Természetesen a zsidóság sem egységes. Származásuknál fogva (keleti) askenázok, (nyugati) szefárdok, (indiai) manipurok és (etiópiai) falasák. Vallási szempontból ultraortodoxok, ortodoxok, chassideusok és neológok. Politikailag cionisták és anticionisták, hogy csak a legismertebb csoportokat említsük.

Herzl Tivadar azt állította a Judenstaat című könyvében: nép vagyunk, egy nép! Erre való hivatkozással követelte egy zsidó állam létrehozását. Mások viszont azt hangoztatják, a zsidó szó alatt nem nemzetet, hanem vallást kell érteni. Alapvetően elmondható, hogy a világ „szerzésre" szakosodott fajainak ideológiateremtési és igazolási műfajában a Talmud viszi el a pálmát, mint magyarázat a viselkedésmechanizmusukra, és mint indoklás mások kifosztására..
„Aki zsidónak születik, meg van az oka rá, hogy büszke legyen származására. Büszkébb, mint a Németek. Mert a Zsidóság története Ábrahámnál kezdődik, és Isten választotta őket magáénak." – idézve egyik vallásfilozófusukat, de Istennek vajmi kevés köze van a Talmudhoz! Valóban így lenne? Kérdés, hogy zsidó-e a zsidó? Vallás, faj, vagy emberi hibákat, genetikailag kitermelt, maguk kreálta vallással takargatók gyülekezete?

A világon, bizonyos politikai okokból elterjedt antiszemita kifejezés helytelen. A mai világban élő zsidóság nagy része nem héber-izraelita-zsidó származású, tehát nem tartoznak a szemita népfajokhoz. A legnagyobb szemita népfajcsoport az arab. Ezt írja a budapesti születésű, később Angliában élő író Arthur Koestler (1905-1983) A Tizenharmadik Törzs című könyvében is úgy magyarázza, hogy:
"... az európai zsidók, Kr.u. 600 és 1000 között, a török fajú kazárok a Káspi-tenger térségében, Oroszország déli részén lévő hatalmas birodalmából származnak. A zsidó kereskedők hatalmas gazdaságra és befolyásra tettek szert, 740-ben a kazár uralkodókat sikerült meggyőzniük, hogy vegyék fel a zsidó vallást. Egy évszázaddal később különböző vándor népek megtörték a kazárok uralmát, és a népet szétszórták Kelet és Közép-Európa minden sarkába, ahol zsidóknak ismerték őket. Manapság, legtöbb zsidó kelet-közép-európai eredetű, úgynevezett „askenázi zsidó", akik a zsidó vallást felvett kazárok leszármazottai, tehát nem is lehetnek szemiták."

Mielőtt rátérnénk a zsidóság világra rátelepedésének okaira, nézzük meg, hogy a legerőszakosabb un. askenázi (nyugati v. németországi) zsidók származását.
A kora középkorban az askenázi („német") zsidóság törzsterülete Németország és Észak-Franciaország volt, a Rajna völgyében jelentős közösségük élt. A keresztes háborúk idején keletebbre kényszerül vándorolni. A zsidóknak a nyugat-európai államokból történő 13-14. századi kiűzetését követően a lengyel-litván területekre helyeződött át központjuk. A mai Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Ukrajnában és Fehér-oroszországban is megtelepedtek. A történelem folyamán többször voltak vallási intolerancia és pogromok áldozatai, például Bogdan Hmelnyickij lázadásakor a 17. században.

A 19. században askenázi zsidóság elsősorban az orosz fennhatóság alatt álló lengyel területeken, az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb részén, Németországban, Észak-Franciaországban élt. Elindult az Angliába, valamint az Észak- és Dél-Amerikába való kivándorlás is. Egyes vélemények szerint érdemes lenne különválasztani a keleti askenáziakat (Lengyelország, Litvánia, Galícia, Románia, Kelet-Magyarország) a nyugati askenáziaktól (Nyugat-Magyarország, cseh-morva területek, Németország, Hollandia, stb.). A 20. század elején az oroszországi pogromok megtépázzák közösségüket, de a II. világháborúban a nácizmus terjedésének következtében számottevően csökkent kultúrájuk szerepe Kelet-Európában. A Kelet-Európából kiűzött közösségek, emberi veszteségek elszenvedése után elsősorban az USA-ban és Izraelben új életet kezdtek. Sajátos nyelvüket, a jiddist (héber-német keveréknyelv) továbbra is fenntartják, amelyen újságokat, könyveket adnak ki.

Itt feltétlenül illik megemlíteni Joszef Viszárionovics Dzsugásvili vagyis Sztálin nevét és tevékenységét. Sztálin családja nem tartozott származás szerint Izrael tíz törzséhez, amelyeket az Ókorban az asszírok elűztek, hanem portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt, akiket száműztek a portugál gyarmatokról.

Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített 'Uncle Joe'-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. Mint tudjuk, akár a II. Világháborúban a szovjet zsidó tábornokok közötti élet-halál harc dúlt, a legfelsőbb hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Öldöklés is, a korlátlan hatalom megszerzésért. A zsidóság ennek megszerzése érdekében kreál indokokat, gerjeszt feszültségeket, és ugrasz össze népeket, országokat.

Sztalin, a New Yorkban székelő zsidó világkormánnyal való végleges szakítása 1948-ban kezdődött, amikor megparancsolta a félelmetes szovjet titkosrendőrséget vezető zsidóknak és főleg a zsidó Bériának, hogy „minden rabbit és zsidó vezetőt öljenek meg, mivel azok őt, a szovjet-zsidóság és a kelet-európai csatlósállamok zsidóságának egyetlen jogszerű vezérét elárulták."
A ravasz georgiai zsidó, aki a világzsidósággal való szakítását előre látta, úgy vélte, hogy Mao szövetségi hűségében inkább bízhat, mint a zsidókéban, akik kikerülhetetlen szakadás esetén a new yorki zsidó világkormány oldalára állhatnak.

Annak ellenére, hogy Sztálin több mint 100 millió ember elpusztításáért felelős, egyes becslések szerint 22 millió szovjetunióbeli zsidó haláláért is, minden idők legnagyobb gyilkosának mégis Hitler Adolf-ot kiáltották ki, akit még a Denver-i középiskolákban (1999 tavaszán) történt tömegmészárlásért is felelőssé tettek! Ugyanakkor pl. Jacob Berman, vagy Shlomo Morel zsidó, háborús tömeggyilkosokat soha nem ítélték el, mivel erről hallgatni kell, akár Európa egyes országaiban börtönbüntetés terhe mellett is!

Az Amerikában élő askenázi Jack Bernstein szerint "ma az Izraelben élő zsidók 94%-a askenázi, akik elnyomják a szemita szefarád zsidókat." Állítása csak az összetételt illetően megkérdőjelezhető, mivel Izraelben jelentősen megosztott a „zsidóság" összetétele. Az un. askenázi, vagyis évszázadok óta főleg Európában élt zsidóságon kívül az oroszországi frissen kitelepült zsidóság is jelentős létszámban képviselteti magát, akiknek egy része szintén kazár-zsidó, de legtöbbjük még héberül sem beszél. Zárt közösségeket alkotva elkülönülnek a zsidó társadalmon belül, ahogy a falasa zsidók is, de ők a bőrszínük alapján, amíg a vallási alapon kormányellenes ortodoxok sem képezik a zsidó „egység" részét ellenállásukkal. Izrael begyűjtötte kínai zsidóit is, de a világ számos országába rajzottak szét az „elűzöttek", akiknél már csak nyomokban lelhetők fel a kiinduláskori alapok.

A zsidókban a szupremácista világfelfogásuk (a kiválasztottság érzése keveredik a felsőbbrendűség és üldözöttség állandó érzésével) és csoportstratégiájuk jó példája Geyla Frank cikke, amelyben, egy antropológiai magazinban a "zsidó faji felsőbbrendűséget dicsérte", de megjegyezte, hogy a zsidó fajiság öntudata titkolandó, mert antiszemitizmust szülne. Ez az öntudat zsidó homogenitást eredményezett: a vándorló életmód és a vallási előírások miatt a legtöbb zsidó hosszú időn keresztül (és sokan még ma is) származás alapján választanak párt.

A genetikusok előszeretettel tanulmányozzák az askenázi zsidókat. Ennek oka, hogy tradicionálisan a közösségen belül házasodtak, így évszázadokon keresztül őrizték genetikai érintetlenségüket, vagy torzulásaikat. Ennek következtében több, recesszíven öröklődő betegség előfordulási gyakorisága is magasabb körükben. A köznapi ember ezt vérfertőzés néven ismeri, de hasonló „faji" jegyek észlelhetők minden zárt egységet alkotó közösségben, így például a cigányság esetében is.

„A kutatók megállapították, hogy az askenázi zsidó nőkre jellemző mitokondriális DNS alig van jelen az európai nem zsidó származásúak körében, és a szefárd, vagyis a Közel-Keleten élő zsidók körében is csak csekély arányban fordul elő." Ez utóbbi viszont így, állításuk szerint igen, logikusan nem bizonyítja az askenázi és a szefárd zsidók közös származását.
Belterjes szaporodásuk következtében viszont kimutathatók jellemző és egyáltalán elő nem forduló betegségek. A „tenyésztés" következtében bizonyos betegségek visszaszoríthatók, amíg a fentiek alapján láthattuk, hogy a zsidóság hosszú időn át kialakult alkata, vallási sajátosságai miatt önálló tömbként éltek, fejlődtek. A zsidó nőkön végzett mitokondriális DNS vizsgálatok az askenázi zsidóság körében négy asszonyra vezethetők vissza.

E négy asszony, vagy leszármazottaik a későbbiekben eljutottak Európába, és ott - valamikor a 13. század táján - egyfajta demográfiai robbanás következett be e családoknál. A demográfiai folyamatok számítógépes modellezése nyomán a vizsgálat kiderítette: a négy, tágan értelmezett nagycsalád lélekszáma a 13. századi 30 ezerről a második világháború előtti évekre, 9 millióra nőtt (bár a kanadai Jewish Agency 1943-as jelentése szerint a Hitleri Németország által a Szovjetunió határáig elfoglalt európai területeken kb. 3,1 millió zsidó élt). A mostani kutatást vezető Skorecki professzor is több genetikai vizsgálatot végzett már a zsidók körében. Nemzetközi hírnévre akkor tett szert, amikor 1997-ben genetikai bizonyítékokat talált arra nézve, hogy a papi tisztséget betöltő koheniták, akik generációról generációra adták át hivatásukat, mind egy férfi leszármazottjai. A következtetés adja magát, csak nem olyan formában, mint Skorecki tette. Ezek a zsidók több évszázados vérfertőzés eredményeként jöhettek létre.

A belterjes szaporodás miatt egyéni képességeik és erősségeik alakultak ki, de világosan látható az is, hogy gyarlóságban és betegségekben is találhatunk csak rájuk jellemzőeket. Makkai finoman csak izgatottságnak nevezte, amit a Psychosis Judaica túlfeszített idegbajnak, félvérekre jellemző idegállapotnak. Egy bécsi orvos kutatásai során kimutatta, hogy örökölt gyengeelméjűségben a keresztények 0,7%-a, míg a zsidók 0,98%-a szenved (ez majdnem minden századik zsidó). Hihetetlen, de Fishberg és Oppenheim is elismeri, hogy a zsidók hajlamosabbak az elmezavarra: előbbi szerint a zsidók agya a legcsekélyebb izgalomtól is megzavarodik, utóbbi szakember szerint pedig, a szerzés vágyába bolondulnak bele ezek az emberek.

