Tisztelt Olvasó!

Tapasztalják. Miért csak most?! Mert siettek vele. Azért siettek, hogy megmentsék a veszélyeztetett korosztályokat? Dehogy! A nagyobb haszonért.

Hát akkor most kiket oltsanak vele?

Akiknek nincs szükségük rá, mert a szervezetük nélküle is ellenálló.

Van kockázata az oltásnak? Ha nem volna, be mernék oltani az idősebbeket is. Ha nem merik, azt jelenti, hogy komoly kockázata van. Akkor meg a fiatalabbakra nézvést sem lehet kockázatmentes. Tehát egészséges szervezeteket veszélyeztetnek teljesen oktalanul.

A többi vakcina vajon kevésbé veszélyes?

Amelyeket ugyanilyen gyorsan és ugyanekkora haszonleséssel állítottak elő, miért lennének különbek? Miért lehetne jobban megbízni bennük? Semmiért! Azt mondom, akinek van egy csöpp esze, nem siet beoltatni magát semmiféle vakcinával. Nyugodtan várjon, figyeljen.

S közben a saját megnyugtatására ne feledje: összességében nem halnak meg többen – legalábbis Magyarországon biztosan nem –, mint a „koronavírusos” időszak előtt. Az influenza helyett van most koronavírus. Nincs nagyobb esélye most meghalnod, mint a korábbi években. Ráadásul erőst úgy tűnik, nem csökkented, hanem növeled az esélyét a halálodnak, ha beoltatod magad.

Tény, hogy nem elég tiszta még a kép.

Az is tény, hogy a Bill Gates-féle sötét figurák a rendszeres oltások felé terelik a világot. Már most tervezik és nyomatják ennek lehetőségét.

Nem igaz tehát, hogy az országot csak a teljes beoltottság mentheti meg. Hivatalosok mondják, hogy ha átestél a víruson, hat hónap – egy év védettséget élvezel. Ugyanezt mondják most már az oltásra is. Ezzel indokolják a mostantól fogva rendszeres oltások szükségességét. Ámde azt is mondják – nem akárkik, hanem például az Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetségének korábbi elnöke –, hogy ha beoltanak, hónapokkal később, teljesen váratlanul milyen életveszélyes megbetegedésekkel kell szembenézned.

Egyre-másra hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy bár ők is tudatában vannak mindennek, akkor is vállalják az oltás kockázatát, ha ez az ára, hogy szabadon mozoghassanak. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy csakugyan ez lesz az ára. Ők azonban ezzel az áldozatvállalásukkal a köz javát is szolgálják – állítják szent meggyőződéssel. Ők – vélik – helyettem hoznak áldozatot, hisz így én elkerülhetem az oltást, az én áldozatvállalásom nélkül is kialakulhat a nyájimmunitás, beindulhat a gazdaság, megmenekülhet az ország.

Csakhogy nyájimmunitásról már a politikusok és a szakemberek is egyre kevésbé mernek beszélni, mert egyre ingatagabb a tudományos megalapozottsága. Ezért kampányolnak már a teljes beoltottságért. A maguk politikai és népegészségügyi szempontjából teljesen logikusan: sokkal egyszerűbb oltási kampányokkal működésben tartani az országot, mint a lehangoló orvosi tényeket tudomásul véve és a pénzhatalmi érdekekkel szemben haladva, körültekintő, cizellált válaszokat adni a minden szempontból rendkívüli helyzetre.

Rendkívüli ez a mostani helyzet abból a szempontból is, hogy akik a saját szabadságuk reményében vetik alá magukat az oltásnak, könnyen lehet, hogy ezzel saját jövőbeli szabadságuknak ásnak vermet. Akik ma mindenféle ellenkezés nélkül megadják magukat azoknak, akiknek vagy anyagi, vagy hatalmi és politikai megfontolásból, vagy hivatásuk presztízsszempontjai miatt olyan nagyon fontos ez az oltási világkampány, néhány éven belül könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, amelyben már senki nem dönthet szabadon a saját testéről, egészségéről, mozgásáról, hanem mindenki folyamatos kezelésnek, rendszeres beoltásnak és digitális figyelésnek, követésnek lesz kitéve.

Kedves Barátaim, Ismerőseim, Embertársaim, tisztelt Olvasó! Aki a félelmeit másképp nem bírja legyőzni, oltassa be magát. Aki még mindig képes hinni az oltóanyaggyáraknak és termékeiknek, oltassa be magát. Aki természetesnek tartja, hogy mostantól kezdve időtlen időkig – amíg anyagi és politikai haszon származhat belőle – 6-12 havonként be fogják oltani az újabb és újabb mutánsok ellen, az is oltassa be magát. Aki azonban úgy gondolja, hogy csak a saját kis praktikus szabadságáért lépné meg, no meg az embertársaiért hozandó személyes áldozat gyanánt, az jól fontolja meg: akar-e egy új típusú, digitális önkényuralmi rendszer felépítéséhez segédkezni?

Aki ma ellenállás, gondolkodás, kétségei hangoztatása nélkül behódol, abban erősíti meg a bennünket szabadságainktól megfosztókat, hogy megy ez, mint a karikacsapás. Akkor pedig miért kellene másképp?

Ha az áldozatoknak jó, akkor a haszonlesőknek pláne jó! Ki látott már olyat, hogy a vágóhídra sikeresen kiterelteket emberiességből hazazavarták volna?

Forrás: Szilaj Csikó
Kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől