Második Izrael Közép-Európában?

Oroszország különleges hadművelete megindítását követően nem kellett sokáig várni rá, hogy kiderüljön, az amerikai-zsidó háttérhatalomnak más titkos céljai is vannak Ukrajna megszállásával. Zelenszkij április 5-én újságírók előtt közölte, Ukrajna nem lesz semleges a NATO, az EU és Oroszország közötti konfliktusokban. „Nem beszélhetünk a jövő Svájcáról, de minden bizonnyal egy «nagy Izrael» leszünk, a maga sajátosságaival.” Kifejtette, hogy militarizált államot és társadalmat képzel el, amely NATO támogatásával, az USA szövetségeseként szerepelne Oroszország ellenében, geopolitikai környezetében és a világpolitikában. A háttérhatalom egyetértését mutatja, hogy Oroszországot teljesen számításon kívül akarják hagyni e folyamatban. Sőt a nemzetközi életből is, ahogy tették a WEF davosi értekezletén, ahol Zelenszkij, sőt a felesége, de még egyik közeli munkatársa is sajátságos üzenetet intézhetett a résztvevőkhöz, akik egyetértésük jeléül felállva vastapsoltak.

E kijelentések és a tények ismeretében vitán felül áll, hogy Oroszország lépése nélkül a háttérhatalom által megszállt Ukrajna már második Izraellé vált volna, geopolitikailag hasonló terrorista-rasszista szerepet játszott volna Közép-Európában, mint Izrael Közel-Keleten. Fenyegette volna a szomszédjait – minket valószínűleg különösen – terjeszkedett volna, háborúzott volna. Még a mostani szorult helyzetében is arcátlan és gátlástalan követelésekkel lép fel nemcsak szomszédjaival, de szövetségeseivel szemben is. Vele szemben semmit nem ér a gesztus, a jó szándék, Izraelhez hasonlóan állatnak néznek másokat, akiket csak rugdosni kell. Ezért a legkisebb bizalomra sem szolgálnak rá, nemhogy eltúlzott segítségre és érzelmes szolidaritásra. Ideje lenne felismerni, hogy nem kell rettegni sem tőlük, a világot nem tudják zsarolni, bármennyire is szeretnék. Oroszország tehát a különleges hadművelettel a saját és a közép-európai országok biztonságát védte meg, amit mindenki tud, de senki nem meri kimondani ezt sem.

A háttérhatalom által kitűzött és Zelenszkij által meghirdetett cél kapcsán ki kell térnünk rá, hogy az ellenünk szünet nélkül folyó hazai és külföldi vádaskodás az antiszemitizmussal azt célozza, hogy kormányszerveink legyenek még filoszemitábbak. Számunkra különösen veszélyes lenne a galíciai, velünk határosan létrehozandó zsidó alakzat. Évszázados meghirdetett cionista terv, amely most veszélyesen közel került a megvalósításhoz. Újabb nyomós érv ahhoz, hogy tudatunk védelmében véget kell vetni egy történelempolitikailag meghaladt erkölcstelen hazai gyakorlatnak. Lehet, sokan észre sem veszik, pedig dokumentálhatóan zajlik a szemünk előtt, hogy az újonnan kinevezett politikusoknak, méltóságoknak Izrael és a zsidóság felé teendő rituális bocsánatkérésnek is eleget kell tenniük a nevünkben.

A napokban egyik újdonsült méltóságunk a holokauszt múzeumban tette le az esküt, kijelentve, hogy a soha véget nem érő bűnbánat szellemében újra és újra bocsánatot kell kérnünk a zsidóktól. Ha valaki, magas beosztásba kerülve, bocsánatot akar kérni, kifejezetten és hangsúlyozottan a saját nevében tegye, ne a nemzet nevében, amire nincs is és nem is lehet felhatalmazása. A mai magyar nemzedékeknek pláne nincs miért bocsánatot kérniük. Senki ne plántáljon lelkükbe tisztesség, erkölcsi tartás, szókimondás, bátorság, becsület helyett roncsoló téveszmét, alaptalan, szolgalelkű szertartásszerű – és nemzetidege-neknek vég nélküli anyagi előnyök nyújtását megokoló – bocsánatkérést. Akkor sem, ha Izrael, a zsidó szervezetek és vezetők ezt nemcsak tőlünk, hanem az egész világtól követelik. Viszont számtalan személy, történelmi eset magyarellenes bűnei miatt nekünk kellene végre bocsánatkérést követelni tőlük. Az előttük letérdepeltetett, felsőbbségüket elfogadó Németország és más európai országok helyzete intő példa legyen számunkra. Nem üres szóvirág, hogy Németország már nincs, mert a nemzetidegenek eltűntették az országot jellemző megbízhatóságot, szervezettséget, rendet.

