Csíki Székely Krónika

A Székellyeknek eredete és a vitéz uraknak 's Csik Gyergyo és Kászon szék fõnépeinek viselt dolgaik 1533-ban jegyzette ki 's hozta le Máttyás András, Csik széki nemes Székelyek Veress Deák, Gyõrffi Mátyás és István Gábor elõtt. 1695-ben Martius 14-kén ujra leirták Veress Péter és Bors István Csik széki nemes személlyek Erdéllyben. Ennek mását leirta Farkas János Nepomuk világi pap 1796. melybõl fordíttatott.

1-sõ vers.
A Havasi Dacia Atilla birodalmának felfordulása után foglaltatott el a legvitézebb emberektõl a' Székellyektõl; egy nemes nagy szívü és hadi mesterségben gyakorlott nemzettõl; mely az idõk viszontagsága miatt megapadott. Ezek az örökségeket és hivatalokat Tribusok szerint az Halom, Eurlik, Jenõ, Megyes, Adorján és Abrám nemek, 's ezeknek ágok szerint osztyák egymás között.
2-dik vers.
Azoktól a Pannoniában elébb béjött Magyaroktól származván és a havasos földet magok fegyverekkel nyervén 's azt magok között Tribusok, Nemek és Ágok szerint felosztván, Árpád idejéig egy Rabanbán fõigazgató vezér alatt valának, kit egyezett akaratból választottak.
3-dik vers.
A' végre, hogy a' külsõ nemzetek ellen hadi vezérek légyen, hogy a Schithák Nabou Fileimjétõl az Anakhoharimtol megtalált szeretsendio kellyhe pohár által melly változtatva, de most is meg vagyon, egyházi és polgári törvényeket szolgáltassan ki, a' közönség végezéseit kihirdesse, azoknak általhágóit megbüntesse 's ezek az õ lakhellyében elõtte ketté vágattassanak.
4-dik vers.
A Rabanbánnak lakhellye Budvára vala, a mellyet régi Rabanbán Buda Nábu Fileim még Atilla birodalmának elromlása elõtt épitett volt, és ebben az anyavárosban szolgáltatnak vala ki a Nemzet gyülésében a Székelly Nemzetnek minden törvényei a fõ Rabanbán által Zándir Hám fõ Rabanbán idejéig.
5-dik vers.
Ebben az idõben jöve el az Hunnusoknak másik Nemzetsége Arpád, Almos fia vezérlése alattés Zándir Hám követeket küldvén eleibe, azt a nemes Nemzetet elfogadá. Mint az Urunk házánál ma is meglévõ levelek és régiségek bizonyittyák.
6-dik vers.
És eléadván a' Hatkõ vér kövekre metszett Törvényeket 's Budvárában a' Rabanbánok módja szerint áldozatot tévén, minekutánna a' köveken lévõ törvényeket megolvasta volna, azokból ezeket szabá a' maga Nemzetére:
Hogy a' Pannon földen a' fõhatalom senkire ne szállyon, hanem csak a' ki az õ Törsökébõl fiu ágon származott.
A' melly földet ki maga kezével keres, a' néki légyen tulajdona, a' mellyet pedig közerõvel keresnek, az a' szerzõk között egyaránt osztassék fel. A' közönséges dolgok pedig a Nép közakarattyával végeztessenek.
A' ki elõljárójához hitit megszegi, a' fõ Rabanbán áldozattya alkalmatosságával fejét, jószágát veszesse.
A' ki a' fõ Rabanbán méltósága ellen dolgoznék, számkivetésbe küldessék.
A' ki a' fõ Rabanbán áldozattyára nem menne, derékba keresztül szurattassék.
7-dik vers.
Mellyeket megolvasván, magára szabván, és a' Rabanbán kellyhéje felibe tévén mindnyájon mintegy vérrel könyvezõ szemekkel sirának örömekben és jól ivának réája.
8-dik vers.
Arpád pedig annak emlékezetére, hogy törvénnyeit a' mi Székelly Nemzetünktõl vette, a' Székelly nemzetnek a' maga Tribussából ajánllya Rabanbánnak a' három fiuval ékeskedõ Uopouletet, Uopourt és Uogrount s ezeket végezvén felméne Munkácsra és áldozván 's a' törvényeket megnyitván béméne Pannon földére.
9-dik vers.
Az Uopoulet feleségének pedig Sarloumnak a' Nábou Karszaib Chám leányának egy hassal három gyermekei levének, mellynek emlékezetére a' Zándir Hám felesége az Uopoulet annya a' Zapori Mágor nemzetségébõl való, 888-ban a' Törökök földin, a' Hét Erdõk havassai megett, a' havasok szájában, Rákos véginél, nem messze az Olttól, Vacsárkban, az Oláhok földin túl a' Rabanbán áldozattyához illõ házat építe.
10-dik vers.
... Azután csakhamar a' Nemzet egyetértésébõl a' földet fiai között felosztya... Végre általvivén a' Kelyhét, mellyet még Anakhársis Philosophus Görögországból hozott volt, a' ki midõn azzal a' hazájába Görög módon áldoznék, a' mint mondatik, a' testvérétõl megölettetett. A' mint Rhadágus Gothus királynak irásaiban, melyek reánk jutottanak és a' mi Urunk házánál vagynak, iratik, mikor azzal áldoznék, maga házánál Vacsárk földin meghal– és a' több vezérektõl a' Nemzet egyetértésével Butsuj tétetvén fõvezérnek–
11-dik vers.
– A' keresztyén hit béhozattatván, Udropotis az Uopolet fia a' Sósmezõn megveretik.– – – – – – és a' többivel a' Pannon földin fõméltóságot visel. – Feleséget hozván, kinek Viktoria volt neve a' Trácziai királynak............ Mágornak leánya. – És Butont levágván, a' Rabanbáni méltóságot visszanyeri. De nem lévén bizodalma, fél, mert tunyaságát 's a' munkára való tehetetlenségét tartózkodik vala kinyilatkoztatni. Azután a' báttya fiától megveretik és a' Tatár havasoknál megöletik. De nem sokára azután Álmos Üdrokhestikos a' Rabanbánnál kisebb Gyula, a' keresztyén vallástól elszakadván a' fõ Rabanbánt Ougrount megöli, 's többnyire a' Székellyeket. – – – a' keresztyéneket üldözni kezdi.
12-dik vers.
De az Uopolet nagyobbik fia Uopour Sandour Anna Felicitast vévén feleségül, követeket külde István királyhoz. Ekkor kére elébb segedelmet, mellyel a' Gyulát meghódoltatá. És maga léányát Zélát Sombor urnak adá. A' kellyhét pedig magához vévén, többé nem engedé meg a' pogányi áldozatot. (Sok héjja.)
13-dik vers.
Ez a' nagy gyõzedelem éppen nem csuda, mert abban az idõben a' Székelly katonák és a' Hét Erdõk havasos földe megett lakó kisebb Rabanbánok, az õ tekintetek fenn tartásában igen állhatatosak valának. Jóllehet a Rüka megetti Rabanbán ur Jen Dombon azt meghallván, midõn az õ leánya Szombathegyallyi föld Rabanbánja fiának Sonstarus Boursnak elmátkásittatott, a' vár segitségére, hogy a' kellyhét viszszavegye, kétszáz katonával jöve.
14-dik vers.
De Uopour Sandour, mikor az õ testvére a' Hét Erdõk orrához, az õ nevérõl neveztetett földre: Zetelakára vonta volna magát, éppen akkor készülvén a fia ellen hadba, megütközék Ikával s õtet megvervén, Ika elvoná magát tul, az Ügy vize mejjékére és ott házat épitvén magának, meghala. Maradának fiai: Ika, Dombon, Bordous, Játt, Deme, Kállo, Gázon. De ez az utolsó elüzeték a' többitõl, mert az öcscsit Lenconomaarácsot megölte vala.
15-dik vers.
Azért Oupour Sandour, Ika Rabanbán testvére, mikor táborba szállott, ezt a' Gázon Harkánt a' testvére fiát Pánnal együtt kénszerité, és a Nyürgõcz havassa megett való völgyet nékie adá; s maradéki ott telepedének meg. Gázonnak pedig öt fia marada: Czut, Cserthe, Matharáts, Vére, Blásu; kik közül Harkásznak téteték Blásu, Gázon Harkásznak nagyobbik fia, kirõl a Gázon földe neveztetik.
16-dik vers.
Ezeket megszállitván pedig, az Uopour fia, s az Adekporois fiai változó szerencsével csatáznak vala ki Bálványos várából. Emlitést érdemlenek köztök: Bobi, Advok, Boud, Gethe, Sterayny, Jet, kik az Uopour Sandour fiát az attya ellen hatalmoson oltalmazzák vala. De elérkezvén az István király segitsége, meggyõzé a' fiát. Melynek emlékezetére István, a' Hét-erdõk földe megett, a' havason a' Rabanbán Uopoulet fiával Betsekkel kápolnát épittete.
17-dik vers.
A' Betsek fiai valának: Köröus, Csalha, Bánde, Gyõrffi, Papolcz, Illancs, Tivád. Kiket azután a Pannon király nagy földdel ajándékoza meg. Mert Pannon földön szinte akkor szakadván magva Sállyának, a' nagy ajándékra alkalmatosságot szolgáltata. De a' nagyobbik fiunak, Köröusnek nem tetszék a' Pannon föld, azért haza jöve a' fiaival. Ezek voltak: Aarad, Roka, – – – – Jama, Orre, Cseke, Pereny. Az apjok házat épite magának és fiainak. Innen neveztetik a' Csalhafalvi föld Körös háza mellett.
18-dik vers.
Ezért pedig nagy része megharagvék a' Székelly nemzetnek a' Pannon királyra; sok Tribusok felkelének ellene, de Uopour Sandour – – – az ötcsével, Andorással és az István segitségével ellent álla. Elpusztitá 's üresen hagyá a' Nyürgötz (Nyerges) havasain és Gümetz (Gémes) földin tul lévõ földet, és a' kellyhe felibe arany keresztet tétete 's a' nagyobbik fiát, Istvánt, a nemzet egyezésébõl a királyhoz küldé. – – –
19-dik vers.
