Elefántcsontból készítették alkotói. Egy kör alakú abroncsot két ívelt pánt köt össze felül, mint a mai Szent Korona esetében is ezt láthatjuk. Ha felülnézetből vizsgáljuk a két koronát, mindkettő egy kört mintáz, amit négy részre oszt a két pánt.

Itt van előttünk a Kör, amit részekre Oszt a két pánt.

A Köristen fogalmat a Nap is viselheti, de a Keresztény szó jelentése bizonyára nem a Napra vonatkozik, hanem arra a fogalomra, amit a szungiri és a Szent Korona képvisel.

A koronák két fő típusa a nyitott és a zárt. A zárt forma magasabb rangot képvisel, mint a nyitott. Zárt koronát mintáznak a sámánok által használt koronák. A sámán hatalma kisebb, mint egy nyitott koronát viselő királyé, de szakrális értelemben valószínűleg a sámán rendelkezik nagyobb erővel.

Azt kell állítani, hogy a Keresztény szó és rokonai a Köristen fogalmat tartalmazzák. Minden egyéb forma a Köristen szóból fejlődik tovább.

Mivel az őskori ábrázolások rendkívül régiek, bizonyítottnak kell venni, hogy a Kereszténység, mint vallás, bizonyára 30.000 évesnél régebbi. Mivel a mai kereszténység az őskeresztény kor alatt csupán a Krisztus utáni első évtizedeket érti, ezért a régi kereszténységre helyesnek látszik az „Előkeresztény” terminus technicus. Előkeresztény kor alatt érthetjük azt a 30.000 évet, ami Krisztus születését megelőzte.

A latin Paganus tkp. „vidékies keresztény” fogalmat jelent. Ők a pogányok, akik elmaradottak, vidékiesek, nem jól értik a papok tanításait. Látjuk tehát, hogy a Pog/Pag a Nap neve, az Ány An isten neve, ezért a Pogány, Pagan-us, az Égi Nap híve.

Jézust az Atya Isten küldte a Földre, mint saját fiát. Úgy látszik, az emberiség nagyon rossz irányba fejlődött, talán már sok ezer éve, ami miatt Atyánk Istenünk elküldte fiát a földre. Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget, az emberek lassan javulni kezdtek. Azonban az emberiség néha olyan mérhetetlenül gonosz, hogy nem tudni, Isten mikor elégeli meg a gonoszságot.

A Keresztény szóban látható jelentés további elemzése nagyon érdekes felismeréshez vezet. A Kör megfelel a Horizontnak, a Látóhatárnak is. A Horizont az a kör, amelynek mentén Hor, a felkelő Napisten Izzást Ont az emberiség által lakott területekre. Ez a Hor-Iz-Ont területe.

Éjszaka jobban látható a Világegyetem, mint nappal. A Nap elnyomja a csillagok fényét, de a Hold jól látható, a ritka napfogyatkozások alkalmával a csillagok is előtűnnek. A napfogyatkozások alkalmával értelmes őseink tehát megláthatták a csillagokat, amiből azt a következtetést vonták le, hogy ami éjjel látható, az nappal is ott van, csak a Nap fénye elnyomja a kisebb és távoli csillagok fényét. Éjjel viszont pompásan látható a Tejút, ami az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb égi objektum. A Tejút a Föld keringése miatt látszólagosan mozog az égbolton.

A téli napforduló és a nyári napforduló idején a Tejút észak-déli irányban helyezkedik el az égbolton. A tavaszi napéjegyenlőség és az őszi napéjegyenlőség idején az iránya kelet-nyugati. A Tejút tehát egy gigantikusan óriás keresztet mintáz az égbolton, ráadásul az óriási keresztet egy év alatt kétszer is felrajzolja az égre. Ha a kettős kereszt létrejöttének okát keressük, az égi nagy kereszt kétszeres ismétlődése is szóba jöhet az elképzelések között.

A Föld felszíne az alap, a Horizont adja a kört, a Tejút ide-oda mozgásából alkották meg ősi gondolkodóink a két pántot.

A Korona nem más, mint az Evilág és a Felvilág jelképe. Az abroncsa a Horizontnak felel meg, a két pánt pedig a Tejút észak-déli és kelet-nyugati helyzetének megjelenítése. Ebből következik, hogy a Korona kozmikus jelkép. Viselője az emberek ura, aki uralkodásához a jogot az evilági és a felvilági hatalmaktól kapja.

Azonban nem egyszerű a helyzet. A Kereszt, ami a kereszténység alapjelképe, a körbe belehelyezve nem csak az Evilágot és Felvilágot jelképezheti.

A Galaxis korong alakja éppúgy egy sík mentén épül fel, mint a gömbszerű testek, mint a Föld, és mindnek van északi és déli része. A Naprendszer szintén egy sík mentén szerveződik. A bolygók ehhez a síkhoz igazodnak, ebben a síkban keringenek. A Naprendszerben szintén van észak és dél, de a naprendszeri dél nem tartozik az Alvilághoz, mivel a Föld déli féltekéje a felszínhez tartozik.

A Világegyetem négy tartóoszlopa a két pánt rögzülésének a helye az abroncshoz, vagyis a Horizonthoz. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21), a nyári napforduló (június 22), az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23) és a téli napforduló (december 22). Mivel a Föld forgása enyhén imbolygó, ezért a négy nap kicsit néha elcsúszhat, pl. december 22-e akár december 24-re is átcsúszhat.

A világ négy tartóoszlopát sok mitológiában az állatok négy lábával magyarázzák. Belső-Ázsiában a teknős domború hátpáncélja jelképezi az eget, a négy lába a világ négy tartóoszlopát. Az elefánt domború háta szintén az eget, négy lába a négy kiemelt fontosságú napot jelképezi. Igazság szerint ezeket a magyarázatokat még nem hallottam, de úgy vélem, ez az igazság. Az ősök nagyon sokat felejtettek az egykori nagy civilizáció tudásából.

Mindenki ismeri a budaizmus (buddhizmus) és a kereszténység között meglévő számtalan párhuzamot. Egyes valláskutatók úgy magyarázzák a rokonságot, hogy Jézus élete egy részét Indiában töltötte. Mások azt mondják, hogy feltámadása után ment Indiába, az első keresztényekkel még hosszabb ideig kapcsolatot tartott.

Az ősvallás azonban sokkal jobb támpontot ad a kereszténység és a budaizmus számtalan hasonlóságára. Az ősvallásban minden elem megvolt, ami a kereszténységben később tovább élt. Természetesen Jézus és családjának a története nélkül.

A régebbi szakasz nevezhető elő-kereszténységnek, az őskeresztény, ókeresztény fogalmak már Jézus utáni időkre vonatkoznak.

Az ősvallás sok fontos eleme átkerült a keresztény vallásba. A mai keresztény vallások az ősvallás egyenes folytatói. Az ősvallás pusztítása kétezer év óta zajlik, ami értelmetlen folyamat, mivel inkább a két szakasz szervességét kellene kutatni, valamint rámutatni az ősvallásban meglévő babonákra és azok megszüntetésének mikéntjére.

A Keresztény szó származéka a Krisztus szó, ami megváltót jelent görögül. Bizonyára a Keresztes magyar szó egyszerűsödése. A Keresztes szó jól magyarázza a Világ Ura fogalmat, a Krisztus csak alig valamit, amit a görögök találtak ki. Elvégre Jézus előtt nem volt Megváltó, a Krisztus szónak kellett a Keresztes szóból származnia.

Jézus Krisztus azonban elsősorban a Világ Ura!

Szerkesztői Toldalék !

A "Krisztus" szó használatáról illetve annak meghamisításáról való leleplező cikket ajánlanék a Magyar Megmaradásért kutatásaiból: - Ezt ugyanúgy ajánlom a fenti cikk szerzőjének is mint olvasóink részére. - Maga Jézusunk sem nevezte magát Krisztusnak

Egy leleplezett hamisítás →

Idézet "leszerelt" írásából:

" KERESZTÉNY vs KRISZTIÁN:

Kölcsönösen kizáró hitbeli különbségeken kívül, a magyar „keresztény" kifejezésnek szófejtés szempontból sincs köze a héber-görög "krisztián" eszme címkéjéhez. Az egyik a magyar kör, ker, köröszt, kereszt szó -ény képzővel való ragozása - pl. legény, kötény, mellény, regény, sövény, stb. Tudtommal a Jézushitet csak a magyar és rokon nyelvek címkézik a kör, kereszt szó ragozásával.

A másik a görög-római „khrestós", jóságos Napisten nevének kicsavarása, elzsidósítása, egy hasonló hangzású de egész mást jelentő, héber „felkent", a görög „khriein", ken gyökből kiagyalt „khristós" szó latin változata. A „krisztián" szó helyes magyar fordítása felkent, „júdeókrisztián" pedig zsidófelkent. Jézust egyetlen író sem nevezi „krisztus"-nak, felkentnek a 4. században először megjelenő saulista írások előtt. A korai följegyzések szerint a megtestesült Fiúisten eredetileg a „khrestós", jóságos, elnevezést kapta, és csak elzsidósítására törekvő kezek hamisították azt át később „krisztus"-ra, felkentre. (Egy ilyen hamisítás leleplezése megtekinthető itt: http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/hitunk/item/3200)

Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek a kezek mindeddig nem tudtak minden forrást meghamisítani. Emiatt egyes nyelvek pl. megtartották a Jézushit „khrestós", jóságos elnevezését, és csak Jézus elnevezése lett elzsidósítva a „krisztus" szó valamelyik változatára. Így, pl. a kelta népek egyike, a mai Franciaország őslakói, megtartották a „khrestós" szó „chrétien", keresztény, változatát, de Jézus elnevezését a zsidófelkent vallások franciaországi irányító már „Christ"-re, Krisztusra hamisították. A hamisítás még ma is tombol. Pl. a korábbi „chrétienté", kereszténység, szó ma már száműzött, s helyébe a „christianté" krisztián-ság, szót erőlteti a megvásárolt, megfélemlített vagy megvezetett francia nyelvészet."