HENA HOZZÁFŰZNI VALÓJA a „Gerő, a Habsburgoknak hidat verő?” NH írásra.

"Gerõ, a Habsburgoknak hidat verõ? 2010.01.14, 23:06 Nemzeti Hírháló

Királyságot akarunk? Címmel rendeztek egy konferenciát nemrégiben a fõvárosban. Nagyon érdekes, hogy annak a Gerõ Andrásnak engedi meg a politika és a médiavilág felvetni ezen nagyon is aktuális kérdéseket, aki a Habsburg Intézet igazgatója. Hozzáteszem ezen intézet kapta meg, azon állami támogatás forint millióit, amelyet a Magyarok Világszövetségétõl vont el az országgyûlés még 2001-ben. Remélem érthetõ az üzenet: nem a magyar összetartozást kell támogatni, mert magyaroknak nem kultúra, s nem világszövetség kell - az Ogy. szerint -, hanem kutatás a Habsburgokról."
Erröl bövebben itt

Azért is küldöm át külön a Nemzeti Hírhálón megjelent írást és bevezetõként idézve a szó szerint szemet kibökõ elsõ mondatokat, mert ebbõl mindenki számára egyértelmûnek kellene lennie, kikkel állunk szemben mostanság – a közelgõ választások elõtt meg fõképpen.

Úgy látszik, hamarosan királyságunk lesz! Felvirrad(na) a Nap felettünk!!!??? Hiszen már khón-ferenciát is rendeztek Budapesten arról, hogyan képzelnék el a magyarok királyságát.

A Gerõ néven láttán, hallatán is fennakad a gondolkodó és nem felejtõ ember. Ha pedig valamennyire képes a sorok között is olvasni, láthatja, valami megint készül Hunniában. Valami készül, de a jelek szerint nem a világosság emberei szorgoskodnak a szép magyar jövõn. Ebbõl az írásból kiviláglik, hogy nagy @rban vannak a jelenleg regnáló gazemberek, semmi elgondolásuk nincs a jövõre nézvést, hogy festhetnék rózsaszínûre az eget.
Elakadtak és keresik, hogy mivel lehetne elkápráztatni bennünket, hogy mivel lehetne idõt nyerni és tovább etetni a jómagyart. Ezért most nagy igyekezettel a bûvészsipkából elõvarázsolják és csepegtetik a fejekbe az alkotmánymódosítás gondolatát, sõt még királyválasztással is kecsegtetnek
bennünket. Naná, hogy a habsburg-magyar "testvériség" összefogásában rejlõ erõ bûvöletével és nosztalgiájával hintik be a gyökértelenné vált és történelmi ismereteknek szinte teljesen híjján leledzõ választókat.
Tudjuk, hogy mi mindent köszönhetünk a habsburgoknak és császáraiknak. Többszáz évük volt arra, hogy kifejthessék áldásosnak nem mondható ténykedésüket. Tudjuk azt is, hogy máig nem mondtak le rólunk. A római katolikus helytartóság pedig máig szorgosan és kitartóan ápolja az osztrák egyháziakkal a "keresztény testvériség" jegyében a kapcsolatot, kölcsönösen meghívják egymást a nagy egyházi ünnepeikre, stb. Õk máig a monarchia jegyében gondolkodnak és cselekszenek, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jámbor birkanyáj rá ne ébredjen, kik és merre vezetik.

Régóta látom és elmondtam, ahol csak tudtam az elmúlt évek alatt, hogy azok a lelkes honszeretõk, akik a Szent Korona eszméjét és alkotmányos rendjéhez való visszatérés fontosságát látják és hirdetik, nem számolnak egyházaink és egyházfõink idegenszívûségével. (Itt most nem a fél kezünkön megszámlálható tiszta lelkû és magyar szívû papokra, lelkészekre gondolok. Õk a legtisztább szándékuk és jóakaratuk ellenére - akaratlanul is az intézményesített bûnszövetkezet szekerét tolják, végsõsoron általuk is hitelesítõdik egyházuk. Éppen a tiszta lelkûekre hivatkoznak és tiltakoznak, intenek engem önmérsékletre azok, akik szentségtörésnek érzik a véleményemet és rendre figyelmeztetnek, hogy ne általánosítsak, mert nem minden pap olyan, amilyennek én az egyházaikat látom.)

