A homo sapiens ezekkel a szabályzókkal biztosítja az emberek és/vagy a társadalom zavartalan létét, fejlődését, védelmét, ezekkel rögzíti (előírja) az egyének magatartási normatíváit, illetve szankcionálja az egyes embereket, csoportokat vagy a társadalmat zavaró (gátló, akadályozó, sértő, veszélyeztető) tényezők elkövetőit.

Az emberiség történelmében - talán - legismertebb és legszélesebb körben elterjedt ún. „Tízparancsolat” tartalmazza az Istent (a vallást), a családot, a munkát és az emberek közti magatartást érintő kérdéseket.

A következőkben a Tízparancsolat IX. (kilencedik) parancsolatához (ne hazudj!) kapcsolódó gondolatok, tapasztalatok és észrevételek elemzését érintjük, tekintettel arra, hogy ennek a parancsolatnak a megszegése okozta és okozhatja a legtragikusabb kimenetelű eseményeket egyes emberek, embercsoportok és (akár) egy vagy több állam számára is.

A példák (bizonyítások) többségét „hazai” tapasztalatokból merítettük, de a probléma jelentőségének érzékeltetésére bolygónk számos más pontjairól is „mintát” vettünk.

Történelmi tapasztalatok igazolják, hogy az egyes államok közti feszültséget gerjesztő államfők, miniszterek, politikusok, országgyűlési képviselők, pártvezérek, meggondolatlan nyilatkozatai és/vagy (főleg) hazugságai, ellenőrizhetetlen folyamatot gerjeszthetnek felheccelt hallgatóik körében. Ez pedig súlyos (fegyveres) konfliktusba torkolhat, és százezrek vagy milliók halála lesz a „tanulópénz” egy vagy néhány hazug (öntelt, akaratos, cezaromániás, alulképzett, paranoiás,) személy „istenítésének”.

A Hitler, Gőring, Goebbels, Eichmann, Mussolini, Lenin, Sztalin, Berija, Mao, Pol Pot, Ceausescu, Hruscsov, Kun, Szamuely, Rákosi, Kádár, Biszku, Marosán-féle szörnyetegek újra teremtődnek, ha lesznek olyan „rövidlátó” szimpatizánsaik, akik még a hibáikat is erényként emlegetik, mint például Gyurcsány hívei, akik még imádott vezérüknek sem hiszik el, hogy hazudott nekik, hogy beléjük rúgatott (ha ott voltak a 2006-os felvonulók között), hogy véres verejtékkel összekapart milliárdjaiban az ő zsebeikből kiszedett forintocskák is benne vannak.

Kijelenthető és igazolható, hogy hazugsággal szerezhető (kapható, elérhető,): hatalmi pozíció,anyagi és erkölcsi elismerés (díjazás, kitüntetés, előléptetés, stb.,), szobor, emléktábla, dísztemetés, (ágyútalp, zenekar, koszorú-halom, díszsírhely,), emlékszoba, emlékfilm, emlékkönyv, emlékbélyeg, emlékülés (ezen belül egyperces néma felállás), utcanév, díszpolgárság, valamint „hálás” szimpatizánsok sokasága.

Más megközelítésben: a hazugság a legolcsóbb „befektetésű”, a legnagyobb hasznot hozó, a leggyorsabban működő, a legnagyobb tömegeket befolyásoló eszköz (módszer), az ügyes, gátlástalan, merész, felelőtlen és a sánta kutyánál egy kicsit gyorsabban mozgó akarnokok (ügyeskedők) számára.

A „kiemelkedő” eredményeket elért hazugokra jellemző, hogy jó időben, jó tárgykörben, jó hangerővel és határozott fellépéssel, képesek voltak meglepően nagyot hazudni, azt pedig szégyenkezés nélkül ismételgetni. Ezzel szinkronban,- többségük szükségesnek tartotta vélt vagy valós ellenfelei semlegesítését (lejáratását, félreállítását, likvidálását,), és szimpatizánsai segítségével a tájékozatlan, passzív vagy alulképzett emberek sokaságának (rövidebb vagy hosszabb távú) megtévesztését.

Gondoljunk csak a fáraókra, az örült római császárokra, Rettegett Ivánra, Napóleonra, Hitlerre, Leninre, Sztalinra, Mao-Ce-Tungra, Benesre, Pol-Potra, Ceausescura, Hruscsovra, Kunra, Rákosira, Kádárra, Marosánra, Hornra, Gyurcsányra, Lendvaira, Demszkyre, Lamperthre, Királyra és hasonszőrű társaikra. A felsoroltak mindegyike gátlástalan hazugnak bizonyult, amely létrejöhetett: vele született adottságból, tudatlanságból, személyiségzavarból, egy vélt rögeszméhez való ragaszkodásból, önfejűségből (makacsságból), haszonlesésből (számításból), akár egy, akár több tényező hatására.

