A kollaboráns egzisztencia megdönthetetlen érvekkel hirdeti azt, hogy a lehetőségek korlátain belül, a mindenkori nemzet-állam elitje, a legtökéletesebben vezeti át a szocialista diktatúrából a demokratikus kapitalizmusba az országot. Minden történéssel, csak egy probléma áll fenn, még pediglen az, hogy a tömeg, a nép lélekvilágában párhuzamosan mi játszódik le. Mint tudjuk, - a francia liba májnövekedésében ugyanazok a funkciók játszódnak le, ahhoz, hogy mája ízletes és profitorientált legyen, mint a magyar tömött liba májában- így a dolgok jelentése, minősége attól, függ, hogy milyen média támogatottsággal (ne adj Isten, milyen erőszakszerv által diktált akarat-kényszervalósága válik meghatározóvá) diktálja azt az illúziót, hogy a történések a legjobb és a legmegfelelőbb irányba mennek.

( ha hibázott Antall József, akkor Boross Péter is, ha hibázott Boross Péter, akkor Horn Gyula is, ha hibázott Horn Gyula, akkor hibázott Orbán Viktor is, ha hibázott Orbán Viktor, akkor hibázott Medgyessy Péter is, ha hibázott Medgyessy Péter, akkor Gyurcsány, Bajnai, Orbán is ).

Hullámzik rajtunk egy soha nem ismert erőszak-indok, történetesen az, hogy a mindenkori hatalom sohasem hibás semmiért, ellenben a földig hajlongó nép, nos az tehet a kialakult helyzetről, az a sorsáért felelős halmaz, amely képes volt és képes is eltűrni azon emberek pökhendi magatartáskultúráját, akik képtelenek átérezni a hétköznapi megélhetés alapproblémáit. Az alapgondolaton mit sem változtatva – elérkezett, nem csak az ország, de Európa is, abba a kikerülhetetlen helyzetbe, ahol a hazugság, egyszer és mindenkorra fel fogja számolni önmagát. Hiába tukmálja le torkunkon a bankráció, az örök hazugságot: - miszerint a nép bűnös, de az általa választott hatalom tehetetlen. Mert az illúzió, - miszerint a létező társadalmak legjobbika az a gyarmatosításra épülő demokrácia, amely csak és kizárólag az önös érdekeit veszi figyelembe, egy bekötött szemű szörny, amely csak az igényei kielégítéséig látó fenevad. (A fenevadról bővebben a bibliából olvashatunk).

Az élet oldaláról szemlélve a dolgokat, elmondható, hogy a káprázat-társadalom (az úgynevezett jóléti társadalom), egy olyan alapokra épülő rendszer, amely a Homo sapiens kiiktatása által, létrehozta „Homo generátust”, aki csakis addig képes látni, ameddig az érdek-hatvány szolgálatot biztosít számára. Ideál lett a holnap nélküli ember: Azaz a félelemre, a halálra épülő létezés fenyegetettségében kiszolgáltatott élet!

Hogy mióta lázadoz ez ellen – a megalázott, kiszolgáltatott, keresztre feszített igazság-, az olyan ember, aki szívében hordozza a szó (ige) szentségét, a lélek harmóniáját, az megfelelhetetlen kérdés, de a Sátán azon fáradozása, hogy rátukmálja a lehetetlenséget, egy igazi pancser kezdeményezés.

2011. 09. 30.

Beküldte: Gavallér János