Létezik nálunk egy elmismásolt misztikus törésvonal is, amelynek helytelen kezelése évszázadok óta akadályozza annak a nemzeti célnak az elérését, amelyet a mai politika nagyon helyesen zászlajára tűz, de óvatoskodó kezelésével hátráltat: a magyar Magyarország újrateremtése. Sokan, sokszor szóvá tették már, a nemzeti egység szélesítésében sikeresnek bizonyult nemzeti konzultáció módszerével, azaz széleskörű nemzeti támogatást biztosító lépéssel ezt is könnyen, törvényesen, minden felet kielégítő módon megoldhatjuk, pontot tehetünk a nemzetidegenek javát szolgáló tehetetlenségre, bénultságra, érthetetlen részrehajlásra. Mindenekelőtt tudatosuljon, hogy az antiszemitizmus okozat; az ellene bevezetett zéró tolerancia ebből kifolyólag az okot/okozókat védi.

Tézis nélkül az antitézis értelmetlen. Mi mégis jogérvényesnek tekintettük, holott ideje lenne Izrael és a zsidóság, valamint a jelenlegi ukrajnai kormány tekintetében is e megdönthetetlen logikát követni. A történelmileg kialakult törésvonalakat kár elhallgatni bármely oldalról, vagy a róla szólókat elhallgattatni, ahogy az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia törvényesítésével kormányzati és ellenzéki politikusok, ezúttal láthatólag teljes egységben, már elérték. Súlyos következményeit is egységben fogják átélni, ha átélik. Elsősorban a törvény, de a végrehajtó hatalom is, ma szigorúbban védi a magyarokkal szemben az idegen betolakodókat, mintha csak őket tekintenék sajátjuknak. Lehet, hogy az illetékesek ezt nem veszik észre, vagy nem tartják fontosnak, avagy vállalható áldozatnak tartják, de észreveszik magyarok milliói, ezért nem kellene késlekedniük a jóvátételével.

A megoldást akadályozó számtalan intézkedés közül visszautalunk az említett luxus kóser falu, vagy telep létrehozására Balatonőszödön. Ez és a hozzá hasonló sokasodó pozitív megkülönböztetés a magyar állampolgárokat másodrangúvá lefokozó, törvényellenes felháborító talpnyalás, miközben magyarok tízezrei, de lehet, hogy százezrei élnek a létminimum alatt, és folynak a kitelepítések az ugyancsak nemzetidegen bankárok által elkövetett devizahitel-csalás miatt. Ukrán-zsidó, kazár részről pedig hazaárulás, ugyanis üdülés helyett fegyvert kellene fogniuk „hazájuk és kormányuk” védelmében. Ám ők, akárcsak a globális háttérhatalom, az utolsó ukrán katonáig fognak harcolni. (Ahogy a Talmud előírja: Ha háborúba mész, ne menj elsőként, hanem utolsóként, hogy először térhess haza.)

Figyeljük csak meg azt is, hogy a kormányzati ukránosítás, a törvényesített zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben, a kóserfalu ellen az ellenzéknek, s ellenfeleinknek nincs egy szava sem! Pedig igencsak beszédes jelenség mikor valakik nem veszik számításba a saját helyes politikai jelszavaikat, miszerint „Nekünk Magyarország az első”, a „Magyarország a Magyarország pártján áll”. Nézzünk csak szét tárgyilagosan: egyre inkább nekünk magyaroknak kell alkalmazkodnunk a sokféle nemzetiségű és vallású betelepülők igényeihez, főleg az említettekhez, az utóbbi időben már a kínaiakhoz most meg az ukránokhoz is. Amennyiben mindezt elemezzük, sajnos, nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a jelen körülmények között a magyar köztudat ismeretlen meggondolásból makacsul fenntartott ukrajnaisítása, okoktól, szándékoktól függetlenül, a globális, világuralomra törő háttérhatalom ideológiájának átvétele; ellene, saját és a világ biztonsága védelmében Oroszország tette meg az első bátor lépéseket. Ezen áfium elleni védőoltásunk nekünk pedig csak a történelempolitikai értelemben vett magyar nemzeti tudat mindenek fölé helyezése és érvényesítése. Tűrhetetlen szégyenletes helyzet, hogy ma már a magyaroknak kell harcolniuk a nem-zetidegenekkel való egyenjogúságért a saját hazájukban. S mert ez tagadhatatlan, naponta bizonyított tény, ingadozás és megtorpanás nélkül, minden akadállyal szemben meg kell tenni az ellenlépéseket. A kormánynak is, az állampolgároknak is, s ezekkel összehangolva, s a saját védelmében a másik félnek is. Nem lenne világos az illetékesek előtt, hogy külföldieknek, nemzetidegeneknek nem lehet többletjogot biztosítani és ezt még országon belül és nemzetközileg is büszkén hirdetni. A szép és elvben helyes politikai jelszavak mögé bújtatott gyakorlati filoszemitizmus, ukránimádat uralkodik.

A történelem tragédiák sorozatával bizonyította, semmi jó nem jön ki abból egyik félnek sem, ha a zsidók lehetnek magyarellenesek, de a magyarok nem lehetnek zsidóellenesek. Legutóbb egy államtitkár ezredszer megerősítette: ''A magyar kormány zéró toleranciát tanúsít az antiszemitizmussal szemben.'' Holott politikai ábécé: magyar kormánynak a magyarellenességgel szemben kell zéró toleranciát tanúsítania! Nem egy másik nép védelmére választották. Ha valami szüli az antiszemitizmust, akkor ez a fordított eljárás az. Ilyesmit még a szövetségi rendszerünk sem követel meg, sőt immár az EU is kifogásolja a filoszemitizmust, amit az alapjaiban helyes külpolitikánk érthetetlenül tanúsít minden adandó alkalommal, de azon túl is. Milyen jog illeti meg a hazafiakat a zéró toleranciával összefüggésben állható ukránosítással szemben? Nyíltan, nevén nevezni mindenkit és az ügyeket, megértetni az érintettekkel, hogy Magyarországon csakis a magyar hazafiaknak lehet elsőbbsége, s ha ezt a nemzetidegenek nem tudják elfogadni, távozzanak. Külpolitikánk pedig ellenezze, minden eszközzel akadályozza a tervbe vett mesterséges közép-európai második Izrael kialakítását. A problémakör mindenki érdekét figyelembe vevő megközelítésének elősegítésére idézzük Szabó Dezső irányelvként elfogadandó meglátását. „Olyan életrendszert kell teremteni, mely lehetetlenné teszi a magyarság mindenféle kizsákmányolását. Nem a zsidó érdek, zsidó szellem hódítása ellen kell külön ügyességeket kiécázni. Az intézményes biztosítékok olyan sorát kell megteremteni: mely minden idegen érdek, minden idegen szellem hódítását a magyarság ellen csírájában megfojtja, s minden magyar polgár lelkét beformálja a magyar nyelv, magyar kultúra, az organikus magyar célok nagy emberi egységébe.” Mindehhez nekünk is tudnunk kell, mi folyik mind a színfalak előtt, mind mögötte; ragaszkodjunk ehhez, követeljük ki, mert a konkrét tudás ad biztonságot és védi meg a tudatunkat.

