Az erkölcseitől megfosztott ember – a hívő és a tudatlan -, mindig követi az „erőszakkal" kihirdetett bizonyosságot, a megkérdőjelezhetetlen törvényt. Csapdába csalták a világot. Mindenki BÓLOGATÓ JÁNOS lett, mivel elfogadta a magántulajdon szentségére hozott törvényeket. A gazember egyén több joggal és hatalommal bír, mint az erkölcs és az igazság – kioperálták a tudatból a lelki-rezonanciát. A magában élhetetlen és ellehetetlenült emberből mesterségesen gyártottak uralkodó és legyőzhetetlen, de megfoghatatlanul sivár tulajdonost, aki rendelkezik –a jog fölött jogtalanul-, a törvények értelmezési lehetőségével a magánmédián keresztül. Nem sejthette a lélek nélküli ember, hogy a szavak olvasata nézőpontok szerint értelmezhető ugyan, de az ember szívében megmásíthatatlan az igazság és igaz élet csírázik az eltorzított hazugságból. Az emberi cselekedeteknek hátszelet biztosító tévedhetetlenség eszménye bilincsbe verte a lélekigazság logikáját, minden arisztokratikus magántulajdonos, sérthetetlen gőggel kezelt minden emberi érzést: Megszűnt az egymás iránt érzett szeretet. Mammon okádni kezdte magából a kezelhetetlen törvényeket. Az igazság oldalát elfoglalták az erőszakkal érvényesülő gyarmatosítók.

És többé már nem lehetett hivatkozási alap az érzés.

Keresi a világ egy másforma törvénykezési gyakorlat lehetőségét, viszont már olyan mélyen ivódott az emberi tudatba a másik ember megvetése, hogy az empátiát kiszorította a dőzsölési lehetős vakhite. Egyre több és több kell az olyan parazita organizmus életének, amely csak és kizárólag a maga növekedése által képzeli el a harmóniát – a magántulajdon lélektelensége, már annyira kézzelfogható, hogy nem is próbálja leplezni zsarnok-kivagyiságát, inkább ellehetetleníti mások életét. Lassan, de biztosan halad egy megsemmisülési robbanás felé, mint a kisgömböc. Igazságos és erkölcsös reakciók nem létezhetnek, egy ilyen „elvakult dogmatikus keresztényvilágban". Hazugságra jog nem építhető és erőszakra igazság sem, márpedig az egész „jóléti társadalom", a kereszténység és bármelyik vallás, az erőszakra épül, a győztesnek mindent szabad liberális marhaságra, vagyis a születése pillanatában halálra ítélte önmagát. Értelmezési előjogaival élve, az erősebb, sohasem magyarázza meg a gyengébbnek az igazát, csak kihirdeti annyiszor, ahányszor kell – míg el nem hiszik- a megmásíthatatlan valóságot. Ez a hátszél jogosít fel bárkit arra, hogy magáról azt képzelje politikai menekült (a háború nem üldöz senkit, a háború le kíván győzni, meg akar semmisíteni), migráns (letelepedni vágyó egyén) vagy éppen vándorló ember. Azaz a belénk sulykolt vakhit, határozottan növeli tudatunkban a káoszt.

Az iszlámvilágban és másutt is a világban ez a demokratikus diktatúra, amelyet a magántulajdon terjeszt, ez hatalmazza fel az egyént arra, hogy mások életkörülményeit semmibe véve, önmaga jogosultságát helyezze előtérbe, így szép lassan megszűnik a szív, a hovatartozás, a gyökerek.

Frázis pöfögtető demagógia csak az emberi jogok, olyanok szájából, akik semmibe veszik az emberi érzést. Hiába, no, törvény és hatalom, az ember szívéből nem téphető ki az érzés és az ember szíve mindent érez és mindent lát: A hazugságokat nem fogadja el és nem tesz különbséget erőfitogtató törvények szerint ember és ember között. Ezzel csapta be önmagát az erősebb, hogy az általa alkotott törvények, ugyanúgy érvényesek a gyengébbekre is. Nem, a gyengébb csak ideig-óráig engedelmeskedik a zsarnokságnak, majd minden mindegy alapon – úgy ahogy tud - fellázad. Igen, a felismert szükségszerűség néha egyenlő a halállal, vagy örök vegetálás és a rá erőszakolt mindegy minek nevezett – történetesen a demokrácia-, eszme, képtelen működőképes kereteket biztosítani.

A „népvándorlás", pontosan ezért nem egyenlő a menekült státusszal, mert míg egyének lázadnak a fennálló rezsim eszmerendszere ellen, addig védelemre jogosultak, ám amikor ez a lázadás csoportossá, népmozgalommá növi ki magát, akkor már rendszerellenes forradalom. Szegény Nyugat, erejétől elvakultan, képtelen felismerni az ellene irányuló és a megsemmisüléséhez vezető lázadás mibenlétét.

2015.09.13.

Gavallér János