Az érinthetetlenül önmagában álló zsidóság így csak a zsidók genotípusára specializálódott betegségekben szenvedhet. Nem teljesen világos, hogy a kriminalisztikában fölhasználhatók-e ezek a tapasztalatok, de megfigyelték, hogy az 1892–1901-es időszakban Németországban a csalás (úgy is mint okirathamisítás, uzsora stb.) legfőképp zsidók által elkövetett bűn volt: közel kétszer annyi zsidó követett el ilyen jellegű bűncselekményt, mint katolikus vagy evangélikus. Ilyen kimutatás az óta nem készült, pedig hasznos lenne!

2001-ben egy izraeli cég askenázi zsidók vérmintáit gyűjtötte bizonyos genetikai betegségek megelőzése érdekében. A hivatalos magyarázat szerint azért éppen az övékét, mert ők genetikai integritásuk miatt a legmegfelelőbbek. A valóság ezzel szemben az, hogy olyan betegségekre kerestek gyógyírt, amely leginkább az askenázi zsidóságra jellemző. A teljesség igénye nélkül ilyen például az úgynevezett Gaucher-betegség, amely egy enzim inaktivitása miatt alakul ki. Infantilis G-kórként általában csecsemőknél jelentkezik, és gyermekkori halált okoz. Ha ez nem következik be, juvenilis G-kórként végtagi idegbántalmakat és dementiát, azaz elbutulást okoz. A Gaucher-betegség autoszomális recesszíven öröklődő kórkép, azoknál jelentkezik, akik vérvonalába askenázi zsidó kapcsolódott. Hasonló betegség a Canavan-kór, Niemann–Pick-betegség és még számos másik öröklődő baj.

Mint a fentiekből látható, a zsidóság faji és genetikai egysége nem megalapozott, és vallási vonatkozásban sem tekinthetők egységesnek. Amíg egyes csoportok a Tóra tanításait tekintik irányadónak, másrészük a Talmud vallásmagyarázatai alapján követik el, a Talmud szerint bűnnek nem minősülő gojok elleni bűncselekményeiket! Mindezek alapján elmondható, hogy az askenázi „zsidóság" nem csak a világ nemzetei, de az igazi, vérszerinti zsidóság ellensége is! Amit jól példáz a 2005. aug. 14-én a Kanal 10 izraeli tévéadó által sugárzott dokumentumfilm, amelyben nyilvánosságra hozta az izraeli munkáspárt alapítóinak egyik legrútabb titkát: csaknem egy teljes generációnyi szefárd zsidógyerek folyamatos sugármérgezését. A dokumentumfilm eredeti héber címe: "100.000 sugár", a nemzetközi címe: "A gyűrűsféreg gyerekek".

„A dokumentumfilmet David Belhassen és Asher Hemias rendezte. A Haifa nemzetközi filmfesztiválon mindketten elnyerték a legjobb dokumentumfilmért járó címet.
1951-ben Dr. Chaim Sheba, az izraeli Egészségügyi Minisztérium vezérigazgatója Amerikába repült és 7 db röntgenkészülékkel tért vissza, amelyeket az amerikai hadseregtől kapott. A gépeket egy tömegkísérlethez használták fel, amelyben kísérleti nyúlként használtak egy teljes fiatal szefárd zsidó generációt. Minden szefárd zsidó gyerek a megengedhető maximális röntgensugár adag 35.000-szeresét kapta a fejébe. Ezért az amerikai kormány az izraeli kormánynak 300 millió izraeli lírát fizetett évente. (A átlagos egészségügyi költségvetés 60 millió líra körül mozog.) Ez a pénz ma több millió dollárnak felelne meg.

Az áldozatok szüleinek félrevezetése végett a gyerekeket "iskolai kirándulásokra" küldték. Később a szülőknek azt mesélték, hogy a röntgensugárzás a fejbőrön élősködő gyűrűs férgek kezelésére szolgált.