A világpolitika elnőiesítése

Annak okán lehet ilyetén fogalmazni, hogy érzékelhetően mesterséges elnőiesítéséről van szó, nem pedig veleszületett folyamatról. Ugyanis, a jelen nemzetközi körülmények között, és úgy, ahogy megvalósul, nem válik a politika javára. Mindenekelőtt leszögezendő azonban, hogy a női egyenjogúság megkérdőjelezhetetlen. Önmagában üdvözlendő a tény is, hogy Európában pillanatnyilag több országban nő valamelyik legfelsőbb politikai vezető: Finnország, Észtország, Litvánia, Dánia, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. Ám a háttérhatalom által kiprovokált művi körülmények között, nem a női mivolt a fontos kérdés, hanem hogy személy szerint, felkészültségüket, politikai beállítottságukat nézve, kik ők. Mégis róluk általában a női mivoltukra emlékeztetve szól a hírközlés. A férfi politikusokról sohasem írják, hogy férfiak, mintha csak az lenne a természetes. (Azt hogy államférfiak pedig igencsak ritkán, bár egy szűk félévszázad múltán mostanában tetszéssel hallunk effélét). A természetes folyamatot pártolnunk kell, ámde ésszerűtlen erőltetni nők kinevezését felelős politikai posztokra, méltóságokra pusztán női mivoltuk miatt, mivel az egyrészt pozitív diszkrimináció, másrészt hátrányos megkülönböztetés.

A most lezajlott davosi találkozó indoklás nélkül mégis programpontként szentesítette, hogy szükséges a női vezetők létszámának emelése úgy a politikai porondon, mint a gazdaságban. Nem véletlenül, megvannak a maga okai. Többek között az, hogy sok országban a WEF Fiatal Globális Vezetők tanfolyamát elvégzett férfiakat juttatták hatalomra, akiket eleve nem államférfiaknak, hanem hivatalnokoknak, ügyintézőknek neveltek, ezért úgy látják és alakítják a világot, ahogy bebeszélték nekik. (Akad, aki mégis a nemzeti utat választja; kap is érte eleget. De bírja a gyűrődést). Így nagyobb tér jutott az ambiciózus amazonok számára. Ezért vált ez is a háttérhatalom fegyvertárába sorolandó támadóeszközzé. Sokan nem is sejtik ezt, hanem ámuldozva néznek a jelenségre, mint borjú az új kapura.

Bizony egyre szembeszökőbb is mind a nemzeti, mind a világpolitika szenvedélyes, téves, káros ilyenféle elnőiesítése, amiben tehát ugyanannak a háttérhatalomnak a keze van, s ugyanazokat az emberiségellenes célokat követi vele, s követteti velük. Bizonyítja ezt az „eredmény”, ami némi túlzással fogalmazva abban áll, hogy egyesek közülük nem tarják be a komikus-cinikus aranyszabályt, miszerint egy bizonyos szint felett nem süllyedhetnek bizonyos szint alá. Holott az ő esetükben is a történelempolitikai tudat követelménye lenne a fontos, nem a szónoklati magas C kivágása, vagy a meggondolatlan szájhősködés. Márpedig, bárki láthatja, sokszor ez történik. Elevenítsük fel néhányat a megkérdőjelezhetetlen, és sajnos megkérdőjelezetlen példákból.

A legszemléltetőbb példakép a WEF Fiatal Globális Politikusok továbbképzőjén kapott nemzet- és emberellenes, európaellenes, ezen belül kifejezetten németellenes betájolást is túlteljesítő, Németországot nemcsak a futballpályán, hanem a politikában, sőt az életben is letérdepeltető, állampolgársága szerint német Angela Merkel. Ahogy említettük, elismerte, a minszki szerződések csak kísérlet jelentettek arra, hogy esélyt adjanak Kijevnek a megerősödésre! Nem először csapta be Moszkvát, és persze Budapest is.

Avagy Európa megalázását és eltiprását ügyvezető-igazgató, az ipari méretű korrupció-királynő, állampolgársága szerint ugyancsak német, de szellemileg és gyakorlatilag is ukrán színekbe öltöző Ursula von der Leyen, aki Merkel honvédelmi minisztere volt, s aki most az EU-tagállamokat áldozza fel, még csak nem is Ukrajnáért, hanem a jelenlegi ukrajnai zsidó régensekért. (Utódja, Christine Lambrecht honvédelmi miniszter pedig még a mostani német vezető politikusok szerint is hibát hibára halmoz). Leyen aktív résztvevője a háttérhatalom fórumainak, mint a Bilderberg-csoport, a WEF kuratóriumának tagja, az oltásmániás Bill Gates és a WHO-elnök Ghebreyesus barátja.

Ide kapcsolódik, hogy az Európai Parlament megkérte A. Bourlát, a Pfizer Izraelből importált elnökét, nyilatkozzon, vizsgálták-e a koronavírus elleni vakcinájukat arra, véd-e a vírus ellen, megakadályozza-e elkapását és továbbadását. Bourla azonban egyik helyettesét, Janine Small angol hölgyet küldte el, aki közölte, ezt nem vizsgálták, mert gyorsan kellett lépniük. (Karikó Katalintól is hallhattunk effélét. A Pfizer egyik igazgatója, Jordon Walker pedig titokban rögzített felvételen kifecsegte a Pfizer titkos vakcina-kísérleteiről szóló emberellenes mesterkedéseket). Azaz, elismerte, amire a világ késve ráeszmélt, vakcinájuk nem az, aminek beállíttatták az EU-val, a WHO-val és a kormányokkal, amelyek pedig kórusban esküdöztek rá, hanem valami gyanúsan más, ahogy egyre több szakértő ki is mutatja. Újságírók Davosban sarokba szorították Bourlát kérdéseikkel, amelyekre öntelten mindössze, szép napot kívánva válaszolt. Egyértelműbben: nem tudtak kidolgozni védőoltást egy vírusra, amelyet a szappan is megöl. Homályban marad az is, miért kellett gyorsan lépniük? Csak nem azért a 35 milliárd dollárért, amennyiért Leyen, az azóta „eltűnt” sms-ei útján ebből a „vakcinából” vásárolt tőlük az EU nevében? Emiatt több EP-képviselő követeli a lemondását, mert – ahogy egy őt jól ismerő német EP-képviselő jellemezte – „híján van minden erkölcsnek”. A Pfizer másik vezetője is nyilvános meghallgatáson ismerte el, nem védőoltást, hanem kétes, ellenőrizetlen biológiai fegyvert oltottak milliókba COVID19-vakcina néven!

A Pfizer vezetői és munkatársai nem is vették fel az oltást, s ezt nem is titkolják. (Davosba a háttérhatalom képviselővel együtt oltatlanul, sőt igazoltan oltatlan pilótákkal utaztak). Kihagyhatatlan egy másik német állampolgárságú nő: a nyolc osztályt végzett Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter, aki hazudott tanulmányairól, munkahelyéről, plagizált, adót csalt, eltávolíttatott többszáz éves feszületet a münsteri történelmi városháza béketerméből a G7-csúcs-találkozó idejére, s követeli, hogy a világ mondjon le mindenféle szénhidrogénről. S ha ez nem lenne elég, a szavazói arcába vágta, nem érdekli, hogy mit gondolnak a németek, akkor is teljesíteni kell az Ukrajnának tett ígéreteket. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén pedig olyan beismerést tett, amit eddig minden NATO-ország messze elkerült: „Oroszország ellen vívunk háborút, és nem egymás ellen"! Okozott is nem kis megdöbbentést.

Az említett német női politikusok a német nemzet szégyenei, professzionális nemzetközi bűnözők, akik sikerrel valósítják meg az amerikai-zsidó háttérhatalom tervét Németország megszüntetésére. Merkel és Leyen átgázol elveken és lelkeken; önmagukat németnek mondó nemzetgyilkosok, a háttérhatalmi globális elnéptelenítés ügynökei. A kiszabható legsúlyosabb büntetés is könyörületes lenne számukra. Gyalázat, hogy semmi következmény nem hárul rájuk. Ezt minden európai politikus látja, de a mieinken kívül alig akad más, aki akárcsak burkolt nemet mondana nekik.

Követi őket Eva Kaili, az Európai Parlament görög szocialista alelnöke, aki el nem tudja képzelni, hogy kerültek a lakásába sok millió euróval tele táskák, fogalma sem volt, hogy korrupció folyik, így most kénytelen luxusbörtönben tölteni napjait. Csatlakozik hozzájuk az Oroszországot az atomháborút kirobbantó piros gomb megnyomásával fenyegető brit Liz Truss, akinek még a lelkiismeretlenül, kegyetlenül folytatott gyarmati és világháborúkon meggazdagodott képmutató angol arisztokraták is csak pár hétig engedték meg, hogy bitorolja a miniszterelnöki posztot, mert a világtudat és a világpolitika beindulóban lévő fejlődési irányát érzékelve, immár a saját létüket féltették tőle. Megrémültek, hogy Truss nincs tudatában, az ember csak a politikában halhat meg tucatszor is, de az atomháborúban csak egyszer. Kételyek mardoshatták őket amiatt is, hogy Truss, egy perccel az Északi áramlat gázvezetékek háborús okkal felérő felrobbantása után, sms-ben jelentette Blinken amerikai külügyminiszternek: „Elvégeztetett!” A „bulizz, ne háborúzz” jelszavát a világsajtó szórakozására aktívan gyakorló Sanna Marin finn miniszterelnöknő pedig a davosi találkozón kifejtette, a háború nem végződhet másként, csak ukrán győzelemmel, Nyugatnak nincs más választása, azaz a saját létét is kockáztatnia kell. Még nem sorolható ide a választási kampányában a migráns áradattal és más ésszerűtlenségekkel szembefordult olasz Giorgia Meloni, bár Izrael és Zelenszkij, az EU-ban pedig a jelenlegi Néppárt mellett kötelezgeti el magát, kacérkodva az ígéreteitől elállás gondolatával.

Az USA-ban is bőven akad meghökkentő, színes és színtelen példa hasonló dőre tüneményekre: alelnök, házelnök, szóvivők, a Nemzeti Hír- szerzés igazgatója és mások. Ez utóbbi hölgy, Avril Haines, másodikként már meg is jósolta (az első Zelenszkij volt), hogy az ukrajnai konfliktus ukrán győzelemmel zárul. Felidézhetjük Budapesttől Washingtonig az ukrán ellendiplomata nagykövetnők modortalan megnyilvánulásait, amelyek – szerencsére – kaptak elítélő hazai és nemzetközi visszhangot. Alig marad el tőlük a világot bódító, s ezen meggazdagodott svéd Gréta Thunberg szellemi klimaxos svéd csitri, akit a háttérhatalom valamennyi fóruma a keblére ölelt. Közismert, de el ne feledkezzünk a nálunk meg-megjelenő, kérészéletű, trágársággal és agyalágyultsággal kábán tüntető ellenzéki tizenéves fruskákról, akik nem is értik, amit a háttérhatalom ügynökei a szájukba adnak, de világgá ordítják. Akárcsak a Brüsszelben mesés fizetésükkel világukat élő ellenzéki képviselőnők, akik magyar állampolgárok, de nemzetidegenként Magyarország ellen dolgoznak. Köztük van az ellenzéki árnyékkormány miniszterelnöknője, akinek árnyékszékfoglalóját máig izgatottan, de hiába várja a sajtó.

Szerencsénkre, ellenpéldára is sorakoznak jelöltek, Dúró Dóra a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke és néhány jobboldali politikusnő is bátran és sikerrel vívja harcát itthon is és az EU-ban is. Nem öröm megjegyezni, hogy ezen az oldalon állók között is akadnak felkarolt, túlfuttatott hölgyek, akik, sajnálatunkra, meg-megbicsaklanak. Egyikük közámulatunkra, tiltakozik a Szovjetunió visszaállítása ellen: „örökre nemet mondunk a Szovjetunió visszaállítását célzó minden törekvésre”, ismételgeti itthon és külföldön. Nem tudni, honnan szedte e szándékot, amiről talán még maga Putyin sem tud. Egyébiránt semmi köze hozzá, hogy más népek milyen államformát választanak, de ilyesmivel oroszellenességre ingerli a magyarságot. Nem győzi elítélni Oroszországot „az Ukrajna elleni védhetetlen és megmagyarázhatatlan” agressziójáért. Betetézi mindezt, hogy Magyarország elnöke minőségében Zelenszkijhez is elzarándokolt, s ő előtte bizonygatta, hogy "Vlagyimir Putyin felelőssége ezért a háborúért kristálytiszta. … Magyarország és Ukrajna szomszédok, a szomszédunk számíthat a segítségünkre, és ez így is marad”. Előző pozitív sikereit ismerve, mindez fájó, hiszen a poszton, amelyet most betölt, az itt kifejtetteken túl minden jelentősebb információ, feltétel adva van annak ismeretéhez, hogy a sajnálatos fejleményekért nem Putyin felelős, hanem az amerikai-zsidó háttérhatalom, aminek az elhallgatása nem növeli a tekintélyét.