Azt gondolják, hogy a Szent Korona önmagában mindent megold a jövõben? A máig nyakunkon élõsködõ és regnáló egyházi és világi hatalmi oltár és trón érdekszövetsége készenlétben áll, ha kiborulni látszik a bili és leleplezõdnek, nagy hirtelen élére álljanak nemes ügyünk képviseletének és rettyintenek nekünk olyan alkotmányt, választanak nekünk olyan királyt, ha már olyan nagyon errre áhítozunk, hogy belegebedünk. Nosza, rajta! Csináljunk a jámbor balgáknak királyságot, legyen meg az õ akaratuk, ezentúl minden a Szent Korona nevében történik majd, hadd örüljenek. A gyökeres változás illúziójában aztán megnyugodnak a kedélyek, hiszen elveszejtõink nagyon jól látják, hogy egyre többen vannak azok, akik felébredõben vannak és kinyílt a szemük, akik a gyökeres változás egyedüli útját az eredeti tiszta értékrendhez való visszatérésben látják.
(Lásd pl. a szeptemberi püspöki körlevelet, ez önmagáért beszél!) Az ájtatos bûnbánó lelkekkel pedig, akik szívesen elhiszik, hogy ezek a bûnözõk is megtérhetnek, hiszen õket is a Jóisten teremtette, nagy reménnyel tekintenek az eljövendõ magyar feltámadás igazságára és örömmel üdvözlik a szép magyar jövõ és a változás ígéretét, hiszen mióta várjuk már. Ezekbõl az ígéretekbõl máris látható, hogy megint nem teljesül majd semmi, ahogyan soha eddig egyetlen szép szavakkal tálalt ígéret sem teljesült, és marad az iga.

Az évszázadok alatt megismertettek bennünket "igaz történelmünkkel", hiszen a köztudatban általánosan jelen van a tatár hordák veszedelmének és török megszállásunknak emlékezete, sõt még büszkék is vagyunk arra, hogy minden minket ért veszedelem ellenére megmaradtunk, nem vesztünk el. Mert velünk volt az Isten, és nem lettünk törökké. A habsburgok kártékonyságát alig, vagy szinte sohasem emlegetik sem a magyar történelem tananyagában, sem egyházi körökben, pedig nem kevés népdalunk és költõnk szól a habsburg sanyargatás miatti keserûségünkrõl és nyomorúságunkról. Túl könnyen felejt a mi népünk, mert hinni akar, hinni vágyik mindenáron, nem pedig tudni! Ezért aztán mindig bõven akadtak hitetõi, ha már ennyire hinni vágyik.

Tanulságos és komoly figyelmeztetõ jelként illene értékelnünk, hogy milyen szerepet szán pl. egy Navracsics a jövendõ magyar királynak. A köztársasági elnök impotens szerepkörét.

A habsburgok sohasem mondtak le rólunk, annak idején, mielõtt 1978. januárjában hazakerült Magyarországra a Szent Korona, állítólag benyújtották rá igényüket, maguknak követelték. Nem voltam ott, de el tudom hinni, hogy valóban így történt. A Magyar Vöröskereszt jelenlegi elnöke Habsburg Gyurika. Nem tudom, csak sejtem, hogy kiknek és hogyan sikerült éppen õt a legalkalmasabbnak találni erre a tisztségre? Felejthetetlen és hátborzongató élményem marad az a 2001. évi pünkösdi csíksomlyói búcsú, amikor Habsburg Ottót köszöntötték a Kissomlyó és Nagysomlyó hegyei közötti szent helyen, a Nyeregben nagy tisztelettel és hódolattal püspökuramék úgy, mint a magyarok királyfiját! Azt hittem, rosszul leszek, nem akartam elhinni, hogy jól hallom, amit hallok.

Én lelkesítettem be barátaimat és jöttek el velem akkor többek, akik elõször élték meg a minden magyarok legnagyobb egybegyülekezését, valamennyiüket megdöbbentette ez az "élmény". Nagy reményteli várakozásban vártuk a délutáni csángó misét a csobotfalvi templomban, hogy majd ott legalább tiszta szellemû magyarokkal lehetünk együtt. A déli döbbenetet lehetett tovább fokozni, mert ott is megismétlõdött a habsburgok királyfijának köszöntése. Nagyon sokan mélységesen felháborodva hagyták ott a csángó misét akkor.

Emlékezetes marad ez a "pünkösdi királyság" azért is, mert akkor az egybesereglett többszázezer zarándokot a Nyeregben olyan jégverés "üdvözölte", hogy öröm volt látni, mennyire igazságos az Ég és a Magyarok Istene és Nagyboldogasszonnya.

Azóta sincsen ez másképpen! Ritka alkalom, hogy ne hideg és esõs idõ, vagy jégzápor fogadja és kíséri a Pünkösd elõtti szombati nagybúcsúra összeseregletteket. A tavalyin is esett az esõ vigasztalanul. Úgy látszik, Nagyboldogasszony tartósan neheztel az õ gyermekeire! Vajon miért? Illene ezen is elgondolkodnia minden lelkes székelynek, magyarnak. A Jóisten nem kinyilatkozik, hanem jelez. Azoknak, akik figyelnek a jelekre (is).

Hena

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról