Most azért teszek kivételt, mert a fertőzésként terjedő, tüneti kezelést követelő tüntetések mellett két olyan beszéd (Ludányi-Horváth Attila: Mi lenne a megoldás - https://www.youtube.com/watch?v=Lp HA1SyAef8&feature=youtu.be
Orosházi Ferenc: Magyarország nevű állam, jogilag nem létezik! - https://www.youtube.com/watch?v=n3fWEnuBA-U&feature=youtu.be) hangzott el, amely - Lengyel Károly szavaival – történelmi.
Azért kell most írnom, hogy ismét felhívjam a figyelmet arra a veszélyre, amely fenyegeti nemcsak a Magyarságot, hanem az Emberiséget. A veszélyt a bukott rendszer visszarendeződése jelenti.
Mindenkinek látnia kell, hogy a paradigmaváltás a nyugati civilizáció föderatív gondolkodási mód mintájáról az ősi civilizáció konföderatív paradigmájára való áttérés jelenti.
Az áttérést azzal akarja a titkos háttérszövetség meggátolni, hogy számos konföderatív elemet alkalmaz a föderatív alapok kiszolgálására. Korábbi írásaimban erre jó néhány példát adtam közre. Csak a leglényegesebbeket kiemelve: Magyarországon a Kormány stratégiai partnerrendszere és a függetlenség néhány elemének átvételi kísérlete (pl. a bankrendszer „kordába szorításával") történik ennek szellemében, nemzetközi vonatkozásban különösen Jean Tirole 2014-es közgazdasági Nobel-díja, aki az államok, valamint a bankok és a multinacionális cégek közötti profitelosztást határozza meg a válság megszüntetésének eszközeként.
Ezek a visszarendeződés előkészítését jelentik.
Ennek megakadályozására tisztán kell látni: a két gondolkodási mód minta kibékíthetetlen ellentétben áll szemben egymással. Azok közötti átfedés nem lehetséges, az alapok különbözősége miatt.
Oroszország sajátos politikája nem szabad, hogy félrevezessen bennünket. A BRICS létrehozásának értékét lerontja az a tény, hogy az Eurázsiai Gazdasági Szövetség alapját ugyanaz a négy liberális alapelv jelenti, mint az EU-ét. Felcseréltük a KGST-t az EU-val, a Varsói Szerződést a NATO-val. Rájöttünk arra, hogy csöbörből vödörbe estünk. Ha az EU-t az Eurázsiai Gazdasági Szövetségre, a terrorista NATO-t az Oroszországgal kötött bármilyen védelminek nevezett (jellegében ugyancsak terrorista – vagyis gazdasági és politikai hatalom megszerzésére kifejtett gazdasági vagy politikai erőszakot jelentő) kapcsolattal a vödröt visszaváltjuk a csöbörre.
Ezzel nem azt mondom, hogy teljes függetlenségünket vissza kell szerezni, és nem azt, hogy a világterrorista USA kengyeltartójának kell maradnunk.
Függetlenségünk visszavétele jelenti a diktatúra teljes érdekérvényesítési lehetőségének visszarendeződését meggátoló rendszerváltást.
Erre hívtam fel a figyelmet alábbi, néhány embernek elküldött, alábbi levelemben.
Kedves Címzettek!
Tegnap a FB-on felhívták a figyelmemet Attila beszédére. Látom, hogy Orosházi Feri is hasonlókat mondott.
Attila beszédére reagálva írtam a FB-on a következőt:
"Az állam fogalmát nem egyértelműen értelmezi a jogelmélet. Az ősi civilizáció (Szent Korona Értékrend) szerint az egy értékrendet követő földrajzi területen élő emberek érték- és érdekvédelmi szervezete. Ez alapján - és nem a nyugati civilizáció fogalomértelmezése szerint - van igaza Attilának.
Ez viszont óhatatlanul felveti az alkotmány és a jogrendszer fogalmának egyértelműségét is. Az előbb hivatkozott szemlélet szerint az alkotmány iránymutatás. Az ősi civilizáció szerint Isteni Iránymutatás, amely az anyagtalan és anyagi világ egységén alapszik és a társadalomnak a szeretet hagyományokon keresztül történő szabadság-teremtését- őrzését és gyakorlását jelenti. Ez a szkíta örökség (Ld. Hérodotosz „Történelem" VII. könyv).