Igazolható, hogy a hazugok száma az elmúlt évtizedekben rohamos növekedést mutatott, miközben a „tetten ért” hazugok felelősségre vonása megfogyatkozott vagy elmaradt, sőt Justitia mérlegének rendellenes működése következtében átbillent a dicséret (jutalmazás, elismerés) kategóriájába.

Hazugsággal törtek ki háborúk (ezen belül a két világháború is), hazugsággal ítéltek halálra vagy fogságra emberek sokaságát, hazugságra alapozva telepítettek ki szülőföldjükről emberek százezreit vagy millióit, hazugsággal terjeszkedtek egyes államok szomszédjaik rovására, hazugsággal tiportak el forradalmakat, hazugsággal titkolták vagy feledtették a népirtásokat, hazugsággal járattak le politikusokat, egyházi vezetőket, tudósokat, feltalálókat, történészeket, orvosokat, mérnököket, valamint a diktatórikus rendszerek ellenzéki pártjait és vezetőit. A hazugság non plusz ultrájaként: hazugsággal védték a kapitális hazugokat!

„Etalon” példaként szolgáljanak (a teljességre való törekvés igénye nélkül) az alábbi „események”, a fenti megjegyzések bizonyítására:

a/ Az első világháború kitörése nem Ferencz Ferdinánd és felesége elleni (halállal végződő) merénylet miatt robbant ki, hanem a „háttérben” ugrásra kész nagyhatalmak közti (politikai, gazdasági, faji, területbirtoklási, vallási,) ellentétek fegyveres megoldását szorgalmazók akaratából. Így lett a két halottból 20 millió(!) halott, 45-50 millió sebesült, pusztítások, romhalmazok és földönfutók sokasága. A négy évig tartó öldöklő harcok utáni békekötésben rögzített jóvátételi összeg, valamint területi és lakossági veszteség nagyságrendje alapján hazánk lett a főbűnös! Az ítéletet kiszabó és indokoló Georges Benjamin Clemenceau elnököt (francia politikust, orvost, újságírót) és a tanács tagjait,- az elfogultság, a történelmi/földrajzi tájékozatlanság, a hazugságok hangoztatása és elfogadása jellemezte.

b/ A második világháború Lengyelország lerohanásával kezdődött, amelyben a németek és a szovjetek voltak az agresszorok. A szovjetek a Balti-államokat is (ordító hazugsággal) bekebelezték, majd Finnországot hadüzenet nélkül megtámadták, preventív támadásra hivatkozva, mert a nagy szovjet birodalom féltette Leningrádot a szomszédos kis finn állam, csekély létszámú és korszerűtlen fegyverzetű hadseregétől.

Amikor viszont a németek indítottak preventív háborút a szovjetek ellen, akkor hitszegésnek és orvtámadásnak minősítették a németek akcióját, lehazudva a nyugat felé készülődő (kb. öt milliós létszámú) haderejük szándékát, a védelmi berendezéseik (futóárkok, bunkerek, aknamezők, drótakadályok, stb,,) felszámolását, a gyorsjáratú harckocsik és páncélozott harcjárművek előrevonását, valamint a csapatok kelet- és közép-európai térképekkel való ellátását!

Mindez nem jelenti Hitler és bandája mentegetését, csupán a rideg (sokáig elhallgatott, titkolt vagy hazugságba burkolt) tények ismertetését szolgálja.

Azok, akik jó ideje hazánkra mutogatnak, mint Hitler utolsó csatlósára (az esetek többségében magukat védve), „bölcsen” hallgatnak arról, hogy ki volt Hitler első csatlósa(?), mivel ezért a címért versenyt futottak a szlovákok, olaszok, románok,finnek, horvátok, valamint az önkéntes spanyol, osztrák, norvég, cseh, belga, francia és norvég segédcsapatok!

Utolsóként,- geostratégiai és katonapolitikai helyzetünk figyelembe vételével (vis maior helyzetben), Magyarország is csatlakozott a németekhez, mert ha nem tette volna, akkor hazánk megszállását a németek kb. három évvel korábbi időpontra jegyezték volna elő! A békekötésben rögzítettek fintoraként, mégis minket marasztaltak el legjobban, jóvátételt kellett fizetnünk a Szovjetuniónak, Jugoszláviának és a csehekkel összeölelkezett szlovákoknak!

c/ A mai napig is, a hazugsággal szoros rokonságban lévő hallgatást alkalmazva, titkolják az illetékesek, hogy mi történt a hadifogságba eset magyar katonák zömével, valamint a mintegy 350 ezer málenkij robotra kihurcolt civilekkel?

