Arvisurák, Kézai, Gesta, stb. / Az éles viták margójára

Többször hallja az ember és én is hallottam már olyan esetben is amikor komoly választás elé állítják az „ember fiát” vagy akár elkeseredésében azt mondja, hogy sokkal jobb az állatnak mert legalább annak nincsenek emberi érzéseik. Vajon így volna ez? Vagy talán csak abban rejlene az igazság, hogy nem emberiek az érzéseik az állatoknak de miért ne lehetnének azok is fájdalmasak, tiszták és épp oly nehezen keservesen szenvedők mint nekünk? Ezért inkább ki hagyom az állatokat legalább mind-addig amíg nem ismerem/jük érzéseiket, így csak szóljuk arról amit ismerünk. Fájdalmas volt az elhatározásom de visszavonhatatlanul megtettem.

Mint tudjuk egy cikk levételére került a sor melyet az éles viták után még is maga a cikk szerzője kérésére vettem le a következő szöveggel: „Kéazai mesje: Kérem T.adminisztrátort, hogy vegye le a Kézaival fogléalkouzó írásomat!”

A kérésnek azonnal eleget tettem, mert már ellenséges légkör alakult ki.

A kérdéses írást egyik olvasónk küldte be nekünk mint olvashatjuk hozzászólásából is és annak okául küldte be amiért többek között ez a honlap is szerepet vállalt. Vagy is, hogy ennek az írásnak alapján próbáljuk megkeresni azokat a szálakat amelyek igazán a magyarsághoz vezetnek és ezáltal "A Magyar Megmaradásért" eszméiért szólnak. Tudom nagyon nehéz lesz visszatükrözni a teljes mondanivalókat mert most bele fogok marni mások írásában azért mert nem akarom, hogy a levett írás szerzője bármi módon is be legyen keverve. DE ERRE KÉREM AZ EZUTÁN HOZZÁSZÓLKAT IS! Ne neki írjatok, hanem nekünk.

Itt csupán olyan részleteket fogok beszerkeszteni amelyeket én döntök el, hogy megjelentetésre érdemes azért, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen összetűzéseket, de azért is, hogy az itt megjelent értékes információk ne vesszenek el egy ilyen egyoldalú vitapartner hibája végett.

A nemmegértés akkor indult ki amikor VALAKI (aki már nincs köztünk és nem is tûröm meg) a mai formában és az interneten is keringő Arvisurák írásai egyedi hiteles történelmi forrásnak nyilvánította ki annak ellenére, hogy én is és többen is nyitottak maradtunk volna arra, hogy több irányból próbáljuk kideríteni melyek az igazi részletek azok közül és hogyan kell azt érteni. Erre nem kaptunk esélyt ezért nemkívánatosnak nyilvánítottam a valakit.

Amennyiben hasznavehetetlennek ítélitek meg ezt az összefoglalót akkor azonnal eltávolítom ezt is, de ha bárhol szeretnétek hozzátenni vagy javítani arra is nyitott maradok. Több kérés érkezett magán postámra is, hogy próbáljunk meg továbbra is nyitottak maradni ebben a témában, és hátha idetéved egy másik Arvisurák tanulmányozója aki ugyan olyan nyitott lesz mifelénk mi mi őfelé és MAGYAR MÓDRA vitathatjuk meg ezt a fontos kérdést.

Most pedig beszerkesztem minden tudásom szerint a megmentésre szánt hozzászólásokat. Ezt csak azért teszem olvashatóvá, hogy tudjátok valamennyire még is a téma nyitott marad, de ha valaki/kik újra CSAK Arvisurák egyedi igazán keresztül akarja történelmünket, lapunkat támadni akkor ezt a témát is itt lezárom. Törlöm.

(vmari - 2010. 03. 27. 19:21)

Kézai Simon Krónikája "kellően zavaros és az igazságnak megfelelő adatot alig tartalmaz,... az ősvallásunkról is hallgat, hisz katolikus pap volt", -mondja a szerző.

Vajon Paál Zoltán mit csinált, mikor "megírta" (vagy ÁTírta?) az Arvisurát?

Ki is volt Paál Zoltán?...

http://postaimre.euroweb4you.eu/news.php?extend.1204
http://postaimre.euroweb4you.eu/comment.php?comment.news.1204

Justus de genere Turul - 2010. 03. 27. 23:09

........

Bár Kézai Simon csúsztatásai is hagynak némi kívánnivalót maguk után, de Arvisura-t tekinteni igazságnak, az nem egyéb, mint a butaság vámszedőjeként elkövetett áltörténelmi kéjelgés tette!
Belátom, hogy üzleti szempontból kezd jövedelmezővé válni az Arvisura-fever, de ha ez így megy tovább akkor ugyanannyi kárt okozhat mint a judeokeresztények bibliája!

Kár hogy már ezt is megetethetik a magyarral! Sajnos: "Nullum crimen sine lege."

(Justus de genere Turul - 2010. 03. 28. 14:21)

...nem állitottam, hogy Kézai műve értékes, mint ahogyan azt sem állítottam hogy értéktelen!

...Ismerem az arvisura-t, mi több, nagynehezen el is olvastam, ami eddig megjelent a témában! De engem hidegen hagy, a maga összes olyan érve, amelyre semmilyen bizonyítéka nincsen, mint például a papok által elégetett őstörténelem is!
Nem egyszerűen forráshiánnyal küszködik, hanem egy fikcióra alapoz, hiszen hogyan is lehetne egy ilyen jellegü összehasonlító írásnál az az alap, hogy az összehasonlítás egyik tárgyát előre kikiáltjuk alapigazságnak!

...Tudja én .... ........ valóban alapos vagyok, ezért megkérdezem, hogy netán az eredeti latin nyelvű krónikát olvasta (aligha), vagy valamelyik fordítást? Esetleg Császár Mihály vagy Szabó Károly fordítását?
Legyen szíves forrásmegjelöléseket alkalmazni, mert így csak egy fikció az egész írás!

http://emc.elte.hu/acadwr/jegy.html

(vmari - 2010. 03. 29. 09:03)

Kedves Zoli, nagyon örültem, mikor megláttam az írást, mert pont mostanában tettem fel egy kérdést Arvisura-témában a Posta Imre oldalán az egyig fórumtagnak, aki eléggé jártas a történelemben és a családfakutatásban.
Mivel elég sok esemény ugyanúgy van az Arvisurában, ahogy a krónikákból is ismerjük, lehetséges, hogy valóban van olyan ősi írás, ami az Arvisura "alapjaként" szolgálhatott, csak erősen elmagyartalanították?
Rákeresve a neten láttam, hogy nem csak bennem merült fel már ez a kérdés:
"Mikor került elő az Arvisura? A könyv szerint a II. Világháború alatt hozta ejtőernyővel Szalaváré Tura. Valami itt nagyon nincs rendben! Állítólag a II. Világháború környékén egy orosz régész a kijevi Magyar-hegyen 9000 db. Rovásírással írt pergament talált. Informátorom szerint, akinek a kilétét nem szeretném felfedni, a németek, mielőtt elindultak volna Kijev felé, értesítették a magyarokat, hogy mentsék, ami menthető a kijevi múzeumból, mielőtt földdel teszik egyenlővé. A Magyar Tudományos Akadémia elhozta a múzeum kincseit, és mindenről volt leltári jegyzék. Egy valami azonban eltűnt leltári jegyzékestől, mintha soha sem létezett volna, így visszakerült minden a későbbiekben, kivéve azt az egy dolgot. Ez volt a 9000 db. rovásírással írt pergamen gyűjteménye. Ha ez igaz, talán nem fogalmazok erősen, ha azt mondom: ellopták! Aztán később megszületett az Arvisura. "...

A fórumtárs pedig Paál Zoltán családjára-származására vonatkozóan talált nagyon hamar mindenki számára elérhető adatokat, hisz mint írtam, családfa-kutatással foglalkozik és tudja, mit hol kell keresni.
Olyan adatokat, neveket, származást, amit Paál Zoltán enyhén szólva elferdítve beleírt az Arvisurába. (Ami mint tudjuk IGAZszólást jelent...)
No ha valaki a saját családjára vonatkozóan egy "bizonyos irányba" hazudik, mennyi lehet az iromány többi részének igazszóló tartalma?

Biztosan kiderül előbb-utóbb a többiről is az igazság.

A vitánk:
http://postaimre.euroweb4you.eu/news.php?extend.1204
http://postaimre.euroweb4you.eu/comment.php?comment.news.1204

(vmari - 2010. 03. 29. 12:19)

Paál Zoltán KIVÉTELES képességei? Hm...

Kiderült pl., hogy Paál Zoltán nem sima kohász volt (ah de jól hangzott ez azokban az időkben!) hanem a vasgyárat alapító zsidó Sturman(akiket az Arvisurában Sturmán SVÉD betelepülőként említ)család leszármazottja.

"Anyai ágon annak a Sturman családnak a sarja is, akik Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idejében telepedtek meg a Felvidéken, és Ózdon alapítottak vasművelő műhelyt, melyből az ózdi vasgyár kinőtte magát.. - .... Na igen Bethlen idejében jöttek de 1699-ben I. Lipóttól kaptak nemességet"...
http://www.arvisura.eoldal.hu/cikkek/osi-forrasok/villoke-gardiz-sturman

Munkaszolgálatos is volt...

http://postaimre.euroweb4you.eu/comment.php?comment.news.1204

(>Zoli< - 2010. 03. 29. 13:08)

Hogy jobban érthető legyek!

Ezen a honlapon kíméletlen voltam és leszek is mindazokkal szemben, akik minden alapok nélkül azon dolgoznak, hogy a DICSŐ MAGYAR folytonosságot hamisítsák meg. Ugyan ebből az okból állítottam le már másokat akik Álmostól akartak elszakítani bennünket, azokat is akik csak sz. Istvántól és Istvánt látták a magyarság egyetlen megmentőjenek, azt is aki iszlám ősöket akart hátunkra akasztani a honfoglaláskor, most azt is aki Nimródnál akart szakadást állítani! Tudjuk nagyon kiknek az érdeke, hogy gyökereinket tépjék és ez által gyengítsenek el bennünket. Ebben nem segédkezünk!

(vmari - 2010. 03. 29. 13:10)

Nagyon kíváncsi volnék a "Tura jegyzeteire".
Vajon azok nem a kijevi hun pergamenek másolatai/rovásírásról fordításai (ferdítései?) lehettek?
Milyen klassz lenne, ha előkerülne valaki őszöreg tudós, aki nem akarná sírba vinni a titkot, ill. az igazságot!

(Justus de genere Turul - 2010. 03. 30. 00:30)

Kedves Zoli!

Elnésedet kérem a kezdeti hangnemért, és a szerző irányába elkövetett személyeskedésekért is, és bár tudom hogy nem mentség ugyan, de az tapasztalatom, hogy képtelenség objektív vitát folytatni, egy fanatikus arvisura hívővel!

Hogyan vitáznak ők:
- Magát az arvisurát kikiáltják arcátlanul 100%-osan hiteles forrásnak, még akkor is ha pont az arvisura hitelessége a téma! Én nem láttam még egyetlen rovást sem az eredeti forrásból, aminek hordozóját (pergamen, aranylemez, stb.) alá lehetne vetni bármilyen kormeghatározási módszernek! Ez a kinyilatkoztatás duma meg Paál Z. kivételes képességei, mind csak maszlag!
- Amenyibben az előbbi általam említett dolgokat közlöd egy fanatikus arvisura hívőel, akkor először jön az, hogy nem érted, majd azután szokták diszkriminálni a jogosan kétkedőt, azzal a szöveggel hogy "Nem szól mindenkihez!"
Már ez is önmagában egy piszok szemét trükk, mert vagy befogja az ember a száját (és akkor majd hozzá is szól), vagy különben rögtön ki is van közösítve, lenézve, alacsonyabb rendűnek beállítva! Ez undorító!
- Ha még ekkor sem hiszi el feltétel nélkül minden bizonyíték vagy lelet nélkül amit mondanak, akkor jön az hogy, rákiabálják az emberre, hogy nem magyar! Ezt én az aljasság kategóriába sorolom! Ilyet sosem mondana egy igaz magyar ember saját nemzettestvérének, csupán azért, mert objektív bizonyítékokat, érveket, forrásokat követel! Ennél a verziónál jön a tömény személyeskedés, úgy mint ahogyan a legutóbbi hozzászólásban is láthattuk!
(..."Ha van itt őszinte és magyar ember"... - vagyis szerinte mi nem azok vagyunk!)
(Majd mellé még ez is: ..."akik itt vacakolnak és bornírtan rosszhiszeműek"...)
(Megjegyzem a "bornírt" szónak a jelentése is elég negatív, de jellemzően mégcsak nem is latin, hanem újlatin nyelvi eredetű)
- Majd menetrend szerínt jön az hogy az arvisura fanatikus a kollektívát lenézve, sőt miattuk távozik mert ő azoknál felsőbbrendűnek nyílvánítja magát!
A helyzet az hogy ez nem egyedi jelenség, mert mindenhol ezt művelik! Arrogánsan, a racionális vita minden szabályát felrúgva, tudatosan és erkölcstelenül vetik be falláciáikat!
http://ktnye.akti.hu/index.php/Fallácia

Az arvisura minden bizonnyal egy valós ősi forrással rendelkező írás, mely a jelenlegi formánál csak a vázat alkotja, a töltelék pedig amivel megtöltötték, az csak a neolabanc történetírás érdekhazugságai! Megjegyzem ezen az elméleten elindulva van lehetőség elválasztani az ocsút a búzától, bár ez nem egyszerű munka! Persze lehet mégis rákényszerül az aki kutat, mert nagy valószínüséggel az eredeti forrás bitorlóinak, eszük ágában sincs visszaszolgáltatni a tiszta alapot a magyaroknak!


Végül:
A cikkíró szerint: ..."Sturmán nem zsidó származásu volt, ehhez azonban elkell olvbasni az Arvisurát."...
Ez egy külön vicc! Hát ha az volt a cél hogy eltitkolja származását és összemossa a a magyar gyökerekkel, akkor még jó hogy ezt nem írja bele a hamisítványba!
Amúgy pedig az arvisurában teljesen úgy van beállítva mintha az erdélyi fejedelmek oldalán lettek volna a Sturman-ok, ennek pont az ellenkezőjét mutatja a Habsburgoktól kapott (vásárolt) nemesség, és az alábbi forrás is!
Nagy Iván családtörténeti kiadványaiban:
..."Sturman család.
Neve idegen származásra mutat. Egyik őse Sturman N. 1697-ben Tokaj vár alkapitánya volt, midőn őt a várőrséggel együtt Tokay Ferencz felkelő vezér kardra hányatta."...
Az Erdélyieket hívták felkelőknek, hiszen Tokay Ferencz kuruc tiszt volt! Na akkor kiknek az oldalán is harcoltak a Sturman-ok???

Az általam használt "neolabanc" jelző pedig tökéletesen megfelel korban és szemléletben is egy ilyen hamisításnak, hovatovább az arvisurák a finnugor elméletet igyekeznek erősíteni!
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93332255&t=9182699
Mindenesetre amíg az emberek az arvisura sületlenségein vitatkoznak, addig sem keresik az "igazságot"! Ez a legnagyobb probléma!

Üdvözlettel:
Justus de genere Turul

(Őszkatona - 2010. 03. 30. 02:51)

Még vita, kötözködés és összekapás közben is - itt is máshol is - megtaláljuk az együttérzést ha távlatokban gondolkodunk. Figyeljük meg: Ha a magyar testvérét igazán - és sikeresen - meg akarja bántani minek hívja? "Nem magyar", "hazaáruló", "zsidó". Mit árul el ez a magyarságról? Szerintem azt hogy minden magyar számára a legértékesebb elismerés nem a "nemes", nem a "tehetséges", nem a "sikeres", sem az "erős", "szép", "okos" vagy "jóságos": A magyar számára a legértékesebb, legszebb elismerés az hogy "magyar". Ennek a szónak nincs szüksége semmiféle díszítésre vagy kibővítésre mert ennél nagyobb elismerés a magyar számára nem létezik.

Azt is elárulja hogy a (KÖZÖS) magyar értékrendben a Hazaszeretet mindent fölülmúl. A legbecstelenebb minősítés ami a magyar eszébe jut amikor meg akar sérteni valakit nem a "hazug", nem a "rabló", nem a "gyilkos", sem a "gyáva", "ostoba", "pocsék" vagy "gonosz": A magyar a legmélyebb becstelenséget a "hazaáruló" szóval fejezi ki.

Ugyanez a (KÖZÖS) értékrend irányítja sértegetéseit amikor a legundorítóbb kifejezést akarja alkalmazni, egy minden erkölcstelenséget magába foglaló szót: "Zsidó".

Van itt remény, honfitársak: "Távlatokban gondolkodjatok" (14. Dalai Láma, a magyarokhoz, 2006).

(Justus de genere Turul - 2010. 03. 30. 04:57)

Álmos halála.

Forrás:BOTOS LÁSZLÓ - MÚLTUNK ÉS JÖVŐNK - http://www.magtudin.org/Vazlatos%20tortenelme%20I.htm

..."1958-ban, Zemplén megyében most Szlovákiához tartozik a régészek rábukkantak egy Árpádkori magyar herceg sírjára. A sírban a fej a csontváztól különváltan feküdt a váll jobb oldalán elhelyezve. A csontváz méretei egyeztek Álmos testi méreteivel. Álmos arany fegyverzetéről mintázott tökéletes ezüstmásolatot tettek a sírba. A hiedelem szerint Álmos fegyverzete csodaerejű volt és ezt kellet örökölnie Árpádnak, mint az új Pap Királynak.

Abban az időben a magyarságnak csak egy hercege volt: Álmos. Árpád, és később I. István örökölte ezt az eredeti Álmos szablyát, amely jelenleg a prágai múzeumban látható. A kard díszítése, amelyet a sírban találtak, teljesen megegyezik I. István kardjának díszítésével. A tarsolylemez díszítése, az áldozóserleg, a lovak szerszámai, és más egyéb használati és dísztárgyak aranyból, és ezüstből készültek. A varkocs díszek, a tegezben a hét nyílvessző, bőrruhák, ezüstdíszítéssel, mind pontos másai a kor magyar ruházkodási szokásainak. Az ott talált tárgyak azt látszanak bizonyítani, hogy egy nagyon előkelő, magas rangú magyar vezetőszemély temetkezési helyére bukkantak. A kard I. István kardjának tökéletes mása, amely azt bizonyítja, hogy az határozottan Álmos sírhelye volt, mint már említettük."...

Forrás: MÁTÉ-W.ZSOLT - A MAGYAROK KINCSES MÚLTJA - http://www.szekelyek.extra.hu/dok/szkitadolog.pdf

Ond vezér székhelye: Bodrog környékén, Zemplénben és Ungváron volt. Ond nem ismerte el, hogy csak Álmos utódai uralkodhatnak. Véleményem szerint: Ond az elsőszülött Kál halála után, mint Kurszán kende legidősebb élő utóda igényt tartott az uralkodásra.
895-ben: a zempléni és bodrogi nép szájhagyománya szerint az árpádi hazatérést váró és elébe induló nagy-királyt Álmost - Ond vezér tőrbe csalta és a Bodrogközben a Bodrognál lévő Szomotor mellett orvul megtámadta és megölte.

Erről a tőrbecsalásról megemlékezik a XIV. században írt Kálti Márk Krónikája, és a szintén ebben az időben készült Nestor Krónika is említ egy Álmos elleni lázadást.
A Bús-mező őrzi ennek az orvtámadásnak az emlékét a Bodrognál lévő Szomotor mellett. Itt lelte hősi halálát Álmos karddal a kezében. Az Álmos után jövő vezéri sereg - Bors vezérlete alatt elfogta a lázadó Ondot is lefejezték. Álmos halotti torát a Tor-hegyen tartották, és Szomoron temették el. Ebből lett a néphagyományban: Szomotor.
Ezt a szomorú, és a néphagyományban fennmaradt történetet igazolja, hogy Anonymus szerint: Árpád az Ung folyónál veszi át a fejedelemséget Álmostól.
A lefejezett lázadó Ond vezér sírját Zemplén határában, a Szélmalom dombon találták meg 1964-ben. A sírban egy lefejezett tömzsi kis ember csontváza volt. Levágott feje a lábánál, és kardja, markolatával a bal lába alatt keresztben, távol a jobb kezétől volt, de a ruházati díszítések maradványai valóban nemzetségfőt jellemeztek,
akiről a néphagyomány is megőrizte azt, hogy  mint becstelen lázadót  lefejezték, és a sírban a lábához tették a fejét.

Wass Albert: Történelmi tény az is, hogy Árpád bevonuló seregei a mai Ungvár közelében negyven napig táboroztak, mielőtt továbbmentek volna. Ennek kettős oka lehetett. Először is nehéz hegyi utakon sok szekér megrongálódhatott és javításra szorult. Másodszor a szokásos negyvennapos gyászolás is lehetett a késlekedés oka, Álmos halálára való tekintettel.

Most akkor mit is állított a szerző, hogy 58-ban a régészek az arvisurával a kezükben keresték és találták meg Álmos sírját?
Érik bennem is a gyanú hogy az a 9000 pergamenes sztori lehet hogy igaz, és persze akár az arvisura alapját, vázát is abból építhették, persze valakiknek a hamis töltelékével megtöltve!

Justus de genere Turul

(Szemtanu - 2010. 03. 30. 13:12)

Zoli, a cikket en kaptam, en ajanlottam hogy tedd fel, eppen azert mert sok az ellentet az eddigi "ujjonnan" megjelent tortenelmunkel. De meg a regrol fenmaradtakkal is baj van azok sem igazan klappolnak. Mert kulombsegek vannak Anonymus es Kezai irasai kozt is. Nem is kicsik. Most akkor melyiket vagjuk ki a szemetbe? Melyik van szkita-hun-avar-magyar folytonossag eleln
En itt csak kukkolok, es olvasok, mivel sem Kezai irasait nem ismerem, nem vagyok szakerto, es az Arvisurakat sem ismerem, csak olvastam, egyszer, es ott sem tudhatok hozzaszolni.
De ahogy a megjegyzeseket, hozzaszolasokat olvasom, mindenki a sajat lovan ul, es azt hajtja. Az aki a Kezai kronikakat "ismeri" az azokat, mas Mate-W Zsolt irasait, Cs... Ur az arvisurakat, mas meg mas konyvet olvasott.
A lenyeg csak az hogy mi a jelen pillanatban nem tudjuk hogy ki mibol meritette a tortenelmi tudasat. Itt a szerzokrol beszelek. Vagy ha sejtjuk is, azt bisztosan nem tudjuk hogy azok mennyire voltak hitelesek. De ossze lehet hasonlitani, es az ami hasonloan jelenik meg tobb helyen nagy a valoszinusege hogy igaz is lehet, a tobbitt mar kovetkeztetni is lehet. Ezert az "anyazas" nelkuli hozzaszolasok nagyon is ertekesek, mint ahogy te is irtad, de azokbol is csak az ahol mindenki fel tud hozni konkret ervelest. Egy konyv cim szerintem nem eleg alatamasztani egy ervelest ha a konyvnek a tartalmabol nem idezet a bekuldo.

(Justus de genere Turul - 2010. 03. 30. 15:06)

Kedves Szemtanu!

Én mindegyiket elolvastam!
Ahol forrást jelöltem meg az utóbbi két hozzászólásomban, ott egy az egyben idéztem az írásból!
Hogy az írás szerzője milyen forrásból dolgozott azt pedig azon írások végén találhatod!

Mindenesetre azért le is írom!

MÁTÉ-W.ZSOLT forrásai az általam idézett írásnál:
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai (I.-III.), 1997- 2005
Kézai Simon mester: Magyar Krónikája
Mesterházy Zsolt (szerk): A magyar őstörténet kincsestára, Magyar Ház, Budapest, 1998.


Botos László forrásai az általam idézett írásnál:
Anonymus: Gesta Hungarorum. Pais Dezső fordításából, Budapest, 1975.
Badiny Jós Ferenc: Az istenes honfoglalók, Ősi Gyökér, 1986. május-június.
Bendeffy László: A magyarság kaukázusi őshazája. Budapest. 1942.
Bendeffy László: Kunmagyaria. Budapest, 1941.
Berze-Nagy János: A magyarság néprajza. III. 3. A mese. Mossy Sándor: Keleti elemek népmeseinkben. 1927,
Cser Ferenc: Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. Budapest, 2005
Csernyecov: The Prehistory of Western Siberia. 1974.
Gelsei Bíró Zoltán: A Habsburg Ház bűnei
Grandpierre K. Endre: Magyarok Istenének elrablása. Budapest. 1993.
Hajnos László dr.: Igazságok a magyar történelemben, a Zürichi Irodalmi Körben elhangzott előadás.
Horváth Izabella: A griff-félék a magyar és a Belső-Ázsiai pusztai népek művészetében, Debrecen. 1990
Hungarian legends. Danubian Press, Astor Park, FL 1971
Ipolyi Arnold: Magyar mithologia. 1854.
Kézai Simon: Magyar Krónika, Szabó Király fordításából.
László Gyula: Akettős honfoglalás . 1978
Macartney: The Magyars in the Ninth Century, Cambridge 1930[1]
Magyar Adorján: Az Ősműveltség, Budapest, 1995
Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története. Argentína. 1956
Rudnay Egyed: Attila Trilógia. I. Könyv. Brussels. 1943.
Vágó Pál: A vérszerződés ereje. Buenos Aires, 1976
Vágó Pál: Kelet Népe, 5. 1971  Pusztaszertől a három Árpádfi száműzetéséig. Buenos Aires
Zakar András, Fordulópontok történelmünkből, 1987

Remélem így már megfelel!

A többi hozzáfűznivalót pedig továbbra is ide alá írhatjátok, DE! Magyar módra szeretettel. >Zoli<

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról