Nem azért születtünk-e meg, hogy az életnek nevezett érzelmi töltődéseket megéljük?
Nem azért élünk, hogy gyakoroljuk a létezés felemelkedésének nagyszerűségét?

Azért kell élnünk, hogy szolgánk a pénz rabszolgái lehessünk? Nem. Cseréljük el életünket a nem létező, a halált uraló mozdulatlan Mammont, istenítő hatalmat az életre, egymásra és a szeretetre! A jövő érdekében, a múlt okán az életnek ki kell vetnie magából a betegséget, a fekélyt a lelkekre telepedő kényszert, hogy mindenáron meg kell felelni a jelen elvárásainak.

Új hitben, új világot kell teremtenünk, ahol az ember elfoglalja születésétől fogva megillető helyet, az ÉLET TRÓNJÁT!

Hazugoknak és szemfényvesztőknek nincs helye a társadalmat formáló erők meghatározói között.

Mi légyen a sors beteljesítő erejével? Mi legyen az élettel és a halott világ jelképével, a pénzzel? Élni akarunk, vagy egymásnyakába dobálva a hurkot várjuk a beteljesedést?
Ma ő a gazdag, holnap a sorskivetett és holnapután a körforgalomban ma még szemben jövő.
Engednünk kell-e a halott világ uralmának, a kinyilvánított hatalomnak, a megerőszakolt érzésnek, a legyőzött életünknek? Nem. Az életnek kell győznie és a globalizációnak engednie! Nincs, más lehetőség a harcot meg kell vívni, AZ ÉLET ÉRTÜNK S MI AZ ÉLETÉRT.

Teendőnk a végtelen. Az emberi jog nem a földön köttetett, az élet kötötte a természettel, a természet a világgal, a világ a végtelennel. Az ember a gyakorlója a végtelennek, önmagának
Ura és szolgája. Nem egymás fölé és alá teremtetett, hanem egymásért. Mindenki önön teremtett vagyonával nem magáért, másért tehet és felel.(A teremtett vagyon nem származhat másik ember emberi mivoltának megalázásából, kifosztásából.) Teremteni kell hát egy mindenki által elfogadott közgondolatot, ami alázattal viseltetik mind a meghatározó egyéniségek, mind a földönfutó lelkek részére. Mi magunknak, mert az egyforma lélekvilággal rendelkező ember nem tiporhatja a semmibe a másik lelket, az életet.

Az igazság harca elkezdődött és a belsőnkből fakadó elégedetlenség nem gyömöszölhető vissza a „tudás palackjába".

Nem lázít itt senki senkit. Elégedetlen az ember a sorsával, mindenki a magáéval. Itt a bibi, hogy míg az egyszerű emberek a keserű kenyér valóságának sorshordozói, addig a halott világ szószólói a pénz kínjának rabjai. Változtatni, változnunk kell. Mindenkinek. Az „almába harapók" úgy látszik eljátszották lehetőségüket. Nem maradt más, az élet utat tör magának a végtelen űrön át is, a tudatlanság boldogságában létezőknek kell megmentenie az életet, visszaadni az ember természetbe vetett hitét: A tisztesség és a becsület parancsolatait.
Az kevés, hogy a regnáló hatalomnak el kell takarodnia. Meg kell változnia az emberek gondolkodásának! Mi magunk teremtettük e hatalmat és a teremtő semmisíti meg, adja és veszi el az életet. A regnálóknak nincs alternatívájuk, odáig merészkedtek ahol már nincs élet.
Vagyis számukra megszűnt a türelem, nem éltek a nép felhatalmazásával, nem az életet szolgálták, hanem a halott anyagot, a pénzt. Rájuk egy szót sem szabad többet pazarolni!

A miként szabadulhatunk meg a lélek szipolyozóitól? - kérdés feltevése az indokolt. A dolgunk, hogy a ránk kényszeríttet gondolatot, miszerint csak a hatalomban osztozkodók irányíthassák a dolgok menetét, gyökerestül ki kell irtani. A tudatosult képzelet (mátrix) lett úrrá a született teremtőn. Mi magunk teremtjük olyanná a körülöttünk lévő világot, amilyenné szeretnénk! Nem fogadhatjuk el, hogy belénk költözik a kétség, hogy képtelenek vagyunk a sorsunk irányítására, hisz mi magunk vagyunk a létező. Minden gondolatot hessegessen el mindenki, ami arra irányul, hogy mások tesznek, vagy tettek értünk. Az egyén tette tettet másolja uralkodója, vagyis a kis tettekből lesznek a nagyok, így a felelősség kérdése megkerülhetetlen a „kisembernél" is. Köpjük le a teremtett rendszert, mindenki a saját tükrében, hogy szégyenében fusson világgá, mert milliónyi könny a lelkünkben eseng, az életért, a tettekért, a jövőért! S ha majd te rendszer körbe koldultad a világot, tőlünk, az élettől kér majd menedéket, mert belátja a lét rendszerének felsőbbrendűségét! Elkezdődött egy harc több ezer éve a tisztesség és a becsület harca, a haszon és az érdek ellen!

Minden ember mindig megteszi tetteit, s tetteinkből lesz a nagy tett. Úgy legyen!