A levél a személyiség-gyilkosság csaknem minden eszközét felvonultatja az összemosástól, a téves következtetés levonáson át a nyilvánvaló hazugságokig.

Tizenhárom éve következetesen képviselem az ősi civilizáció Szent Korona Értékrendjét (ezt a fogalmat én vezettem be a köztudatba), rendszerré összeállítva a hatezer év alatt széthullott elemeket. A matematikai logika érvényesítésével összehasonlítottam a nyugati civilizáció megosztottságra épülő föderatív koreszméjét az ősi civilizáció közszabadság-alapú konföderatív gondolkodási mód mintájával – magyarországi és európai vetületben egyaránt -, mindezek alapján kidolgoztam egy minőségi váltást jelentő bevezetési módszert, amely alulról épülő képviseleti és törvényhozási rendszert teremt (ennek az Összehangolt Önellátást jelentő és tökéletesen előkészített rendszernek az ismertetését akadályozta meg Geri Tibor).

A rendelkezésre álló társadalomszervezési és jogi bizonyítékokkal egyértelművé tettem: sorsmeghatározó iránymutatás-váltás történt 973-ban, amikor a Teremtővel kötött (és a Szent Koronával jelképezett) szövetségünket felbontotta Géza az egyetemes magyarság feletti érdekérvényesítését szolgáló, kiválasztottak-kirekesztettek közötti kényszer-szövetséggel.xx

Geri úr hirtelen tűnt fel.

Nem volt ott 2003-ban az EU ellenes – érvekkel alátámasztott – tiltakozásoknál, nem volt ott 2006-ban a Kossuth téren, nem volt ott 2011. május 25-én a parlamentnél, amikor a Szent Korona Értékrend Alkotmányát és Alaptörvényét állítottuk szembe a Lisszaboni Szerződést alkotmánynak tekintő Alaptörvénnyel – ezzel ténylegesen kifejezve, hogy nem fogadjuk el az Országgyűlés törvényhozását, mert azzal szemben biztosítják hagyományaink az állam és az ember szabadságát és annak feltételeit.

Nem tett semmit azért, hogy a látszat-demokrácia lelepleződjék a választási rendszer álságosságának bizonyításával, amely a választási program és a kormányprogram közötti alapvető különbséget nem tartja választási csalásnak. Ha Geri úr olyan kvalitású és nemzeti érdekeket szolgáló jogász lenne, mint én, akkor ugyanúgy megtehette volna 2006-ban az MSZP választási programjának a kormányprogrammal történő összehasonlításával, bizonyítva a jogrendszer diktatórikus jellegét.

Nem tett semmit azért, hogy feltárja: a Lisszaboni Szerződés olyan ránk kényszerített iránymutatás, amely a négy liberális alapelvvel, a kizárólagos hatáskörbe utalt témákkal, az önkormányzatiság (szubszidiaritás) és a sorsközösség-vállalás (szolidaritás) lényegölő csonkításával kivédhetetlenné teszi érdekeink érvényesítésének összehangolását a többi európai országéval. Ha Geri úr olyan kvalitású és nemzeti érdekeket szolgáló jogász lenne, mint én, akkor ezt megtette volna.

Nem tett semmit azért, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítése, és ezzel alkotmánnyá válása ne történjék meg 2007-ben. Ha Geri úr olyan kvalitású és nemzeti érdekeket szolgáló jogász lenne, mint én, akkor ugyanúgy megtehette volna, bizonyítva a jogrendszer diktatórikus jellegét.

Nem tett semmit azért, hogy Hazánk kiszolgáltatottsága az érdekeinket semmibe vevő nemzetközi szerződésekkel ne sodorjon bennünket végveszély-helyzetbe. Ha Geri úr olyan kvalitású és nemzeti érdekeket szolgáló jogász lenne, mint én, akkor megtalálta volna azt a joghézagot, amelyen keresztül bizonyítottam a jogrendszer diktatórikus jellegét.

Ez a Geri Tibor nevez engem, aki mindezt a lényeg-változtató, diktatúra-megszűntető törekvést minden támadással szemben véghezvittem – a sorok között – hazaárulónak?

Geri úr ellentmondásoktól hemzsegő gondolat-közléseivel, amit a demagógok bevált módszerével az egészből egy rész kiemelésével és annak egész helyére helyezéssel követ el, leleplezi, hogy mit képvisel. Idéz egy mondatot, annak bizonyítására, hogy én elfogadom az Alaptörvényt. A teljes gondolat a következő:

„Az Alaptörvény a nyugati civilizáció – miránk kötelező - uralkodó jogértelmezése szerint közjogilag érvényes. A hatályából 973-ban erőszakkal felfüggesztett történelmi alkotmányszemlélet szerint lehet csak megállapítani érvénytelenségét, ezt viszont nem ismeri el sem a hazai, sem a nemzetközi joggyakorlat."

Még egy, ezzel összefüggő gondolat legutóbbi levelemből:

„Tudja, azt, hogy Ön kirekesztett a konferenciáról tudomásul veszem, de nem fogadom el, éppúgy, ahogyan az ezeregyszáz éves diktatúrát is.

Mindkettővel kapcsolatban szükségesnek tartom annak elérését, hogy azt kelljen tudomásul vennem, amit elfogadok."

Kihasználja, hogy az emberek jelentős része nem rendelkezik sem történelmi, sem jogi ismerettel, ezért bármit el lehet velük hitetni, azt is – mint jelen esetben -, hogy az öngyilkosság elkerülhető azzal, ha kötél helyett drótot használunk.

Geri úr – amikor még nem mérgesedett el kettőnk viszonya a jelenlegi (már javíthatatlan) szintig – gyáván elutasította azt a javaslatomat, hogy nyilvános Skype-vitán tisztázzuk álláspontjaink különbségeit. Viszont olyan időpontban akar egy – nem tematizált és nem teljeskörű, hanem egy területre kiterjedő - vitát, amikor (nyilvánvaló szellemi veresége ellenére) már visszafordíthatatlan az a döntés, amit április 11-én fognak hozni.

Mert ne felejtsük el, az elmúlt szűk hónapban ezzel - a KGB-től eredeztethető módszerrel rendezett - cirkusszal azt akarja elérni Geri úr, hogy a diktatúra visszarendeződését előkészítő szervezést hajtson létre, egy szinte észrevétlen gondolat („ezeréves magyar állam") becsempészésével, ami alkalmas arra, hogy amikor már kiderül a megtévesztés, azt mondhassa: „ti akartátok!".

Geri úr két állítása volt alapja a cirkusz-beli műsornak:

1. Elfogadom a 2012. január 1-én hatályba lépett Alaptörvényt. Hiába cáfoltam (és cáfolom levelem előző részében is) ezt az állítást, Geri úr görcsösen ismételgeti és ezzel azt akarja az emberek tudatába mosni, hogy amit mondok önellentmondásos.

2. Geri úr szerint: A konferencia a diktatúra megdöntésének módszerét célozza meg megállapítani, célja „a Magyarország nevű diktatúrából, a háttérhatalom nem magyar államából a magyar államba való visszajutás jogi lehetőségeinek feltárása". Az én előadás-tervezetem nem erre, hanem egy irányzat ismertetésére vonatkozik, így az nem ennek a konferenciának a témája – mondja Geri úr, számtalan ezt cáfoló bizonyítékom ellenére.

Előadás-vázlatomban „a Magyarország nevű diktatúrából, a háttérhatalom nem magyar államából a magyar államba való visszajutás jogi lehetőségeit tárja fel" – méghozzá hatalmas háttéranyaggal, ami ezt bizonyítja és a munkát támogatja - de annak az „irányzat"-nak a vázlatos bemutatásával, amely a végzendő tevékenység célja.

Nyilvánvaló, hogy Geri úr (jogosan) fél attól, hogy - megismerve az ősi civilizáció Szent Korona Értékendjével közvetített koreszme-bevezetésének tervezetét – nem az ő általa javasolt, cél nélküli tevékenység végzésére kötelezik el magukat, hanem azt a megoldást választják, amelynek gyökeres (radikális) változást jelent mindennapjainkban.

Sajnálom azokat, akik felülnek Geri Tibor demagógiájának.

Kelt Szegeden, Kikelet havának 21. napján.

Halász József