- "S a magyarok kiírtassanak" Pozsonyi csata - 907
- I. István győzelme Vencelin vezette német lovagok segítségével az ősi rend szerint élő magyar Koppány serege felett 1000
- Vértesi csata - 1051
- Mosoni csata - 1060
- Keresztes hadjáratok 1096-1272 A nyugati keresztes hadak többször betörtek az országba, gyújtogattak, raboltak
- Merániaiak (Merániai Gertrúd) országrombolása 1205-1222 az Aranybulla (Ősiség Törvénye, vagy Szentkorona tan) kiadásáig.
- A Barcaságban lévő Német Lovagrend megtámadta II: András királyt, aki kiűzte őket - 1211
- A Vatikán IX. Gergely pápa vezetésével Magyarországot "interdiktum" (pápai átok) alá helyezte amiért II. ANdrás a só kereskedelmét nem adta át az egyháznak, hanem megtartotta azt a magyar korona bevételének - 1232: Ennek folyamodványa képpen sem a pápa, sem a Németrómai Birodalom nem nyújtott semmiféle segítséget a Magyarországot sújtó tatárjárás elkerüléséhez - 1241-1242 sőt...
- A Muhi csatát követően IV. Béla királynak sikerült elmenekülnie Ausztriába, ám ott II. (Harcias) Frigyes foglyul ejtette, és csak jelentős váltságdíj illetve területi engedmények fejében hagyta távozni. - 1241
- A megrémült IV. Béla 1241 júniusában követei útján hűbéri esküt tett II. Frigyes német-római császárnak, cserébe a tatárok elleni katonai segítségért, de ez utóbbi azonban soha nem érkezett meg.
IV. Béla röviddel a tatárjárás után több külföldi hadjáratot vezetett és visszaszerezte a tőle kizsarolt nyugati megyéket
- A zsidó Fugger család – válaszul arra, hogy a király az általuk bérelt rézbányákat visszavette saját kezelésébe (mintegy államosította) drasztikus eszközhöz folyamodott: pénzügyi blokádot vezetett be Magyarország ellen. Az általuk pénzelt Habsburg-uralkodó, aki el volt adósodva a Fuggereknek, nem volt hajlandó segítséget nyújtani sógorának, a magyar királynak. A Fugger család éppen akkor, a „mohácsi csata előestéjén" tagadta meg az országtól a (pénzügyi–katonai) segítséget, amikor arra a legnagyobb szükség mutatkozott. - 1525
- A nyugati "keresztény" országok uralkodói szinte semmiféle segítséget nem nyújtottak a magyar királynak, hogy Mohácsnál az legyőzhesse az Európára (Magyarországon keresztül) azt leigázni szándékozó oszmán hadakat. Csupán néhány száz spanyol és vallon zsoldost sikerült "bérelni" a pápa által adományozott 2000 aranyforintból. Tomori kalocsai érsek megjegyzése szerint, hogy a törököt legyőzhessék legalább 2millió forintra lett volna szükségünk. A folytonos déli végeken való török elleni háborúk miatt ekkora összegnek a töredékét a leszegényedett ország sem tudta előteremteni. Mohácsnál a magyar nemesség 99%-a odaveszett. - 1526
- Miközben a mohácsi vész után a török hadak Szulejmán vezetésével már Buda felé tartottak I. Habsburg Ferdinánd osztrák császár egy HÚSZEZRES(!) sereggel ostromolta a várat.
Ezzel a még meglévő csekély magyar haderőt is lekötötte. Török Bálint verte széjjel aztán az osztrák zsoldos hadakat, viszont így a kivérzett maradék magyar hadsereg a hatalmas török túlerő ellen már nem tudott érdemben ellenállni. 1541. augusztus 29-én Budát (csellel) bevette a török. Török Bálintot rabláncon vitték magukkal a Héttorony (Jedikula) nevezetű konstantinápolyi várbörtönbe, ahol haláláig raboskodott. - 1541.
- Izabella királyné megkapta Erdélyt, ahol is csak névleg "uralkodott", Szapolyai János "védnöksége" alatt.
- Fráter György vezetésével (nagy intrikus volt) 1541. december 29-én megkötötték a "gyalui egyezményt", miáltal melynek értelmében átadták Bécsnek a Szent Koronát. 150 évre három részre szakadt az ország. A Habsburgok a végvárak megvédését a magyarokra bízták, mondván: "az ő országuk, nekik kötelességük azt védeni" .

