http://index.hu/index2/#bloghu/kettosmerce/2015/03/27/a_szetrohadt_rendszer_pontos_tukre_a_quaestor-botrany

Lehullni kényszerül az elit álruhája, nem tudni hol, kik oktatták, tanáraik vajon szégyenükben nem süllyedtek a pokol legmélyére, de gátlástalanságuk többet árt, mint használ. Nem kívánok neveket mondani és nincsenek kivételek, hisz öregjeik, istápoló felmenőik egy oly embertelen előjogokkal ruházták fel a társadalmi pozíciókat, hogy képtelenség mérni a törvényalkotók és a kisemberek közötti morális különbséget. Nincs kivétel - mondom, sőt, ki kell hangsúlyozni, hogy nemzedékekre visszamenve lett megalapozva a bűn ratifikálása!

Hol vannak azoknak tanárai, akik Petőfi Sándor sorait nem tudta tiszta szívvel a lelkükbe verni, miszerint:

„Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.”

E sorokban, aki nem tudja kiolvasni az egyetemes emberi normaszabályt, az sajnos az árulók mögé sorakoztatja fel a földön létező legtisztább nemzetet, azaz elárulja az emberré válás folyamatát. Mert emberré nem a külső, a test, a látszat tesz, hanem ami belül van, és ha valaki nem tudja feláldozni akár az életét is azért, amit Istentől kapva sejtjeiben hordoz, az bizony hitvány gazember. A törvényeket ugyanis nem holmi paragrafusokba foglalt szavak határozzák meg, hanem a karmikus kapcsolatunk a mindenséggel, amely szívünkbe írja a törvényeket. Az ember inkább meghal, mint semhogy elárulja a lelkében létező igazságot, miszerint lehet valaki ügyesebb, erősebb a másiknál, de ez csak egyetlen dologra hatalmazza fel, hogy segítse, gondoskodjon a gyengébb, ügyetlenebb esendőbb társáról és semmiképp ne alázza meg. Na, itt elvesződött az évszázadok során az ember. Pökhendi szabályok mögé bújt férgek határozzák meg a viszonyulási paramétereket, amelyeket pont ők nem tartanak be. Ilyen élettörvény nincs a mindenségben, amelyik a Pápa és a cseroki indián között különbséget tesz, így nem engedhető meg, hogy bárkik többet képzeljenek magukról, mint a másik emberről. Természetesen tulajdonságaik alapján lehet nagyobb felelősségük, de semmiképp nem lehet nagyobb kiváltságuk, ha egyáltalán még beszélhetünk emberi társadalomról. Az életképesebb ember nem lehet falósejtje embertársainak.

„Mit ér az ember, ha magyar?”
Szakrális voltunkra palástot húzott a szenny és szenvedünk, mert mást akar a belső és a megkövült kanonizált rend görcsöt kötött a szívre, nincs emberi valóság, csak egy illúziórabság. Nos, ezt az illúziót erősíti a különböző izmus-pusmuseszme, kordába terelt gondolat, vagy nevezzük inkább hatalmi arroganciának. Pártokraták esküdöznek a hatalom megszerzésére, és bárki is találjon ki bármilyen demokratikus vetésforgót, ez csupán arra jó, hogy az árulók, a hatalom megszerzésére szövetkezők egymás kezéből, egymás kezébe adják a rákos burjánzást. Akik nem akarják sejtjeikkel a karmikus kapcsolatot a mindenséggel, azaz nincs meg a szívükben az együttélés alapvető szabálya, nincs becsületük, azok a megtévesztő trend-tudásszabály gazdagsága mögül hitvány törvényekre hivatkoznak. Elvesztettük kapcsolatunkat a bensőnkkel, csak a Mammoncsillogás kábulatában takargatjuk tükreinket, mert engedjük, olyanoknak a törvénykezés gyakorlatát, akiknek felmenőik sem voltak tisztába azzal, hogy mit jelent embernek, magyarnak lenni. Mit is, hogy is rontanak el azok, akik küldetéstudatuk megkérdőjelezhetetlen fontosságának engedelmeskedve kényszert alkalmaznak a társadalomban, nos, azok kanonizált jogot gyakorolnak embertársaik fölött, nem bíznak a lelki törvényekben, vagy egyáltalán nincs lelkük. Hogy kinek a teremtményeik ők, azt a cenzúrázatlan gondolatra bízom. Mert aki nem fél, az nem ismeri a cenzúrát, mer gondolkodni a szívével, érez: Magyar ember.

Cinkostársaik parlamentjében, talán Brüsszelben, Washingtonban, Londonban, Rómában élhetnek azok az élhetetlen emberek, akik csakis parazita életmódban tudják elképzelni létezésük és nem ismerik a szakrális felelősség-küldetést. Csupán arról szól az élet, hogy másnak ne árts, és minden tudásoddal szolgáld az élet szabadságát. Látszatra elvettétek az Istent, a Családot és a Hazát, de az emberben él a Szív, ha egyre kevesebben is.

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat!”

2015.03.28.