ADALÉKOK A NÉPESSÉGGYARAPODÁS TÁRSADALMI PROGRAMJÁHOZ I.

A könyvben közölnek olyan adatokat, amelyek kevésbé ismertek. Mielőtt ezekre rátérek, íme az adatok a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásából:

Ezen adatok a világhálón elérhetők évenkénti kimutatással. A tízévenkénti adatokkal kívántam érzékeltetni a kilátástalan helyzet kialakulását. 1954-gyel kezdtem, mert ez volt az első év, amikor az évi abortuszok száma jelentősen megemelkedett, és ezt a Nagy Imre-kormány tette lehetővé. 1953-ban 2800 abortusz volt, majd rohamosan emelkedett mindaddig, amíg a szülőkorban lévő nők száma jelentősen nem csökkent. Ez az 1970-es évek első felében következett be. Az 1980-as évek közepére már egymillió szülőkorban lévő nővel volt kevesebb, mint az 1950-es években. A kimutatható népfogyás 1981-ben állt be. Piros számokkal érzékeltetve. Az abortuszok esése nem a javuló erkölcsnek tudható be, hanem a fogamzásképes nők száma rohamos csökkenésének. Monokon, Kossuth Lajos szülőfalujában 2010 szeptemberében egyetlen magyar gyermeket se írattak be az első osztályba. Északkelet-Magyarországot némelyek Cigányországnak nevezik, ahonnan a fiatal magyarság menekül. A „rejtett erőforrás" viharosan növekszik. Egyes vélemények szerint a ma született gyermekek kb. fele cigány. A cigány, amelyiknek született adottsága van a tanuláshoz, az iskolába jár, képesítést szerez és beolvad a magyarságba. Amelyik nem, az cigány marad és ezek szaporodnak.

2010-zel kezdődően az Orbán-kormány több olyan törvényt léptetett életbe, amellyel a születések számát kívánta emelni. Dr. Benda József általi szervezkedés 2015-ben kezdődött azzal a szándékkal, hogy megkeressék a gyermektelenség okait, majd annak orvoslását. A kormánnyal karöltve dolgoznak. A könyvben közlik, hogy az eddigi intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt. Ahhoz, hogy egy nép – bármely nép – tartani tudja lélekszámát, családonként két gyermek az átlag, de mert nem minden családban születik két gyermek, ezért a termékeny családoknál a három-négy gyermek a kívánatos gyermekszám. Az Orbán-kormány intézkedései az 1.3-ról 1.49-százalékra emelték a gyermekszületés arányát, de ez még mindig nagyon messze van a jelenlegi népesség állagának tartásához. Ehhez az évi 130-140 ezer gyermeknek kellene születni. Jelenleg a születések száma a 90 ezer alatt van. Tehát mintegy 40-50 ezerrel kevesebb a kelletnél. Ebből még nem mutatkozik ki a kilátástalanság mélységének valós mértéke, ami a magyarság jövőjét illeti. Más kimutatásban az található, hogy a cigányság születésaránya 2.3, ami azt jelenti, hogy a magyarságé jóval az 1.49 százalék alatt van.

Felmérték a 35-44 év közötti korosztályt – mintegy utolsó reményt –, amely korosztály a legnépesebb, és van kb. 400 ezer nő, aki szeretne gyermeket. A gond az, hogy ebben a korban a fogamzásképesség már nagyon alacsony. Ettől függetlenül, azt remélik, hogy a jelenlegi születéseket e korosztály a következő 10 évben 100-120 ezer gyermekkel növeli, annak ellenére, hogy lélekszámuk évente mintegy 5 ezerrel apad. Ez szép, de alig több a halálharang kongásának tompításánál. A magyarság lélekszáma ötmillióra csökken, és a remények szerint ott megállapodik.

Győrffy István: „A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni."

A 450 oldalas könyvben felsorolják a gyermektelenség számos okát, és hangoztatják a „paradigmaváltás" szükségességét, de nem találom a könyvben, hogy az ifjúságot hazafias szellemben kellene nevelni, beleoltani a haza szeretetét. Mit jelen magyarnak lenni?, - amelyet kiöltek a magyarságból!? Hogyan lehet megmagyarázni a bakonyi kanász, vagy a hortobágyi csikós fiatal feleségének, hogy a magyar jövő érdekében vállaljon legalább három gyermeket, ha neki e szó: magyar, nem jelent semmit? Egyébként is, mit jelent a „paradigmaváltás" ? –, melynek használata nagyon divatossá vált. Az 1950-es években Amerikában négy gyermek volt a „divat", amely családban nem volt legalább négy gyermek, ott valami baj volt. Mi történt Amerikában? Paradigmaváltás? A négy gyermekes anyának a lánya már csak egy, esetleg két gyermeket vállal, azokat is 35 éves kora után, amikor már nagyon gyötri a gyermek utáni vágy, és ha szerencsés szül egy gyermeket. Az egészséges és természetes folyamat, hogy a fiatalok a 20-as éveikben alapítsanak családot, és tudják azt is, hogy miért? A társadalom feladata, hogy olyan körülményeket teremtsen, amely a családalapítás a leghatásosabban támogatja.

Az ifjúság hazafias szellemben való nevelése megkerülhetetlen, ha a magyarság élni akar. Csak a hazáját szerető ember képes az áldozathozatalra. Ez vonatkozik egész Európára is. Vissza kell állítani az erkölcsöt, az asszony, az anyaság tiszteletét, a haza szeretetét. A „kicsi vagy kocsi" helyett vissza kell állítani: „egyet az anyának, egyet az apának, egyet a hazának" életfelfogást, amelyre a fiatalokat kisiskolás koruktól fel kell készíteni. A „paradigmaváltás" alatt – használhatnánk a „divatváltást" is, amely célszerűbb lehet – pedig azt kell érteni, hogy fel kell számolni a társadalomromboló eszméket. Hogy e feladatra képes-e a magyar és Európa értelmisége, az egy óriási kérdőjel!

Még csak annyit: Tudni kell, hogy az ember társadalmi lény, s mint olyan közösségben él. Életét társadalmi vonatkozásban nem az értelem, hanem az érzelem vezérli, egy szinte elenyésző százalékot kivéve. Ezért fontos a „divat" kiemelése. Ha a szomszédnak új kocsija van, akkor nekem is az kell. Ha a szomszédban négy gyermeke van, akkor nekem is annyi kell! Ez nagyon tudománytalannak mutatkozik, de a társadalomi lelkület így működik!

NEMZETEK MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL

"A nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl -, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt.
Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik."

(Milán Kundera: A nevetés és felejtés könyve, Európa, Bp. 1998. 201-202. oldal)

Radics Géza