Azután, minekutánna a' keresztyén hitet béplántálta volna, látván, hogy mind a' maga földe, mind a' több Rabanbánoké a' villongásokba megnéptelenültenek: az atyafiai maradékait tevé a Gümez megett való üres földre. Andorásét, az Uopuolet fiáét, Ambort, Gögöt, Kabot, Ladont, Lagaást, Doobot. Esmét a' testvére fiait tevé Boudvára környékébe. Ezek között emlitést érdemlenek az igen derék katonák; Sámbor, 'Sebõ, Koszláth, Örön, Jet, Ivány, Gellyén, Uogroun. A' Nürgötz havasa megetti földre pedig tevé testvére, Ouroun fiait. Kik között emlitésre méltók: Botz, Zököl, Borida, Beel, Gere, Forroun, Lap, Nag, Zimány; a' mely két utolsót Boudvára mejjéke földire fogadá bé. Sámbáár az Uogroun Rabanbán fia mene Maré földire, nem messze a Kükül vizétõl és Kadits földétõl, ki Zándir Hám alatt Uspoulát elõtt Boudvára vezére vala. Minekutánna a' keresztyén hitet e' szerént béplántálta 's a' Székelly nemzetben azt megtartotta volna – – – egygyik a' kissebb Rabanbánok közül nemzeti (prophanum) áldozatot tévén– – –
20-dik vers.
– – – A' Pannon királyhoz jeles és uri férfiakot külde. Ezek valának: Szörcoe (Szörtse), Kénur, Bourzon, Hegyur, Vér, Tuter. Esmét a' nemes katonák nemzetségeibõl a' bátor, vitéz férfi az Oult mellett Báátor és Blásu, Foduor a Vatsárk földérõl és az erõs férfi, Csák nevezetü, ki nagy nemzetségnek törsöke; fiai a Nürgötz megi földön laknak. Esmét Lázu, Foduor, Fián, Erõss; Markous, Csák, Özmér, Kasza, Árkos, ki Pannon földére kiszálla; de azután az õ maradékából Csák Iván visszajöve. Esmét az õ kissebbik fia Uopour Görgõ, a' ki a' magáról neveztetett földön lakék és kilencz fiai valának: Bours, Ous, Cseke, Láz, Balou, Osvát, Szodor, Thordáth, Szabou, Oszony.
21-dik vers.
Ugy, hogy minden pénzbeli adótól menteknek tartassanak. A' mely egyezés megesvén, ennek a' dolognak és kötésnek örök emlékezetére Uopour Sandor Rabanbán egyik fia, Arad a' maga Tribussával általtéteték a' Zarán Tribussa földitõl nem meszsze, szinte a Pannon széle földibe, a' Blackusok havasi földére. Szállás Pataka mellé. – Azért a' nemzetségek örökösen azt végzék, hogy a' királyt és Pannon földe népét észak felõl magok szabadságokban bántódás nélkül megtartyák. Azután a király oltalmára, mellette száz lovast tartanak. Azután a királynak, mikor válosztatik, megházasul, vagy fia születik, ökörsütést adnak. Ha ki pedig, akár a nagyobb, akár a kisebb Rabanbánok vagy Harkászi hivatalban lévõk közül valamit inditana a' Nemzettel, az a' fõ Rabanbán itélete alá vettessék. A' melyek a Nemzet végzésébõl az elõbbi százakban, minden esztendõben megújittatnak vala, a' mái napig.
22-dik vers.
Visszaérkezvén a követek 's a' fõ Rabanbán nemzeti módra áldozatot tévén a' várban, a' nemes királynak márványkõre metztzett feleletét elémutatá és felemelvén a' kelyhe felibe tévé. És minnyájon nagy örömök között fogadák a Magyarok királya tettzését. És a keresztyén hitet, mint közönség végzését, a' Rüka (Rika) földe havassain túl (Három széken) minden kis Rabanbánok között kihirdették. És azt elfogadván, az áldozatokat kiirták. De nem a nemzeti áldozatokat, mert a' nagyobb dolgokról való tanácskozásokban a' legfõvebb Rabanbán parancsolattyára minden Székelly egybegyül vala.
23-dik vers.
Mind a' katonák, mind a' kisebb Rabanbáni méltóságban lévõk és Gyulák, ugy a' nagyobb Rabanbánok is egyenlõ szabadságokkal élnek; kivévén a Gyulát és Vezért, kiknek ketten mindenkinek a' Nemek és Ágok elõtt vala helyek. Mind a' polgári, mind az egyházi dolgok megitélésében; a közönséges végzéseknek kiadásában és ezeknek általhágóinak megbüntetésekben. Mely szabadsággal csak a' fõ Vezér élt a' legfõbb Harkász és Gyula jelenlétekben.
24-dik vers.
Minden Harkász alatt volt 5 Rabanbán és minden Rabanbán alatt két század, egyik lovas, más gyalog, kiknek fegyverek kopja és nyil volt. Egy nagyobb Rabanbán alatt volt három Harkász és a' Gyula alatt is annyi; és mind ez a' hat a' Tribusoknak nagy Gyulája alatt. És ezek a' Gyulák a' Nemzet fõvezére alatt, kinek lakhelye Boudvára volt. Ennek szinte a' végibe (Udvarhelyen) lakék a' legöregebb Gyula, a' Küküll vize mellett, a' hol a' kisebb Gyula parancsolatainak általhágói megbüntettetnek vala. Ez fõ Harkásznak is neveztetett. A' kiknek a' becsületen kivül nem volt több szabadságok, mint másoknak.
25-dik vers.
A' nagyobb Rabanbánok lehetnek vala Nemzet fõvezérei, millyenek voltak: Uopoulet, Zandir Hám, Boud Hám, Khán Ursulczon, Honat, Csolha, Zeke, Nüros, Nüroi, Asmidios, Trokhinos, Bauda, Khio Baudara, Igio adectos, Norokhilikos, Nypapharis, Düdoreküni, Admesada, Yas, Ustulu, Uopour, Apa, Bank, Halab Irnák. Ez az utolsó Halab Irnák jöve az apja birodalmának felfordulása után az Havasos Daciába – de ennek megtartása ugy látszik, hogy a' mostani zürzavaros idõkben, a' mi fõnépeink által egésszen felhagyatott.
26-dik vers.
Mikor pedig a' Király az Erdélyi Vajdát Gyulát, kit maga tett volt Vajdává, meghódoltatá 's helyébe Zoltánt tevé; István, a' Sandour Rabanbán fia, a nemzet akarattyából külföldrõl hoza magának feleséget: Katát és három fiai születének egy hassal: István, Sámuel és Gergely, kik között azután felosztá a' maga kereste földét. A' Törökök földe Vatsárkon tul juta a' nagyobb szülöttnek Istvánnak, a' magvaszakadt Kénur Rabanbán földe Gergelynek, ezen a' földen kinoztatja vala Kénur még Uopoulet idejében a' tolvajokat és gonosztévõket és a' fia Ivány a testvérétõl kiüzetvén a Lokott havassára szállott volt meg 's ott hagya maradékot. Sámuelnek pedig a' legkissebbnek juta Agyfölde a' Kükül mellett.
27-dik vers.
De osztály közbe – északi nemzettõl követek érkezének hozzája és más minden kissebb Rabanbánokat egybegyüjtvén a' Rákos völgyébe, a' hol ott a' nemzetnek nemzeti áldozattya tartatik vala (mert a' fiai között az õ földit, tiz Rabanbán osztya vala) az északi népeknek Steleráji ilyen választ vevének. Mi Atilla Hunnus Székelly nemzetnek maradéki Havasos Dáciában lakók, a' Hét-erdõk földe megett Rákos völgyébe, a' ti nemzetségtek kivánságát vévén és abban megakarván egyezni, Majránát Uopour Sándournak, a' mi fõvezér Rabanbánunknak leányát, a köztünk való sógorság fenntartására, a' ti Stelerák Czárotok fiának, Basilnak kivánsága szerént feleségül általadjuk, néktek, mint Boeroknak barátságtok fenntartására. Ugy, hogy az õ virágzó, a' miénkhez hasonló szabadságokat hadjátok meg ezután is és így eleinknek szokások szerént napkeleti drágakövekkel felékesitvén, elvivék; és a' mi Rabanbánaink a' Szereten tul kisérék. Maga is a' száz esztendõs Bousson, Zandirhámnak halála után született fia, Gyula méltóságban lévõ, az Uopoulet öccse, lejöve férfi módra az Atilla fia Irna barlangjából a' több Rabanbánok közé, kiki a' maga Tribussa szerént egybegyüjtvén a' maga fiait, u. m. Abaáts, Uopour, Béél, Uozon, Entséé, a Deme földében, Zoltán; Madaras földérõl esmét az Andorás fia; esmét a Nömöz fia; esmét az Uogroun fia; esmét Ika a' Dombon fia az Uopoulet Nemzetségébõl (maradéki most is Dombinak hivattatnak Háromszék földin, Ikafalván). Esmét Zököl (a' kitõl Székelly, Killyén földnek ura). Esmét Enõz; esmét a' Hét-erdõk földe elõtt lakók, a' hol a' Hét-erdõk fõ Rabanbánja Uopour lakik. Esmét Gyula, Ount, Nagy (a' kitõl a' Marefalvi Nemzetség a' Mare földin). Esmét Zimány és a' fia Magor Biro; azután Zalán, Forro, Roka, Benke és mások sokan, kiknek maradékaik ma is fenn vagynak.
28-dik vers.
