Korábban hírt adtunk arról, hogy a Hír Tv-ben a Credo című műsor ismertette Szakállas Katalin Anyának lenni Kanadában c. könyvében leírtakat. A Demokrata 2020. január 22-i számában kétoldalas interjú jelent meg a szerzővel, amelyet Franka Tibor jegyez. Az interjú részletesen ismerteti a könyvben kifejtetteket, vakítófénybe helyezve a Kanadában javában dívó gender-elméletet: „ Ez a véresszájú elmélet, a nemváltás áldozattá teheti a fiatalokat, a családokat, végül az egész társadalmat. A CEU ténykedésére utalva, ez Magyarországra is kezd begyűrűzni. Segítsenek abban, hogy az emberek szemét rányissuk a sátáni genderelmélet veszélyeire, amíg nem késő."

ÁTOPERÁLT OSZTÁLYTÁRSAK

„Öt éve annak, hogy négy gyermekünkkel kénytelenek voltunk hazaköltözni Kanadából a szabad világ elrettentő oktatási rendszere miatt. Nem akartuk megvárni, amíg gyermekeinket elragadja tőlünk a nyugati világ szelleme." Így kezdődik az a levél, amelyet a felvidéki Bucs községből küldött Szakállas Katalin. Az édesanya így folytatja: „Ez a véresszájú elmélet, a nemváltás áldozattá teheti a fiatalokat, a családokat, végül az egész társadalmat. A CEU ténykedésére utalva, ez Magyarországra is kezd begyűrűzni. Segítsenek abban, hogy az emberek szemét rányissuk a sátáni genderelmélet veszélyeire, amíg nem késő."

Franka Tibor

–  Nem tagadom, akkor még úgy tekintettem a Nyugatra, mint a zavartalan békesség és jólét oázisára. Ehelyett azonban jött apránként a rideg valóság felismerése: egyik átverés a másik után, ugyanakkor könyörtelen gürcölés a mindennapokért. Igaz, hogy magyarságunk miatt Kanadában senki nem üldözött minket, ám idővel észrevettük, hogy egy másfajta támadás áldozatai lettünk: a kanadai iskolarendszer a tudtunk nélkül igyekezett a fiunkat alattomos módszerekkel ellenünk nevelni. Természetesen nemcsak a mi gyermekünket, hanem minden diákot. Ez csak akkor derült ki számunkra, amikor fiunknak egyik alkalommal ellentmondtunk, és nem engedtük el őt bulizni. Akkor előrukkolt mindazzal, amit az iskolában tanult: hogy neki milyen jogai vannak, és megfenyegetett minket, hogy ha nem engedjük el, akkor kihívja ránk a rendőrséget, mert az iskolában tanulta, hogy milyen számon lehet a szülőket feljelenteni! Úgyhogy fogjuk be a szánkat, ne merjünk ellenkezni, nem szólhatunk bele az életébe… Kanadában a szülők jogai a gyermeknevelést és a gyermek irányítását illetően félelmetesen meg vannak nyirbálva. Ekkor lett rajtam úrrá először az az érzés, hogy nagy itt a baj.

–  Férjével mindenféle munkát kénytelenek voltak elvállalni, ami adódott, közben újságot szerkesztettek a Kanadában és az Egyesült Államokban élő magyaroknak. Odakint három gyermekük született, akiket próbáltak magyarnak nevelni. Végül miért menekültek haza?

–  Legidősebb gyermekünk kanadai iskoláztatását szemmel követve egy idő után már biztos voltam benne: ezen az iskolarendszeren nem engedem keresztül a három kicsit. Arra is rá kellett döbbennünk, hogy hiába adtunk mind a négy gyermekünknek szép magyar nevet, az korántsem garancia arra, hogy Kanadában magyarok is maradnak. Számunkra pedig a magyar műveltségünk, kultúránk, történelmünk nagy kincs. A helyi magyar emberek példáját látva azt is fel kellett fognom, hogy habár mind a négy gyermekünket megtanítottuk beszélni, írni, olvasni magyarul, Kanadában vajmi kevés esély van arra, hogy felnőttkorukban majd magyar társat találnak maguknak, és az ő gyermekeik is magyarok lesznek. Erre az esély szinte nulla. A jólét ráadásul nagyon illékony. Az élet drága, az adók magasak, ezért az amerikai álom, a szép házak és a nagy autók ideája hosszú távon tarthatatlan. Hazaköltözésünk okait még hosszasan sorolhatnám, de az Anyának lenni Kanadában című könyvemben, ami egy hónapja jelent meg a Magyarok Világszövetségének gondozásában, a maga megdöbbentő valóságában elmondom a teljes történetet.

