Azonban az, ami a napokban, hetekben történik, annyira gyalázatos és gyomorforgató, hogy azt képtelenség szó nélkül hagyni és eltűrni. A polgároknak tudniuk kell milyen aljas, gátlástalan és teljesen törvénytelen módon jutnak a legbizalmasabb adataikhoz, és azokat felhasználva teszik ki őket agresszív propagandának, sakkban tartják őket (ha szükségesnek látják, a zsarolástól sem riadnak vissza), vagyis azt művelik velük, amire kedvük szottyan és amit a pillanatnyi érdekük megkövetel.
Ezért, akit a VMSZ-es, MNT-s vagy bármilyen más aktivisták még nem környékeztek meg, ha jót akarnak maguknak, ne engedjék be őket otthonaikba. Akik ezt már megtették, jól gondolkozzanak el azon, kinek adnak bizalmat a következő választásokon. Az alábbi bizonyítékok arról szólnak, hogyan taposott a VMSZ a kiszolgáltatott magyarok magánéletébe.
Milyen illegális listák léteznek?
Valószínűleg több különálló listáról beszélhetünk. Az egyik az egységesített választói névjegyzék, amelyen minden szavazati joggal rendelkező szerbiai állampolgár szerepel. A másik a külön magyar választói névjegyzék, amelyet 2010-ben alakítottak ki, melyen jelenleg mintegy 140 ezer délvidéki magyar lett regisztrálva. A harmadik a Fidesz-KDNP vezette magyar kormány eddigi szerbiai magyar állampolgárainak a jegyzéke. A második jegyzékről beszélt már Fremond Árpád, a VMSZ köztársasági képviselője is néhány évvel ezelőtt.
Mennyit ér a délvidéki magyar bőre?
A VMSZ által szeptember végén és október elején lebonyolított, házról házra történő adatgyűjtés során a mintegy 700-800 aktivistának fejenként 50 dinár jutott a magyarországi választási regisztrációs dokumentumokért, míg 30 dinár a külön magyar választói névjegyzékre való felíratkozási kérelmekért. Ehhez ,,bónuszként" kb. 10-10 dinárt számoltak fel az illető mobiltelefonszámáért és e-mail címéért. Egy átlagos aktivista 200 személy adatait tartalmazó lapot kapott, amely alapján, ha csak a felénél sikerült eredménnyel járnia, akkor 50-100 eurót kapott kézhez a VMSZ-től. Hogy ezt milyen jogi alapon fizették ki, és egyáltalán a VMSZ a saját pénzéből tette-e, egyelőre nem lehet egyelőre tudni.
A törvénytelen adatbázisok létét alátámasztja az a tény is, hogy a szórólapok és az aktivisták is mindig csak olyan házakba és lakásokba jutottak, ahol magyar vagy feltételezhetően magyar származású polgárok élnek. A kiszivárgott listák is erről tanúskodnak. Különben hogy lett volna lehetséges három hét alatt lebonyolítani az egész folyamatot az olyan vegyes lakossági összetételű nagyvárosokban, mint Szabadka vagy Nagybecskerek?
Már megint a CMH irodák a ludasak?
Egyes információk szerint a magyar állam kihelyezett délvidéki apparátusai, a CMH irodák rendelkeznek 170 ezer délvidéki polgár adataival. Legalábbis ezt állítja Almási Szilárd, a Pont Most civil szervezet elnöke. Terepi értesüléseink szerint a VMSZ tagok egy része azzal próbált nyomást gyakorolni a személyes adataikat vonakodva kiadó polgárokra, hogy megfenyegette őket: ha továbbra is igényt tartanak a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatásokra, vagy civil szervezetük sikeresen akar pályázni a Bethlen Gábor Alapnál, akkor most tessék kitölteni a papírokat, jövőre pedig Orbánt és Pásztort támogatni a választásokon.
Idén tavasszal már lebukott az egyik dél-bácskai CMH iroda, amikor az 1848/1849-es szabadságharc megemlékezésén, Szenttamáson az oktatási-nevelési támogatások űrlapjai mellé egy VMSZ-es adat- és véleményfelmérő ívet kaptak a szülők, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyerekek pályázatának pozitív elbírálásához mindez elengedhetetlen. Akkor a VMSZ ügyvezető alelnöke elismerte a felelősségüket, de egyedi kilengésről beszélt.
Honnan ,,csipegethettek" még az adatgyűjtés során?
Amikor éppen nincs választási kampány, a szóban forgó párt számára a különböző rendezvények is kiváló alkalmat nyújtanak az adatgyűjtésre. Ahogy fent olvashattuk, a CMH irodák információ-kezelésének bizalmassága finoman szólva is megkérdőjelezhető. Az MNT beiskoláztatási programja és a felsőoktatási ösztöndíjpályázatok lebonyolítása során is sok-sok magyar személyes adata fut be VMSZ-es kezekbe. Akár ezek is kiköthettek nem megfelelő helyen.
