Régóta köztudott, hogy valóságunkat gondolataink határozzák meg, csak senki sem akar róla tudomást venni!

Állj most meg egy pillanatra és fordíts egy kis figyelmet az egész nap fejedben tolongó gondolatoknak. Mit találsz? Vidámságot, egészséget, bőséget, talán szeretet is? Vagy inkább félelmet: „Úristen, hogy fizetem be ezt vagy azt a csekket? Miből veszek egy új ruhát magamnak, vagy a gyereknek?” Dühöt: „Menj már, te marha! Lökjél fel!” Haragot, irigységet: „Ez a szemét már megint kitolt velem! Nézd már a ficsúr, ennek meg miből telik BMW-re?” … Akkor most vesd össze a gondolataidat az életedben jelen lévő problémákkal és rájössz, valóban lenne mit módosítani a hozzáállásodon!

És most jön a nagy kérdés! Vajon ha minden második embernek olyan gondolatai vannak, mint Neked, miért csodálkozunk, hogy nem tart a világ sehová, csak a félelem és kétségbeesés fekete lyukába?! Mitől várjuk, hogy álmaink Kánaánja elérkezzen, ha mi magunk nem teszünk érte semmit? Még annyit se, hogy legalább napi 5 perc pozitív gondolkodást bevezessünk életünkbe. Ez igazán nem nagy kunszt, mondjuk lefekvés előtt elmondod tízszer, hogy HÁLÁS VAGYOK! Ugye nem megerőltető? Vagy mégis?

A minap azon gondolkodtam, minek van annyi „spirituális” (micsoda elcsépelt szó) tanító, vezető, guru és mester, ha mind csak a saját malmát hajtja és nem hajlandó karöltve egy másik tanítóval közreműködni, összefogni és példát mutatni az emberiségnek? Ugyanezt kérdezhetném a politikusoktól és nagy államfőktől! Nem azért ők a nagy tudású szellemi vezetők, hogy példát mutassanak a hétköznapi embereknek, akik próbálnak tenni önmagukért, esetleg a közösségért?

Nincsenek utópisztikus, irreális elképzeléseim egy Föld méretű Nirvánáról, de elsősorban az a legnagyobb probléma, hogy a legtöbb embernek semmilyen elképzelése sincs még a saját jövőjét illetően sem, nemhogy az emberiségét illetően!

Képzeld el, hogy a nem túl távoli jövőben hiszel magadban és a megérzéseidben, melyek segítségével az életedben csodálatos „véletlenszerű” események sorozata sodor egyik helyszínről a másikra, egyik embertől a másikhoz, akik mind számodra fontos információkat közölnek veled (pl. hogy mit olvass, tanulj, dolgozz, alkoss, vagy min változtass) és így olyan életed lehet, amilyet mindig is szerettél volna, azt is elmondom, hogyan!

Ha végre technológiai fejlettségünket a népfenntartásra használnánk népirtás helyett, nem azért güriznénk minden nap, hogy valahogy megéljünk. Akkor időnk nagy részét önmagunk megfigyelésére és fejlesztésére fordíthatnánk, és végre eljönne az a korszak, amikor Isten teremtményei visszatalálnak Istenhez, Önmagukhoz! Az ember újra ember lehet és nem egy mókuskerékben rabszolgáskodó lelketlen test. Végre minden emberi lény azzal foglalkozhatna, amivel a legjobban szeret! ÖNMAGÁVAL! (A szó nem pejoratív értelmében.)

Mindenki elsősorban a saját háza táján tegyen rendet, csak ezután jöhet a tágabb környezetünk. Nem kell ez alatt azt érteni, hogy kisöprök magamból minden rosszat, mert az ugyancsak képtelenség volna, s aki azt állítja, hogy semmilyen negatív gondolata sincs, az álszent és hazudik! Azt mondom, hozd felszínre a negatív gondolataidat! Ismerd el, hogy vannak hazugságaid ilyen-olyan okból…ismerd el, hogy félsz, irigy vagy, hogy dühös és haragos is tudsz lenni és mikor mindezt beismered magadnak, kezdd el szeretni ezt a részedet is! Hűha, micsoda magasztos gondolat, mondhatnád, de szerintem ez csak egy elképzelés arról, miként változhatna meg a világ TŐLED, Te apró kis hangya, ki senkinek érzed magad ehhez a feladathoz! Pedig, ha minden második ember így cselekedne, az még a legbonyolultabb számítások szerint is az emberiség FELE!

Akkor most még egyszer képzeld el, milyen jövőt látsz lelki szemeid előtt, melybe pont beleillesz, melyben szívesen élsz, ameddig csak élsz, és amiért hajlandó vagy tenni! Nem másért, nem a következő generációért! ÖNMAGADÉRT! Ez fontos! A legfontosabb! A legfontosabb lény számodra ezen a világon! Hát tegyél érte valamit, hogy ez a lény, TE, jól érezd magad…MOST…és majd a nem túl távoli jövőben is!

Egyszerű a recept, és még csak nem is diabetikus…a paleolitról nem is beszélve. Látod, máris jobb, ha mosolyogsz! Képzeld el, milyen szép napjaid lennének, ha az utcán járkáló emberek mosolyognának, MINDIG! J Még a legborúsabb nap is derűsen telne! Milyen lenne, ha bárki bátran megölelhetne bárkit…nem létezne betegség ezen a földkerekségen, az már biztos! Sőt, ha odafigyelnének Rád, amikor beszélsz, nem lenne annyi félreértés, sem háború…

Hűűű, akkor mégis él bennem egy igazán irreális utópia?! Vagy talán nem is annyira képtelen képzelgés??? Ezek olyan apró dolgok, melyek bárhol, bármikor elérhetőek, INGYEN! Akkor miért nem élünk így? Mitől félünk igazán? Önmagunktól??? Miért is? Mert ezt táplálja belénk a rendszer, a környezet, a szülők? …

…Regéket írhatnék, micsoda csodálatos lény vagy, aki TÖKÉLETESNEK született, és hogy egy teremtő Isten lakozik benned, de úgysem hinnél nekem, és ez Téged különben sem érdekel…mert ez olyan spirituális ezoterikus izé, távol áll tőled…meg különben is, kinek papol itt ez a noname nyikhaj?

Igazad van! „Boldogok a tudatlanok!” (Bibl.) Élj úgy, ahogy eddig, ne csinálj semmit, csak bámuld a tévét, higgy el mindent, amit a doboz mond neked és várd a csodát, hogy majd csak jobb lesz, és mégis berepül a szádba az a sült-galamb!

Ankh
14.3.14