–  Mi volt az, ami leginkább felháborította önöket, és úgy döntöttek, hogy három kisebb gyermeküket egyszerűen nem hajlandók kanadai iskolába járatni?

–  A szexuális nevelési órák, amelyek tartalma már a tébolyba torkollik a SOGI 123 tananyagban, ami a genderelmélet fedőneve. A genderelmélet olyan agymenés, ami azt tanítja, hogy az ember neme nem veleszületett, adott dolog, hanem azt mindenki maga választhatja meg élete során. Ráadásul a nemi átalakítás orvosi költségeit az állam fedezi. Kanadában azt tanítják, óvodától egyetemig, kötelező tanterv keretein belül, hogy nem kettő, hanem harmincegyfajta nem van, és mindenki megválaszthatja a magáét.

–  Az imént említett Anyának lenni Kanadában című könyvében olvastam, hogy ennek az agymenésnek köszönhetően legidősebb fiuk két barátja is nővé operáltatta át magát, szüleik véleményétől függetlenül.

–  Kanadában, az Egyesült Államokban manapság már mindennapos, hogy a gyerekek éppen a genderagymosás következtében úgy döntenek, mától kezdve ellenkező neműként akarnak élni, mert úgy biztosan boldogabbak lesznek. Ez a következménye annak a céltalan, jövőkép nélküli életnek, amelyben felnőnek. A kanadai gyermekek számára nincsenek hősök, akikkel azonosulni szeretnének, ők nem akarnak a legkisebb királyfi lenni, aki majd legyőzi a sárkányt! Nincsenek népmeséik, az iskola, a szülő nem ad a kezükbe olyan irodalmat, amely lelkileg felemelő lenne, utat mutatna egy tartalmas, nemes életút felé.

–  Van-e tudomásuk arról, hogy milyen sors jutott a két átoperált fiúnak?

–  Általában az történik, hogy azok alatt az évek alatt, amíg a gyermekek iskolába járnak, a genderelmélettel való programozás annyira erős, hogy ők meghozzák a döntést: nemet akarnak váltani. Az iskola és a „szakemberek” ehhez erősen asszisztálnak, míg a szülőket kizárják a döntéshozatalból. Csakhogy miután a gyermek befejezte tanulmányait, kiszabadult az iskola agymosása alól, és felnőtt fejjel végignéz magán, akkor kezd kijózanodni, és teszi fel magának a kérdést: mi történt velem? Mi lett belőlem? Hogy nézek ki? Ki tette ezt velem? Fiam barátai ezerszer megbánták a saját nemi átalakításukra tett kísérletet.

–  Kísérletet?

–  Kísérletnek nevezem, mert nyilvánvaló, hogy lányból soha nem lesz fiú, és fordítva, csak a külső nemi jellegen lehet valamennyire változtatni. Panaszkodtak, hogy a műtét óta nyílt seb tátong a nemi szervük helyén, állandó fájdalmaik vannak, és teljesen elkeseredtek, mert férfiként már nem tudnak működni.

–  Ez nyilván elszigetelt eset.

–  Nem. Egyre többen lesznek a genderelmélet áldozatai. A Heritage Foundation nevű szervezet tömöríti azokat a tanárokat, szülőket, orvosokat, akik felemelik szavukat a genderelmélet nevű ámokfutás ellen. Ha belenézünk az ő előadásaikba, kerekasztal-beszélgetéseikbe, rettenetes, elképesztő történeteket hallhatunk valós esetek százairól, ezreiről.

–  A tapasztalatlan, befolyásolható gyermek döntése nemcsak őt magát, de a szüleit, a családot, végül az egész társadalmat kezdi ki és teszi tönkre. Személyes tapasztalata szerint milyen célokat szolgálhat mindez?

–  A genderelmélet egyértelműen politikai célokat szolgál, méghozzá az országok, nemzetek fölött álló világhatalom, a könyörtelen globális politika céljait. Ennek érdekében próbálják rávenni az egyes országok kormányait, politikai pártjait, hogy vigyék véghez e célokat. Vannak kormányok, pártok, elsősorban baloldaliak és liberálisak, amelyek erre hajlandóak. Azzal szolgálják a világhatalom céljait, hogy a gyermekeket teljesen összezavarják önazonosság-tudatukban, hiszen azt az utolsó kapaszkodót is kihúzzák a lábuk alól, hogy ők egyáltalán lányok-e vagy fiúk.

– Az emberek többsége hazánkban nem érti, mi az a genderelmélet. Azt gondolják róla, divatos dolog, esetleg valami pluszjog, ami a nőknek kedvez. Ezért nem is értették sokan, hogy Magyarországon miért tiltották be a gender szakot a CEU-n.

–  Igen, az emberek nem értik, mit jelent a genderelmélet, mert szerencsére még nem találkoztak vele a valóságban. Rémálmaikban sem gondolnák, hogy mit fed ez a fogalom. Az Orbán-kormány viszont tisztán látja, pontosan ismeri a genderelmélet emberellenességét, káros voltát, és egyértelműen a magyar emberek, a magyar gyermekek védelmében cselekedett, amikor betiltotta a gender szakot a CEU-n.

–  Kár tagadni, a genderőrület elérte Európát. De az öreg kontinens közepén még nem késő határozottan fellépni ellene. Tapasztalataira alapozva, ön szerint hogyan lehetne megakadályozni, hogy hazánkban is az történjen, ami Kanadában?

–  Hát talán így, ahogy ön is teszi: fel kell világosítani az embereket, hogy miről van szó, mit fed az a fogalom, hogy genderelmélet, magyar kifejezéssel élve a „társadalmi nemek” elmélete. Ez lenne a megelőzés: bemutatni e hazug teória következményeit. És mivel Magyarországon demokrácia van, igazából utána már minden az embereken, a választókon múlik. Legfőképpen a saját jövőjük. Hiszen ők szavaznak. Ha a jövőben is a valós értékrend alapján döntenek az emberek Magyarországon és Közép-Európában, akkor esélyt adnak maguknak és a következő nemzedékeknek az egészséges, tartalmas, boldog életre. Ha téves eszmékre szavaznak, akkor gyerekeik jövőjét, egészségét, épségét kockáztatják.

–  Kanadában aránylag sok magyar él, ők hogyan viszonyulnak az óvodai és az iskolai oktatáshoz?

–  Kanadában nincs magyar nyelvű oktatás, a kint élő magyar gyermekek a kanadai iskolarendszerbe járnak. A szülőknek nincs beleszólásuk a tantervbe. A szülő beleszólása ott van, hogy szavazatával milyen politikai erőt juttat be a hatalomba, mert aztán majd az a politikai erő, párt kezeli az iskola és oktatás ügyét.

–  A kanadai állam, másként a szabad világ azonkívül, hogy finanszírozza a nemváltoztatás orvosi költségeit, miként támogatja a családokat és a gyermekáldást?

–  Olyan támogatásokról és a segítség annyi fajtájáról még csak álmodni sem mernek a kanadai családok, mint amennyit a magyar kormány ad. Kanadában nincs családvédelmi akcióterv, nincs autóvásárlási támogatás, nincs babaváró program. A gyermekek még csak ingyenes étkeztetést sem kapnak, hiszen az állami iskolákban még iskolai étkezde, konyha sincs. Az is szívet facsaró látvány, hogy oly sok a migráns és a hontalan. A menhely ugyanis nem mindenki számára garantált. El sem tudom képzelni, hogy az összetákolt kartondobozokban hogyan lehet túlélni a kanadai telet kint az utcán. Tudatos elhatározással jöttünk haza a nemzetmegtartó bércek közé, a Kárpát-medencébe. Végérvényesen tudjuk, hogy itt vagyunk otthon a gyermekeinkkel együtt, és nem vágyunk máshová, hontalannak.

Forrás: lánclevél és a Demokrata
Beküldte Aldobolyi E. Judit