A gyerekek közül 6.000-en haltak meg röviddel a kezelés után, miközben a többiek közül sokan különböző rákfajtákat, epilepsziát, emlékezet kiesést, alzheimer kórt, krónikus fejfájást és pszichózist kaptak. Megrázó, ahogy egy marokkói lány leírja, hogyan hatolt be a megengedett sugárdózis 35.000-szerese a fejébe. "Sikoltottam! Szüntessétek meg a fejfájást! Szüntessétek meg! De a fájdalmak nem szűntek meg."

A röntgensugárzás veszélyei akkor már 40 éve ismeretesek voltak. 1952-ben olvashattuk a röntgensugár-kezelés hivatalos szabályairól, hogy a maximális dózis egy gyerek számára Izraelben 0,5 rad. Nem tévedésről volt szó, a gyerekeket szándékosan megmérgezték.
David Deri, szenvedő alany vallomása említi, hogy kizárólag szefárd gyerekeken hajtották végre a kísérletet!"

A recept tehát egyszerű! Kreálj magadnak olyan vallást, amely számodra és a hasonszőrű, veled egy követ fújók számára is felmentést ad, és cselekedj e szerint (útmutatónak használd a Talmudot és a„Cion bölcsek jegyzőkönyveit)!

A feltételrendszert meg kell teremteni, ami a leigázni kívánt gójok oktatásának lesilányításával és saját oktatásuk legmagasabb szintűvé fejlesztésével érhető el!
Innentől kezdve, ha már megszerezted a pénzen vásárolt hatalmat felettük, szabad az út, hogy mindent elvegyél! Népek történelmét, nemzeti öntudatát, gazdaságát és gazdagságát, hitét, vallását, végül a hazáját és az életét is!

Persze időnként felbukkannak nemzeti, nem zsidó érzelmű, de zsidó származású, vagy a cion-globalista világuralmi törekvések ellen felszólaló és céljaikat, módszereiket leleplező zsidók is a világ számos országában, de Izrael kormánya ellenük azonnali megtorlást követel!

Az askenázi álláspontot jól mutatja Izrael 30 minisztere a pártállása szerint:

„A Likud (nemzetiszocialista) párt 27 képviselőjéből 15 miniszter – beleértve a miniszterelnököt – 6 miniszterhelyettes, maradt összesen 6 parlamenti képviselő.
A Munkapárt, amely a kormányban 8 képviselőből áll, 5 miniszter, 2 miniszterhelyettes és mindössze 1 parlamenti képviselő.
Az "Izrael az Otthonunk" 15 képviselőjéből 5 miniszter, 1 miniszterhelyettes – 9 parlamenti képviselő.
A SASZ párt 11 képviselőjéből 4 miniszter, 3 miniszterhelyettes – 4 parlamenti képviselő.
A "Zsidó Otthon" párt 3 képviselőjéből 1 miniszter, 2 parlamenti képviselő.
A "Tórahű Zsidók pártja" 5 képviselőjéből 1 miniszterhelyettes (a Tórahű Zsidók pártja, mint ultraortodox párt rabbijai tiltják az Izrael Államra történő felesküdést, miután a zsidó állam nem a "háláchá", a talmudi döntvénytár alapján működik) 4 parlamenti képviselő.

Vagyis a kormány 69 képviselőjéből 43 foglal helyet az állam végrehajtó szervében, és csak 26 marad a törvényhozásban – ez az arány példátlan a világ parlamentjeinek a gyakorlatában."

Jóhiszemű emberek millióit tévesztik meg az ún. második generációs askenáziak. Ezek már szakítottak a korábbi németes hangzású zsidó nevek használatával, melyről az átlag állampolgár felismerhetné név alapján is őket (pl. Székely Tamás, Magyar Bálint, Bajnai Gordon, Szekeres Imre, Nyakó István, Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Szilvásy, Horn, Szanyi, Szigeti, Kökény, Arató, Bárándy, Kóka stb.)!

De a vér nem válik vízzé! A „fajtanemesítés" jegyei fellelhetők a magyarosított nevek ellenére, de tevékenységük alapján is .

Beküldte: Antal Miklós