Itt egy gondolatmenet erejéig: A szultán már Mohács előtt is követeket küldött a magyar udvarba, miszerint - "Engedjük át békében a török sereget, ő megkíméli az országot, azt nem olvasztja be az oszmán birodalomba, évi adófizetés (haradzs) fizetése mellett élhetünk hitünkben, és saját törvényeink szerint. Buda elfoglalása után közölte Izabellával, hogy védnökségébe veszi Budát. Neki és fiának meghagyja a Tiszántúl és Erdély országrészeket, amelyet évi 10 ezer arany fejében kormányozhat.
Ez az "egyezmény" I. Habsburg Ferdinánd, és Fráter György "szövetsége" miatt nem jött létre. Amikor Szigetvárt ostromolta a török, a következő üzenetet küldte Zrínyinek: "Engedj továbbmenni békével, ne pusztulj el katonáiddal hiábavalóan, én pedig megígérem neked, hogy még a Rajnánál is magyarul fognak majd a népek beszélni".

Mi pedig megállítottuk a törököt (is) és megvédtük tőlük (is) Európát. 150 évnyi folyamatos vérveszteség, és felégetett országunk árán, de megvédtük Európát.

- II. Habsburg Rudolf császár a török ellen még mindig végvári harcokat folytató legyengült, és elszegényedett maradék országrészekre rászabadította Basta tábornokot. Erdélyben, valamint a Habsburg uralom alatt lévő mai Kárpátalján és Felvidéken Basta martalóc hadai leraboltak nemest, és közembert egyaránt. Bocskai István amikor ez ellen tiltakozott perbe fogták, és két évig Prágában tartották rabságban. Bocskai a székelyektől, és a hajdúkapitányoktól kért segítséget. Levelezésük a kassai főkapitány, Gian Giacomo Barbian di Belgiojoso gróf kezébe került, aki régi ellenségeként már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon rá, és birtokait elkobozza. A végső veszélyben Bocskai megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányokat, így a hajdúk élén 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a császári sereg felett. Bocskai október 15-e után bevonult Debrecenbe és Váradra és Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgiojoso felett. 1604. november 11-én bevonult Kassára is. Ezután Kelet-Magyarország is Bocskai kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én Kassáról kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra, így a szabadságharc kiszélesedett.

A kóborló hajdúk és a hozzájuk csatlakozó elnyomott jobbágyok a Habsburg uralom ellen vívták szabadságharcukat. Hamarosan csatlakozott Bocskai seregéhez az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta. Halála után ismét a Habsburgok kerültek hatalomra.

Bocskai Testamentuma

"Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja... mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak... Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen. Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat."

Illő lenne végre eme végakaratnak érvényt szerezni...

A Habsburg uralom több mint 400 évig mételyezte hazánk egészségét. mindig is csak egy éléskamrának tekintették, amiből kényük-kedvük szerint vihettek amit akartak anélkül, hogy oda bármi nemű értéket be kellett volna nékik adni. Folyamatos elnyomásuk és kizsákmányolásuk miatt több szabadságharcainkat így - Thököli felkelését, Tokaji Ferkó kuruc kapitány lázadását, Rákóczi szabadságharcát, az 1848-49 évi forradalmunkat brutálisan leverték, megtorolták, vérbefolytották, és bestiális bosszút álltak azokért.

Így jött el 1914 július 28. napja. Az osztrák nagyhatalmi álmoknak, az őket kiszolgáló császárhű de nem magyar érzelmi hatalmi elit egy részének köszönhetően mint a Monarchia "társállama" (hadügy-külügy dolgaiban Bécsben döntöttek) Ferenc József ("K und K") "mindent jól átgondoltam, mindent jól megfontoltam" szavait követően elindultunk a pusztulásunkat jelentő pokolba tartó úton.

Doberdónál, Isonzónál, Piovánál, Lembergnél "védtük a hazát", helyesebben dobtuk a Habsburg érdekekért mészárszékre népünk jövőjét jelentő fiatal férfiúinkat.

A körülöttünk lévő, mindig is ránk fenekedő népek (Kisantant országai) számára ez kiváló alkalom volt, hogy végre egyszer és mindenkorra széttéphessék EZERÉVES országunkat.

Mire a levelek lehullottak (igaz 4 év pokoljárás után) katonáink hazatértek. Csatát nem vesztve vesztettük el a hazánkat.

HÁROMSZÁZEZER még jól felszerelt magyar katona állt fegyverben az ezeréves határainknál készen arra, hogy megvédjék azt. Az osztrák hadsereg és a császári közigazgatás ugyan összeomlott, ámde a magyar hadsereg VERETLENÜL, egy többé kevésbé ép országgal és gazdasággal mögötte még készen állt, hogy megvédje az ezeréves határokat.
De volt egy gyalázatos vörösgrófunk, aki akkor volt éppen Magyarország Miniszterelnöke. Károlyi Mihálynak hívták. Őneki volt a "hadügyminisztere" egy Linder Béla nevezetű zsidó.
Ez utóbbi kijelentette. "Nem akarok többet magyar katonát látni".

Meggyőzte a jellemgyenge degenerált és dekadens liberális Károlyit, hogy szereltesse le a hadsereget. Indoka szerint amit Károlyinak mondott: "Mi lesz, ha ez a sok tetves vérgőzös és elvadult katona ránk szabadul? Bennünket ezek felkoncolnak".
Károlyi pedig kiadta a parancsot..

Ami a szemétre dobott frontkatonák lelkületét ebben az időben jellemezte, arról többet mond el ez a katonadal mint ezer szó:

"Nincs már nekem puskám, az olasznak adtam, amikor a harcot könnyezve feladtam.
Katonagúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.
Katonagúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a határát védte, úgy fizetett érte.

Zokogástól hangos Duna-Tisza partja, kacagó ellenség osztozkodik raja. Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva.
Suhog az őszi szél, Késmárk felett sírva, Nagy-Magyarországot most teszik a sírba, így volt ez megírva.

Országjáró szellő könnyeink felissza, de senki se hozza a kedvünket vissza. Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg az Isten, verje meg az Isten!
Bús, szomorú nóta terem aztán itten, az is úgy végződik, verje meg az Isten, verje meg az Isten!

Délibáb sem játszik, furulya se szólal, tele van az ország bitang árulóval. Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.
Verje meg az Isten, ne szűnjön haragja, azt aki ezt tette, aki ezt akarta, aki így akarta.

Lesz még nekem puskám, szurony is lesz rajta, újra felhangzik még: rajta, magyar, rajta!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!
Ellenség vérében szuronyom megmártom, így szerzem majd vissza szép Magyarországom, Nagy-Magyarországom!"

Ebben a nótában nincs semmi giccs. Csak elkeseredés és düh. A hazáját, reményét vesztett, vérét hiába ontó frontkatonák elkeseredett dühe.

Károlyi aztán átadta szépen a hatalmat a zsidókommunista bolsevik Kun (Khon) Béláéknak. Rémuralmukról most nem írok, az ismert. A nekik köszönhető Kisantant (román, szerb, csehszlovák) intervenciós bevonulásnak hozamodványa egy országvesztés lett. Persze amikor menekülniük kellett a "kasszát azt nem felejtették itthon". Ami pénzt, aranyat és egyéb javakat csak lehetett vittek magukkal Bécsbe.

Mindeközben az osztrákok, akik nagyhatalmi vágyukért magyarok tízezreinek folyt a vére úgy gondolták, hogy az Őrséget magukhoz csatolják erővel. Amiért ez nem teljesen sikerült a "sógoréknak" az köszönhető a Rongyos Gárda helytállásán. Ugyanígy köszönet illeti Balassagyarmat hőseit is, akik Benes hadainak álltak ellen, és űzték ki azokat a városból és térségéből.

Így jött el 1920 Június 4.
Trianonban aztán szó szerint a kivégzőosztag elé állítottak egy megrokkant országot és egy már számtalanjára kivéreztetett népet. Elevenen daraboltak fel bennünket, mindenféle kímélet nélkül. Nem számított, hogy nem mi voltunk a háború elindítói, nem a mi érdekünkben robbant az ki, hogy Magyarországnak ahhoz semmi érdeke nem fűződött. Még a háború tényleges okozója Ausztria is kapott koncot a darabokra szaggatott testünkből.

