« Ha a zsidóság megmaradása forog kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs »
▐ A cikket, mint véleményt, a new yorki Forward c. zsidó lap közölte, 2008. május 15-én, a szerző Yehezkel Dror, a jeruzsálemi Hebrew University politikai tudományok tanára, akit a cionista állam kitüntetett a ’nemzetvédő’ munkásságáért.
Tagadhatatlan, hogy minden élőlénynél létezik fajvédelem. Az állatoknál ez a legtermészetesebb, mert ösztönszerű. A kis oktalan állat a saját életét képes kockáztatni, hogy a ragadozók ellen megvédje kölykeit. Ugyanez, sajnos nem mindig nyilvánvaló az emberiségnél, de azért a népek nagy része igyekszik megvédeni a sajátját, sőt vannak kirívó esetek, amikor a fajvédelmet túlzásba viszik más népek kárára.
Amennyiben faj-, nemzet-, és hazavédelemre kerül sor, a lehetőség sajnos nem minden népnek adatott meg. Például a magyarság a két világháború idején – «háborús bűnösség» terhe alatt! -- nem gyakorolhatta ezt az alapvető emberi jogot! Jóllehet rettenetes áldozattal megpróbálta, de keserűen meg is fizetett érte.
Mivel az idegengyűlölő professzor cikke elég hosszú, csak a lényeget fordítottam le magyarra, az eredeti angol szöveg címét alább csatolom, és bárki kedvére elolvashatja. Érdemes elolvasni, hogy bizonyos népek – más népekkel ellentétben – mekkora pofátlanságot engednek meg maguknak, ha a saját bőrükről van szó. Magyarul, dióhéjban ennyiről van szó:
„… jogom van élni, és ha neked nem tetszik, hogy ehhez a joghoz foggal-körömmel ragaszkodom, akkor vagy félre állsz az utamból, vagy eltaposlak, mint a férget. Te megsemmisülsz, de én akkor is élni fogok. Takarodj! Létezni akarok! Ezért kitelepítelek és elfoglalom házadat, amit nekem ajándékozott az Isten. Törvények? Mivel létezni akarok, rám nem vonatkoznak!”
▐ Yehezkel Dror, Jeruzsálem -- „Vitathatatlan, hogy mindenegyes zsidó vezetőnek, szervezetnek, közösségnek és magánszemélynek kötelessége biztosítani a zsidó nép létének folytonosságát. De mai a világban, ahol a zsidó állam sorsa hosszútávra bizonytalan, a szükségszerűvé vált fennmaradás témája miatt elkerülhetetlenek a nehéz kérdések. Többek között és legfőképpen: - ha a zsidóság megmaradása forog kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs.
Mondhatnám, hogy a fizikai lét az első és legfontosabb tényező. Mindegy, hogy a társadalom mekkora erkölcsösségre törekszik, ezt a fizikai létnek kell megelőznie. Nyilvánvaló, hogy a zsidó Izrael állam fennmaradását külső és belső veszélyek fenyegetik. Nagyon valószínű, hogy Izrael összeomlása vagy zsidó jellegének elvesztése aláásná az egyetemes zsidó nép létezését. Adva az állam létezését, kevésbé nyilvánvaló, de nem kisebb veszély fenyegeti hosszútávon a diaszpóra fennmaradását is.
Amikor a létezéshez szükséges elemek összeütköznek más értékekkel, akkor a reálpolitikának kell megadni az elsőbbséget. (…) Sajnos, az emberiség történelme cáfolja azt az idealista állítást, miszerint állam, társadalom vagy nép hosszú távú fennmaradásához erkölcsösség szükséges. Adva a 21. század vagy azon túli előrelátható valóságait, kemény választások elkerülhetetlenek, amelyek megkövetelnek sokszor más fontos értékeket. Sajnálatos valóság, hogy a zsidó népnek olyan tragikus választásokkal kell szembe néznie, amelyek által fontos értékeket kell feláldozni. (…)
Mindenesetre, szemben a nehéz határozatokkal, a zsidó nép tartsa magát távol a politikailag helyes álláspontoktól és a gondolat-tompítástól. Amikor Kínáról beszélünk, e nagyhatalommal való jó kapcsolatunk kiépítése érdekében a zsidó nép a saját ütőkártyájával lépjen szembe az erkölcs-gondolkodású hadjáratokkal: Bejing miként változtassa meg a Tibettel szembeni politikáját. És ugyanez áll Törökország esetében is. Maradjunk semlegesek ezen a téren.
