Elfogy a magyar! Kérdések az országos tisztifőorvosnak címezve.

Idézetek a KSH kiadványából:

“A halálozások számának jelentős emelkedése, valamint a születések csökkenése következtében a természetes fogyás a 2016. január–februári 7409-cel szemben 2017 első két hónapjában 12 388 fő volt, ami 67%-os növekedést jelent.” “A 2017. év eleji jelentős halálozási többlet hátterében – a két évvel ezelőtti folyamatokhoz hasonlóan – most is a tetőző influenzajárvány állhatott.”

Sajnos arról nem szól a statisztikai jelentés, hogy az elhalálozások számát lényegesen megemelhette a tüdőgyulladásban elhunytak száma, amiről a magyar fősodratú sajtó nem beszél! Mert ugye amiről nem szólunk az nincs! Pedig egy – számunkra legalábbis rejtélyes – megbetegedés pusztított országszerte a 2017. I. negyedévében legalábbis! Ez a láz nélküli tüdőgyulladás, ami arra ösztönözte honlapunk szerkesztőségét, hogy az Országos tisztifőorvosnak tegyen fel kérdéseket, amely levelet az alábbiakban közreadjuk:

Dr. Szentes Tamás Úr részére

Tisztelt Tisztifőorvos úr!

A magaspart.hu honlap szerkesztősége azzal a kéréssel fordul Önhöz, hogy az alábbi – közérdeklődésre számot tartó – kérdésekre válaszolni szíveskedjen!

Előzmények:

A KSH 2017 első két hónapjára vonatkozó gyorstájékoztatója szerint a természetes népességfogyás mintegy 5000 fővel több, mint előző évben, ami számunkra nem „természetes”! Ennek vélelmezett oka a Hivatal szerint: az influenzajárvány. Az viszont évről évre menetrendszerűen megjön, de ennyi áldozata az utóbbi években sohasem volt!  Családon- és ismeretségi körünkön belül, mi is észleltük, hogy 2017. I. negyedévében rendkívüli mértékben megszaporodott, az elsősorban 50-65 életév közötti középkorúak tüdőgyulladásban történő elhalálozása, állítólag az influenza szövődményeként. Jellemzően a betegeknek nem volt láza, – legfeljebb enyhe hőemelkedése -viszont legyengült állapotban kerültek kórházba, nehézkes légzéssel, esetenként nátriumhiányos (hiponatrémia) állapotban. Mint halljuk, sőt láttuk, sajnos a legtöbb vezetékes oxigénnel ellátott kórterem telítve volt, így a betegek egy része vagy kapott palackból oxigént, vagy nem. Az viszont közös, hogy ott antibiotikummal kezelték őket, miáltal rövid időre (2-3 nap) jobban lettek, de ezt követően egy – két napon belül sajnálatos módon váratlanul távoztak az élők sorából! Ugyan nem vagyunk orvosok, de azt mi is tudjuk, hogy az idős korosztályt ért tüdőgyulladás esetében nem feltétlen velejáró a láz, ám az említett 50-65 év közöttieket nem lehet ebbe a kategóriába sorolni, már csak azért sem, mert a várható élettartam a kormányzat szerint megnőtt, ezért is emelkedett a nyugdíj kórhatár 65 évre. A tünetek az atípusos tüdőgyulladásra hasonlatosak, de álláspontunk szerint nem kellene a betegségnek egyetlen esetben sem halálhoz vezetni, feltéve, ha a beteg kórházba kerül! Mégis az ilyen jellegű tüdőgyulladással érintett betegek nagyobb része a kórházi ágyakon halt meg!

Kérdéseink a következők:

1. 1. Mi a véleménye/tapasztalata: a háziorvosok felismerik a láz nélküli tüdőgyulladás esetét és időben kórházba küldik pácienseiket, avagy túlterhelés miatt mellőzve a sztetoszkóp használatát, a köhögés, levertség, stb. panaszok esetében automatikusan felírnak valami antibiotikumot és köptetőt?
   2. Kaptak-e a háziorvosok a tisztiorvosi szolgálattól olyan levelet, és mikor, melyben felhívják figyelmüket a láz nélküli tüdőgyulladás terjedésére?
   3. Megfelelő módon történik-e a kórházakban a betegek diagnosztizálása? Kérdésünk itt arra irányul: miként állapítják meg a gyakorlatban, hosszadalmas (esetenként több napos) labor vizsgálat mellőzésével, hogy a tüdőgyulladást bakteriális fertőzés, vírus, parazita, esetleg gomba okozza? Ezen belül milyen eszközök állnak az orvos rendelkezésére az azonnali és pontos diagnózis (itt a kórokozó megállapítását értjük) felállításához, és ehhez a szükséges eszközpark, továbbá a gyógykészítmények minden kórházban adottak-e?
   4. Mennyiben általános az az eljárás, hogy a tüdőgyulladás gyanújával kórházba szállított beteget azonnal antibiotikumokkal kezelik, – akkor is, ha a kórokozó pl. vírus, melyre az antibiotikum nem hat, sőt az akár árthat a betegnek – meglehet, meg sem várva az elhúzódó labor eredményeket? Ezen belül milyen utasítást adott ki a tisztiorvosi szolgálat az ilyen esetek megelőzésére, és azt mikor tette?
   5. Sikerült-e kitenyészteni azt a baktérium/vírus/gomba/parazita törzset, ami a láz nélküli tüdőgyulladásos betegek rövid időn belüli halálához vezetett? Amennyiben igen, kérdeznénk: azt valamely ismert baktérium, vírus, stb. törzs, eddig még nem észlelt mutációja okozta-e, vagy valami más? A felől is érdeklődünk, hogy a megfelelő gyógyszerkészítmény kifejlesztésére milyen intézkedések történtek?
   6. Ön szerint van-e kapcsolat az esetleges diagnosztizálási probléma és a között, hogy a tüdőgyulladásos betegek antibiotikummal történő kezelése, látszólagos javuláshoz, majd gyors elhalálozáshoz vezet(ett)?
   7. Milyen intézkedéseket tett a tisztiorvosi szolgálat az ilyen gyors lefolyású, láz nélküli tüdőgyulladással érintett betegek – egy részénél – bekövetkező, „hirtelen halál” megelőzésére, elkerülésére?

Várjuk megtisztelő válaszát!

Tisztelettel: Admin (magaspart.hu)

A Tisztifőorvos úr válaszát közre adjuk. Addig is várjuk azok levelét – vagy hozzászólásként, vagy az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre megküldve – akiknek hozzátartozója- ismerőse, hasonló tünetek között hunyt el!

Admin

Forrás: http://magaspart.hu/