Meglepetésemre azonban egy kedves ismerősöm a szegedi zsidó hitközség vezetője ragadott tollat, hogy felhívja szülővárosom lakosságának figyelmét a személyemben rejlő „szélsőjobboldali” veszélyre, s a végtelen tudatlanságomra a történelmi tények területén. Mivel azonban magyar lelkülettel és toleranciával rendelkezem, így nem kívánom személyét sem megsérteni, sem minősíteni, hisz álláspontom szerint maga is igazolta soraival azt, amit levelemben megírtam. Pl. elismerte, hogy Horthy Miklós és családja zsidó emberek adományaiból élt a hazájuktól elszakítva, Portugáliában. De igazolta azt is, hogy még mindig nem tudtunk tárgyilagosan szembenézni azzal a korszakkal, amely Magyarország és Szeged életében vitathatatlanul a lassú, de pozitív gazdasági fejlődés szakasza volt. Nézzük azonban András kioktató levelének tételes cáfolatát. 

1. Soha nem olvastam sem szélsőjobbos, sem szélsőbalos portálokat, de az általános iskolától az egyetem befejezésig mosták az agyamat azon bolsevik hazugságokkal, amelyek máig hatnak az emberek tudatában, mert a tisztázás nem is olyan könnyű akkor, amikor a szocialistának hazudott rendszer legtöbb haszonélvezője ma is pozícióban ül valahol, s szőnyeg alá söpri a tényeket.
2. Nem kívánok elismert történészeket felsorolni, akik a hiteles történelem kutatását és tanítását végzik, mert sajnos valószínűleg hátrányok érnék őket emiatt. Ám ismert tény, hogy pl. A Trianon múzeum és annak történész alapítója milyen tortúrán esett át pár éve. Sajnos a Romsics-Ungváry-Ablonczy hármas sem tévedhetetlen, bár tőlük még soha nem hallottam Horthy fasisztázását, vagy szélsőjobbos minősítését, bár jogos kritikát megfogalmaztak vele kapcsolatban.
3. A vörösterror áldozatainak „fegyveres ellenforradalmárrá” minősítése pedig egyenesen vicces lenne, ha nem egy nemzeti tragédiáról lenne szó. Mit ír pl. Trianon okairól Salamon Konrád történész? „Magyarországon a kommunisták megakadályozták, hogy a Károlyi-kormány hadsereget szervezzen, és fellépjen szomszédaink törvénytelen területfoglalásaival szemben. Továbbá: belső aknamunkájukkal lehetetlenné tették a köztársaság megszilárdulását, majd egy államcsínnyel átvették a hatalmat. A győztesek viszont a Magyarországi Tanácsköztársaságot nem voltak hajlandóak meghívni Párizsba.” Majd szépen megvilágítja a bolsevik történelemhamisítás folyamatát: „A kikényszerített kommunista diktatúra a demokratikux§ jogok felszámolása mellett mindenekelőtt a nemzeti gondolatot igyekezett kiirtani, s ebben egyes baloldali értelmiségi csoportok részéről szövetségesekre is talált. A Rákosi-, majd Kádár-korszak több mint negyven éve alatt egy párját ritkító, sajnálatos eseménynek lehetünk tanúi. A rendszert kiszolgáló magyar értelmiség folyamatosan támadott, rágalmazott és gúnyolt mindent, ami nemzeti. Polgárjogot nyert a nemzeti eszmények és hagyományok úgynevezett deheroizálása, miközben a legjelentéktelenebb kommunista tetteket is hőskölteményekké nagyították.” Nem is beszélve a máig folytatódó csúsztatásokat a történelemoktatásban és a televíziók műsoraiban.(Lásd pl. Bors Máté alakját) Erről így ír a történész: „Jellemző példa, hogy az egyik XX. századi tankönyv kedves, vidám történeteket közöl az 1919-es proletárdiktatúra idejéből, s ezzel mindjárt elfogadhatóbbá, jópofa naiv emberek cselekedeteivé hamisítja a vörösterror időszakát. A közölt szemelvények természetesen hitelesek, de történtek vidám dolgok a náci birodalomban is. Azt hiszem, mindenki joggal háborodna fel, ha valaki ezek közlésével próbálná az ismert szörnyűségeket elhalványítani.”

A számháborúba valóban értelmetlen lenne belekezdeni a két terror kapcsán, de azt nehéz lenne vitatni, hogy vörösterror nélkül nincs fehér sem, mert ok –okozati összefüggésben vannak! Aki pedig, annak áldozatait akarja beállítani ártatlan civilként, bizony kettős mércével méri az általa gondolt „igazságot”! Antonescu és Tiso megemlítése szintén óriási baki András részéről, mert amíg a szlovák állam fejpénzt fizetett a németeknek minden elszállított zsidó után, addig a Antonescu Romániájában több százezer zsidót tüntettek el a vasgárdisták úgy, hogy az ő országuk nem volt megszállva a németek által. (Csak látogasson el Jasiba Jászvásárra, ahol 60 ezer – Antonescu parancsára lemészárolt- romániai zsidó emlékműve áll)
Aki ezt nem hiszi, járjon utána! Szerencsére András válaszlevelében nem cáfolta sem a 8 órás munkanapot, sem az OTI létrehozását, sőt a gyermeknevelési támogatás bevezetését sem. Nehéz is lett volna! Mint ahogy azt is nehéz lenne letagadni, hogy Sztálin rendszere lényegesen nagyobb emberáldozattal járt, mint az egyéként hasonlóan embertelen „Német Nemzeti Szocializmus” időszaka. Ja kérem, ezért szoktak nácizni a szocialisták! Nehogy kiderüljön az egyszerű emberek számára, hogy mindkét rendszer baloldali volt, s a munkásmozgalom vöröslobogójára tették fel a sárga-fekete jeleiket!

A további egészséges vitára készen állva, maradok tisztelettel: Bene Gábor