Először is szükség van az értékek felülvizsgálatára, hogy irányelveket dolgozzunk ki krízis, illetve súlyos helyzet alkalmára. (…) A zsidó népnek éppolyan természetes joga van a megmaradáshoz, mint bármely más civilizációnak. Másodszor, a nép, amelyet rendszeresen üldöztek az elmult 2000 év alatt, az elosztó igazság értelmében joga van keménynek lenni a saját fennmaradása érdekében, beleértve az erkölcsi jogot, -- kötelessége ölni, vagy ha kell meghalni, ha ez szükséges a létezés biztosításához – még más népek értékeinek áldozata árán is. Ez az érvelés még annál is fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy pár évtizeddel ezelőtt a zsidó nép egyharmadának (sic! -tj) példanélküli tömeggyilkosságát közvetlenül vagy közvetetten támogatta, a civilizált világ nagy része meg se próbálta megállítani. (…)
Izrael az egyetlen demokratikus ország, amelynek létezését ellenséges elemek veszélyeztetik úgy, mint előzőleg, a világ mégegyszer most sem folyamodik ellenintézkedésekhez. Ez indokolja – sőt megköveteli – azokat az intézkedéseket, amelyek más esetekben szükségtelenek, sőt egyenesen erkölcstelenek lennének. (…)” ► Az egész írás itt, angol nyelven: [www.forward.com/articles/13388]
Alább felhoznék néhány idézetet, no nem mintha a professzor úr ezeket figyelembe venné. A professzor úr meglehetősen mellébeszél, és olyan propagandát terjeszt, amely az elmult 60 év alatt csak gyötrelmet, vért, pusztulást és népirtást okozott eredményezett. Cionista fajelméletével nyilván ezt akarja folytatni, sőt amennyire lehetséges még jobban felerősíteni.
*
▐ „Az Amerikai Zsidó Évkönyv /5702/ 1941. 09. 22-től 1942. 09. 22-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphia államban adott ki a ’The Jewish Publication Society of America’ (Amerikai Zsidó Kiadó Társaság). A 666. oldalon közli, hogy «a legnagyobb náci terjeszkedés után egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3, 110, 722 zsidó volt.» Kérdés: hogyan lehetett a 3, 110, 722 zsidóból 6 milliót elpusztítani?
Ezekből a zsidókból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza az Izrael nevű államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különböző népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Jozsué végrehajtott.” [Roger Garaudy, Az Izraeli politikát megalapozó mítoszok.]
▐ Vlagyimir Jabotinsky cionista vezér 1940. áprilisában így nyilatkozott New Yorkban: - “Zsidók millióinak áthozatala a saját hazájukba, majd megmenti az európai zsidóságot a végpusztulástól. Ismétlem: a tömeges kiürítés az egyetlen megoldás a zsidókatasztrófa elkerülésére.” – Ben Hecht, Perfidy, NY 1961. Julian Messner
1936-ban még ezt mondta:
“Nekünk nem célunk Palesztinában népünkből kiválasztottak részére, vagy akár egy kis csoport részére otthont teremteni. Minden erőnket a különböző országokban élő zsidók tömeges és tervszerű elszállítására összpontosítjuk...” (u.o.)
Ne feledjük, hogy a második világháború idején a dúsgazdag európai zsidóság jelentős része nem volt cionista, és nem osztozott Herzl “Zsidó Ország”-ának nagy tervében. A Zsidó Ország megvalósításához tömeges kivándoroltatásra volt szükség, s legalább egy Hitlerre, -- és Herzl szavaival -- “az antiszemitizmusra, mint hajtóerőre”. A tömeges kivándorlást az akkor még maréknyi cionista vezetőség képtelen lett volna egymaga megoldani. Hogy volt-e közös cél Hitler és a cionisták között? Erre itt van két példa:
▐ David Ben-Gurion (1883-1973) a cionista állam, Izrael első miniszterelnöke – akinek többet jelentett egy múzeumi épület, mint a zsidók mentése. A tanár úrnak újra kellene tanulmányozni Izrael véres történelmét, -- hogyan is történt az a bizonyos „zsidómentés”, aminek a hiányáért az egész civilizált világot okolja?
▐ Eliezer Livneh izraeli író - „Ha mi a fő feladatunkat abban láttuk volna, hogy megmentsük a lehető legtöbb zsidót, akkor együtt kellett volna működnünk a partizánokkal. Partizánbázisok voltak Lengyelországban, Litvániában és később Szlovákiában. Ha a mi fő célunk az lett volna, hogy megakadályozzuk a likvidálást és kapcsolatot teremtsünk a partizánbázisokkal, akkor sok zsidót megmenthettünk volna.” – Maariv, 1966.04.24.
▐ „Ha a zsidóknak választaniuk kellene: megmentsék-e a zsidókat a menekülttáborokból, vagy hozzájáruljanak-e Palesztinában egy nemzeti múzeumhoz, a könyörület érzése diadalmaskodna, és a nép energiáját arra használnák fel, hogy a különböző országokban megmentsék a zsidókat. És akkor a cionizmus letűnne a napirendről, nemcsak az angol és az amerikai, hanem a zsidó közvéleményben is.
Ha megengedjük azt, hogy a menekültek kérdését különválasszák Palesztina kérdésétől, a cionizmus puszta létét veszélyeztetik.” - Ben Gurion 1938. december 17-i levele a Cionista Világszervezet végrehajtó bizottságához. Idézi Éli Lobel: «Les Juifs et la Palestine». 83. old.
A témához:
► Kasztner különjáratai
► Hitler és a cionistái
A politikai tudományok professzora Jeruzsálemben ilyen szellemben oktatja a zsidó társadalom jövő nemzedékét? És ezért még ki is tüntetik? Kérdés, hogy ilyen gondolatokkal itt tervez élni ezen a földön más népek között, vagy esetleg más bolygót keres magának és híveinek? Mellőzni minden erkölcsöt, más népek emberi jogát és megmaradását?
Tegyük fel, mi történne, ha az írásban kicserélnénk bizonyos szavakat, és átírva azt valamelyik hazai lap közölné. Elképzelhető mekkora baj lenne belőle. (Kanadában egészen biztosan!) Vegyük például így: - „Ha a magyarság megmaradása forogna kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs.” … és így tovább, írjuk csak át bátran a szöveget és várjuk a hatást!
Nos, felesleges felidézni, hogy 1944-ben, létezése érdekében a magyarság mekkora áldozattal és hősies harccal szállt szembe a szovjet hordával. Emiatt a hőseink és nemzetvédőink «háborús bűnösök» lettek, akkori nemzetvédő parlamenti képviselőinket kivégezték, Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnket még ma is őrültként emlegetik. Pedig ők is csak a magyarság létezésért küzdöttek anélkül, hogy az erkölcsöt mellőzték volna. Talán többre haladtunk volna, „egy kis erkölcstelenséggel” ellenségeinkkel szemben? Aki még nem vette volna észre, Magyarország, -- a magyarok hazája, -- fennmaradása kockán forog. Nem kell részletezni, mindenki tudja, mi történik hazánkban, ahol a magyar nép létezésének érdekében a „megválasztott politikusok” részéről nem történik semmi, sőt az Országház trockista-vakoló patkányai tervszerűen munkálkodnak a teljes megsemmisítésünkért.
Ma, amikor a magyar társadalom picike tisztánlátó és bátor rétege szintén a magyar létkérdésért küzd, akkor ’Yehezkel Dror’ Izraelben „erkölcstelen eszközöket” javasol a zsidó nép fennmaradásának érdekében! Akik útba esnek, azokat el kell tiporni, lényeg, hogy a zsidó nép megmaradjon! - Örülök viszont, hogy a Forward lapban a cikk végén található hozzászólások nagy része a pokolba küldte a professzor urat és az írását és „papírra sem érdemes mocsok” szóval illette. Nem kellene-e a professzor úrnak inkább újra tanulni a történelmet és körültekinteni a cionista államban, hogy miért is van Izrael veszélyben? Hátha talál valami máris létező erkölcstelenséget! ■
Tóth Judit
Kanada