Honfitáraim, Embertársaim! Eszméljetek fel, immáron egy évezrede fizikai, s szellemi terrorral ránk erőltetett téveszmének; a zsidó kereszténységnek lélekölő, szellemi sötétséget eredményező, családjainkat, s a nemzetünket szétbomlasztó hatása alól! Mostanra már csaknem teljesen kiölték belőlünk azt a szellemi tudást, melyet Isten a Tudás Fájához az Égi Kos által vezetve adományozott az első emberpárnak, ős szüleinknek. Így szólt: mindaddig egyetek e fa gyümölcséből, ameddig kellő tudásra nem tesztek szert a munkával termelt javaitok előállításához, valamint az ember társaitokkal felebaráti szeretetben élés elsajátításához kell.
A magyarokat, a tudás népét, írások tanúsága szerint NIMRÓDTÓL és TÜNDÉR ILONÁTÓL, ős szüleinktől származtatják. Bennünket ez az Istentől kapott szellemi tudás egész földünk szellemi kultúrájának tanítójává, és erős hatalmas nemzetté tett. Istenhitünket, Sumer szellemi kultúránkat,a történelem viharaitól is megvédve egészen az istváni, végzetes államalapításig híven megőriztük. Mostanra azonban szembesülni kényszerülünk a valósággal; a ránk kényszerített másik Istenhez hiába imádkozunk, nem segít a békességhez, szeretethez jutás lehetőségének eléréséhez. Elhagytuk Ősi hitünket, Jézus hitünket. Egy idegen Isten, a Mammon /pénz/ imádatának görcsös igyekezetében egymásnak estünk. Ember, embernek farkasává lettünk, családjaink szétesnek, nemzetünk a végromlás állapotába került.
Eszméljetek Embertársaim! Levelem szellemi üzenetének gondolatmenetét követve, térjünk vissza ősi hitünkre! Legyünk ismét felebarátok. Jézus, a Magyarok Istene, szeret bennünket. Ha visszafogadjuk lelkünkbe, megvéd bennünket a végromlástól!
                                                   Bárándy István
                                                lelki segítő, pontifex 

Fohász nemzetem és az emberiség szellemi újraébredéséért.
„Talpra Magyar, hí a haza!
 Itt az idő, most, vagy soha!”
                                Petőfi Sándor Istentudatú magyar költő                
                                                                                                                          (Aki hallja adja át)

Eszméljetek Honfitársaim! Ébredjetek szellemi öntudatotokra az immár ezer éve ránk kényszerített szellemi sötétségünkből!
A római pápa a hetvenes években nyilvánosságra hozott enciklikájában visszavonta a másvallásúakra eddig használt megbélyegző POGÁNY, azaz HITETLEN kifejezést, és ezzel egy időben elindította a másvallásokhoz közeledő, összefogást szándékozó ökönoméné mozgalmat is.
E korszakalkotó pápai nyilatkozatra nem igen figyelt fel a világ, s a magyar sajtó sem, pedig ez az esemény igazán megérdemelt volna egy misét!
 A magyar nép számára különösen nagy jelentőséggel bír ez a bejelentés! Ezzel ugyanis oka fogyottá vált a kereszténység ügybuzgalma, hogy Árpád népét a saját Istenük oltalmába helyezzék! Mert hogy a pápa által utólag elismert módon ők már régtől fogva Istenhívő magyarok voltak. Ráadásul olyannyira tudatosak, hogy akkor is megtartották hitüket, amikor István királyi dekrétumában fővesztés terhe mellett megtiltotta az ősi hit gyakorlását, a magyar nyelven rovásírásos használatát, az (élet)vize, a fák a természet tiszteletét, imádatát!

 Nyilvánvaló, hogy jól tudhatták mihez ragaszkodnak, mert a családok és a nemzet élén is szellemileg megvalósult, napszerepű férfiak voltak. Napvallásúnak is nevezték a magyarokat!
Mert a teremtés rendjét ismerő és a hétköznapjaikban is a szerint élő magyarság az Isten szeretetében megtartó morális erőt lelkében átélve megtapasztalta! Ennek következtében testvéri szeretetben élt egymás mellett a magyarságot kitevő Hun népszövetség sok-sok törzse! S ők az Árpád házi papkirályok vezetése alatt egységes összetartó nemzetet alkottak.

A Kárpát medencébe visszatérve az ott rekedt avaroknak mondott magyarokkal összefogva, visszafoglalták a Duna vonalától a nyugati gyepűkig a Német Római birodalom csapatai által megszállva tartott országrészünket.
Joggal feltételezhető, hogy a teremtés rendje szerint élő Jézushitű magyarságnak, akiknek a mondakincsükben is megtalálható a napkorongot csőrében a csodaszarvas agancsába belehelyező turulmadár története, és ilyen szobrokat Atilla hun királyunk hatalmas országának területének több pontján is feltártak, s a Turulmadár a Sumér hitvilágból eredően a fényhozót, a világ világosságát a világ összes népeinek elhozó Jézus Krisztust jelentette, körülbelül úgy hiányzott Szt István királyunk jézusi könyörületességűnek egyáltalán nem nevezhető térítő szándéka, mint az üveges Tóthnak a hanyatt esés!
   Ezért aztán nem igen csábította őket az ismeretlen Isten! S mivel Szt. királyunk nem beszélt a levegőbe, a kínhalált, megvakíttatást, felnégyeltetést, megégetést vállalva a lakosság egyharmada inkább meghalt, semhogy az ismeretlen hitre térjen!
   Az eddigiekből kikövetkeztethető, hogy mi annak a 2/3-ad résznyi életben hagyott eleinknek a kései leszármazottjai vagyunk, akiket a végzetesnek joggal nevezhető állam alapítással gyarmati sorsba és szellemi sötétségbe kényszerítették ! Ezer év alatt szépen visszasüllyedtünk arra a morális mélypontra, melyet a bennünket megtérítő akkori kereszténység képviselt!

   Eleinket az akkori Európában egyedülálló módon azok a mágus-pap-Árpádházi királyok vezették, akiket a népük saját soraiból a legmagasabb szellemi tudás alapján választott magának! Csak nekünk volt írásban foglalt alkotmányunk, a teremtés rendjét, szakralitást szimbolikájában megszerkesztve ábrázoló szent koronánk, a Sumer kultúrából magunkkal hozott egyistenhitünk, ragozott képi nyelvünk, gazdag mondakincsünk, s a köznép soraiban is ismert és alkalmazott rovásírásunk! Csak mi viseltünk a kacagányunk alatt alsóneműt is, csak mi ismertük az élelmiszer tartósítás mai színvonalát is elérő tejtermékek és húsok porításának technológiáját. Csak nekünk volt fejlett kovácsiparunk, amely többek között a hun lovas hadsereg fegyverzetét is előállította. Mi használtuk egyedül a kengyelt, melybe beleállva a hun vitéz alapos kiképzés után felkészítve lovasroham közepette is képessé vált előre, vagy akár hátrafelé célozva is a vezéreinek utasításait követve pontos nyíllövéseket akár távolabbi célpontokra is leadni. Csak nekünk volt olyan haditaktikánk, mely a könnyűlovasságunk mozgékonyságára alapozva, a túlerőben lévő, de nehézkesen mozgó páncélos seregeket le tudta győzni.

   Ily módon az őshazába másodszor visszatérő eleink kizavarták a Duna vonaláig megszállt területükről a betolakodó keresztényeket. A vissza-település logisztikai feladatainak sikeres végrehajtása után később arra is volt figyelmük, hogy utána nézzenek az országuk vagyonát képező húsz társzekérrel széthordott aranykincs sorsának is. A latinul írt krónikákban ez a több tonnányi kincslelet a bizánci császár ajándékaként lett feltüntetve. Mivel ezt az információt latinul, s időbeliségét tekintve csak jóval a kalandozások megkezdése után vetették papírra, a kincseik sorsa után tudakozó magyar vitézeink figyelmét a kitűzött feladattól elterelni nem tudta. Meg hát az államvagyont nem csak az arany értéke, hanem leginkább az aranytárgyakon az ötvösművészetünk mívessége által megjelenített sumer kultúra gyökereiből táplálkozó egyistenhitünket, jézushitünket, a kerecsensólymot, a világ világosságát, a napot csőrében tartó turulmadarat, mondavilágunk képi megjelenítésének szellemi értéke képezte.
   Így hát az írástudó pedáns eleink kalandozásaik során, az előre összeállított lajstrommal a kezükben célzottan az aranykincseinket kegyelettel őrző várakat-kolostorokat templomokat keresték fel. S erőszakot csak a jogosulatlan tulajdonukhoz ragaszkodók esetében alkalmaztak! Pedagógiai okokból még a kincs tolvajok körmére is vertek! Várakat, kolostorokat fel is gyújtottak! Ne szépítsük a dolgokat. Hiába voltak eleink általában kegyes szívűek! Azon kevesek, akiket ilyen vegzatúra ért, teljes joggal neveztek bennünket barbároknak! A kalandvágyó eleinket hosszú lajstromuk az akkori Európa majd minden népéhez elvezette, és a kéretlen értékőrző tevékenységük miatt adófizetésre is kötelezte őket!

    Akkoriban a római pápa által irányított Német-Római birodalom egymással torzsalkodó kisebb államokból állt! Ahol az írni olvasni nem tudó, erkölcsökkel hadilábon álló és küszködő népességének vívódását látva a pápa szükségét látta annak hogy kivezesse népét a bajból! E miatt rendeletében korlátozta a feleségüket botütésekkel engedelmességre szoktatni szándékozó öntudatos férjek által használható büntetőeszközök méretét.

   Európa akkori népe tehetetlen volt a kincseiket visszaszerző kalandozó magyarokkal szemben. Ezért a magyarok nyilaitól ments meg uram minket-kezdetű ima nagyon szükségessé vált!
   Ennek a megalázó helyzetnek II.Xilveszter pápa zseniális ötlete vetett véget! Vajkot, a későbbi István királyt egy szépséges német, keresztény feleséggel ajándékozta meg a „két nép közti barátságos viszony elősegítésének szándékával”. A gyengeakaratú Istvánt felesége hatalomvágya irányította kezdettől fogva. A feleség kíséretében országunkba beözönlő keresztény papok és katonák István szemeláttára meggyilkolták a sebesülése miatt otthonában lábadozó, Istvánt, feleségét és papi kíséretét fogadni készülő fegyvertelen Koppányt, majd e gyilkosságért István fiát számon kérni akaró és ezért maga elé rendelő Géza fejedelem  apját is!
   Ily módon István a trón „jogos” várományosává lépett elő! S a pápától kapott vaskoronával és adományozó levéllel országunk királyává lett koronázva!
   A római pápa Istvánnak az eleddig szabad országot, s népét egy kegyes gesztussal az ő most már pápai fennhatósággá tett birodalmának királyává tette, s mellékelt hozzá egy vaskoronát is. S innentől kezdve fellélegezhetett a magyarok nyilaitól riadozó kincstolvajlásukért eddig nekünk adózó Európa népessége. Merthogy az országunk területének négyötödén a mai megyerendszerhez hasonlóan 10 püspökség kezdett uralkodni, az ott rekedt magyarságot meg fővesztés terhe mellett kötelezték a püspökségekhez tartozó szolgai munkák elvégzésére, no meg az új hit felvételére. A történet innen már ismert.

 Mi pedig elmondhatjuk, hogy eleink dicső tanúként (áldozatként) jelen lehettek a modern materializmus alapjainak lerakásánál. Merthogy Isten földi helytartója egy tál lencsével (vaskoronával) materializált népének egy gyarmatbirodalmat, s egyúttal szellemi sötétségbe, szolgasorsba sanyarította az életben hagyott lakosságot.

   S hogy miért szent mégis a mi István királyunk ennyi alantas emberi tulajdonsága mellett is? Talán azért, mert a végzetes államalapítás programjának megkezdése előtt mindenki tudta eleinkről hogy Istenhívők vagyunk! A pápa meg jó stratégaként azzal is tisztába lehetett, hogy bennünket csak úgy tud gyarmatosítani, ha kigyomlálja belőlünk azt a morális erőt, hitünket, mely addig összetartott bennünket.

   Talán általatok is ismert a rómaiaknak tulajdonított mondás: cél szentesíti az eszközt!   
A pápa nyilván ismerhette, mert római volt! Nem kellett messzire mennie egy kis bölcsességért! Ezért István királyunk véres kezét, később bearanyozott jobbját cakk-um-pakk emberestől együtt szentnek nyilvánította! Tette ezt a kijelentést csak úgy nekünk legyen mondva alapon, mert az egyházjog alapján István királyunk szentté avatására a mai napig nem került még sor!

   Úgy gondolom, nekünk nem dolgunk a pápával vitatkozni, mert ő volt ott, nem mi! Rómából ő (táv)irányította gyenge kezű uralkodónkat, hogy a keze kellő módon véres lehessen!
    Nekünk meg, a folyamatos gyarmatosítás által zsebkendőnyire összezsugorított Magyar- országon élőknek, eleink kései utódainak, lehetőségünk van eldönteni, hogy római felfogásban tapsikoljunk-e továbbra is Aug. 20-án a nemzet hóhérjának rendezett állami ünnepségeken! Én mindenesetre már múlt évben áthelyeztem névnapomat a vértanú Szt. István napjára, karácsony idejére!

   Be kell ismernem azt is, hogy megértem a történelemcsinálást annak idején latin nyelven megkezdők napjainkban serénykedő utódainak közömbösségét, akiknek úgymond a szemük sem rebbent a pápa korszakalkotó bejelentésére! Már-minthogy a másvallásúak innentől kezdve mégse POGÁNYOK. Mi, a gyarmatosításunkat szellemi sötétségünk miatt máig folyamatosasan egzodusunkkal megszenvedő magyarság, és a környező világ is úgy tudja, hogy nekünk a hitetlenségünk miatt nyújtott (véres)segédkezet a keresztény világ. Nem kéne hát a régi dolgokat bolygatni. Meg hát a római jog szerint a törvényeknek visszamenőleges hatálya nincsen. Ezen felül a térítés indokai között annak idején a pogányságunk megbélyegző gondolata fel sem merült. Tudták hogy erős hittel rendelkezünk, mely akadályát képezte a más hitre térítésnek. Jótékonykodásuk magyarázatául a latin krónikások a pogányság címkéjét csak jó kétszáz évvel később aggatták ránk. Addig ugyanis nem kellet indokolni senki előtt térítő buzgalmukat.

   A pápa az addig egymással acsarkodó európai államokat a közös ellenségkép vizionálásával a magyarság pusztítására való felszólításával terelte egybe. Ennek a projektnek arch poetikáját  
Az „ANNALIUM BORIORUM” írja le, Lajos német király rendeleteként a honfoglalás zárókövének nevezhető „pozsonyi csata” megindulásakor, 907-ben:
 „Ludovicus Rex Germaniae, atque Boiorum….Anasiburgium…se confert….anno nongentessimo super septimum. Ibi decretum….UGROS BOIARIAE REGNO ELIMINADOS ESSE.”
   Vagyis:    „ A     MAGYAROKAT      KI      KELL     IRTANI .”
S a kereszténység lelkületéhez jól illett a kitűzött cél. Ez abból is látszik, hogy azonosultak vele. Jó ideig nem volt szükség kódolni a gyilkolásra buzdító jelszavakat! Isten nevében, szent hevülettel, közös erővel nekünk támadtak. Akkoriban nem volt szükség véka alá rejteni igaz szándékukat: megszabadulni a határait védelmező elrablott kincseit visszaszerző kellemetlenkedő szomszédtól. Egyértelművé vált a helyzet, mindenki egyet akart!
   S a cél szentesíti az eszközt! Így tehát a felfegyverkezett egyházi előkelőségek zászlai alá felsorakozott keresztény Európa, Isten nevében igazságot szolgáltatatva belefogott a magyarság pusztításának mai napig azonos koncepcióval jól működtetett projektjébe!

   A történelem csinálóknak csak később jutott eszébe, hogy igazítani kéne valamit az igazságon. Mert ahogy haladt előre időben a világ, úgy fogyott az igazmondók, nyílt színre lépni merők tábora! S ezeknek mégsem mondhatták, hogy cél szentesíti az eszközt! Így aztán pogányok lettünk, és az ő korrekt felfogásuk szerint örökké azok is maradunk, akiktől a pápa megszabadította a galamblelkületű kereszténységet!

   Kénytelen vagyok beismerni, hogy nekem, s a velem azonos szellemi együgyűségre kárhoztatottaknak is lenne mit tanulnunk a kereszténység következetes, tudatos egyházpolitikájából. Elég csak arra gondolnunk, hogy az emberiség leggonoszabb emberi bűntényét elkövető, feszítsd meg-t kiáltók világi hatalmukat féltve kín halálra ítélték az ártatlan Jézus Krisztust! Pedig ő úgy hirdette magát, hogy „az én királyságom nem e világból való” Majd ezután belekezdtek Jézus apostolainak, tanítványainak, kereszténnyé lett követőinek üldözésébe s megsemmisítésébe! E tisztogató hadműveletnek számító, kínvallatásokkal, máglya halállal, keresztre feszítésekkel, Jézus evangéliumi tanításait tartalmazó írások megsemmisítését, tartalmazó projektet a Saul rabbi titkos ügynök vezette kommandós csapat hajtotta végre.

   Egy bizonyos idő elteltével, Saul rabbi rájött, hogy ő, és csapata tökéletes munkát végeztek. E felismerést a damaszkuszi úton megigazulás követte, valamint az a kényszerképzet, hogy rabló(gyilkos)-ból lesz a legjobb pandúr! E gondolatok mentén haladva, mint a kereszténységet, s kínjait első kézből legjobban megismerő személy, nagy fába vágta fejszéjét. Korábbi munkatársainak a tapasztalataira is támaszkodva össze állították az új helyzethez igazodó egyház ideológiájukat a Bibliát. S e szellemi munka révén, logikával szinte alig követhető módon az újonnan alakult judeó keresztény egyház fejévé, és első szentjévé, Pál néven átváltozott!

 A bibliát szellemi tudatosság szempontjai szerint tanulmányozó olvasónak olvasás közben kialakulhatnak némi kételyei, mert talán nem tudja felfogni az ószövetség borzalmaira hivatkozó újszövetséget, mint egységes eszmei művet.

 Egy fontos üzenet azonban kiérződik belőle: ennek lényege, hogy a judeó kereszténység nagy szolgálatot tett a világnak. Ők működtek közre, hogy Jézusból megváltó lehessen!
S hogy ennek érdekében bestiális kegyetlenséggel, kínzásokkal keresztre feszítettek egy ártatlan embert? Na és, valamit valamiért! Cél szentesíti az eszközt! No meg a világnak nyilván ennyi bűne lehetett, ha Jézus szükségesnek látta, hogy olyannyira szenvedjen a kereszten! Merthogy ö az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit! S az ószövetség igéje szerint a bűneinktől megszabadulásunk végett áldozatot kell hozni. S aki beleásta magát az ószövetség szívderítő olvasmányélményt nem nyújtó élményanyagába, el kell fogadnia, hogy így igaz: a haragvó Isten megbékítésére, akár emberáldozat formájában is a találékony Ábrahám nemzetsége számtalan módját kínálja a szellemi tudásra szomjazónak.
Figyelemreméltó szempont az a szellemi bűvészmutatvány is, ahogy a lebutított utókorral elhitetik, hogy nekünk tesznek jót gonosz cselekedeteikkel! Mint például a megváltógyártást, a pusztítsd a magyart, az erőszakos térítésekkel támogatott gyarmatosítást, keresztes hadjáratokat, a fogat fogért elvét, a cél szentesíti az eszköz elvét, a profitorientáltság érdekeinek alárendelt-természet erőit leigázni szándékozó, föld kincseit, és az emberiséget is egyaránt pusztító, s ezért életellenes globalizációt.

    Mindezeket a kiválasztott nép, Isten földi helytartója által irányítva, az emberiség érdekében és Isten akaratából teszi.
   Nekünk, jóhiszeműséggel megáldott embereknek azért a judeó kereszténység 2000 éves történetében felsejlik az a titokzatossággal átszőtt kalmárszellem, a valamit valamiért elv, ami a legszebben feldíszített menyasszony látványát is el tudja rondítani.

   Gondoljunk csupán arra az elszomorító tényre, hogy ahova a kereszténység betette a lábát, jószerivel mostanra az egész világon vállság van! S hogy lángokban áll az egész világ!? Az csak a véletlen műve lehet, s lehet hogy maga jóisten akarta, hogy így legyen!
 No meg a jóhiszeműségnek is vannak határai, amikor azt látjuk, hogy az „emberiség érdekében” elkövetett nyilvánvaló bűntetteket erényekké varázsolják! S ennek érdekében az összes korabeli forrásmunkát, adatközlőt eltüntetnek, likvidálnak!

   Ily módon eltüntették Jézus evangéliumi tanításairól az újszövetségéből fellelhető dokumentumokat, a hatvanas években véletlenül felszínre bukkant és megtalált un. Gnosztikus tanokat tartalmazó írásokat, a holttengeri tekercseket, mely Jézus tanításainak korhű dokumentumai, 80 évre titkosították az egyházi morálra őrködő zord cenzorok. Mit akarhattak előlünk eltitkolni? Jézus Új szövetsége a sumerok által ismert un. Fokos szövetség kiegészítését tartalmazza. Mit jelent a fokos szövetség: Isten ajánlását az emberiségnek: Azt, hogy a fokossal (csákánnyal) szorgoskodva dolgozzanak meg a mindennapjaik megélhetéséhez szükséges anyagi javakért, és mindezt úgy, hogy ne akadályozzák felebarátjukat a saját anyagi szükségleteik megteremtésében. S mit tanít Jézus az evangéliumaiban? Azt a tudást, ami a szeretetben élés eléréséhez kell. Szocializációt, a békében egymás mellett élés egyetlen módját; az önzetlen szeretet megélésének lehetőségét!

Ez egyben a Jézusi küldetés, a megváltás legfontosabb üzenete: bennünk, Isten teremtményeiben a szeretet mellett a szeretethiányosság alantas érzés formái is megtalálhatók. Ezektől a vétkektől, Jézus megváltó üzenete szerint mindenki önmaga tisztulhat meg, ha szellemi öntudatára ébred a teremtés rendjének megismerése által. Valamint nemi szerepének tudatos felvállalása által. Hol élhettek Jézus evangéliuma szerint, ha tanításait a judeó kereszténység kellő dokumentumok híján nem taníthatta? Hát Atilla hun fejedelem hatalmas birodalmában, aki a jézushit védelmezőjeként az Isten ostora címet érdemelte ki a vele szembenálló judeó kereszténységtől! S természetesen a sumerok, a Pártus Hun birodalomban élő magyarság, ahová Jézus is leszületett, Kaukázus térségében,ahova üldözőik ellen a pártusok menekültek, Bizánci kereszténység, valamint a hazájába másodszor visszatelepült Árpád népe egészen az Istváni végzetes államalapításig.

   A térítők tudatosságára kitűnő bizonyíték az is, hogy István király dekrétumában betiltatta az ősi hit gyakorlását,összegyűjtette és elégetette a szent iratokat, betiltatta a magyar nyelven írást, ősi hithez ragaszkodókat, máguspapokat, gyógyító füves asszonyokat,(boszorkányokat) regölőket meg kínozták, megégették, megölték, ördögöt űztek! Alapos módszerességgel minden tudást kiöltek a keresztény kultúra terjesztői a sumer kultúra továbbvivőiből!

   A sumer kultúrán azoknak az ismereteknek az összességét kell értenünk, Melyet 6ooo ével ezelőtt Isten adott az emberi kultúra letéteményeseivé váló sumer nép kezébe. Az egyistenhit, Astarté vagy Istenanya tisztelete, Fényhozó turulmadár, Napvallás hitet gyakorló nép maihoz hasonló csillagászati, matemetikai ismeretekkel rendelkeztek, s nagy hatótávolságú távcsövek nélkül is kiszámították például évre, napra pontosan, s 4000 évvel korábban Jézus testet öltésének idejét. Rovásírással, a magyarhoz hasonló képi kifejezőkészségű gazdag nyelvvel rendelkeztek. E miatt nagy lett a tét.

   Mert az információ = hatalom! S egyáltalán nem mindegy, hogy kinek az információja teszi hatalmassá, s kinek a népét. Ezért aztán innentől fogva jobb híján latinul tudó papok írták a magyar történelmet is.

   A ma embere magas természettudományos ismereteivel a tarsolyában nem igen foglalkozik szellemlény voltával. S ha már van egy pápa, van egy biblia, vannak hirdetői, kik történelmi adatokra hivatkozva bizonygatják egyedülvaló alkalmasságukat Isten igéjének hirdetésére, és ott van Isten-báránya, aki elveszi a világ bűneit, meg lehet nyugodva. Neki nincs más dolga, csak templomba járni, húsvét táján meghallgatni a Pápa világ népeihez intézett orvi et urbi békét és szeretetet hirdető jó szándékú szavait.

   Csak hát e biztatásnak nem túl nagy a foganatja. Az ember-az embernek farkasa, békétlenkedő szeretethiányos lelkivilágú emberiség nemigen tud mit kezdeni e barátságos felszólítással. S a biblia évének kikiáltott 2008-as esztendő sem lendített sokat a dolgokon. Hacsak pozitív eredménynek nem vesszük azt a bejelenést, hogy a 2008-as év adventi időszakában a magyarság 20%-al több karácsonyi ajándékot vásárolt hitelből a tavalyig csúcsnak tartott nagyarányú ajándékcélú költekezéséhez képest.

   Kérdés csak az, hogy az ajándékok értékének és mennyiségének fokozásával növekszik-e a szeretet mértéke családjainkban? Matériával jobbíthatunk-e szeretethiányos lelkiállapotunkon? Nekem úgy tűnik, ez látványosan, s meggyőző módon nem sikerült az elmúlt 2008-as évben sem!
   A szeretethiányban, morális, érzelmi válságban szenvedő, létbizonytalanságba kényszerítettségük folytán félelemben tartott emberiség látványa jogos büszkeséggel tölthetné el Saul rabbit és menedzsmentjét (ha élnének), mert tökéletes projektet futtatnak le a világ népeinek elsötétített szellemén!

    Elbutítottságunk miatt eszünkbe sem jut, hogy a szeretethiányosságunk önzést jelent. S ez miatt a tízparancsolatban felsorolt vétkeket, Mózes nekünk a bűnöktől eltiltaní akaró segítő szándéka ellenére, életünk során előbb utóbb mind elkövetjűk. Mert a sorsunk életcéljaink megvalósításának útjába olyan leküzdhetetlen akadályokat gördített, melyek leküzdéséhez olyan megoldásokat kell igénybe venni, melybe Mózesnek címzett, nekünk most az egyszer szemet húnyást igénylő fohásza is beletartozik. Mert a cél szentesíti az eszközt.
   Tesszük ezt azzal a biztos tudattal, hogy van valaki, aki a lelkünkön helyettünk dolgozik; az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit! S ha mi mégis bűnösökké válunk, szenvedünk sanyarú sorsunkért, elveszítjük családunkat, egészségünket, nem találjuk meg békénket, helyünket e nagyvilágban, a mi bárányunk egy kettőre bűnbakká változik az elsötétítéstől vakká tett szemünkben.
   A Judeó projekt gáláns ötlete, hogy az Isten báránya mellé, + szolgáltatásként egy bűnbakot is adott nekünk ajándékba! És mi boldogan élünk vele. S ezzel sorsunk irányítását már ki is engedtük a kezünkből. Minden gondunkért, bajunkért más tehet, főleg az, akiben legjobban bíztunk. Hogy elvégzi helyettünk a kényelmetlennek tűnő emberi feladatainkat, mint az egyenességet, tisztességet, az igazmondást, önzetlenséget, erényességet. Helyreállítja érzelmi válságunk miatt szétszakadt családunk, országunk egységét, stb.

   S miközben ezek a csodák sorra megtörténnek velünk, mi a (szellemileg) elkényelmesedett emberiség tovább szunyókálhatunk. Amíg ön alszik, a Darmol (hashjtótószer) dolgozik analógiájából kiindulva! Az emberiség kiskapukat keresgélő felfogása, ezt nyugodtan kijelenthetjűk magunkról, azt igazolja, hogy lelkünk mélyéig átéljük és azonosulunk a judeó keresztény anyaszentegyház szellemiségével! Kiérdemeltük a belénk helyezett bizalmukat!
 A szellemi hátramenetbe kapcsolt, Istentudatától egyre gyorsabban távolodó emberiség látványa ezidáig még nem billentette ki az egyházfőt, és csapatát stoikus nyugalmából.
   Mert bizony szemmel látható, hogy a lelkiállapotunkért felelős egyház két lábon álló korszerű intézmény; nem esik kétségbe a lelki ínségét tébolyult vásárlási lázba fojtó emberiség látványától. Mert amit elvesztett a réven, visszanyeri a vámon!

    Nekünk azonban a szellemi sötétségbe kényszerítettségünk folytán szeretetínségünket a materializmus által felkínált pótszerekkel pótolni vágyó embereknek sovány vigasz az, hogy az elesettség, és kiszolgáltatottság vámszedői, melléküzletágukban megszerzett siker élményeikkel pótolják a főtevékenységükben nyilvánvalóvá vált kudarcukat.
   S ha körbetekintünk családunkban, országunkban és a nagyvilágon egyaránt fellelhető szeretetlenségre, melynek jellemzője az egymásnak fordított családtagok, szakmák, társadalmi rétegek, s országok egymás iránti intoleráns gyűlölködő magatartása, ahol nemcsak a kimondott szónak hanem a leírtaknak sincsen hitele, ahol a tisztességtelen emberek megmaradhatnak vezető pozicióikban, mert alantas cselekedeteiket egy kis rafinériával az elbutított emberek szemében erényekké lehet változatni—ezt a helyzetet nyugodtan a pokollal lehet rokonítani!
   S ily módon nagyon igaz az a mondás, hogy a pokol kapujához vezető út jó szándékkal van kikövezve. Mivel az egyházfők derék igyekezetéből a jó tanácsokon kívül egyéb segítségre eddig nem futotta, most már elég jól körvonalazódott, hogy ez mire volt elég!
   Mivel ez az állapot, hogy a szeretethez-jutáshoz a két lábon álló egyház dogmáin keresztül nem nyújt segítséget, régtől fogva így van, s a tendenciát nézve évről évre ez a helyzet egyre pokolibbá válik, nem kéne már túl sokáig ölbetett kézzel csodára várnunk.

   Fogadjuk meg hát az egyházfő évről-évre elhangzó szeretetre buzdító szavait, s magunk vegyük kezünkbe sorsunkat. Mert könnyen lehetséges, hogy az önmegismerés útján elindulva (szellemi újraébredés) példámat követve több szeretethez juthattok, mint a lelkipásztorságban eddig csak járatlanságukról számot adó, egyházi státuszú hivatalnokok eddigi ügybuzgalma segítségével juthattatok!

 Tehát gondolkozzunk együtt: mit tudunk ISTENRŐL? Egy szóval kifejezve: ö a SZERETET. Valamint: SZERETET (ISTEN) NÉLKÜL NINCSEN ÉLET. Ő a VILÁG TEREMTŐJE.
Hogyan juthatunk SZERETETHEZ, (ISTENTUDATHOZ)?