A hazugság egyik alattomos változatát produkálták a szovjetek 56’-ban, amikor kormányszinten hazudoztak csapataik kivonásáról, tagadták (még az ENSZ-ben is) újabb hadosztályok Magyarországra irányítását, és amikor már az egész világ tudott a beözönlésről, akkor azt hazudták, hogy azok csak a kivonulók biztosítási feladatát látják el.

A lehazudott és biztosítási feladatra ideirányított szovjet csapatok viszont eltiporták forradalmunkat és szabadságharcunkat, rommá lőtték Budapestet és más városaink egy részét, biztosították a Kádár féle bábkormány létrejöttét és megerősödését, majd évtizedeken át megszállva tartották hazánkat, és Kádár hozzájárulásával nukleáris eszközök tömegét helyezték el a Dunántúlon, hogy egy esetleges VSZ-NATO fegyveres konfrontáció során mi kapjuk az első atomcsapásokat!

Bár Jelcin elnök 1992-ben a parlamentünkben elismerte a szovjet agresszió tényét és megkövette a magyar népet, a jóvátételről mélyen hallgatnak az illetékesek Moszkvában, Budapesten és Párizsban,

d/ Történelmünk legnagyobb hazugjai közé tartozott Kádár János, Király Béla és Gyurcsány Ferenc. Elmondható, hogy ez a trió kimagaslott a világ nagy hazugjai közül, veretlenül birtokolják a dobogós helyeket.

Kádár János (többek között) hazudott barátainak, elvtársainak, miniszterelnökének, külföldi államfőknek és a magyar népnek! Egy emlékezetes november végén elhangzott rádiós nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy Nagy Imrét és társait azért vették védőőrizetbe, mert attól tartottak, hogy az ellenforradalmárok provokáció céljából likvidálják őket, hogy a megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt vádolhassák a történtekkel. Kádár kihangsúlyozta, hogy Nagy Imrét és barátait akkor sem fogják elítélni, ha önként beismerik ellenforradalmi tevékenységüket! Példátlan méretű aljas, álszent és agyafúrt hazugság volt, megérdemli az első díjat.

Király Béla,- háromszoros dezertőr, tolvaj, spicli, hullarabló, számtalan hazugságai közt kiemelkedik az USA-ba érkezésekor (1956. december 30-án, New-Yorkban), a THE PROVIDENCE JURNAL-nak adott fényképes nyilatkozata, miszerint halálos ítélettel a feje felett öt évig volt börtönben és a szabadságharcosokszabadították ki a börtönkórházból október 28-án. November 4-én pedig, háromszáz emberével (Sic!) és 8 harckocsijával áttörte a Budapestet körbezárt szovjet csapatok gyűrűjét és a Dunántúlra távozott. Az igazság viszont az, hogy a halálos ítéletét másod fokon,- két hét elteltével törölték(!), a börtönből pedig már szeptemberben szabadult és azonnal kérte Bata István honvédelmi minisztert, hogy vegye állományba, mert a szocializmust szeretné építeni (kézirata is van erről a kérelméről).

Október 20-tól 28-ig pedig a Honvéd Kórházban volt kisebb műtéti beavatkozás miatt. Október 28-án, az esti órákban Nagy Imrét kérte, hogy szeretne az új honvédségben szolgálni (tehát nem a Nemzetőrségben). Kérését akceptálták és október 31-én a Minisztertanács kinevezte BUDAPEST KATONAI PARANCSNOKÁVÁ! Tehát, mindennemű állítás ellenére, soha nem volt a Nemzetőrség Főparancsnoka!

November 3-án, a Kilián laktanyában, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megszavazta, hogy Király Béla legyen a Nemzetőrség főparancsnoka, de sem a Minisztertanács, sem a miniszterelnök kinevezését nem kapta (nem kaphatta) meg, részben azért, mert előzőleg Nagy Imre ellenezte a Nemzetőrségnél Főparancsnokság megalakítását, de idő sem volt a kinevezésre, és új budapesti katonai parancsok kiválasztására, mert másnap (november 4-én) Király Béla BUDAPEST KATONAI PARANCSNOKA (!) minden bejelentés nélkül dezertált a fővárosból, magára hagyta katonáit és kormányát!

Budapestről kb. 3 gépkocsival és 35-40 nemzetőrrel távozott, harckocsija egyetlenegy darab sem volt! Az USA-ban elhitték a hazugságait, 6 USA tagállam díszpolgárává választották, a forradalom tábornokának nevezték, beutaztatták vele a „fél világot”. Hazatértét követően Göncz Árpád vezérezredessé léptette elő, országgyűlési képviselővé választották, Für Lajos intézkedésére pedig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) tiszteletbeli doktorává avatták, majd elhunytát követően katonai dísztemetést rendeztek számára és Nagy Imre közelében hantolták el, akit 56’-ban cserben hagyott! Az 1950-ben, a Sólyom perben kivégzett 6 tábornok alighanem megfordult a sírjában...

2004-ben, az MTA Mindentudás Egyeteme rendezésében Király módosította az USA-ba történt „belépőjekor” elhangzott törtnetét és a TV nyilvánossága, valamint rendezvényen megjelentek előtt előadta, hogy egy felderítő nemzetőr zászlóaljjal távozott Budapestről, Nagykovácsinál megverte az oroszokat (Sic!), akik megrémültek és elmenekültek Nagykovácsi környékéről, mert egy silóba zuhant levegő-föld rakéta robbanása azt a látszatot keltette, hogy atomrobbanás történt.

Király hallgatósága vastapssal honorálta az előadást, a megjelentek közt Szabó Miklós vezérőrnagy(akadémikus), Mécs Imre a parlament Honvédelmi Bizottságának elnöke és Fónay Jenő egykori forradalmár vörösre tapsolta a kezét, alighanem azért, mert még Münchhausen báró sem volt képes akkorát hazudni a nagy nyilvánosság előtt, mint Király!

Király állításával ellentétben: Nagykovácsi csata nem volt, siló sem volt, Király sem volt ott, hanem a Nagykovácsi mellett lévő Kopasz-hegyi kilátóról szemlélte, hogy az oroszok hogyan ejtik fogságba a mintegy 17-főre leolvadt nemzetőreit, majd gépkocsiba ugrott és harmadik dezertálását is sikeresen végrehajtva, Ausztriába távozott. Azt sem derült ki a Mindentudás Egyetemén, hogy hová tűnt az USA-ban emlegetett 8 harckocsija? Elismerés illeti viszont Horváth Miklós egykori politikai tisztet (komisszárt), aki újdonsült hadtörténészként,szorgalmasanasszisztált Király előadásán, és hangját sem hallatva (is) képes volt szikronban és szinfázisbanegyütt hazudozni Királlyal,az előadás „színvonalát” emelő plakátok előkészítésével és mutogatásával. Nem ártana ezt az archívumban meglévő anyagot elküldeni a Jereváni Rádiónak, hadd tanuljanak valami újat!

Jelenleg az egykori ZMKA könyvtár közelében, emlékszobával tisztelték meg a példátlan karriert befutott hazug, szélhámos, kaméleon Királyt. Talán az emlékszobában megtekinthető Király pályafutására jellemző,- HORTHYTÓL, HITLERTŐL, MUSSOLINITÓL, SZÁLASITÓL, RÁKOSITÓL, GÖNCZTŐL, MEDGYESSYTŐL ÉS GYURCSÁNYTÓL kapott kitüntetés kollekciója, valamint Romsics Ignác akadémikus (történész) Király elhunytakor készített nekrológja, amelynek (a szó szoros értemében) minden egyes mondata valótlanságot tartalmaz!

Az ismert népi mondást új bővítménnyel „gazdagítva”, tolmácsoljuk a Tisztelt Olvasók felé: „ELHUNYTRÓL VAGY JÓT, VAGY SEMMIT, VAGY CSAK AZ IGAZAT”.

Gyurcsány Ferenc, a paranoid gyanús szimptómákat felmutató, gátlástalan hazudozó akarnok, kihazudott magának egy miniszterelnökséget, egy választási győzelmet, egy „dübörgő” gazdaságot és egy DK betűszavas törpe-pártocskát. Saját szavait plagizálva: hazudott reggel, délben, este és éjszaka! Ezzel múlatta azt az időt, amikor másfél évig, bandájával egyetemben, nem „csináltak” semmit! Ekkora ereje van a hazugságnak!

Akik pedig felháborodtak ellene, azok megkapták a könnygáz-sprayt, a Gergényi nagy nyilvánosság előtt lehazudott viperáit, a vízágyút, a lovas rendőr attakot, a gumi-lövedékeket, a szemkiverést, a véresre verést, a rugdosást, a zászlótaposást ésazőrizetbe vételt.

És hogy a hazugság mennyire ragályos, igazolható azzal, hogy Heller Ágnest is megfertőzte (nem először), és Brüsszelben, az EU szentélyében, lehazudta a 2006-os utcai eseményeket, lehazudta Gyurcsány hazugságait, lehazudta a csillagokat az égről! Bizonyítékok felmutatásáért rikácsolt (elcsúfítva arcát), mert vaksi szemeivel nem azt látta, amit a szemtanúk, vagy a magyar-és a fél világ TV nézői.

A hazugság nevű ragály terjedése igazolható azzal is, hogy Lenin, Sztalin, Kun és Kádár követőinek van egy elaggott (Thürmer vezette) pártjuk, van egy néhány éve megalakult az ún. Kádár Baráti Társaságuk, és felkapott lett a pufajkás, hazudozó, alkoholista Horn Gyula neve is, sőt már két emlékszobában is lehet elmerengeni a régi szép, akasztófákkal, munkatáborokkal, hiánycikkekkel, besúgókkal, csasztuskákkal, Trabantokkal, Wartburgokkal, Ladákkal és párttitkárokkal telített szép időkre...

A további nagy magyar hazudozók megemlítése alighanem untatná a Tisztelt Olvasókat, hiszen a „készlet” - sajnos – elég bőséges, gondoljunk csak az öt választási ciklust végig hazudó (semmi említésre méltót nem produkáló, de 50-60 milliárd HUF-ot „eltapsoló”) Demszky Gáborra, vagy a kisebb kaliberű Tabajdi Csabára, Kuncze Gáborra, Göncz Kingára, Bokros Lajosra, Lendvai Ildikóra, Vadai Ágnesre, Mesterházy Attilára, valamint vagy a hazugság feliratú stafétabot után nyúlkáló Kunfalvi Ágnesre, Szigetvári Viktorra és Botka Lászlóra.

Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a hazugok és a hazugság ellen ugyanúgy kell harcolni (fellépni), mint a többi bűnösök és bűnökkel szemben. Ha figyelembe vesszük, hogy - például -: a tolvajt, a rablót, a gyilkost, a rongálót, a randalírozót, a sikkasztót, a közbotrányost, az állatkínzót vagy a zsarolót a közvélemény is elítéli és törvényileg is büntethetők, ugyanakkor a nagyságrendileg nagyobb tragédiát (pusztítást, szenvedést, nyomort, ínséget, halált, stb.,) okozók többsége büntetlen marad,

Érdemes lenne megtudni annak is az okát, hogy maga a közvélemény is miért elnézőbb a hazugokkal szemben, mint más bűnözőkkel? Kádár, Marosán, Demszky, Kóka, Lendvai és hasonszőrű társaik hazugságát alig, alig teszik szóvá, és (egyes) parlamenti képviselők gyakori (szinte mindennapos) hazugságai felett szemet hunynak.

Véleményünk szerint sokkal kevesebb vita lenne a parlamentben és kevesebb valótlanságot tartalmazó hír a rádióban, az újságokban vagy a TV-ben, ha törvénybe foglalnák, hogy a hazugságot elkövető személyt azonnal el kell távolítani a közszolgálatból (természetesen egy etikai vizsgálat döntése alapján). A választópolgárok bizalmából lett hazudozóképviselő nem dolgozhat a közszolgálat területén, nem lehet sem parlamenti, sem önkormányzati képviselő!

Érdemes lenne meghallgatni és látni azt a reakciót, amelyet egy ilyen képviselői indítvány kiváltana a Tisztelt Házban! Vajon milyen arányban fogadnák el vagy vetnék el az indítványt azok, akik esküt tettek arra, hogy legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat?

Egy ország irányításában döntő szerepet játszó testületben nincs helye hazugoknak! Még egy harmadosztályú kiskocsmában sem tűrik meg a hazug embereket. Ez alól nem lehet kivétel a parlamenti képviselő sem. Sőt!

A Magyar Justitia Bizottság már többször javasolta azt is, hogy a foglalkozási egészségügyi alkalmassági vizsgálatot ki kell terjeszteni az országgyűlési képviselői helyre pályázó személyekre is. Ha egy sofőr, szakács, hegesztő és vasöntő, vagy számtalan más munkakört betölteni készülő személy, köteles részt venni (saját és mások jól felfogott érdekében) ezen a vizsgálaton, akkor érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy óriási felelősséget vállalók miért nem vesznek részt ilyen vizsgálatokon?

Büntetőjogi felelősségünk tudatában állítjuk, hogy észrevételeink elfogadása jelentős mértékben segítené a közszolgálatban dolgozók munkáját, jelentősen csökkennének a parttalan viták és növekedne a közvélemény (megkopott) bizalma a képviselők, a pártok és a minisztériumok irányába.

Közreadta: (Prof. Dr. Bokor Imre)

Beküldte: Kunavar