Az iránymutatásból (alkotmányból) eredő, egy történelmi korszakra meghatározó irányelveket az alaptörvény foglalja össze, a jogrendszer pedig ennek gyakorlati alkalmazása, vagyis a társadalmi együttélés szabályainak összehangolt (erre utal a „rendszer" kifejezés) egysége.
A Földanya Világkorszakát két földi év óta éljük. A változás lassú, de visszafordíthatatlan. A kérdés az, hogy meddig érjük be a következmények elleni tiltakozással, és mikor kezdünk hozzá az ok paradigmaváltásának.
A figyelemfelhívás, a már-már fenyegetéssel beérő követelés kevés, sőt visszahúzó. A minden élet-területre kiható alternatíva-váltás (ez a radikális rendszerváltás) az egyetlen megoldás."
Kiemelem a nyugati- és az ősi civilizáció közötti alapvető különbséget, amely sem Attila sem Feri beszédében nem egyértelmű.
A nyugati civilizáció a megosztottságra alapul (e miatt nem talált "természetesen ésszerű" megoldást a nyugati civilizáció két meghatározó jogtudósa, Grotius és a Spinoza. Ebből eredően elkerülhetetlen a nemzetek, települések és az ember fölötti érdekérvényesítés, vagyis a föderáció, mint állam- és államszövetség szervezési alapelv.
Az ősi civilizáció alapja a közszabadság, ami természetesen vonja maga után a konföderatív szemléletet, vagyis a nemzetek, települések és az ember érdekérvényesítésének összehangolása.
A két gondolkodási mód minta (paradigma) irányítási-vezetési módszere is alkalmazkodik az érdekérvényesítésben megmutatkozó különbséghez: a nyugati civilizáció törvényszerűen a személy vagy csoport-önkényuralmat gyakorolja (pl. királyság), az ősi civilizáció viszont az irányítás és vezetés kettős egységét alkalmazza a közszabadság érvényesítésére.
Természetes az eszmei bizonytalanság, hiszen a nyugati civilizációban szocializálódtuk (csak megjegyzem: a szocialista-kommunista és a liberális kapitalista diktatúrának egyaránt a "nyugati civilizáció" az alapja - mint azt Bibó István önkritikus tanulmányában egyértelműen bizonyította). E mellett ezerkétszáz éve lelkileg és szellemileg túlélési ösztöneink vezérelnek bennünket (ezért téves Werbőczi Tripartitumát alapműnek tekinteni, hiszen az akkor már négyszáz éve követett túlélési hagyományokat tekintette "szokásjognak").
Javaslom tehát mindazoknak, akik jogi vagy államelméleti kérdéseket vetnek fel beszédeikben, gondolják át, hogy a két civilizációs rendszer közül melyiket tartják követendőnek. Ha segít ebben, akkor szívesen veszek részt egy erről szóló, alapoktól (alkotmány és alkotmányosság kérdése) induló nyilvános beszélgetésben, ahol gyakorlati kihatáson keresztül tudjuk értékelni azok ok-okozati összefüggéseit, vagyis hatását (sajnos, jelenlegi helyzetem miatt Skype-on, vagy egyéb internetes lehetőségen keresztül.
Szeretném, ha ezt az írást minél többen megismernék, ezért szeretettel kérlek Benneteket, kedves Címzettek, adjátok ezt tovább saját címlistátokon - természetesen csak akkor, ha egyetértetek vele.
Hozzászólás
Kedves Zoli!
Nem szeretném a kialakult vitát hevíteni, ugyanakkor úgy érzem, az itt folyó vita nem oldható meg anélkül hogy a felek rávilágítsanak egymás hibáira. Ami viszont, nyilván való személyeskedésnek minősül. Azt akarom elmondani, hogy van olyan eset vagy helyzet, amikor a személyeskedés nem csak megengedett, hanem fontos eszköz abból a szempontból, hogy rávilágítsunk a vitapartner helytelen vagy elítélendő megnyilvánulásaira. S szerintem az itteni vita, ilyen.
Szerintem igazam van, de igyekszem alá is támasztani.
Mit jelent a személyeskedés? - Megítélésem szerint erre a kérdésre a helyes válasz így hangzik:
„A személyeskedés - a személy támadása - az egyik leggyakoribb érvelési eszköz, és egyben az egyik leggyakoribb érvelési hiba is. Kiemelt figyelmet érdemel azért is, mert a személyeskedésre érzékenyek vagyunk, és általában visszautasítjuk. Ezért azután gyakran ott is kikérjük magunknak, ahol a személyeskedés nem hibás. Míg a többi érvelési hibánál az a probléma, hogy nem ismerjük föl, hogy hibás az érvelés, a személyeskedés esetében ennek ellenkezője is előfordul: akkor is visszautasítjuk a személyeskedést, amikor pedig az nem hibás.” ...
„A vitában a személyeskedés azt jelenti, hogy a partner álláspontja vagy érvelése helyett a személyét kritizálják. Szavahihetőségét, hozzáértését kérdőjelezik meg, jellembeli hibáira vagy olyan körülményeire mutatnak rá, amelyek alapján kétségbe vonható az illető hitelessége és, ennek folyományaként, a vitaképessége az adott témában, vagy esetleg általában.” ...
„A személy lejáratása általában hibás érvelési eszköz. Az érvelő hiteltelenségét bemutató premisszák általában gyenge, de pszichológiailag annál hatásosabb érvelést eredményeznek. Vannak esetek azonban, amikor a személyeskedés nem hibás: amikor a beszélő tulajdonságai, viselkedése, vagy motivációi igenis relevánsak álláspontja szempontjából.” ...
„Mivel a személy megbízhatósága, kompetenciája, becsületessége, szavahihetősége, következetessége, személyes érdekein túlmutató hatalomgyakorlása és egyéb hasonló jellemzői a társas életben gyakran meghatározó jelentőségűek, ezért sokszor releváns lehet a személyeskedés. Például nyilvánvaló a jelentősége a politikában. Hiszen a választási kampányokban előadott érvelések kimondott vagy ki nem mondott végső konklúziója, hogy a versengő jelöltek közül az egyikre érdemes szavazni, nem pedig a többire. Hogy az egyik jelöltre voksoljunk, annak egyik racionális indoka lehet az, hogy a jelölt megbízhatóan teljesíti ígéreteit, kompetens az ügyek intézésében, becsületesen képviseli a választók érdekeit, nem fogja hatalmát korrupt módon saját hasznára fordítani, stb. Ezek pedig pontosan azok a kérdések, amelyek a személyeskedés során felmerülnek. Látható, hogy a jelöltek egymásra irányuló támadásai nem irracionális elemei a választási kampányoknak. Ugyanakkor világos az is, hogy a választás szempontjából a személy nem minden jellemzője (tulajdonsága, gyakorlata, korábbi cselekedete stb.) egyformán releváns. Hogy csalja a házastársát, másképpen jelenti a személy megbízhatatlanságát, őszintétlenségét vagy becstelenségét, mint az, hogy korrupcióval vádolható, s ezért az előbbi kevésbé releváns a választás szempontjából, mint az utóbbi. A politikai küzdelmekben és más olyan esetekben, ahol az emberek hatalmat kapnak, a személyes kvalitások fontosak. Ennélfogva az ilyen tárgyú vitákban a személyeskedések erős érvelések lehetnek.” ...
„A személy lejáratása típusú személyeskedés hibás voltát úgy ellenőrizhetjük, hogy megkérdezzük, vajon az adott álláspont esetében számít-e az, hogy ki mondja. Az álláspont szempontjából releváns-e az álláspont előadójának kritizált tulajdonsága, gyakorlata. Ezt minden esetben ellenőrizni kell. Nem jogos visszautasítani egy kritikát pusztán azért, mert személyeskedésen alapul. A racionális vitában az érvelések a konklúzió igazságával kapcsolatos döntés eszközei. Ezért általában lényegtelen, hogy ki adja elő az érvelést, illetve az álláspontot. Kivételt képeznek azonban azok az esetek, amikor a konklúzió, vagy az érvelés tartalmi szempontból összefüggésben van a beszélővel. Ez utóbbi esetekben lehetnek helyénvalók a személy támadásán alapuló kritikák.” ...
(Az idézeteket innen vettem: www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/L06.2.1.0.html )
Ezt külön is kiemelem belőle: „ahol az emberek hatalmat kapnak, a személyes kvalitások fontosak.”
A jelen társadalmi berendezkedésünk rossz, de remélhetőleg nem marad így örökké. Az Orosházi Úr akár tudja a történelmet, akár nem, akár helyesen adta elő a bíróságon akár nem, azt senki sem kérheti számon tőle, legfeljebb a Teremtő. Vagyis a Kovács Úr sem és senki más sem. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert a Kovács Úr kijelentése („S ezért a nemzet előtt el kell számolnia.”) arra enged következtetni, vagy feltételezni, hogy adott, (esetleges hatalmi) helyzetben élne is a képzelt jogával. E megnyílvánúlása miatt pedig el kell ítéljük őt, akár még személyeskedve is!
Szeretném külön is felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy ha ilyen mentalitású emberek kezébe kerülne a hatalom, akkor a mostani hatalmasokat tekintve, cseberből vödörbe esnénk.
Más különben, Dr Halász József írja a fenti cikkben:
„Most azért teszek kivételt, mert a fertőzésként terjedő, tüneti kezelést követelő tüntetések mellett két olyan beszéd (Ludányi-Horváth Attila: Mi lenne a megoldás - www.youtube.com/watch?v=Lp HA1SyAef8&feature=youtu.be
Orosházi Ferenc: Magyarország nevű állam, jogilag nem létezik! - www.youtube.com/watch?v=n3fWEnuBA-U&feature=youtu.be) hangzott el, amely - Lengyel Károly szavaival – történelmi.”
Ezt pedig azért fontos kiemelni, mert gondolom senki sem vonja kétségbe Dr. Halász József történelem tudását, sem pedig az ítélőképességét Orosházi Ferenccel kapcsolatban.
Ott és akkor, (a bíróságon) Orosházi Úr, tévedhetett akár, de még ha valóban úgy volt is, azt Dr. Halász József nem rótta fel, aminek két oka is lehetett: Az egyik, hogy nem az a fontos hogy Orosházi Úr tévedett e a történelmet illetően, hanem az, amit tett! A másik, hogy Orosházi Úr talán helyesen mondta amit mondott...!
Tisztelettel: Gárdonyi Lívia
Ezzel itt a vitát én is lezártnak tekintem. Innen már csak akkor írjatok ha megtaláltátok azt a a közös szikrát vagy fényt ami mindkettőtök egyformán lát. Én látom ezt mindkettőtöknél és ennek örülök.
Szeretettel: >Zoli<
Ajánlottam, olvasd el figyelmesebben amit írtam (#3), amiből kiviláglik hogy minek okán szóltam hozzá egyáltalán. S ugyancsak megfogalmaztam a következő hozzászólásomban is. Zoli ezt jól látta meg. Meg is köszönöm az ebbéli pártfogását, ami úgyszintén mutatja igényünket az összefogásra illetve az összefogni tudásra. Hidd el, egy szót sem szóltam (írtam) volna ha segítő kéznyujtás helyett nem támadtad volna azt az embert aki - mondhatni egyedüliként, ki mert állni azért amiben hisz. Ugyanis nem az a legfontosabb hogy ki tudja jobban a történelmet. (Ha az volna a legfontosabb, akkor a magyar népünk közül csak kevesen szólalhatnának meg egyáltalán, - különösen amióta a népbutítás oly gőzerővel folyik.) A testvéri szeretet, egymás segítése a fontos. Nem jöhet létre egység úgy hogy kritizáljuk egymás tudását, vagy mégkevésbé, azon tetteit amelyeket a magyarság (megmaradása) érdekében tesz v. tett! S márpedig te, kritzálsz (kritizáltál) a tisztelet v. megbecsülés legcsekélyebb jele nélkül - a legelső hozzászólásodban is és később is. De még meg is fenyegetted! Íme, ezt te írtad: „Orosházit azért dicséret illeti, hogy megkérdőjelezte a jelenlegi államrendet. Csak éppen nem úgy, ahogy kellett volna. S ezért a nemzet előtt el kell számolnia.” (#5)
Ez nonszensz! Miért s mivel kell elszámolnia Orosházinak?! Nem gondolod, hogy a "fényfelszabadító tisztánlátásoddal" átléptél egy bizonyos határt?!
