Az élet élményállapota viszont örök. Jó volna, ha megtanulnák a politizáló szakemberek! Örökké meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy az életünk és utódaink élete lelki békében játszódjék! Az élet az a terület, ahol nem hirdethet Mammon őkelme se győztest, se vesztest, mert dimenzió fogságunk rezonanciája béna élményállapotba bilincseli az összes résztvevőt. Tudatalatti érzelemazonosság – Isteni szimpátia -, köt össze minden embert, ha tudomást veszünk róla, ha nem és ez az emberi mélylélektan határozza meg a közérzetünket, az egészségünket, vagy épp a teherbíró képességünket. A demokratikus változások, - a köznyelvben csak „nyüves-rendszerváltás" -, tetszhalott élményt teremtett, hiába kozmetikázza így-úgy Orbán Viktor (megjegyzem az egyetlen valamire való manipulátor az utóbbi időkben). A társadalom nagyon rossz lelkiállapotban van, azaz nincs meg benne az az élményállapot, amikor az ember nyugodtan tér este pihenőre, hogy tudni illik minden tőle telhetőt megtett.

Most vagyunk kénytelenek gyakorolni a demokratikus jogainkat, választani fogunk. Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy csak reflexszavazás fog történni, nagyon alacsony részvételi aránnyal. Egy pszichológiai elemző kutatás bebizonyítaná, hogy az évszázadok során a nemzedékekbe sulykolt szolgalelkűség kényszere vezeti csak az embereket a szavazó fülkébe. De nem a „ Vox Populi" ( a Nép Hangja) dönt, mert a nép hangja a lelkiismeret.

Az a lelkiismeret, amelyik nemzedékek fájdalmát és boldogságát épp úgy őrzi, mint a természet törvényeit meghazudtoló gyarmatosító hatalmak kérlelhetetlenségét is. Nem érzi a magyar ember a szabad akarat emberi jogát: Lehetséges, hogy giccsnek szánták az „Emberi Jogok Nyilatkozatát"? Mert hiába a hőzöng-lózung, ha a pénzügyek és a gazdasági törvények kalodába zárják a szabad akaratot.

Nem szeretném, ha unokám és az ő unokája, még mindig kamatrabszolgaként gyakorolná demokratikus jogait! Mert míg szemrebbenés nélkül nullákat reccsentenek (lufi pénzt) az államközi szerződésekre kölcsön címen, az csupán egy engedély a kizsákmányolóktól arra nézve, hogy dolgozhatunk, de az előállított javakból, az elkövetkezőkben végzett munkánk bizonyos hányadára igényt tart. Természetesen nem lehet tisztünk megítélni egy-egy gigaberuházás biztonságosságát, szükségességét, de mint meccsre járó emberek, a jövő nemzedék élményállapotát féltve, nyugodtan szeretnénk már végre a staféta botot átadni. Papír fecnik jogán (lufi pénz) nem követelhet semmilyen hatalom géplelkű engedelmességet! Mert hát az élményállapot (a tisztességesen végzett munka eredménye az Isteni szimpátia), amennyiben kielégítetlen, annullálja a nézőkben a végeredményt, így legközelebb zárt kapus mérkőzésre kerül sor (a rossz emlékű Chilei Augusto Pinochet, „a kedvenc", jut eszembe).

Fel kellene hagyni az emberek hülyítésével, mert valami nincs rendben a fogyasztói társadalommal, azért a gyereket, a társadalmat alkotó egyént, nem kellene kiborítani a mocskos vízzel együtt!

2014. 02. 17.