Továbbá a VMSZ által szervezett autóbuszjáratok többségére is csak úgy lehetett helyet foglalni, ha az ember megadta legalább a saját nevét, településének nevét és a személyazonosító számát (!). Ez utóbbira nyilván feltétlenül szükség volt egy busz ülésének rezervációjához. Ezen a módon a megemlékezések, ünnepségek és koncertek résztvevői – saját akaratukon kívül – tartósan ,,helyet nyertek" a VMSZ balkáni expresszén.
A választások kiírását követően villámléptekkel szokott zajlani a listaállításhoz szükséges aláírásgyűjtés, ahol a kiszolgáltatott választópolgár (a magyarországi kopogtatócédulás rendszerrel ellentétben, ahol nincs feltüntetve személyazonosító) kénytelen telefonos és e-mail elérhetőségén kívül minden egyéb adatát átadni egy párt kezébe, amely ,,csak" a törvény értelmében nem tarthatná meg a listákat a választás lezajlását követően.
Ha már létezik adatbázis, akkor minek a nagy felhajtás?
Nos, az előző négy-öt év alatt nem sikerült éppen minden délvidéki magyar háztartásba eljutni. Akadtak olyanok is, akiket nem lehetett rávenni a névjegyzékre való feliratkozásra. És olyanok is akadtak bőven, akiknek az adataik megváltoztak, esetleg időközben elérték a felnőttkort és már szavazati joggal bírnak, valamint be kellett kalkulálni az elhalálozásokat, elköltözéseket is. Magyarán, egy adatfrissítést hajtottak végre, illetve ,,adtak még egy esélyt" a korábbi ,,rebellis" választópolgároknak is.
A VMSZ ügyvezető alelnöke, Pál Károly így "nyugtat meg" minket:
- A VMSZ-nek nincs semmilyen betekintése a kettős magyar állampolgárok névsorába, s semmilyen adatbázist nem használták fel a magyar családok felkereséséhez. Utcabiztosok révén jutottunk el a háztartásokba, habár, sajnos ilyen módon nem tudtunk minden magyar házba bekopogni. De azok, akik ismerik saját szomszédjaikat, ismerik a magyar családok által lakott házakat, csak oda mentek el, és ott feltették a kérdéseket.
Az egyik péterrévei információforrásunk szerint az aktivisták a faluban a VMSZ helyi vezetőjének, aki egyébként az MNT tagja is, tartoztak beszámolási felelősséggel. A pénzt is tőle kapták.
Honnan a jelöletlen adategyeztető ív a polgár összes adatával?
A házaló aktivisták tarsolyában olyan előre kinyomtatott és adatokkal már feltöltött lapok is voltak, amelyek szintén csak egy adatbázis kivonataként létezhettek. Érdekes módon, ezeken a papírokon sehol sem szerepelt a VMSZ, a CMH, az MNT vagy a Magyar Főkonzulátus jelzése. Tulajdonképpen, nem derül ki, hogy a polgár az aláírásával ki számára hagyja jóvá azok kezelését.
A magyarokat érdekli a botrányos ügy, az illetékeseket nem?
Szabadkáról, Muzslyáról, Adáról, Óbecséről és Péterrévéről is futottak be eredeti VMSZ-es listákról készült fénymásolatok és bemásolt fényképek. A DélHír Portál olvasói és a Magyar Remény Mozgalom szimpatizánsai is egyre-másra küldik a visszaélésekről szóló beszámolókat. Csonka Áron, Almási Szilárd és Vass Tibor politikusok is részletesen tájékoztattak a környezetükben észlelt visszásságokról.
Az illetékesek (ombudsman, adatvédelmi biztos, igazságügyi miniszter stb.) azonban egyelőre lapítanak, mint kutyapiszok a fűben. Lehet, hogy ez sem véletlen? Annyi bizonyos, hogy a külön magyar választói névjegyzék már létrejött, és egyébként is csak a minisztérium és az önkormányzatok által meghatalmazott személyek végezhetnék a névjegyzék bővítését, frissítését. Ami pedig a magyarországi választásokra vonatkozó előzetes regisztrációt illeti, abszolút felesleges a házalás, hiszen minden külhoni lakcímmel rendelkező magyar állampolgár már postai úton kézhez kapta az űrlapokat, az egyértelmű kitöltési útmutatóval együtt, amit csak vissza kell postázni a megadott címre vagy leadni az egyik külképviseleten. Ráadásul az interneten is lehetőség van a regisztrálásra.
Ez arra hasonlít, mint amikor a pásztor számba veszi a nyáját, pedig annak csupán töredék része tartozik a sajátjai közé. Sajnálatos módon az anyaországi kormányunk pedig nem csak, hogy eltűri, hanem még asszisztál és segíti is a folyamatot. Anyagi támogatás, kubatovi listázási módszerek átadása és politikai hátszél biztosítása mellett próbálnak velünk azt tenni, amit csak a kedvük diktál. Ne hagyjuk tovább!
László Bálint (MRM) elnöke
Szabadka, 2013. október 11.