A hozzászólásodban ontod a "történelmet". Az elsővel nincs is különösebb probléma. (Leszámítva Orosháziról alkotott véleményedet.) A későbbiekben azonban feleslegesen tetted, tekintve hogy senki sem emelt kifogást a benne (az #1-ben) foglaltakkal szemben. Csak és kizárólag arra láthattál kritikát hogy bántással illettél (illettetek) egy igaz magyart, az összefogásra utaló legcsekélyebb szándék vagy jel nélkül!
„Ezt rólunk az ellenségeink is tudják, s éppen ezért nem is szeretnek bennünket, mert tudják, hogy a magyar szabadságharcosok értetnek ahhoz, hogy kiszűrjék maguk közül az ellenségeinket. S ez azért lehetséges, mert az ellenségeink hihetetlenül buták.”
Eme vélekedésed (is) hamis. Ráadásul ennek nyomán az ebbéli "hozzáértésed" is ugymondd megkérdőjeleződik.
„A magyar nép a XXI. században elég sokszor vonult utcába, s nagyon is számított, mi volt írva a zászlajára. Tényleg nem kell utcára vonulnunk? () S a jelszavak? Hát 1948-49-ben és 1956-ban? Tényleg nem számít, hogy melyek voltak a követeléseik?”
Dehogyisnem. Csakhogy én nem ezt írtam.
„Kit sért az a tény, hogy a „Magyar történelem a világmindenség fényének evilági működésrendje, emberi történelemmé válása.”
Nyilvánvalóan senkit. - De ugyan, mit győzkődök én itt. Az irományod virít az én hozzászólásom/mondataim helytelen értelmezésétől!
„Máskülönben ezért nem támadnának hanem mellém állnának.”
Itt senki sem támadott téged azért, amit a zászlóra írtok v. írtatok!
A támogatást pedig, ki kell érdemelni. Talán állj hozzá úgy, hogy nem szólsz le másokat. Különben, köszönjük, inkább nem.
„S már akkor tudtam, hogy azért, amit leírok, támadni fognak azok, akiket az általam megidézett tények egzisztenciálisan, azaz élet és megélhetés kérdésében húsbavágóan érintenek.” ... ... „A fentiekből egyértelmű, hogy gondolataim megfogalmazásakor már előre tudtam, hogy kiknek a támadásával kell majd számolnom. A magyarság ellenségeiéivel. Bár ez elég tág fogalom, elég jól körülhatárolható. Ezek az elmúlt három rendszer haszonélvezői.”
A hozzászólásod ezen részlete arra utal ill. az sejlik ki belőle, hogy én "ellenség" vagyok. - Hát, én aztán tényleg haszonélvezője vagyok (a nem is egy hanem mindjárt három rendszernek,) a 40 év odaadó munkám után járandó havi ~80ezres nyugdíjammal! (Vagyis nem vagyok bankár, sem jogász sem politikus! Csak egy idős tanár vagyok aki életében a jóra nevelte a nebulókat, egymás tiszteletére, megbecsülésére, szeretetére okított!)
Nem feltétlenül ellenség az aki szóvá teszi az összefogás hiányát! Viszont akiből hiányzik ez a képesség, (még ha oly jól ismerné is a történelmet,) egyáltalán nem biztos hogy a népünknek előnyére válik az egy ilyesvalakivel való közösség!
Majd folytatod: „Az is nyilvánvaló volt, hogy engem is éppen ugyanolyan eszközökkel fognak támadni, mint Halász Józsit: vagyis nem nyílt, tehát alattomos, s nem is nemes szándékú, hanem nemtelen eszközökkel.”
Ugyan kérlek, mutatsd meg a hozzászólásomban az "alattomos szándékot" s a "nemtelen eszközt"!
S már akkor tudtam, hogy azért, amit leírok, támadni fognak azok, akiket az általam megidézett tények egzisztenciálisan, azaz élet és megélhetés kérdésében húsbavágóan érintenek. Kik lehetnek ezek, tehát kiknek a támadásával kellett számolnom?
Pap Gábor gondolatait idéztem a Szent Korona Országának jogállásáról, s azokat egészítettem ki a sajátjaimmal. Valami elképesztő () azt írni, hogy nem ismerném eléggé Pap Gábor munkásságát, mikor őt magát idéztem, hiszen éppen ez volt az egész hozzászólásom kiváltó oka. Vagy, hogy tudatlan lennék a Korona ügyében. Miben vagyok tudatlan? Miben?
Nem akarom továbbgörgetni azt a vitát, amelyet nem is én – legalábbis nem ilyen formában - kezdeményeztem.
Csak annyival egészíteném ki Pap Gábor előadásain előadott gondolatait, mert ez a lényeg.. ()
(tehát nemcsak általam) írtakat, hogy:
• a Kormányzó 1919-1920-ban a magyar nemzet nevében törvénytelennek nyilvánította az 1918-19-es Köztársaságot és az 1919-es Köztársaságot s ebből következik az is, hogy
• ez érvényes, azaz irányadó az 1949-1990 és az 1990-2012, il. 2012-től érvényes három alkotmányra is.
• Újfent leírom, hogy a komcsik soha nem vonták vissza a történelmi alkotmányt. Az ördögnek nincs hatalma ahhoz, hogy a Jóisten törvényeit visszavonja. Tehát a Szent Korona jogának visszavonása 1947 után de facto tényleg sem történt meg.
• Az amcsik éppen azon a jogcímen szolgáltatták vissza a Koronát, hogy az 1949-ben a komcsik nem vonták vissza a történelmi magyar alkotmányt.
A fentiekből egyértelmű, hogy gondolataim megfogalmazásakor már előre tudtam, hogy kiknek a támadásával kell majd számolnom. A magyarság ellenségeiéivel. Bár ez elég tág fogalom, elég jól körülhatárolható. Ezek az elmúlt három rendszer haszonélvezői. Akiknek a jelenlegi kiváltságos helyzetét a Szent Korona Országa jogrendjének („Szent Korona”-jog) a jelenleg is érvényesülő „de jure” hatalma mellett ismét „de facto” természetűvé válása megszünteti, ill. megrendíti, vagy legalábbis megváltoztatja. Ez a kör elég jól körülhatárolható. A bankár és jogász kaszt. A jogász kaszt tartja fenn azt a politikai elitet, amely tömeghipnózist alkalmaz (ami egyébként gyógyításra kellene használni), azért, hogy a bankárkaszt a banki multiplikátor segítségével elsikkassza a magyarság nemzeti jövedelmének nagy részét anélkül, hogy ezért cserében a társadalom részére értéket teremtenének. S végül támadás volt várható azok részéről, akik a trianoni rendszer fenntartásában érdekeltek. Ezen köröknek elemi érdekük volt van és lesz, hogy a Szent Korona tagjait, dr. Halász Józsit vagy jómagam támadjanak.
Az is nyilvánvaló volt, hogy engem is éppen ugyanolyan eszközökkel fognak támadni, mint Halász Józsit: vagyis nem nyílt, tehát alattomos, s nem is nemes szándékú, hanem nemtelen eszközökkel. ()
Azt, hogy ki ír butaságot vagy ki nem, majd a történelem eldönti. A Nagyszentmiklósi Kincs (győztes fejedelem, Paptól) elemzése is azt mutatja, hogy a magyarságot ellenségei éppen ott támadják, ahol ők maguk a leggyengébbek (tudatlanság, sértődöttség, gyerekes viselkedés) s a magyarság ezekre a támadásokra mindig ugyanazzal a győztes fegyverrel válaszol: „fényfelszabadítás”. (Ez az elemzés a győztes fejedelem, azaz Atilla lándzsája.)
Mi kiálltunk alattomosan megtámadott nemzettársunk, dr. Halász József mellett... () A fényfelszabadítás ilyen egyszerű dolog. Ezt rólunk az ellenségeink is tudják, s éppen ezért nem is szeretnek bennünket, mert tudják, hogy a magyar szabadságharcosok értetnek ahhoz, hogy kiszűrjék maguk közül az ellenségeinket. S ez azért lehetséges, mert az ellenségeink hihetetlenül buták. Így nagyon-nagyon könnyű dolgunk van.