A' Hét-erdõk megett való földrõl pedig a' fõ Rabanbán a' kellyhe pohár fõ örzõje, maga helyett küldé a' fiát, Sándour Istvánt és Abét, ki az Isumé fia vala; azután Hundot a' Lueeu (...) földe Rabanbánját. Esmét a' Toportsa nemzetségbõl, a' Benus fiát a' Rüka elõl; a' Béél fiait, az õ földekrõl a' Taar havasok elõtt, Künvérnek pedig a' Taar havassa megett való föld Rabanbánjának megparancsolá, hogy mind végig kisérné a' léányát. A' ki azután az északi részekben a' Stelera fiától nagy örökséggel gazdagíttaték meg: mikor Sandour Istvánnak két léányai klastromba menének.
29-dik vers.
Ezek meglévén feleséget hozának If. Sándour Istvánnak is, Francisca Maetriada Ivolt, Lengyel nemzetbõl, a' kinek kissebb öccse Mihály, midõn az örökséget fel kivánta osztani, õtet meg akarván verni, a' Pannon földre szalada a' Don vizén (Dunán) túl; és a' mint mondják ott hagya maradékot. Azután István magának tartá a' Vatsárkon túl való földet a' Zándir Hám feleségétõl épített házokkal és a' kellyhe formáju pohárt, mint maga örökségét a' Tribusok akarattyok ellen elvivé Boudvárából 1039-ben, mely pohár ma is megvagyon.
30-dik vers.
– – jól lehet – – a' mostani Háromszék Rabanbánjai Uopour János, Béél István és a Potárka nemzetségbõl való Gáspár pedig kiki maga népével egybeállván, hadat akarának indítani a' Gümötz földi István ellen, a' Nemzet poharának elviteléért, de az õ igyekezeteket az idõ viszontagsága megakadályoztatá. Mert követeket küldvén Andráshoz, a' fiát Sándour Lászlót zálogba adá a' Királynak s ez elfogadá. És így a' Rabanbánok megijedvén minden igyekezeteket abban hagyák. ? pedig a' pohárt megtartá. De Boudvárát vissza nem veheté többé – és így a' Hét-erdõk havassai megett való földek Sandour Lászlót választák magoknak fõvezéreknek, kit András a' Lengyelekhez küldött volt követségbe, de úgy, hogy a' Székelly nemzet vezérétõl fügjön. A' több Rabanbánoktól pedig nem. És András királyhoz ez okon a' jeles katonát Jan Lajost küldvén, Andrástól ez az elszakasztás jóvá hagyaték.
31-dik vers.
Ezek folytába Zoltán meghalván az országot felosztá, Andrást és Bélát az Erdélyi vezért, a' mi Királyunkat maga mellett tartá – 1049-ben. Minekutána pedig István király már régen megholt volna, a' dicsõséges és gyõzedelmes Királynak halálát meghallván a' Bessusok, a' Gümötz mege földin lakó keresztyén Székellyeknek hadat izenvén, bé akarának ütni. De a' Székelly Nemzet fegyverre kelvén, kihajtá õket emberül, messze a' maga földétõl az András vezérsége alatt, ki Ambor Vida Josa fia vala. De más Tribusok ennek a' gyõzelemnek dicsõségét akadályoztatni akarák. Uopour vezér Bálványos várából Andorás vezért ebéd felett megölé és fõvezér Andorás földét elfoglalá, ki a' derék katonának Zámbounak, a' Szerany fiának fia vala.
32-dik vers.
De az Erdélyi vajda Béla megtudván a' keresztyén Székellyeknek veszedelmeket és az Andorás vezérét is, a' báttya halála után a' pogány embereknek Gyula várában fejeket szedeté. Ezek voltak: Sandour Gergely, Csangur Elek és Blaskó Gergely, a Bon fia. Esmét a' Csáki fiak; Sándor István pedig a' László fia, a' Gergely testvére, kiüzé az Erdélyi Vajda parancsolatjából Csángur Pált, a' Csángur Elek attyafiát, a' jeles katona Kab fiát és a' Gümetz földit visszafoglalá 's magának tartá.
33-dik vers.
A' mikor is azután Béla vajda parancsolá, hogy a' hivatalok ne neveztetnének a' régi szokás szerént; hasonlóképpen se nemzetségek, se várok, se faluk, se kastélyok, hanem a' Szentek neveit adnák nékiek. A' honnan a' lõn, hogy sok jeles Székelly katonák nem tudák magok elejeket 's leveleiket (mint haszontalanokat) megégették, oly nagy zürzavarban is mindazonáltol találtatának némelyek, kik a' Király akarattya ellen is elejeknek és lakhelyeknek neveket megtarták. Kiváltképpen Háromszéken, Dombou, Béél, Nömöz, Mikou, Dants, a' nemes Gyula Körös fia. A' mostani Udvarhely széken pedig Uogroun, Lázár, Köntz, Biró, Nagy, Zimán, Dállya, Zököl, Turekh (Török), Kadáts sat. De a' méltóságoknak tiszteletes neveik nem hallatának többé. Nem Rabanbán fõvezér, hanem Székellyek ispánnya, nem Gyula, Harkász, hanem Székellyek vice Ispánnya sat. És igy Béla hirtelen változással a' királyi szék reáesvén, méltán öszveromlék 1063-ban és meghalt 1065-ben A' kinek ellene szegzé magát Zemere Madaras földérõl, de semmire sem tuda menni.
34-dik vers.
Azonban Sandour István is Sandor nevet vévén fel, a' Csángók vezérivel Dottka Busillal veszekedni kezde. De éppen szerencsére egy Miko nevü kétszáz fegyveressel érkezvén, kiüzé a Csángurokat és megszabadítá Sándor Istvánt. A' mely gyõzedelméért Sándor Uram Hadnagy megengedé, hogy a' maga nevérõl nevezett és ma is virágzó várat: Mikó várát építse. Azt mondják, hogy ez derék katona volt, Pannon földérõl való nemes ember, Uramnak fiának hivattatott, 12 várok birodalmától fosztatott meg. Maradéka ma is az õ nevét viseli.
35-dik vers.
Mely dolgot László meghalván a' Nemzet egyezésébõl, a' Hét-erdõk földe megett bõv örökséggel ajándékozá meg Mikót, ugy, hogy azután Szék századossa lõn s 'maradéka nemesi nevet kapa. És ugy szereté õtet (László), hogy midõn Erdélyt megjárván, a' Vatsárki földön tul, Istvánhoz ment volna, az õ Szilvási Erzsébettõl született leányát, Katát, Mikó Pálnak eljegyzé és a' lakadalomba maga is ivék örömében a' Nemzet poharából. A' mikor is egy nehány Tatárok béütvén a' Székbe, Sándor István kihajtá õket és azért ajándéba nyeré a Törtsvárához tartozó földet a várral együtt. És ekkor erõsíté meg László Gázon földit, mint széket.
36-dik vers.
A' nagy Boudvárának elromlása és töröltetése után Almus lõn minden Székellyeknek herczegjek. A' ki alatt, midõn gyülés tartatnék, Urunk mostani völgyében a' Lokott földin, a fõ Székellyek, sokaknak nem lévén fiak, a' leányt bé akarák vinni a' más Rabanbánok örökös jószágokba is. De István Almus herczeggel ellenek álla. A' honnan a' végezteték örökösön, hogy ha mely testvérek közül egyiknek fia, a' másiknak csak léánya lenne: a' leányra attya öröksége szinte ugy szálljon, mint a fiúra. A mely leszállást a' régi vezéreknek u. m. Uopoletnek maradéki is magokévá tévén, azt nem tentával, hanem emberi vérrel álliták meg a' Rákos mezején; a Székellyek Ispánja László jelenlétében. Ekkor tartá menyegzõit az István léánya, Drusilla a' nemes Kálmány Lászlóval, a László király várába, a' Hét-erdõk havassai földe közepében. A' mikor is, midõn a' kellyhe pohár Drusillának adattatnék, egy a' kisebb Rabanbánnak maradékai közül kiragadá: A' léány házasittassék ki, ugy mond, és attya jószágát, mely a' Székelly országban vagyon, vegye a' fia. És ez a' leszállás a' régi Rabanbánok jószágaiban; a többiben pedig a' szokás szerént, ha két testvérek lesznek, kik közül egyiknek fia, másiknak léánya vagyon, a léányra szálljon. De István, mint egész Bourzon földének ura, általüté õtet és azután senki nem meré kiragadni a' pohárt.
37-dik vers.
És ezek esének a' derék királynak, Lászlónak jelenlétében és az õ fia, Kálmán László elõtt, mikor Drusillával menyegzõit tartotta. Kinek testvérit, Piroskát, ki Irénének neveztetett, midõn a' Nap Keleti Udvar a' Székelly földin vitetné keresztül, az õtet kisérõ Székellyek közül, a' Héterdõk földin, sokakat megajándékoza, a' Székellyek Ispánjai tartásokra szolgáló földök nem tartozván a' Székelly földhöz.
38-dik vers.
Sandor István meghalván, az õ felesége, Erzsébet a' dicsõséges Béla király idejében két száz fegyveres embert vive Törtsvára földére, mely a' férjének ajándékoztatott volt, a' tolvajok ellen. És azt megtisztitván, a' Gümetz földivel egygyütt által adá a' fiának. Feleségül pedig adá nékie Gögõ Annát, egy Lovas Rendbõl és Uopoulet Nemzetségébõl való lovas katona leányát, egy igen bátor szivü asszonyt. A' ki Toplitza földin tulajdon kezivel házat épitvén, azt háromszáz tolvajok ellen vitézül megõrzé; kétszázat levágván, a' többit megfutamtatván. Hogy pedig férje nevenapját, midõn ez azt illené – – – ötven fegyveresekkel a' Gümetz földire menvén hadba, a' tolvajokat megfutamtatván s elfogván ugy megrontotta, hogy némelyeket levágván, a' többi mindegyig elfogattatott. Olyan vitézséggel köszöntötte Istvánt a' férjit. Az anyja is öt tolvajt vágott volt le s mikor a' hatodikkal küzködnék, ugy ölettetett meg. – Meghal azután a' férje is. A' gaz Tatárok háromszáz katonáival, kik mind az õ emberei voltanak, levágák, s a' fejét elvágván, testét a' Kükül vizébe veték. Ezt a' várat is a' Tatárok kegyetlen serege rontá el, még László király idejébe, ki maga is megszalada elõttek.
39-dik vers.
– – – A' derék vitéz özvegy asszony pedig a' Székellyek Ispánja köszöntésére Gyula várába akarván menni – – – midõn menne az Oult vizén által, egy gyermeket, kit a' vizbe vetettek volt, kifogat, Bontz nevü tizedesse által; és azt azután megöleti; a' maga földén életnek és halálnak ura lévén. – De azért az õ katonái reája megharagudván, az õ alatta valóji felingereltetének Zöld Demjény által az Abrám Nemébõl és Dudor Ágából és Bontza István által az Uopoulet Ágából, erõszakot üzenék rajta – tetemei a' Zandir Hámtól épittetett háznál vagynak letétetve. – A több gyermekei közül egyik a' Hét-erdõk földin telepedék meg, azt a' tolvajoktól megtisztitván. A' más fia a' Kénos földit visszavévén, azt békességgel birá s maga maradékit ott terjeszté. János pedig Kálnoki Nemes Katát vévén feleségül, a Lengyelekhez méne s tizenhét esztendeig ott mulatván, ugy jöve haza s a' maga várát, melyet a' Tatárok elpusztitottak volt, esmét megépité.
40-dik vers.
Ez mikor Bláskó lecsendesitésére menne 1200 fegyveres emberrel, Urkohoz a' Gensek fiához térvén, ki volt a' Görgõ Uopour fia, Erõss Jánost a' Székelly János kisebbik fiát küldé követségbe hozzája, hogy szünnék meg. De a' követnek azért a' maga földin Csiszér Ferencz Dulo által fejit véteté. Mindazáltal az Uopoulet fia Darabos Tribussának kérésére, mely Gyerla vizitõl nem messze, Pannonia földihez közel 'Suknál szállott vala meg, akkor szállittatván oda, mikor az Arad Tribussa az Oláhok havasos földihez szállittatott volt; az Olt vize mellett, az Erõss János fiait, a' maga fia Aba mostani földin nagy örökséggel ajándékozá meg. De azért késõbbre azután a' Törökök földe végibe lakó Iván Lászlónak, az Abrám Nembõl s Dudor Ágból és Kadácsi Péternek, a Halom Nembõl s Dudor Ágból való katonáknak bosszuálló kezeket nem kerülheté el. Hagya pedig maradékot, kik közül a' nagyobb a' Lengyeleknél ezeres kapitány, Péter kolosmonostori apát ur, Rebi mene egy Veropoltzki Lengyel vajdához férjhez, Racha Losonczi Péterhez, egy Pannon földin lakó nemes Magyarhoz; Alna Latzkó Jánoshoz, Uopoulet fia Blasi maradékához; a' ki az urát más földre vitte s ott hagya maradékot, Panna Vére Lászlóhoz.
41-dik vers.
Péter pedig a' Vezérnek második fia, vevé feleségül Mária Erzsébetet, Losontzi Péter testvérét 1249-ben. Ez vitéz, hadakozó ember vala a' Gümetz földin, nagy vadász – megevék a' Naskalát földin, a Tatros vize mellett és számos fiakat s leányokat hagya. Sára a' nagyobb mene Gyulaihoz, Esther a' Duna mejjékéte;re, Anna Dölnei Öncze Gáspárhoz. – – – A fiak közt emlitést érdemlenek Sigmond, a' ki az Oláhországi vajda, Bazarád feleségit szereté. – De Tamás Déák az akkori vajda nyilván megizené, hogy az Oláhot a' vadhelyekbõl szakállánál fogva kihuzza.
42-dik vers.
De abban az idõben 1350-ben Páter Miklós püspök õtet Gyula-Fejérváron számtalan fõurakkal együtt megöleti. Felesége volt Basa Anna, a' Székelly Nemzetbõl, Uogroun fiának Jetnek és Uopouletnek maradékából. Ettõl származék Péter, a' ki a' Mikó Pál maradékát, Mikó Annát elvevén, 1411-ben egy fia születék tõle, János. A' kinek születése után õ válosztaték legelsõbben az egész Csík, Gyergyó és Kászon vezérivé, Stiborits vajda alatt. Kinek jelenlétében, midõn a' Toplitza és Csomortán közt való völgyben, a' hol földbõl egy halom hordatván öszve, a Székellyek fõvezérének emlékezetére, az Sándor Dombjának nevezteték és mind e mái napig meg vagyon. Ezek mikor így volnának, a' Vajda megrészegedvén a' vezér híre nélkül a' szecsendió hajból csinált kellyhének, mely ma is megvagyon, talpára ezt iratá: Petrus Sandor 1412. A' melyért a' Vajda a' Vezértõl kiüzeték a' Székely földrõl.
43-dik vers.
Ennek kihajtása után segilleni készül vala Mirtsét Dán ellen, az Oláhokon való uralkodásra való vágyásból – – – Végre sok érdemekkel megrakodva – – a' Báttya – – õ lõn elsõ, a' ki a' Rákos mezején béhozá a' törvényfolyás rendit. Ennek fiának Jánosnak idejében támadának fel az Erdélyi parasztok. De Csák László, akkori ispánja a Székellyeknek, az öszvesereglett tolvajokat, kik Gyergyó völgyibe (most Széknek mondják) az Uopoulet Nemzetségít háborgattyák vala, Hegyallya földe elõtt megzabolázá. Mely meglévén, midõn az Erdélyi parasztok ellen készülne, a' zenebona lecsendesedék.
44-dik vers.
Hozzája való kedvébõl szerzé nékie Hunyadi János 1430, ki már akkor sok királyoknál hiresebb vala Barkotzi Máriát feleségül a' Pannon földrõl. Kitõl egy fiat hagyván, Mihály Hadnagy Uram nevüt, a' Kenyér mezején való ütközetben elesék és ott temettetvén el, ott fekszik. Ennek maradékai, a' Sándor István és Menyhárt uram házánál levél nem lévén róla, nem tudatnak.
45-dik vers.
A' második felesége Jánosnak Dosa Anna volt. Ez a' Pannon földin a' fiu testvéréhez való hitetlenségiért öletteték meg. Mert a' Sándor Mihályt illetõ leveleket elégette volt. Azért méltán felakasztaték. A' János fia feleségét Kriska Hadnagy Uram fiának nevezék. Mert mikor Terekh Sander bekh a' fiát az asszony akarattya ellen arra erõltette volna, hogy magát nevezze Sándor Jánosnak, a' Sander bekh fia János ellen háromszáz fegyveres embert vive, halálra keresvén s meg akarván ölni. De János a' Lokot földre mene s a' más nemes Linea innen származik. – – – Az Ur földin, az Olt mellett, mint katona, ugy szolgál. Ettõl a' Kriska Hadnagy Uram fiától azért levének fiai: Péter, István, Mihály. Péter vevé feleségül Ugron Katát. 1462-ben születék egy fia: István. 1472-ben az apja meghalván, Pungrátz János vigyáz a' gyermekre. Mikor felnöve, ezt küldé a' Vajda Csík országból Hali Bégh Mysia tiszttartója ellen, s felvévén a' Lovas Rendet Uopour Jánossal s Uogroun Abrahámmal a' Duna elõtt való földön megveré õtet a' Vajda képibe. Nem is vala csuda! Mivel az egész Nemzetet Tribusok szerént ez az ifiu vezérli s János és Abrahám tanácsolják vala. De mégis a' Havasalyföldi Vajda, Blád miatt, a' maga várába Rákos földire kelle magát vonnia és Apor Annát elvevé. Mert az Apor nevet ekkor vevék fel – – Szerencsésen birá a maga várát – A' Syndoviai Béghnek se vala baráttya; meg is vereték általa.
46-dik vers.
Mikor pedig a Pannon, vagy Magyar király hatvanezer arany forintot von, jól lehet házas, de ifiu korában 1469-ban a' Moldvai vajdát visszatéríté a' Király hüségére és azután a' Vajdának Csiko vára adaték; õ maga pedig a' maga földén tekintetébe s hivatalába megerõsítteték. István nemzé Menyhártot, Mihályt, Borbárát, Annát, Pétert, Jánost és Lászlót. Menyhártnak 1530-ban Lázár Anna lõn felesége.
47-dik vers.
És ezek 153 darab levelekbõl summáztatván, három példába irattak meg. Sem több nem irattat, se a' rövidségért kevesebb. Hitünk szerént bizoníttyuk, tekintetes nemzetes Sándor Menyhárt úr várában, Allszeg földin a' Csíki háznál Vatsárk és Csíkfalva között 1533 esztendõben.
A' kik közüllünk Déáktalan embörök lévén keresztvonásokkal megerõssítettük jövendõbéli nagyobb bizonyságra.
András Mátyás Csíki törvényes embör. mpr.
Veress Déák, István Gábor, Gyõrfi Mátyás.

Ezen írást szóról szóra maga originalissából leírtuk igaz hitünk szerént, All Csík Széki mostan Taplotzán lakó Veress Péter Nobilis, Fell Csík Széknek hitös Assessora és ugyanazon Széki Szkirályi Bors István Nobilis, All Csík Széki hütös Assessor in hoc Anno praesenti 1695. Die 14-a Marty Csík Szereda privilegiata várossában.

Veress Péter mpr.
nobilis. Bors István mpr. nobilis.

Ego quoque Copiam hanc fideliter ac conscientiose, absque ulla additione vel diminutione transumpsisse, pro notitia pretiosae Antiquitatis testor, Ao 1796. Die 18-a Novembris in aedibus meis Somlyo.

Joannes Nepom. Farkas mpr.
presbyter saecularis.

Beküldte: Péterfai János