Jött Horthy, aki hatalmas talán több száz év óta a legnagyobb magyar államférfi volt. Megtette, amit akkor és abban az időben, az adott körülmények között megtehetett. De a "művelt" nyugatban nem volt semmi irgalom irántunk. Hiába ontottuk ezerévig vérünket épp az ő védelmében, most (is) mégis a nyugat végzett ki bennünket. Vae Victis - jaj a legyőzötteknek.

Trianon utáni politikánkat a szó szerint bestiális nyugati büntetőintézkedések, "kártérítés" kifizetések mellett az ország újjáépítése jellemezte. - és a revízió. Igen, a becstelen diktátum elleni kűzdelem. Nyugaton minden indokunk, minden jajszavunk süket fülekre talált. Őrség-Felvidék-Kárpátalja-Erdély-Délvidék
Nem maradhatott (maradhat) ez így ebben a gyalázatban, idegen megszállás alatt.

1933-ban Németországban hatalomra került Adolf Hitler.
A kezdeti sikeres intézkedésit követően Ő is nagyhatalmi álmokat szövögetett és próbált megvalósítani.

Mindezen közben Horthy mindent megtett, hogy a nyugati - főképpen az angolszász hatalmakkal kiegyezhessen, és segítségükkel egy igazságos revíziót kieszközölhessen.
Hiába volt látható, hogy Hitler egyre féktelenebb és gátlástalanabb lesz a nyugati (szövetséges) hatalmak "nem tekintették tényezőnek" Magyarországot. Horthyt ezzel szó szerint Hitler karjaiba lökték.

Hitler pedig minden volt, csak nem "önzetlen". Miután lerohanta Lengyelországot, megszállta Csehországot, és meghódította Franciaországot kelet felé kezdett el tekintgetni. A Barbarossa terv (Szovjetunió lerohanása) végrehajtásához biztos és stabil hátország, valamint erős kontroll alatt tartott szövetségesekre".
Itt jött képbe Horthy, és az országegyesítést óhajtó, igazságos revíziót követelő Magyarország.

De mint írtam Hitler nem volt "önzetlen". Terveinek megvalósítására már jó előre felkészült. Az1938 évi I. Bécsi Döntéssel (Felvidék és Kárpátalja egy részének visszaadása) biztosította Horthy lojalitását, akit a szövetséges nyugati hatalmak a perifériára söpörtek Magyarországgal együtt. Horthy ezt követően a németek hallgatólagos beleegyezésével 1939-ben katonai erővel szerezte vissza Délvidék egy részét, és egész Kárpátalját. A románoknak Horthy akkor még nem mert nekimenni, mivel Bukarest is szövetségre lépett Hitlerrel. A magyar "lobbynak" köszönhetően aztán II. Bécsi Döntés értelmében Észak-Erdély is visszatért.
Hitler "salamoni döntést" hozott. Észak-Erdély Magyarországhoz került, de csak abban az esetben tarthatta azt meg, ha kiszolgálja a III. Birodalmat. Különben az is román maradt volna.
Az egyezmény szerint Magyarország felvonulási terepet ad a német csapatoknak, illetve ellátmánnyal segíti azt. Ezen felül pedig a német hadsereg által elfoglalt területeken logisztikai és karhatalmi feladatokat lát el. Ekkor még szó sem volt arról, hogy a magyar hadsereg közvetlen frontharcokban vesz majd részt. Ezt az "egyezményt" 1941-ben egyoldalúlag módosította Hitler.
A románoknak odaígérte annak határaihoz közeli keleti részeket, ha csapatokat küld az orosz frontra. Horthyt pedig azzal zsarolta, ha nem teszi ő is ugyanezt észak-Erdély hovatartozása ismét kérdéssé válhat". Így keveredtünk mi a Don-kanyarig, és hagytunk ott 170.000 magyar fiatal férfi életet.. Ismét becsaptak bennünket.

Aztán jött Sztálingrád, a Donkanyar, a harkovi halálkatlan és a kurkszki vereség. A keleti front lassan összeomlani látszott, Horthy pedig megpróbált kiugrani ebből a pokoli szövetségből.

Sokan elítélik Horthyt, hogy a fia németek általi elrablása végett nem volt bátorsága kiugrani a háborúból, és az erről a rádióban beolvasott nyilatkozatát visszavonta. Az őt gyávának nevezők vegyék figyelembe az alábbiakat. Horthy folyamatosan kereste az angolszászokkal a kapcsolatot, támogatást kérve és remélve tőlük a kiugráshoz. Támogatás és segítség, de még csak válasz sem jött tőlük, csupán a Lancaster és a Liberátor bombázóik, amelyek leromboltak sok iparvidékünket. Bécs alatt félúton pedig ott állt "Leibstandarte SS Adolf Hitler" VI. páncéloshadosztálya a Tigris tankjaival Joseph Dietrich parancsnoksága alatt. (később a sárréti csatában - Margit Vonal - ez semmisült csaknem teljesen meg).
Ez ellen az Esztergomnál állomásozó alig 50db magyar Toldi, Turán, és Ansolo könnyűpáncélos vajon mennyi ideig tudott volna ellenállni? Maradék hadseregünk pedig a német egységektől beszorítva, körülvéve "erős figyelem alatt" a történelmi határainkon épp betörő Vörös Hadsereget próbálta feltartóztani.
Erdélyben pedig az addigra már pálfordulást, árulást végrehajtó bosszú és vérszomjas magyargyűlölő román erőket, akiket az oroszok maguk előtt hajtottak.

Aztán Budán még "megmutattuk". A vöröshengernek még nem állt ellen úgy város mint Budapest. Ott az Ostrom utcán és a Széll Kálmán téren ismét meghaltunk. Mert másokért, mások érdekeiért meghalni mi nagyon tudunk. De önmagunkért megkűzdeni és főleg győzni csak nagyon ritkán. Elmúlt már tán ezer éve is, hogy győzni tudtunk önmagunkért.

1947 Párizsi "Béke"
Ugyanazt kaptuk mint 1920 Június 4.-én Trianonban, "sőt, még egy kicsivel többet". Ha csak egy kicsivel jobban, de ismét megcsonkítottak bennünket. Valamint Trianon után a megcsonkított hazánk úgy-ahogy független maradhatott.
A Párizsi "Béke" után ez is elveszett. Több mint 40 évre elfelejthettük a függetlenségünket, a szabadságunkat.

1956-ban volt egy utolsó kísérletünk, utoljára még megpróbáltuk felemelni sárba nyomott fejünket.
Szembe szálltunk a világ akkori leghatalmasab hadseregével is, hogy lerázzuk magunkról a láncot, és elüldözzük a (főképpen zsidókból álló) kollaboráns megnyomorítóinkat.
Ismét a nyugathoz fordultunk, hogy segítsen bennünket ebben a harcunkban.
"TARTSATOK KI MAGYAR TESTVÉREK JÖVÜNK!"
Harsogta a Szabad Európa rádió.
Hát nem ide jöttek, hanem a Szuezi csatornához, hogy ott védjék a profitjukat. Bennünket ismét csak hitegettek és elárultak.
De közben százezren haltak meg itthon hiába, százakat köztük gyerekeket akasztottak fel megtorlásképpen a szabadságharc leverésekor a Biszku Bélák, és százezreknek kellett elmenekülni a kommunisták bosszúja elől az országból.
De mi kitartottunk.... Mert bíztunk a nyugatban
És ebbe a bizalomba megint belehaltunk.

Aztán lassan kimúlt a vörös rém, és eljött a szabadabb és szebb jövőnek az ígérete. Köpönyegforgató kommunista funkcionáriusok, és azok leszármazottjaik kótyavetyélték, rabolták el maradék javainkat. Ami édeskevesünk volt maguk részére privatizálták ki. Tönkretették a könnyeinkből és vérünkből épült gyárainkat, üzemeinket. Emberek százezreinek vették el és szüntették meg a megélhetését. Egy tollvonással. Csalással.
nekünk szabadságot ígértek, és jobb életet.

Bevittek minket az EU-nak nevezett akolba, ahol csak sokadrendű emberek lehetünk. Olcsó rabszolga-munkaerő.
Bevittek minket a NATO-ba, amely nyugati érdekekért magyar katonáknak kellett é(s még kell is majd) meghalnia a világ egy távoli pontján olyan háborúkban, amihez semmi közünk.

Olyanokká váltunk akár egy végstádiumban vegetáló heroinista.
Mindig a következő adagot várjuk. A következő adagok pedig a politikusaink hazudozásai. Ők ámítanak bennünket, mi pedig isszuk a szavukat és hiszünk MERT HINNI AKARUNK nekik.

Hittünk Antallnak, aki odadobta Kárpátalját. Nem volt joga lemondani róla, mégis megtette. Mi pedig csendben maradtunk.
Hittünk Jeszenszkynek, aki elszabotálta Délvidék visszavételét.
Mi pedig csendben maradtunk.
Csendben maradtunk, amikor Marosvásárhelyen magyarokat vertek agyon a románok. Pedig még volt egy erős hadseregünk, és AKKOR ABBAN AZ EGY ESETBEN még a nyugat is támogatott bennünket. Sőt, még a néhai "ősellenség" a még a minden ízében recsegő-ropogó de még katonailag mindig óriási Szovjetunió is felajánlotta a "támogatását". De mi hallgattunk.

Hallgattunk 2006-ban amikor Gyurcsány szemeket lövetett ki, és lovasrendőrökkel kardlapoztatta a kevés bátrakat, akik fel merték emelni a szavukat a liberális ámokfutás ellen.

Hallgattunk 2009 Júliusában az Erzsébet téren is, amikor a rendőri és hatalmi önkény ülősztrájkot folytató gárdistákat hurcolt el, vert agyba főbe, és indított eljárást ellenük.

Aztán jött a "jobboldali polgári" fideszes Orbán kormány.
Megígérte Orbán, hogy elszámoltatja a bűnösöket.
Sem Biszkut, sem más bűnözőt nem számoltattak el Orbánék.
Helyettük koncepciós eljárást indítottak a hazafiak ellen.
2006 Április 12.-én elítélték Mészáros Istvánt, a Magyar Gárda országos kapitányát. Mert magyarnak, és hazafinak mer lenni.
Húsz év börtönnel fenyegetik Budaházy Györgyöt, mert magyarnak mer lenni. Elítélték a váci borosgazdát, mert védeni próbálta ami az övé, amiért a verejtékét hullatta. De egyetlen politikus bűnözőt sem ítéltek el! Mi pedig hallgatunk.

Hallgattunk amikor Orbán egyezményeket írkált alá ukránnal, oláhhal és tóttal a jelenlegi gúnyhatárok megváltozhatatlanságáról
Nincs joga lemondani róla egyedül, amiről egy nemzet sem mondhat le! Mi pedig hallgatunk.

Hallgatunk amikor a magyar földeket szétosztják maguk között, amikor a közpénzeket kilopják a költségvetésből. Hallgatunk, amikor a rokonoknak és haveroknak osztogatják az adóinkból kínkeservesen befizetett százmilliárdokat.

Hallgatunk, amikor fiaink, lányaink, fiataljaink, képzett szakmunkásaink, ápolóink, orvosaink százezer számra külföldre tántorognak legtöbben örökre a nihil és a nyomor elől.

Hallgatunk, amikor kórházak és az egészségügy rendbehozatala helyett Orbán a rokonok és haverok zsebét hízlaló látványberuházásokra szórja el a pénzt.

Hallgatunk, amikor Orbán százmilliárdokba kerülő várba történő költöztetése helyett nem tisztes megélhetést biztosító munkahelyeket teremtenek.

A hallgatásnak ára van. Mi pedig megkaptuk a "hallgatásunk bérét"
Orbánt, Gyurcsányt, Matolcsyt, Habonyt, és még hosszan lehetne sorolni a neveket. Ahogy a gyalázatokat is.

Ezek ezerszáznéhány év könnyei.

(Írta: B.G.-SVPSZ)
Forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1592637404399395&id=1556637567999379&substory_index=0
Beküldte Kiss A. Csaba