A magyar nép a XXI. században elég sokszor vonult utcába, s nagyon is számított, mi volt írva a zászlajára. Tényleg nem kell utcára vonulnunk? () S a jelszavak? Hát 1948-49-ben és 1956-ban? Tényleg nem számít, hogy melyek voltak a követeléseik? Nem lehet, hogy inkább arról van szó, hogy (valakik azt) szeretné(k), hogy igaz legyen az, ami a lobogóra van írva? Kit sért az a tény, hogy a „Magyar történelem a világmindenség fényének evilági működésrendje, emberi történelemmé válása.” Máskülönben ezért nem támadnának hanem mellém állnának.
Uff, szóltam.()
Mint ismeretes ezen a honlapon nem szeretjük - nem szeretnénk "előreengedni" az olyan hozzászólásokat amelyek érezhetően a személyeskedésbe torkollanak. Az viszont már más kérdés, hogy hogyan hol húzzunk határt? Azt mindenki tudja, hogy ez a legnehezebb. Sokszor az egész hozzászólás "törlődik" mert nem tudjuk (nem tudom) eldönteni mit, hol töröljek úgy hogy túlzott személyeskedés nélkül kerüljön az olvasók elé de azért érthető maradjon a cikkhez tartozó mondanivaló. Mint észrevehető itt is már egyes hozzászólásokat kurtítanom kellett volt amit teljes egészben fel sem engedtem, ezért újra kérlek benneteket, hogy ne sértegessük egymást ki kitől "okosabb", mert az nem vezethet az összefogáshoz. Képzeljük csak el ebben a helyzetben történetesen Orosházinak sem lehetett mindegy ilyen "bíróság" előtt megmagyarázni mondanivalóját, és úgy gondolom azt ő sem sérelmezné ha itt a hozzászólásokban, mint kívülállók abban segítenénk neki hogyan lehetne legközelebb még jobban felkészülni neki vagy bárkinek egy ilyen pereskedésre. Képzeljük csak magunkat az ő helyébe...
Nekem is az a véleményem legalább egy ölelés, vállveregetés kijár az embernek aki az ilyen lépést megmerte tenni.
Senki nem azt mondta itt a hozzászólásokban, hogy nem kellett volna neki ellenkezni a "drákói" döntéssel... tehát itt az a pont amiben már egyet is értettetek. Akkor már csak javítani kell a dolgot a legközelebbi "csatára"Keressük egymásban azt ami összeköt bennünket a cél érdekében ne legyünk szőrszálhasogatók egymás ellen, hiszen egész biztos, hogy bármelyikünkben aki szívén viseli nemzetünk sorsát megtalálható az amit felhasználható valamire a kitűzött cél érdekében. A nemzet védelme nem csak ágyúsokból tevődik össze, kellenek még gombfelvarrók is de szakácsok is vagy nem csak felderítők vagy pilóták de földművesek és tanítók is és így tovább. A szeretetet engedjük előre lássa az ellenség itt az ékverés lehetetlen!
Szeretettel: >Zoli
Tudod, azért tartunk ott ahol, mert mindig akad olyan aki ahelyett hogy amikor kell megölelné vagy vállon-veregetné a magyar testvérét, inkább kritizálja földbe döngöli. S lám, te már Orosházi nevébe is belekötsz.
Előbb azt írtad, hogy te, nem támadtad Orosházit. Rögtön utána meg: „Az Orosházi egyébként nem is magyar név. Felvett név, lehet kényszerből, lehet Önként, hogy nem is tudjuk, mi fajta.”
S miért ne volna magyar családnév az "Orosházi"? Úgy véled, a Kovács név magyarabb?
Ha a családnév valamely település nevéből ered, az arra utal, hogy az illető valamikori őse arról a településről származott el. Pl. Orosházi, Orosházáról. A magyar családnevek jelentős hányada ilyen. Pont ez a körülmény adta lehetőség az oka annak, hogy a magyarok helyett magyarrá válni akaró idegenszívűek közül némelyek magyar helységnevet vesznek fel családnevüknek. Azonban hogy kinek a neve "felvett név" s kié nem az, azt te, nem tudhatod eldönteni.
Vannak olyan népek akiknek a családneve valamilyen tevékenységgel áll kapcsolatban. Ez ránk magyarokra kevésbé igaz. ()
Orosházi, igaz magyar ember. Olyan aki ki mert állni a magyarságáért, a magyar népért. Ő, példát mutatott!
„Orosházit azért dicséret illeti, hogy megkérdőjelezte a jelenlegi államrendet. Csak éppen nem úgy, ahogy kellett volna.”
Nem akarom ismételni önmagam, ahelyett azt ajánlom, olvasd el újra amit alább írtam (#3). Csak figyelmesebben. Azon kívül Joe Wolfy (#4) figyelemre méltó gondolatai is neked szólnak: „A tudatlanság, ami az ismeretek hiányából ered felszámolható. ... Ha valaki jobban tudja, ne a száját jártassa, hanem csinálja jobban!”
Másrészt, te, kétségbe vonod Orosházi ismereteit? Mire föl?
()Értelmesebb volna bővítened az ismereteidet. (Pl. hallagasd Pap Gábort - Koronáról, államrendről stb.)
„Döntsd el, hogy az csinál történelmet, ha utczára vonulunk, s azt írjuk zászlóinkra, hogy "Fotel", vagy azt, hogy a "Magyar történelem a világmindenség fényének evilági működésrendje, emberi történelemmé válása" Szerinted?.”
Egyrészt butaság amit írsz. (Felesleges utcára vonulni, ám ha mégis, teljesen mindegy mit írsz a zászlódra, mert történelmet, nem az csinál.)
Másrészt a szöveged sértődöttségről árulkodik. A viselkedésed nem vall komoly felnőtt gondolkodásra. ()
Én ugyan nem támadtam Orosházit. Az Orosházi egyébként nem is magyar név. Felvett név, lehet kényszerből, lehet Önként, hogy nem is tudjuk, mi fajta. De ez legalábbis negyáltalán nem számít. Az viszont igen, hogy nem Fotel. Hogy bátor-e? Egy fekete ember megjelenik a Bíróságon a videó végén (bejelenti: Bocsi, késtem) s Orosházi visszavon mindent a bíróság előtt. Hát, Kedves Fotel, hogy is van ez?()
Orosházit azért dicséret illeti, hogy megkérdőjelezte a jelenlegi államrendet. Csak éppen nem úgy, ahogy kellett volna. S ezért a nemzet előtt el kell számolnia. Azt sem tudjuk, hogy milyen ügyben kellene elmarasztalni, vagy elítélni. Azért ez is fontos. De hála mindenképen illeti, mert akarva-akaralan forradalmat indított.
A német kormányfő jönne ide februárban. Csak emlékeztetőül: a franciák a németeket az euróval ki akarták herélni, s ki is herélték őket, de ennek az volt az ára, hogy amikor véglegesen átváltották, egy euró = 1,956 DM-val. Nem 1,917 DM, nem 1,936 Dm, pedig azt is kérhették volna. S nem T-54-es volt az átváltási árfolyama. Hanem 1956. S miért? Mert a németek nem tudtak olyan fegyvertényt csinálni, pedig elég sokáig háborúztak, mint Pongrátz Gergely és csapata. 2000 javarészt 12-16 éves szabadságharcos háromszor kényszerítette fegyverszünetre a Vörös Hadsereg ellenük felvonuló 200.000 fős hadtestét, amelyet a Wehrmachtnak nem sikerült legyőznie.
Döntsd el, hogy az csinál történelmet, ha utczára vonulunk, s azt írjuk zászlóinkra, hogy "Fotel", vagy azt, hogy a "Magyar történelem a világmindenség fényének evilági működésrendje, emberi történelemmé válása" Szerinted?.
Magyarország ma "de facto" jogászállam, mégha jogállamnak hazudja magát, mert komolytalan jogász az, aki nem ellenőrzi azt a jogrendet, amelyre felesküszik.
Ím lám, felesküdtek, s kell vállalják is döntésük minden jogi következményét: alkalmazni fogjuk azt a jogszabályt, amelyet nekünk alkottak a jogász-bankár nászon tobzodó államocskájukban: Amit jogcím nélkül vettek fel, illetményt, juttatást, mind vissza kell fizetniük, vagy le kell dolgozniuk. Így tisztességes. Amivel mérczével mértek ellenünk, mi is éppen olyan mérczét fogunk velük szemben alkalmazni.
Tisztelettel Kovács