13 kérdés, ami után gyanút kell fogni: Valami nagyon nem stimmel ezzel a járvánnyal!

Elővettük ezt a tavaly augusztusban közzétett cikket. ⇐ Érdemes újraolvasni! Hány kérdésre kaptunk választ azóta? Egyre sem! No ez a baj! 

Mely jelenségek a leggyanúsabbak a koronamizériával kapcsolatban?

1. Bezárjuk a kórházakat egy járványhelyzetben? Megnehezítjük minden más beteg ellátását, mintha csak a ko­rona­vírus lenne az egyetlen egészséget veszé­lyeztető tényező? Elhalasztjuk vagy megnehezítjük más betegek ellátását? Miért fontosabb a ko­ronaví­rus minden más betegségnél? Csak nem azért, mert erre hivatkozva korlátozni lehet az embereket?

2. Nem boncoltunk, de miért? Hiszen a legsúlyosabb betegségek áldozatait is felboncoltuk eddig Vajon azért lett tilos a boncolás, mert így bemondásra volt megállapítható a ko­rona­-áldozatok száma, és ez a szám jóval magasabb lett? Hogy fokozható volt a pánik?

3. A számokat összevetve nem lehet szó súlyos járványról, ugyanis eddig (2021. 07.) a magyar lakosság 8%-a fertőződött meg. A koronafertőzés mellett több betegségben elhunytak aránya 0,4%, és a tisztán ko­rona­vírustól elhalálozottak aránya 0,012%. Ha csak (maximum) 1.200 egészséges (!) ember halt meg a ko­ronavírustól, akkor miért beszélünk súlyos járványról, akkor miért vezetünk be korlátozásokat? Miért ilyen fontos korlátozni?

4. Az operatív törzs minden megérkezett szállítmány után "vizsgálatot" folytatott, és kijelen­tették, hogy az ol­tó­anyag biztonságos - holott 2023-ig csak kísérleti készítményekről beszélhetünk. Ez vajon nem az emberek félelmének elaltatása?

5. Miért megen­gedhető a vakcinák esetén a gyógyszer engedélyeztetés megkerülése? A magyar­országi engedély feltétele ugyanis az volt, hogy akkor lehet alkalmazni az ol­tóanya­got, ha Európában más országban azt legalább 100 ezer alkalommal beadták. Hogy volt lehetséges megkerülni az orvosetikai normákat, és a fogyasztóvédelmi szempontokat? Magyar­­országon a politikusok miért nem tisztelik a magyar törvényeket? Vajon miért kellett a magyar szabályozást kiiktatni, csak nem azért mert a (kísérleti) szerek esetleg veszélyesek lehetnek?

6. A kísérleti szerek esetén az állam feladata lenne nem csak a szabad beleegyezés megszerzése az oltásra jelentkezőktől, de a figyelemmel kísérés is. Ez miért nem valósul meg? Miért nincsenek RENDSZEREZETT adatok az oltottak egészségi állapotáról? Csak nem azért, mert a mellékhatások és halálesetek kínos összefüggésekre világítanának rá? Demokratikus ez a hozzáállás?

7. "Gyilkos" és "veszélyes" a koronavírus, kivéve fociidényben? Ez nem arról árulkodik, hogy nem objektív okokból korlátoznak, hanem pillanatnyi érdekeik szerint? Komolyan ­vehetők egyáltalán a korlátozások?

8. Tudományos-e az a hozzáállás, hogy bármilyen halálesetnél ko­rona­ví­rus áldozat lesz az elhunyt, ha a vírust meg­találták a szer­vezetében? Ez vajon nem statisztikai csalás? Ez vajon nem azt a célt szolgálja, hogy jóval több ko­ronaál­dozat legyen kimutatható, és fokozódjon a pánik?

9. Ha kimutatható a ko­rona­fertő­zés a szenny­vízből, akkor miért kell a nyálkahártyát kapargatva mintát venni az egyéntől? Csak nem a "tortúra" ez esetben a lényeg?

10. Hová tűnt az influenza? Megszűnt, és soha többé nem "fenyeget"?

11. A sejtes immu­nitásra miért nem lehet védettségi kártyát igényelni? Csak nem azért, hogy senki se bújhasson ki a jogkorlátozások alól, mert ennek a kormánynak ez a fontos?

12. Miféle védőoltás az, ami nem igazán véd? Ami után az oltott megfertőződhet, és fertőz. Nincs abban ellentmondás, hogy oltatlan az oltottat veszélyeztetheti? Nem arra utal ez a tematika, hogy az oltottak is korlá­tozhatók maradjanak?

13. Miért nem meri a magyar kormány kijelenteni: a koronavírusok nem leküzdhetők, hogy nincs végleges védettség, hogy évente két hullám várható, és a korlá­tozások állandósulnak? Demok­ráciában nem alapvető fontosságú a lakosság hiteles tájékoz­tatása? Ha ezt nem jelentik ki, akkor vajon az emberek maguktól erre nem jönnek rá? Ilyen osto­bának nézi a magyar kormány a lakosságot?

Azt hiszed, minden szülő szereti a gyerekét? 

…Ha azt hiszed, hogy minden szülő szereti a gyerekét, akkor nagyon tévedsz.

Ha azt hiszed, hogy nincs olyan szülő, aki az óvodás gyerekét hazáig rugdalja, aki napokig nem cserél pelenkát, aki péksüteményt dob a rácsos ágyba, és hónapokig ki sem veszi a gyerekét, aki úgy megveri a fiát, vagy a lányát, hogy közben bereped a konyhaszekrény, akkor nagyon tévedsz.

Ha azt hiszed, hogy nincs olyan szülő, aki széklábbal, kályhacsővel, telefonkönyvvel, vasalózsinórral, sodrófával, vagy éles, szúrós eszközzel bántja a gyerekét, akkor nagyon tévedsz.

Ha azt hiszed, hogy csak a legdurvább amerikai filmekben fordulhat elő, hogy egy szülő az autó után köti a gyerekét, vagy hogy kilógatja a panel hetedik emeletéről, vagy hogy úgy szoktatja szobatisztaságra a fél éves kisbabát, hogy kezét lábát eltöri, ha bármit is talál a pelusban, akkor szólok, hogy ez a szomszédodban, a szomszédomban történik, nem a filmvásznon, és nem tízezer kilométerrel arrébb.

Ha azt hiszed, hogy a szülő megvédi a gyerekét, ha a másik szülő nekimegy, akkor is tévedsz. Vernek közösen is gyerekeket, kínoznak közösen a pincében, a padláson, a négy fal között, takaros kis családi házban, muskátlival az ablakban, formára nyírt bokrokkal is gyerekeket úgy, hogy az eszed megállna, ha tudnád.

Ha azt hiszed, hogy csak állatokat kötnek ki éjszakára, és csak őket éheztetik, akkor is tévedsz, ezt egészen aprócska gyerekekkel is megteszik.

Megteszi apu a magáét, mikor hetente háromszor belopódzik a fia, vagy a lánya szobájába éjszaka, hogy örömét lelje. Megteszi anyu, aki habzó szájjal ordít, gyógyszerre iszik, és a világáról nem tud, csak másnap esik le neki, hogy lerángatta a gyerekét az emeletes ágyról, aki azóta kerekesszékben van, úgy megsérült a gerince.

Ha azt hiszed, hogy tudod, mi történik a négy fal között, akkor elárulom: fogalmad sincs.

Nincs róla statisztikád, se neked, se másnak, meg sem hallod, meg sem látod, pedig olyan közel van, néha csak néhány centi fal választ el minket a másik ember poklától.

Én nem hiszem azt, hogy az emberek tudnak szeretni. Az emberek jelentős része nem tud, és attól, hogy gyereket csinált, vagy gyereket szült, sokszor semmi sem változik meg, sőt, a helyzet még rosszabb lesz.

Gyűlölni sokkal többen tudnak, a gyűlölet és a harag könnyen hozzáférhető érzés, a szeretet nagyon kemény munka, és az emberek jelentős része halálosan lusta, önző, felelőtlen és éretlen.

Az elmúlt években olyan abúzusokat, kínzásokat, bántalmazásokat hallottam, hogy ha egyszer könyvet írnék ezekből, ember nem lenne a Földön, aki végig tudná olvasni, mert nem lehet, mert kiszakad a szív, lefagy az elme, és összeomlik a valóság.

Mindezt csak azért írtam le, mert már nagyon feszített, és nagyon ki akartam adni.

Nincs tanács, nem mondom meg, mit csinálj, mit tegyél, mit érezz, csak tudj róla, hogy mikor egy ember szemébe nézel, mikor megismersz valakit, akkor simán lehet, hogy a tökéletes smink, az elegáns zakó, vagy a bringás szerkó alatt egy olyan lélek lapul, mely darabokra van törve, és csak arra vágyik, hogy valaki meghallgassa, és annyit mondjon neki: Ennek nem lett volna szabad megtörténnie veled, és nagyon sajnálom!

Sokszor az életek nem olyanok, mint amilyennek látszanak. Sokszor a kirakat családok a legbetegebbek, és nem is hinnéd, és nem is feltételeznéd.

Nem tudjuk, kik-hogyan élnek.

Tényleg!

Csak akkor tudjuk meg, ha egy picit oda tudunk fordulni, nem pedig el.

Nem megmenteni kell, nem önbíráskodni, nem megoldani, csak észrevenni, és jelezni, hogy igen, itt vagyunk, és értjük. És ez is munka, mert könnyebb arra várni, hogy majd a szomszéd, meg majd a rendőr, meg majd a rokon. És nekem is nehéz, mert ez félelmetes.

Félelmetes, mikor szülőktől kapok emailt, mennyire gyűlölik a saját gyerekeiket, és hogy ÉN segítsek nekik abban, hogy a gyerek ne keresse már őket!

Félelmetes, mikor tizenévesek írnak nekem, hogy a szüleik verik egymást, miközben a gyerek rettegve gépel a kisszobából, és évek óta késsel a párnája alatt alszik.

Félelmetes, mikor az anyuka elfordítja a fejét, mikor apu AZT teszi a 8 éves kislánnyal, félelmetes, mikor anyu úgy széjjelmérgezi a családot, hogy apu az éjszaka leple alatt menekül a 3 gyerekkel egy másik városba.

Félelmetes, mikor betörik egy csecsemő koponyáját, mikor ráültetik a lányt a tűzforró kályhára, mert egyest kapott, és olyan égési sérülései lesznek, hogy sohasem múlnak el.

Félelmetesek a szavak, a verések, a légkör, az erőszak, a kínzás, az elhanyagolás, a közöny, a vállrándítás, a bagatellizálás, az áldozathibáztatás, a kiközösítés, a komolyan nem vevés. Félelmetes, ahogy az emberek élnek. És ez nagyon fáj nekem. Nem tudok közbeavatkozni, nem tudom megmenteni a világot, csak annyit tudok tenni, hogy nem maradok csendben. Hát most nem maradtam csendben…

Köszönöm!

(Ha érdekelnek a gyerekek jogai, akkor keresd a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány-t, vagy fordulj bizalommal bármelyik lelkisegély vonalhoz, krízis központhoz, kék-vonalhoz, vagy hívd a 112-t!

Nem vagy egyedül!) “

BIHARI VIKTÓRIA

Beküldte: Túlélés blog 

Kiemelések és a külalak Zolitól