Az elhunyt Rácz Sándort az 1956-os Nagy-budapesti Központi
Munkástanács elnökét, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét és a Magyar Földvédő Mozgalom elnökét, tagozatunk: tiszteletbeli elöljárónkká választja. (posztumusz)
Rácz Sándort a Tagozatunk 'quasi' magyar államfőnek tekintette egész életében. Álláspontunk szerint az 1956-os, alulról jövő és elemi erejű népképviselet választotta meg teljesen legitim módon a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökének, amely akkor a magyar államfői tisztséget is jelentette, hiszen az akkori, népellenes Elnöki Tanácsnak semmiféle hasonló felhatalmazása sem, ráadásul még a legitimitása sem volt meg. Egészen december 11-ig az ország legitim irányítása az Ő és a Munkástanács tagjai kezében volt. Ezzel csak azok nem érthetnek egyet, akik a megszállást és a kollaboráns állam intézményeit ismerik el (hamisan!), legitim hatalomnak!
Választásunkat 56-os szerepén túl a következőkkel indokoljuk:
Rácz Sándor, részére április 26-án a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya odaítélte a rend legnagyobb kitüntetését a Vitézi Aranykeresztet. A Vitézi Rend és Tagozatunk gondolkodása minden szinten megegyezik, mint ahogy a Magyarok Világszövetségének a vezetője alábbi gondolataival is teljes mértékben egyetértünk:
„Mindenkinek figyelmébe ajánlom Rácz Sándor urat, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács és a Magyar Földvédő Mozgalom elnökét, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét.
Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a második világháborút követő időszak talán legsokoldalúbb, legképzettebb és legelkötelezettebb magyar politikusa Rácz Sándor. Az ő életútja nem csak szimbolikusan testesíti meg, hanem szinte leképzése a XX. századi magyar sorsnak. Tíz éves korában hadiárva, mert édesapja a Don kanyarnál hősi halált hal. Tizenkét évesen családfenntartó. 1956. november 16-tól december 11-ig, letartóztatásáig, huszonhárom évesen, mint a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, gyakorlatilag Magyarország vezetője, a 250.000 fős megszálló hadsereg által levert forradalom utáni ország utolsó reménysége. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rab, akinek évtizedekkel később első amerikai útja az Arlington-i temetőbe vezet, ahol megkoszorúzza John F. Kennedy sírját, akinek 25.000 magyarországi politikai elítélt – közöttük ő maga is – szabadulását köszönheti.
1988-ban a kommunizmus vége felé közeledő világban a magyarországi fordulat elsőként kiszemelt eljövendő vezetője. Washingtonban a Fehér Házban fogadja őt Zbigniew Brzezsinszki, akinek két kérdést tesz asztalára: Magyarország trianoni szétdaraboltatásának orvoslását és a magyar államadósság elengedését, illetve átütemezését. Mindezek után Rácz Sándor minden valószínűség szerint azért sem lett Magyarország államelnöke, mert a Freedom House-ban történt meghallgatása az első kérdésre adott válasza után véget ért. Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról, és mit kíván ez ellen tenni? – volt Rácz Sándor tájékoztatása szerint az első kérdés, amire ő egy tőmondattal válaszolt: A magyar nép nem antiszemita! A meghallgatás ezzel véget ért.
Tényleges politikai lenullázásához, még kellettek konkrét, magyarországi politikai lépések. Mint a rendszerváltás előtti évek titokban zajló politikai szabadegyetemének előadója, egyetemisták százaival volt élő kapcsolatban. Ennek is köszönhető, hogy a kommunizmus ellen látványosan szervezkedő, akkor huszonévesekből álló Fidesz őt, Rácz Sándort, az '56-os forradalom élő hősét, első tiszteletbeli tagjává választotta. Amikor 1990-ben a Fidesz második kongresszusán javaslat született, hogy a Fidesz támogassa Rácz Sándor köztársasági elnök-jelöltségét, mely tisztségre őt Krassó György pártja jelölte, egy ma is aktív, akkor fiatal politikus ötször is mikrofonhoz lépett, és ellene szólt, mindaddig, amíg a Fidesz kongresszusa el nem állt a támogatásától.(!!!) Rácz Sándor pedig 57 évesen, életereje teljében, politikai pályája csúcsán visszament falura gazdálkodni: szántott, vetett, aratott, tehenet fejt és elletett, és közben szenvedélyesen, magyar népe iránti töretlen elkötelezettséggel figyelte a magyar politikai élet minden mozzanatát, 2003-ban történt visszatéréséig, amikor őt a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották.
Óriási élettapasztalata és sokoldalúsága, amely a földműveléstől, az évtizedeken keresztül szerszámkészítő munkásságon túl, a diplomás politológusokat megszégyenítő tudású szabadegyetemi előadóig, a párját ritkító szónokig ível, Rácz Sándort a ma élő nemzedék életében a haza bölcsévé emeli. Eközben őt ifjonti forradalmi hév fűti. Rácz Sándor különös szellemi képességekkel megáldott, eleven észjárású, kreatív ember, aki páratlan asszociációkra képes. Magyar nemzete iránti felelősségétől vezérelve történészeket fölülmúló ismeretanyagot gyűjtött és vizsgált, majd tett teljesen egyedi ok-okozati összefüggésbe a XX. század magyar és egyetemes történetében. A trianoni békeparancshoz vezető út, 1956, 1989, és a világkommunizmus folyamatait alig ismeri őnála mélyebb összefüggéseiben magyar közéleti ember.
Közelről ismerve emberi erényeit: karizmatikus személyiségét, eleven észjárását, a magyarellenes folyamatokra kifinomult érzékét, erélyes fellépését megkockáztatom, hogy Rácz Sándor egyedül képes lehet egy egész tévelygő parlamentet magyar útra kényszeríteni. Ha ő ott lett volna, biztosan nem szavazott volna a budapesti parlament a lisszaboni szerződésről – olvasatlanul!
Ne feledjük: Rácz Sándor teljes értékű politikai rehabilitációja, nem az ő érdeke, hanem a magyar nemzet érdeke. Rácz Sándor teljes elhallgattatása, és a magyar politikai életből való kiszorítása – az ekként okozott kár mértéke miatt –, ugyanúgy beletartozik az elmúlt húsz év politikai bűneiknek sorába, mint a jogállam felszámolása, a magyar anyaföld áruba bocsátása, az ország kirablása és lezüllesztése"
MVSZ Sajtószolgálat
Az AJET választása, két tagunk alábbi javaslatára történt:
„Sanyi bácsi Hazatért! Isten nyugosztalja! Csak most tudtam meg, hogy nagyon beteg volt. Gondolom évekkel ezelőtt kezdődött a betegsége, így 2010-ben a MOGY-on már beteg lehetett. Csak azzal tudom vigasztalni magunkat, amire mostanság jövök rá. Amikor a Jó Isten elvesz, akkor ad is! Ha nagyot-értékeset vesz el, akkor annak megfelelően ad is!
A Jó Isten áldja meg a lelkét és az emlékét! Andrea.
Őiránta tiszteletet éreztem. A jó Isten nyugosztalja. Árpád"
Tiszteletbeli elöljárónk búcsúztatásán így a teljes tagságunk részt kíván venni, s arra kérjük a magyar népet: tartsanak velünk!
Bp. 2013-05-06 AJET
A Magyarok Szövetségének
Alkotmányos Jogfolytonosságot Előkészítő Tagozata