A csodák többsége teljesen ismeretlen számunkra, mivel teljesen kiestek gondolkozásunkból. Hagyományos, vagyis jelenkori gondolkozással nem is bukkanhatunk nyomukra, csak ha teljesen újszerű kérdéseket teszünk fel őseinkkel kapcsolatban.

Általában a régi földrajzi nevek mind magyar eredetűek, mégpedig ezrével. Ennek a fantasztikusan érdekes ténynek viszonylag egyszerű magyarázata van: az ősnép nyelve a magyar nyelv volt. Erről a nyelvről beszél a Biblia is, amikor arról szól, hogy Isten megteremtette a világot, aztán az embert, az embernek pedig nyelvet adott. Kétségtelenül az embernek Isten a saját nyelvét adta, mert más nyelv nem is létezett abban a régi időben. A régi emberek névvel illették a dolgokat, köztük a földrajzi objektumokat is, a nevekből pedig, óriási szerencsénkre, számtalan a mai napig is fennmaradt.

            Van a neveknek egy fantasztikusan érdekes tulajdonsága. Képesek fennmaradni! Ezer és ezer évek múlhatnak el, de a nevek változatlanul fennmaradnak. Egyes nevek elrejtőznek egyes emberi csoportok tudatában, nem is tudunk róluk. Azt kétségtelenül nem tudjuk, hogy magyar nevek vándorolnak a Föld népeinek nyelveiben, rejtett módon. Aztán hirtelen, látszólag a semmiből, előtörnek a mélyből, más népek tudatából a magyar nevek, akár többszörösen összetett állapotban, mégis kristálytiszta magyar nyelven. Ez is a csodák tartományába tartozik.

            Amikor a régiek földrajzi neveit vizsgáljuk, teljesen megdöbbenhetünk, mert a régi földrajzi nevek magyar nyelven szólalnak meg. Rendkívül sajnálatos, a magyar nép nem tud erről a fantasztikus tényről, az iskolákban nem tanítják, a sajtóban nem írnak róla, a politikusok nem büszkélkednek vele. Néhány nevet ezért feltétlenül be kell mutatni, mert másként nehezebben érthető meg az ősi kor nagyszerűsége, a magyar Paradicsom létezése és az Aranykor életminőségének magasabb rendűsége a mai életminőségnél. Vajon csak ostobaságból sóhajtozik az emberiség az Aranykor után, vagy valóban érzi, tudja, akkor teljesebb emberi életet lehetett élni, mint ma? Igen, tudja, ezért nevezzük Aranykornak azt a dicső korszakot. Ebből viszont az következik, vissza kellene állítani a magasrendű életminőséget, vissza kellene hozni az Aranykort, még magasabb minőségi állapotban, az akadályokat pedig el kell söpörni, az egész emberiség érdekében. Ha egyszer volt már Aranykor, lehet megint, ha az emberek nagyon akarják.

            Az ősi korok országának egyik neve Éden. Valahol ott terült el, ahol az ősi magyarok laktak. Az Éden jellegzetes magyar szó. Helyesen É-Den a felbontása, vagyis összetett név. Az É (és E, I) tömeges a magyar nyelvben, jelentése Ház, Palota, Templom. A Den a Ten változata, jelentésük Isten. A Den forma van jelen pl. a Min-Den magyar szóban, aminek a pontos jelentése Mennyei-Isten. Tehát a Minden és a Mindenség a Mennyei Isten fogalmát tartalmazza, akihez a Világegyetem összes alkotóeleme tartozik.

            É-Den tehát magyar nyelvű szóösszetétel, mint az E-Din, amihez semmilyen kétség sem férhet. Az eredeti Édenre jó tipp a Csallóköz térsége, a Kárpát-medence területe, a Körös-vidék és egyéb olyan helyek, ahol jelen van a magyar őseredet és a négy folyó kritériuma. Arra kell gondolni, É-Den, vagyis Háza-Istennek, a jégkorszak valamelyik időszakában virágzott. A délre vándorolt egyik magyar csoport, a szumerok magukkal vitték ezt a magyar nevet. Gu-Éden Mezopotámia déli részén terült el, a név jelentése Szarvasmarha-Éden, vagy Fő-Éden. Mellesleg a szumer őshazát nagy hegyek veszik körbe, ami megfelel a Kárpát-medencének.

            A Biblia Édenje a magyaroktól származó fogalom. Hatalmas területet ölel fel, amit a négy folyó jelöl ki. A négy folyó a Nílus, az Eufrátesz, a Tigris, és a negyedik, tippem szerint, ma már csak részben létezik, az Amu-darja, illetve esetleg a Duna. Úgy tűnik, a Biblia négy folyója óriásfolyó. Az Amu-darja Nagy Sándor korában még a Kaszpi-tengerbe ömlött, a Kaukázus vidékéről hajók jártak rajta a Pamír vidékéig, élénk kereskedelmet folytatva. Mellesleg az Amu és a Darja is magyar szó, bár perzsának tartják e szavakat. Eszerint Közép-Ázsiától egészen Etiópiáig húzódott Éden, a magyarok őshazája. De a felvázolt kép csak ókori, az eredeti Éden a jelzett területnél jóval nagyobb volt. Az Amu-darja mellett a Duna is igényt tarthat Éden első folyójának a címére, talán még alaposabb okok miatt, mint Turán folyója.

            További Éden lehet az Örmény-felföld területén is. Ez az Éden azonban csak másodlagos, avagy inkább harmadlagos az eredeti Édennel szemben. Sokan a Van-tó és a Kapu-ton közé helyezik, továbbá a Kapu-ton (Urami-tó, Rezaiyehi-tó) és a Kaszpi-tenger közötti területre. A Tigris és az Eufrátesz itt ered, de a Nílus (Gichon) és a Pison nem. Van egy Pi-szu nevű folyó az Amu-darja felső folyásánál, ami megfelelhet a Pisonnak, bár lehetnek fenntartásaink. A Szu szumer szó Víz, Folyó jelentésű, a nagy magyar Cso rokonsági körébe tartozik. A Pisont azonosítják a Kizil Uzun folyóval, ami nem helyes. A Kizil török szó Vörös értelmű, nem lehet köze a régi Édenhez, elvégre a törökök csak nem túl régen pusztították el a szavárd magyarok központi területeit. Kilenc Macar-köy (Magyar-falu) van Törökországban, ebből egy Lukia területén, a többi a központi szavárd területen, jelezve az egykori magyar népességet még ma is. A hódító törökök a magyar falvakat Macar-köynek nevezték el, magyar lakosságuk miatt. Az Uzun név a magyar Özön rontása, bár Hosszúnak értelmezik a törökök..

            A Kapu-ton keleti partjai mellé helyezik az Édenkertet, másként Paradicsomkertet. Innen keletre van Nod földje (Ardabili-medence), ahová Ádám utódai, a magyarok vonultak. Nod földjétől délre terül el Havilla földje, vagyis Eviláth, északra tőle Kus földje. Mindkét terület a magyar őshazák közé tartozik. Csak az a kérdés, pontosan hol helyezkedtek el. A Gichon folyót a mai török Gajhunnal összevetni nem lehet, a Gajhun magyar neve Arasz (Arax, Árasz).

            A Paradicsom szintén magyar szó, amit szintén nem értenek a nyelvészek. Némelyek képesek német szónak tartani, bemutatva teljes tudati csődjüket. A Paradicsom helyesen így vizsgálandó: Par-Ad-Iseum, vagyis Háza az Atya Őseinknek. Rövidebben Ős-Atyáink-Háza, ez a Paradicsom. Az Amerikából származó növény, a paradicsom, piros termése és szép virága miatt kapta lenyűgöző, és nagyon ősi magyar nevét. A perzsa Pairidaeza – Paradicsom – szó teljesen értelmetlen, nincs összetételi jelentése, ami a magyar Par-Ad-Iseum-ból való származását bizonyítja.

            Ha van Éden és Paradicsom is a Földön, akkor talán van Menny is? Igen, van, de a mennyei terület Kis-Ázsiában terül el. Men volt a neve, a térség erősen hegyes, ezért Ar-Men nevet kapott később. Mennyei-Hegyek, ez a térség nevének jelentése. Egyes kutatók Armenia, vagyis az ókori Örményország, nevét egy kitalált Arme nevű törzstől vezetik le, ami teljesen hamis. Nem értik az Armen nevet, ami lehet Arany-Mennyország is, de lehet Mennyei-Hegyek jelentésű is. Újabban az Arám nevet vetik össze Arménia nevével. Volt egy régebbi arám nyelv, ez magyar volt, aztán keletkezett egy fiatalabb arámi nyelv, ez már semita jellegű lett. Minden esetre, az arámiak, vagyis arameusok előtt a titokzatos amoriták, vagy amoreusok éltek Széria, vagyis Szíria térségében, akiket szintén a sémi népek közé sorolnak. Az Ar-Manneia, vagyis Manneusok országa, fogalom már közelít a Men, Menny fogalmához.

            Teljesen bizonyos, Transzkaukázia térsége, amelynek Armenia is a része, a magyarok egyik ősi központja volt, a török invázióig. A térségben százezer évnél is régebben éltek előmagyarok. Megjegyzendő, hogy az Armenia névben is szereplő –ia végződés speciális magyar szóvégződés. Négyezer évnél régebbről adatolt, elsősorban hatti feliratokon olvashatóak. Az I jelentése jelző, az A jelentése Isten, vagyis Isten hatalma alatt lévő, illetve Nagy. A latinok a magyaroktól vették át, szikuloktól, szabinoktól, etruszkoktól, akik egy része, mint a szikulok és etruszkok, éppen Kis-Ázsia térségéből érkeztek Itáliába.

            Rengeteg más ősi országnevünk is van, de ezekről a fantasztikusan érdekes nevekről most nem értekezhetünk.

*

Paleontológiai és régészeti kutatók egyre több és egyre szenzációsabb leletet tárnak föl. Csak az a baj, a leleteket nem tudják megfelelően értelmezni, nem képesek megfelelő környezetbe helyezni, emiatt a leletek értékelése nem teljesen, csak részlegesen megfelelő. A feltárt leletek egy része kapcsolódik az emberiség eredetének kérdéséhez, tehát százezer évesnél régebbiek. A leletek másik része százezer évnél jóval fiatalabb, de többnyire, ezeket a leleteket is helytelenül értelmezik.

            Az egyik legalapvetőbb hiba, a sok közül, a mai kort, a mai népességi viszonyokat visszavetítik sok ezer, sok tízezer évvel ezelőttre. Ez a módszertani melléfogás olyan orbitális hiba, amihez alig lehet hozzászólni. Ennyire szűklátókörűek a kutatók, vagy készakarva akarják a mai viszonyokat visszavetíteni a múltba, ezáltal meghamisítani a múlt valódi történéseit?

            Az emberiség eredete körül két elmélet harcát figyelhetjük meg. Az Afrika pártiak és az Ázsia pártiak küzdenek egymással. Egy klasszikus szépségű prekoncepciót dolgoztak ki az Afrika pártiak, ami mellé adatokat sorakoztatnak fel, bizonyítani akarván az előre kidolgozott elméletet. Az elmélet lényege, a Homo sapiens Afrikából ered, Etiópia környékéről, 200.000 évvel ezelőtt jelent meg, ezt kell beírni a tankönyvekbe.

            Az elmélet sarkalatos pontja az Éva-elmélet, ami természetesen igaz, csak nem úgy, ahogy az Afrika pártiak előadják, és a Biológiai-óra elmélet, ami megint helyes alapokon áll, csak az idő számolása hamis, önkényes. Nem szabad az emberiség eredetét belegyömöszölni a 200.000 évvel ezelőtti időszakba, csak azért, mert valakik ezt előre eldöntötték.

            Etiópia területéről előkerült leletek, mint a Herto falu melletti, kétségtelenül Homo erectus maradványok. Kifejezett homlokereszük ezt igazolja. Hogyan merészelik az ilyen csontokat egyes kutatók Homo sapiensnek minősíteni, azt nem tudhatjuk. De az látható, nemtelen küzdelem zajlik a két tábor között, az Afrika pártiak le akarják söpörni a terepről az Ázsia pártiakat. A küzdelem a magyarokat is érinti, mivel a magyarok az egyik legelső Homo sapiens csoport a Földön, ezért a magyarok eredete szorosan összefügg az emberiség eredetével. Emberiség fogalma alatt kifejezetten a mai ember értendő, kizárva belőle az összes, nem teljesen mai emberi népességet.

            A Főemlősök rendje a Himalája környékéről származik, a Siwalik-dombok térségéből. Valójában Ázsiát, Európát és Észak-Amerikát népesítették be kezdetben ősi fajaik, mivel ez a három kontinens összefüggött egymással, a déli kontinenseket óceán választotta el az északiaktól. Igen korán átterjedt a rend Afrikába, ahol több ágra tagolódott. Az emberszabásúak alrendje Ázsiában és Afrikában is sok ágra fejlődött, gazdagon virágzott. Európában a Rudapithecus nevű faj, amelynek maradványait Rudabánya mellett találták meg, kifejezetten progresszív, emberi vonásokat viselt. Az orrcsontja erősen kiemelkedett az arc síkjából, ami speciális emberi vonás, állapította meg Kretzoi Miklós, nagy magyar paleontológus. A Rudapithecus 10 millió évvel ezelőtt élt, messze megelőzve az afrikai Australopithecus leletek korát.

            Alig 400.000 éves a híres Samu, akinek az agytérfogata 1.400 cm3 volt, ami miatt beleillik a modern emberek csoportjába. Ennek ellenére Samut egyszerűen kiközösítik őseink közül, mert nem Afrikában született. Neander-völgyi embernek gondolják sokan, bár a viták Samu körül még ma sem csillapultak.

Spanyolországban szintén 400.000 éves embert találtak, akinek megmaradt a nyelvcsontja is. A koponya és nyelvcsont segítségével megállapították, hogy a csontok gazdája tudott beszélni. A Homo ergaster fajba sorolták, amelyből ered a neandervölgyi és a bölcs ember. Samu védelmében, és a többi átmeneti emberféle védelmében, ki kell jelenteni, a modern ember, a hírneves Homo sapiens sapiens, egészen egyszerűen nem születhetett Afrikában. Hanem kizárólag az Üveghegyek övezetében, ahol olyanok voltak a természeti viszonyok, már több millió éve, amelyek a jéghegyek peremén élő emberelődökből, erős evolúciós nyomással, valódi embert fejlesztettek ki, pár millió év alatt. Az Afrika-elmélet szétzúzásával azonban nem az északi felsőbbrendű ember hamis teóriáját engedjük új életre kelni! Azt kell mondani, Európában és Ázsiában született meg a modern ember, aki Németország területén kifejezetten hottentotta vonásokat viselt, Franciaországban viszont magyarok laktak. Fennmaradt olyan palára rajzolt ábra, amely olyan nőt ábrázolt, akinek kifejezett zsírfarúsága volt. A zsírfarúság viszont a khoi-szan és egyes negrid csoportokra jellemző, ma is.

            Újabb genetikai kutatások segítségével erősíteni igyekeznek az emberiség kelet-afrikai eredetét. Azt állítják, hogy a Kelet-Afrikában élő emberi csoportoknál a legnagyobb a géntávolság az emberiségen belül. A déli és az északi khoi-szan csoportok vannak egymástól a legnagyobb távolságra. Továbbá a területen élnek bantu, kusita és egyéb törzsek. Tudni kell azonban, hogy a bantu és kusita törzsek 4.000 éve még nem éltek Kelet-Afrikában, a bizonytalan eredetű törzsek származásáról keveset lehet tudni. Ezért a kelet-afrikai sokszínűség csak látszólagos, a legutóbbi 4.000 évben jött létre, ősi időkre ebből levonni következtetéseket tilos.

            Az Óriások korát újabban 500.000 évtől számolják a tudósok. Ebben az időben elhagyták már Afrikát az óriások, ami ellenkezik az elfogadott mai hivatalos elképzelésekkel, ami szerint a mai ember csupán 70.000 éve hagyta el Afrikát. Az óriások kifejezetten nagy termetű emberek voltak, 220 cm átlag magassággal.

            Egy bizonyos Góliáthnak nevezett elmélet szerint az óriások 700.000 évtől 280.000 évig éltek és uralkodtak a Föld területein. Tőlük származnánk mi, a Homo sapiens faj, és a neandervölgyiek, a Homo neanderthalensis faj.

            Az óriásokról máshol kell beszélni majd. A fennmaradt legendák számtalan elemét hordozzák az óriások korának. Le kell dönteni azt a falat, ami szerint nem emlékezhetünk vissza sok százezer évre. Dehogy nem! Az emberiség hagyományai akár millió éveket is átölelnek.

            Megdöbbentőnek látszik a magyarok és khoi-szanok egykori közeli laktere, amit nyelvileg is alá kellene támasztani. A magyar nyelvben egykor meglévő csettintő hangok a khoi-szan nyelvekben ma is jellemzőek, de a magyarból kivesző félben vannak. Az Nd, Ng (pl. Csend, Csüng) és hasonló hangpároknak a magyar írásban egykor önálló jelei voltak. Sajnos, a khoi-szan nyelveket még senki nem vetette össze a magyar nyelvvel, értő módon, ezért a nyelvrokonságról semmit sem lehet mondani. Annyit még meg kell említeni, a csettintő hangok ősi szibériai és más csoportoknál is jelen vannak.

            Más, nagyon réginek mondható népek nyelvei is teljesen ismeretlenek a magyar kutatók előtt, ezért ezekről a népekről sem lehet nyilatkozni érdemlegesen, milyen nyelvrokonság létezhet köztük és a magyarok között. A nyelvrokonság felfedéséhez a magyar kutatóknak elsősorban magyarul kellene tudnia, a magyar nyelv alapos ismerete segítségével azonnal megállapítható egy másik nyelv rokonsági foka, vagy teljesen idegen volta. A mai nyelvek jelentős része, könnyen igazolhatóan, a magyar nyelv leszármazottja. A Biblia által is említett nyelv, amelyen egykor az emberek beszéltek, a magyar nyelv. Mivel a magyar nyelv alapszavakból épül fel, nincs is szükség további bizonyítékra a magyar nyelv elsődleges mivoltát illetően. Az már más kérdés, hogy a magyar nyelv minden szavát meghamisítják!

            Az emberiség, vagyis az ősi magyarok, vagyis őseink fejlődése, rendkívül összetett, nagyon hosszú időt ölel fel, a genetikai genomban pontosan nyomon követhető, a nyelvben pedig teljesen érthető módon nyilvánul meg. A szokások, hagyományok szintén nagyon régi keletűek. A régészek a régi leleteket többnyire nem tudják értelmezni, mert nem értik a magyarok hagyományait, sem a magyar, sem a többi régész, a világ nagy csúfságára.

            Az emberi test számtalan bélyeget őriz régmúltunkból. A bélyegek helyes értelmezése nem történt meg, az emberi evolúció előítéletek béklyójában szenved napjainkban is.

*

Eljutottunk a Kárpát-medence területére. A Rudapithecus és Samu ebben a térségben élt, bizonyára számtalan rokonával, akiket nem is ismerünk. A Kárpát-medence olyan régészeti lelőhely, ahol százszor több lelet van a talajban, mint bárhol a bolygón. Rendkívüli terület, nagyon gazdag vízben és kiváló termőföldben, amit őseink is felismertek.

            Százezer évnél régebben kezdett működni az Avas kőbányája, ami 70.000 évvel ezelőtt fejlődött csúcspontjára. Olyan technológiával dolgoztak itt őseink, ami megdöbbentő fejlettséget bizonyít. A kőzetre éghető anyagot, fát, tuskókat hordtak, majd az egészet földdel terítették be. Meggyújtották a fát, ami a burkolat alatt lassan égett, feltördelte a követ. Amikor elégett a fa, a homokot, földet leseperték a kőről, ami összetöredezett, majd a köveket kitermelték és elszállították. A miskolci Avason valódi kőipar fejlődött ki, kezdete százezer évnél régebbi, talán 140.000 év, amikor a mai ember még nem jött ki Afrikából, állítólag. Akik az Avason dolgoztak és követ termeltek ki eladásra, bizonyosan magyarok voltak, mégpedig Homo sapiensek. Beleborzonghatunk, ha arra gondolunk, az Avas szó őrzi a régmúlt, elavult múlt kőbányájának emlékét.

            Lassan gyarapodnak a leletek, amelyeknek többsége világrengető jelentőségű. Számuk egyre szaporodik, nem látni előre, hol lesz a vége. A Tászok-tető magyar írásos leletei 30.000 évesek. Bosznia piramisaiban a magyar írások szintén 30.000 év körüliek. Nyugaton a magyar írás 30.000 évesnél régebbi. A francia barlangokban tömeges a magyar írással készült magyar nyelvű felirat. Galliában egyes helyeken rengeteg a magyar írásos emlék, mint Glozelben, ahol dombokban állnak a magyar nyelvű írásos feliratok.

            Ismert egy csontlapocska, 32.500-tól 38.000 évesig becsülik idejét. Egy férfit ábrázol, az Orion csillagképet, dr. Michael Rappenglueck szerint. Mindössze 38 mm x 14 mm, 4 mm vastag, hátoldalán 86 rovátka van, amit a német kutató a szüléssel kapcsol össze. A rajzon az övtől lefelé egy kard ábrája van finoman bemetszve a csontba. A kard típusa szablya, vége enyhén ívbe hajlik. De 32.000 évnél régebben hogyan lehetséges a kard fogalmának és alakjának kialakulása? A fémeket még nem ismerjük (?). Talán kőkardot készítettek akkoriban őseink? Nincs válasz a kérdésekre.

            Lascaux barlangban 16.500 éves csillagtérkép látható, a Nagy Nyári Háromszöggel, valamint a Fiastyúkkal. A spanyol Cueva di El Castillo barlangban 14.000 éves rajz ábrázolja az Északi Koronát. A feliratok magyar nyelven íródtak. Éppen a Lascaux barlangban két ló oldalán is az Igyes Paci és az Egyes Paci felirat olvasható.

            A tízezer éves furulya felirata magyar betűkkel íródott és magyar nyelvű. A mai Morvaországban találták. Más furulyák, mint a nyelvdugós furulya, amit ma is készít népünk, 35.000 éves.

            A magyar írás, mint minden írások eredője, ismeretlen korokból származik. Csak azt tudjuk, hogy 30.000 éve már teljes fejlettségében létezett, de akár 40.000 éve is létezhetett, mert egyes új leletek ezt igazolják. A magyar írásnak több kiváló kutatója ismert, közülük megemlítem Varga Ferencet, aki egyre magasabb szinten dolgozik.

            Rengeteg régészeti adat ismert a Kárpát-medencéből. Ezek az adatok magyar nyelvű népességet jelölnek a térségben. A tatárlakai lelet mellett számtalan más régészeti lelőhelyen is magyar népességtől származó leleteket tártak fel a régészek. Nem csupán a Kárpát-medencében, hanem egész Európában, Ázsia nagyobbik részén és Afrika északi felén. Sajnos, mivel a régészek a magyar írást nem ismerik, ezért gyakran fel sem képesek fedezni az írást és tönkreteszik saját őseik leletanyagát.

            Nagyon fontos lenne megérteni, a mai népek döntő többsége közvetlenül az ősi magyaroktól származik. Minden tekintetben. Ezért a mai népek, amikor az ősi leleteket elpusztítják, valójában saját maguk őseinek bizonyítékait pusztítják el.

            Petrivente és környéke fontos magyar városok tucatjait rejti a földben. Ezek a városok Kr.e. 7.500 körül léteztek. A Kárpát-medence déli övezete magyar nyelvű lakosságot igazol már tízezer évvel jelen korunk előttről. Az északi területek, mint az Északnyugati-Kárpátok és a Szudéták, szintén magyar nyelvű népességet tartottak el, valószínűleg a kezdetektől.

            Legdöntőbb bizonyíték a nyelv, a magyar írás, az ősi magyar számírás és a gének. A  nyelv azt igazolja, hogy egy tőről származik, mint ahogyan az emberiség is egy tőről származik. Az indoeurópai nyelvek mind magyar eredetűek. Ez a tétel alapaxióma, és még senki sem merte megtámadni. Igaz, az indoeurópainak nevezett népesség nem is tud róla, ami nagyon rossz fényt vet erre a néptömegre. Ha egy ilyen egyszerű, a legegyszerűbb logikai feladatok közé sorolható kérdést sem képesek megoldani az indoeurópai gondolkodók, akkor mire képesek? Semmire, ha az érdekeik ezt támasztják alá, viszont így tudományt nem lehet művelni.

            A Kárpát-medence északi részén emelkedik a Mátra hegysége. A Mátra hegység  valójában egy hármas rendszer legdélibb tagja, a rendszerről manapság nem akar hallani a tudományos világ. A Tátra – Fátra – Mátra rendszerről van szó, amely nevek, milliárd íziglen, magyar nevek. A Tát-Ra a legfelső hegyek neve, a Fát-Ra a fás hegyek neve, amelyek alacsonyabbak a Tátránál, a Mát-Ra a Földanyához közel eső hegyek neve, amelyek a legalacsonyabbak.

            A Ra és Ar itt hegyeket jelentenek. De a Mát-Ra az Igazság-Hegye is, mert a Mát nem csupán Mátka, a Földanya-Háza, a jegyesünk, aki feleséggé lesz, hanem a Maát az Igazság is. Ma-Át a Földön-Át, az igazság tehát az egész Földre érvényes hatállyal bír.

            Parád és Parádsasvár a Mátrában lévő települések. Parád neve a Paradicsom névnek első részével azonos. Régóta gondolkodtam a Paradicsom és a Parád nevek egy tőről való származásán, csak a régészeti bizonyítékok hiányoztak a végeredmény kimondásához. Újabban azonban igen sok régészeti tényt ismertem meg, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, a Kárpát-medencében már nagyon régen laknak emberek. Nem Alemberek, Előemberek, Félemberek, Majomemberek, Felegyenesedett emberek, hanem valódi, igazi emberek, akik magyarul beszéltek.

            A Mátra keleti szomszédja a Bükk, ahol két rendkívüli kultúrát is feltártak a régészek. De bármennyi kultúrát azonosítanak a korszerű technológiával dolgozó tudósok, ha nem ismerik fel a régi magyar írásokat a leletek mellett, akkor csak féleredményeket érhetnek el. Ugyanis minden jelnek roppant jelentősége van! Nem az őseink hibája, hogy nem tudjuk értelmezni jeleiket, hanem a miénk, akik képtelenek vagyunk megérteni az ősök jeleit.

            Érd környékén a magyar régészek olyan vermeket tártak fel, amelyeket azok a vadászok mélyítettek a földbe, akik még az ősi hústermelő gazdaságot folytatták. Ezek a vermek Kr.e. 6.000 éve létesültek, a legutolsók a maguk nemében a Kárpát-medencében, a vermekbe húst helyeztek. A tél hidege idején ezekből a vermekből húst vettek ki, amit megsütöttek és sült növényekkel együtt megettek. Így vészelték át a telet.

            De Kr.e. 6.000 körül a talaj már nem fagyott jéggé, a jégkor megszűnt, a fagyott talaj megszűnt. A vermekbe helyezett hús megrohadt, a vermek már nem működtek úgy, mint a mai jégszekrények. A hústermelő gazdaság összeomlott, de minket most néhány szó érdekel ebből a korból, amelyek komoly bizonyítékokat jelentenek a magyar nyelv ősiségére, az írott anyagon kívül.

            A latin nyelvben a Férgek Vermes formájú. A Vermes a vermekben lévő húst megfertőző Férgek neve. Amikor már nem volt elég hideg a talajban télen, a hűsítő raktárakban a hús megromlott, férgek mentek belé, ehetetlen lett. A Hús szó is rokon a Hűs jelentésével, valamint az egész hatalmas szótartománnyal. A Verem, Vermes magyar szavak ezért közeli rokonságban állnak a latin Vermes szóval. A Vermesbe a vadászok a vert állatokat vitték be, a tél eljövetelével a vermekből vettek ki húst, hogy ne haljanak éhen. A Ver magyar ige kétségtelenül összefügg a Verem szóval.

            Ma az angol War, német Wer, a magyar Ver igéből származik. A mai magyar csángók a világháborút még mindig Verekedésnek nevezik. Az indobindó (indoeurópai) nyelvészeknek nincs semmilyen létalapja egyetlen nyelvészeti magyarázatukra sem, mert nem értik saját nyelveik eredetét.

A Féreg, Vermes, Fér ige, Ver ige, Hús és Hűs, Verem, mind a Kr.e-i 6.000 évből származik. A magyar nyelv sok fontos szava megjelenik a latinban is, mivel a latin magyar eredetű nyelv. A latin sok ezernyi magyar szava, ami a latin nyelv mintegy 96 %-a, azt bizonyítja, hogy a latin magyar eredetű nyelv. Akármit mondjanak azok, akiknek nem lát a szemük.

*

A Kárpát-medence különleges helyet foglal el az emberiség evolúciójában. Dehogy Afrika az emberiség szülőanyja. Nem is Ázsia, bár ez a földrész sok bizonyítékot sorolhat fel az elsőbbség jegyében. De az igazi elsőbbség Európát illeti. A Kárpát-medence Európában a nyugati és keleti területek összekötője, már több millió éve. Az európai területekhez szorosan kapcsolódik Közép-Ázsia és Szibéria területe, továbbá Észak-Afrika térsége, és Délnyugat-Ázsia meg Kelet-Ázsia. Az állatföldrajz tudománya az említett területeket egységes övezetbe ötvözi, kiegészítve Észak-Amerika óriási kiterjedésű területeivel. A hatalmas térséget Holoarktikus faunaterületnek nevezzük, az észak-amerikai Nearktis, az eurázsiai Palaearktis faunatartomány nevet visel. Az állatok elterjedését nem lehet átvetíteni az emberek elterjedésére, mégis meglepő összefüggéseket fedezhetünk fel az állatföldrajz és az emberföldrajz között.

            Az emberiség a jég övezetében jött létre. Néhány perdöntő bizonyítékot feltétlenül fel kell sorolni, annak érdekében, hogy meg lehessen érteni a Homo sapiens sapiens és a jég kapcsolatát. Úgy tűnik, mivel sehol sem olvastam ilyen összefüggésekben a felsorolt bizonyítékokat, előttem nem is állította össze senki ezeket az érdekes emberi specifikumokat, annak megokolására, az emberiség, a modern ember, nem származhat Afrikából. Mert a tények azt mutatják, a mi fajunk, nem Afrikából származik.

            Szőrtelenek vagyunk. A szőrzet egyes részei megmaradtak, de alapvetően szőrtelenek lettünk. Vuk, a róka, meg az őt tanító Karak, minket simabőrűnek nevez. A szőrtelenség igen jellemző tulajdonságunk, az emlősök többsége szőrzettel bír, mint a Főemlősök rendjének fajai, kivéve az embert.

            Fejünket dús haj fedi, a haj a szőrzet változata. Mivel a szőrzet kiváló szigetelő, a haj legfontosabb szerepe is a fej szigetelése lehet. De mi ennek az oka? Az agyra esik az ember energiafelhasználásának 20 %-a, de a tömege csak a test 1,5 – 2,5 %-a. Ez az érdekes tény megmagyarázza a haj szükségességét, a fej védelmét. De a fej, vagyis az agy védelme csak a hideg éghajlati viszonyok között fontos kiemelten, Afrikában nincs külön haja a főemlősöknek. Ebből az is következik, hogy a haj, az agy szigetelője, a jégkor idején jött létre, amikor nagyon is szükség volt az agy védelmére a hideg éghajlat ellen.

            A szemöldök, mint a szőrösség jele a főemlősökön belül, és a haj, szintén speciális emberi bélyeg. A homlokról lefolyó esőt és izzadtságot is elvezeti oldal irányban, tehát a szemet védi. De a szemöldök az érzelmek fontos kifejezője is, szemmel öldökölő őseink elől szétszaladt mindenki. Az egyenes pillantás a harcra hívó jel volt, amit számtalan állat is pontosan megértett.

            Bajszunk és a szakáll is emberi jellegű. Nőknek kifejezetten nem ajánlatos bajszot és szakállt viselni, mert a szépségüket rontja, nincs is bajszuk és szakálluk. A férfi szakáll a nyak közepéig terjed, a nyak alsó része már csupasz.

            Az emberi faj ivari kétalakúsága igen erőteljes. A nők számtalan jegye különbözik a férfiaktól. A jegyek kifejlődése nem ment végbe egyik napról a másikra. Úgy tűnik, több millió év kellett az erős ivari dimorfizmus létrejöttéhez. A két nem közötti különbségeket mindenki ismeri, ezért itt nem sorolandó fel a sok bélyeg. Az emberszabásúak ivari dimorfizmusa viszont gyengén fejlett.

            A nem i szőrzet szintén specifikus jellemzőkkel bír.

            A testet szőrök borítják, amelyek az egykori szőrzet maradványai, de védő funkciót már nem képesek ellátni. De mi vette át az emberi testet védő funkciót, különösen a jégkorszak idején? A ruha, a ruházkodás. A ruha tette feleslegessé a szőrzetet.

            Minden mai emberi rassz teste csupasz, szőrtelen, ami további bizonyíték az emberiség egy tőről való származásának. De a mai rasszoknak eszerint mind a jégövezetből kellett származnia! De mi cáfolja meg a mai összes emberi alfaj jégövezetből való származását? Az égvilágon semmi!

            A ma megmaradt emberszabású fajok mind a trópusok övezetében élnek. De milyen meggondolások vezetnek egyes gondolkodókat arra a következtetésre, hogy a modern ember is a trópusokról származna? Talán nem ismerik a rengeteg tudományos leletet, amelyek ellene szólnak a modern ember forró égövi eredetének?

            Különös szerepe van az emberi ajkaknak is. Kizárólag csak az embernek vannak ajkai, az összes emberszabású nem rendelkezik ajkakkal. Egyes kutatók annak tulajdonítják az ajkak létrejöttét, hogy az anya megcsócsálta a szájában az ételt, amivel etette a kicsinyét. De mivel a mai anyák nem így etetik a kicsinyeiket, biztosak lehetünk abban, hogy ősanyáink sem így etették gyerekeiket. Az ajak a szerelem miatt alakult ki, a magas fokú érzelmeket csókolózással mutatták ki ősanyáink és ősatyáink egymás iránt. Ez az ajak, ajkak létrejöttének oka.

            Feltűnő a bőrben lévő verejtékmirigyek nagy száma az emberiség esetében. Verejtékezni az emberszabásúak nem tudtak komoly mértékben. A verejtékezés az áldozat üldözése miatt alakult ki. Ősapáink kitűnő vadászok voltak, akár száz kilométerre is üldözték a kiszemelt áldozatot. A lassú futás kitartó volt, közben a hő leadását a verejtékmirigyek végezték el. A kutyafélék a nyelvükkel hűtik magukat, az emberek a verejtékmirigyekkel. Az emberszabásúak nem képesek nagy távolságokat befutni, ezért nincs is fejlett hőleadó rendszerük.

            A női n emi szervek jellegzetessége a hymen. A hymen kizárólag az embereknél létező szerv, aminek a létrejötte sok speciális körülményt feltételez. Érzelmi, társadalmi feltételek tették lehetővé ennek az emberi szervnek a kifejlődését. A feltételek több millió éve alakultak ki, a hymen bizonysága szerint. Aki isteni beavatkozást sejt a hymen létrejötte körül, nem teljesen biztos, hogy téves úton jár.

            A női n emi szerv előre húzódott az embereknél, a majmoknál hátul maradt. Az előre húzódás kétségtelenül a szerelem hatására történt. Ősapáink és ősanyáink szemtől szembe vallották meg szerelmüket, és szemtől szembe szeretkeztek. Mivel emberek voltak, már sok millió évvel jelen korunk előtt. A női n emi szerv ezért húzódott előre.

            A nők teste gömbölyded, a férfiak teste egyenes vonalakkal jellemezhető. Ennek az alaptörvénynek a létezését őseink felfedezték, és a betűk formájába is belehelyezték. A nők begyesek, a férfiak hegyesek. Ez az alaptörvény egész emberi civilizációnkat, egész emberi gondolkodásunkat áthatja, nem mindig a magyar nyelv szerint csupán.

            Testünk számtalan titkot hordoz, amelyek egy részét már felismerték kutatóink, más részét a titkoknak csak sejtjük, vagy még sejtelmünk sincs róluk. Különösen az agy jelent ma nagy kihívást a kutatóknak.

            Az emberi faj egységes eredetű. Minden mai ember egy törzsről származik. Ez a törzs a magyarok törzse, akik már nagyon régen, több százezer éve viszik az emberiség zászlaját.

            Rengeteg csonttani bélyeg is mutatja az emberi faj fejlődését. Az ősi emberi maradványok csonttani képe világosan felrajzolja a fejlődés irányait. Az ősi emberszerű maradványok folyamatosan a mai ember felé mutatnak fejlődési irányt.

            Vannak kétségbeesett magyarázatok annak igazolására, miszerint a szőrtelenség Afrikában alakult ki. A vízimajom elmélet szerint vízi emberektől eredünk, ezért lettünk szőrtelenek. Afrika folyóban nyüzsögtek a krokodilok, még száz éve is a folyó, tó veszélyes helynek számított. Akkor a tengerben éltünk volna? Akár ezer év alatt is kifejlődhetett volna ujjaink között az úszóhártya. Van úszóhártya az ujjaink között? Aztán arról beszélnek, hogy a bonobók szeretnek a pocsolyákban fürdeni. Ennek ellenére szőrösek. Vagy mutáció hatására vesztettük el szőrzetünket. Na persze, de a megmaradt szőrzet a férfiakon meglehetősen pontosan felrajzolja a ruházkodás azon helyeit, ahol nem érvényesült erősen a ruha súroló hatása.

            Talán a legősibb emberszerűek, a 7 és 8 millió éves előemberek, majd az  Australopithecusok, egyenes fejlődéssel jutottak a mai ember stádiumába? Nem tudjuk ma még, csak azt, hogy számtalan leletet rejt a föld, és remélhetőleg a jövőben számtalan bizonyítékot fognak még feltárni a kutatók. A kínai kutatók a 7 millió éves lufengi emberszabású fajt az afrikai Australopithecusok ősének tartják. Valószínű, az ember típusú fajok jóval régebbiek 10 millió évnél.

            Ami teljesen bizonyos, a mai kép még fejletlen, képlékeny állapotban van. A jövőben, száz és száz év múlva, bizonyosan árnyaltabb lesz az emberiség eredetéről felvázolt helyzet, és természetesen valamivel pontosabb is. De ebben a munkában a magyaroknak alapvetően fontos feladata van, mert az ősi magyarok nélkül nem érthető meg az emberiség fejlődése.

*

A Kárpát-medence területén a legősibb időktől kezdve, amit most százezer évnél régebbi időkbe helyezünk, magyarok éltek. Európa népessége valahonnan származik, talán éppen a Kárpát-medencéből. Nyugaton cromagnoni, keleten gravetti a magyarok neve a modern régészeti szakkönyvekben, de a két név alatt egyértelműen magyarokat kell érteni. Igaz, a két csoport csupán 35.000 – 40.000 évvel előzte meg mai korunkat, mégis az ősibb magyaroktól kell származtatni őket. A két csoport mesterségesen szétválasztott, valójában egységes népesség.

            Lassan növekedik a bizonyító értékű leletek száma. Egyes leletek értékelése kétségtelenül nehézkes, bizonytalan, az ősi kor alapos ismerete szükséges a vélemény megalapozásához. Más leletek teljesen világosan beszélnek, különösen akkor, ha magyar írással készült szöveget találunk rajta.                                                                            

A Kárpát-medence déli övezetében a jégkor vége után összefüggő magyar kultúra létezett. A kultúrának nincs neve, egyes részeit különböző nevek alatt lehet megtalálni az irodalomban. Zalában Petrivente, Sormás, aztán középen Tordos és Vincsa, keleten Erdélyben  pedig Alsótatárlaka a leghíresebb lelőhely. Alsótatárlaka magyar nyelvű szövegei Kr.e. 5.500 körüliek. Még keletebbre Erősd leletei is világszenzációt jelentenek, szintén hasonló korból erednek.

            Az Alföld térségében Tiszapolgár mellett lévő város Kr.e. 7.000 évvel ezelőtt virágzott. A város mintegy ötezer lakosú lehetett. Mágor térségében lévő telep Kr.e. 4.000 éves, igen fejlett mezőgazdálkodás jelenlétét bizonyítja. A lakók villát használtak, amit állítólag valahol Olaszországban találtak fel, 1.600 körül. De a mágori nép már 6.000 éve használta a villát az étkezéshez, elvitatni tőlük a villát nem lehet.

            Mintegy 15.000 éves elefántcsont lapocska került elő a Dnyeper (Don-A-Per, Bor-Üsten) medréből. Rajta egy nagy hajó első kétharmada látszik, 64 evezőssel és 7-8 álló testhelyzetben lévő tiszttel. A háttérben egy város, vagy terület figyelhető meg, hét kapuval, illetve erőddel. A térkép az erdélyi címerben lévő erődök elhelyezkedésére hasonlít.

            Néhány legalább tízezer éves várost találtak az orosz régészek, a Dnyeper körzetében. A legnagyobb népessége 30.000 fő körüli, több más város 10.000 lakosú lehetett. Ehhez a korhoz képest messze később keletkeznek a szumer városok. A szungiri királyi temetkezés, Moszkvától északra 100 km-re, a Kr.e-i XXX-XXIII. évezredből származik. A király mellett olyan szerkezetű koronát találtak, mint a Szent Korona szerkezete. A Szent Korona csillagászati jelkép, a Világegyetem Urát jelképezi. Eszerint a szungiri korona szintén csillagászati – és uralkodói – jelkép volt.

            A Paradicsom, nagy valószínűség szerint, a Kárpát-medence. Igen ősi földrajzi terület, amelyhez megfelelő vallási képzetek is társulnak. Parád környéke kétségtelenül paradicsomi környék. A Parád név változata az Árpád és a Pádár, továbbá a Pazar. Az iráni Pazar-Gadai a perzsákhoz kapcsolt név, de a perzsák is a magyaroktól erednek. Parád fogalma egykoron nagyobb területre is kiterjedhetett.

            Nagy valószínűséggel magyar nyelvet beszéltek a Tripolje-Kukutyin kultúra emberei. Kukutin így értelmezendő: Ku – Kő, Ku-Ku – Kövek, Tin – Din, Ten, Den, vagyis Isten. Kr.e. 4.000 körül itt nagy kőlerakat volt, ahonnan az értékes követ más területekre szállították.

            A megalit kultúra, a csatabárd kultúra, a tokos balták és a kocsik készítői, a sírhalmokba temetkező halomsíros kultúra, és az urnamezős kultúra törzsei bizonyosan magyarok voltak. Az urnamezősök Kr.e. 1.300-tól kezdve nagy területre terjeszkedtek szét, a Tengeri Népek egy része, akikről biztosan tudjuk magyar nyelvűségüket, szintén tőlük származtak. Mivel a magyar nyelvű etruszkok már Kr.e. 2.500 körül Itáliában voltak, ezért az olasz csizmára behatoló urnamezősöket inkább a rétiekhez kell kötni.

            A Kárpát-medencében előforduló kultúrák voltaképpen különböző magyar népcsoportok kultúrái. Ez a megállapítás azért is helyénvaló, mert Kr. sz. körüli időkben is a magyar népcsoportok kiterjedése igen jelentős volt. Nem léteztek szlávok és nem léteztek törökök, helyükön magyarok éltek. Az új nyelvek a magyar nyelvjárások begyorsulása révén keletkeztek.

            Kis-Ázsiában és a Balkánon is léteztek a magyarok, Itáliában pedig 2.000 éve szűnik meg a magyar szó, az etruszkok elvesztik magyar nyelvüket. Nyugaton a kelták fogyatkoznak igen gyorsan, köztük egyes törzsek még magyaroknak tekinthetők. Alig 2.000 éve így állt a helyzet, az ősi magyar nép és kultúrája visszaszorulóban volt.

            Az etruszkok létezése és magyar nyelvűsége önmagában is perdöntő bizonyíték a Kárpát-medence magyar lakosságára. Mario Alinei olasz tudós az etruszkok megjelenését Itáliában Kr.e. 2.500 körülre teszi. Azt állítja, ebben az időben Európa ipari központja a Kárpát-medence, ahol magyarok laknak. Csakis így képzelhető el, hogy a Kárpát-medencéből, először legalább Kr.e. 2.500 körül, utána még több hullámban, magyar nyelvű népesség áramoljon be Itáliába. A villanovai kultúra, amely az etruszkok előde volt Itáliában, a Kárpát-medencéből érkezett a félszigetre.

            Mario Alinei szenzációs, a bronzzal kapcsolatos nyelvi bizonyítékot is ismertet könyvében. Százhalombatta mellett van Koszider, egy tanya. A halmok a magyarokhoz köthetőek egész Európában, Koszider körül bronzot hoztak létre a magyar fémművesek. A ma is létező Kassziterit nevet Alinei Koszider nevéből vezeti le. Eszerint Koszider neve legalább 4.000 év óta változatlan.

            A Kassziterit névhez megjegyzendő, a Kasszik, vagyis a Kaszi magyar törzs és a Ter magyar Csillag jelentésű szó adja ki a Kasszi-Ter nevet. Az –it geológiai szakszó, a kőzetek nevének gyakori végződése. A csillogó bronzhoz kapcsolódik az ősi név.

            Az amerikai Hugh Hencken fedezte fel azt, hogy az etruszkok a Kárpát-medencéből származnak. Hencken olyan tényeket is feltárt, amelyek szerint az etruszkok, vagyis magyarok a Tengeri Népek kalandozásaiban is részt vettek. Magam nem ismerem Hencken írásait, az adatokat Alinei közli, ellenben a Magyar Trója című munkámban igazoltam a Tengeri Népek magyar voltát.

            Carlo De Simone kutatásainak köszönhető az a jelentős felfedezés, hogy Lémnosz szigetén az etruszk nyelv nem egy régebbi nyelv maradványa, nem köthető prehellén szubsztrátumhoz és nem eredhet az itáliai etruszkból. Lémnoszon önálló magyar nyelv élt. De ki állítja, hogy nem így van? Akik nem tudnak magyarul olvasni?

            Torja magyar népessége, a trójaiak utolsó csoportjai, Kr.e. 250 körül hajóra szálltak és feleveztek a Dunán. Ha egy nép vándorlásra indul, a vezetők mindig tudják, hová fog érkezni a nép. A trójaiak is tudták, hogy rokonokhoz érkeznek. A Duna nagy kanyarulatánál partra szálltak és nem sokat vándorolva várost alapítottak. Ez a város Salgó-Tarján, vagyis Fényes-Fő-Tarján. A magyar Tarján törzs voltaképpen a Trószok, vagyis etruszkok őse.

            Nagyon fontos bizonyítékokat tartalmaznak a bizánci szerzők könyvei, akiknek számtalan leírása a magyarokat következetesen Paiónoknak nevezi. A bizánci tudorok kétségtelenül tudták, mit beszélnek, nem voltak ostobák. A Paión elnevezés valójában Thrákia lakóira is vonatkozhat, Strabon leírásaiban Paiónia alatt a mai Szerbiát és Bulgáriát, Macedóniát és az Égei-tenger északi partjait érti. Egyik megjegyzése szerint azonban régen az egész Balkán-félsziget Paionia volt, vagyis az Adriai-tengertől a Fekete-tengerig húzódott az ország.

            A Trójai Háború idejében a mai Thesszaloniki térségében Thyrszénoszok éltek, akik egybehangzóan trójaiak, vagyis magyarok voltak. Később a nevük Paiónra változott, de a nép magyar nyelven beszélt továbbra is. A Szófiában őrzött aranykönyv tőlük is származhatott. A könyv magyar nyelvű és magyar írással íródott, mégsem közkincse az emberiségnek. A könyv származhatott a paionoktól, vagyis a thyrszénoszoktól, de származhatott a mai Bulgária más helyéről is, mert az egész térségben magyarok laktak.

            A Paion nevet így lehet értelmezni. Az Ion jelentése Lakó, tehát az egykori Ión görög néptörzs is ezt a nevet viselte. A szó magyar eredetű, mert I-Ón Háza az Úrnak. Hasonló az E-Ón is, de itt az Úr az Isten, tehát E-Ón, a hatalmas idő Isten Háza, míg az I-Ón csak tényleg amolyan lakó, a Ház-Ura, vagyis a férj, az apa, de nem a feleség, nem az anya.

            A névben a Pa előrész a Pa-Fa-Fő-Fej sorozat első tagja, igen régi szó. Kis-Ázsiában igen sok település neve után helyezték a magyarok, onnan származik Paripa városnevünk is, ami a kitűnő harci lovak neve is. Lippa, Tompa, Herpa, Tarpa, Kulpa, Luppa stb. helyneveinkben is Pa a végződés, amelynek Fa a szabályos változata, amiből talán még több van. A Pa növényneveinkben is előfordul, mint Zászpa, Répa, Árpa, vagy a zöngés Gomba, a Fa pedig tömeges. Ezért a Pa-Ion lehet Fa-Lakó vagy Falu-Lakó? A Fa-Lakó kétségtelenül a Világfára vonatkozik, vagyis a Paiónok a Világfa népe.

            Thrákia területére is kiterjedt az a nagy magyar művelődés, amely a Fekete-tenger nyugati partjai mentén terült el. A thrák aranykincsek ezért magyarnak minősíthetőek. A bulgárok és macedónok, akik ma szláv nyelven beszélnek, kétségtelenül magyarok voltak, akik saját ősi területükre tértek vissza.

*

Meglehetősen sok népnevet ismerünk szerencsére a Kárpát-medence térségéből. A medence déli szegélyét lakó Sziginna (Sigynna) nevű nép kétségtelenül magyar volt, amit a rengeteg régészeti anyag is igazol. Ha valaki nem tud olvasni, az analfabéta. Ilyen analfabéták akarják megmagyarázni az olvasni tudóknak, hogy amit olvasnak, az nem úgy van. Így a Sziginna nevet sem értik, mert magyar nyelven értelmezhető kizárólag. A nyelvészek abban már megegyeztek, hogy egy nép neve kétségtelenül a nép nyelvén jön létre, az adott nép legfontosabb szavai közé tartozik. A Sziginna így értelmezendő: Szig-In-Na, ami egyszerűen a Nap-Isten-Háza jelentést tartalmazza.

            A Pannón népnév ismét magyar nyelvű, bár még senki sem tudta megoldani a név jelentését. Egyszerűen azért, mert a magyar kutatók nem értik eléggé jól a magyar nyelvet. Mindenféle más nyelvből indulnak ki, ami biztosan tévútra vezeti őket. Azt hiszik, ha magyar az anyanyelvük, magyarul már tudnak, de ez a csapdájuk is, mert nem értik a mai magyar nyelv által rejtett rétegeket. Dehogy tudnak magyarul. A Pannón név a Pan és Nón elemekből épül fel. Pan egy egyiptomi isten neve is, voltaképpen a Kárpát-medencéből került Egyiptomba, amikor megalapítottuk a Nílus menti kultúrát. A Nap fordítottja, ami Földi Napot jelent, tehát itt lenn, a Földön uralkodik. A Nón értelme kb. Herceg, a Pannón ezért Napherceg értelmű.

            A Naphercegek elsősorban a Dunántúl területén uralkodtak, de nem azonosak az illyrekkel. Igaz, az illyrek eredetét nem sikerült meghatározni közelebbről. Az Illyr néppel hasonló nagyságrendű a Paion és a Thrák. Pannón törzs a Breukos, Andizétios, Ditión, Peirusta, Mazaios, Daisitiata – vezérük Batón, és még több kisebb népcsoport.

            Igen fontos az a népesség, amelyik a Kárpát-medence északnyugati részét lakta, és a mai Morvaország területére is kiterjedt. Getorum a nevük, vagyis Het-Orum, vagy talán Heto-Rum. A Rum név jelen van ma is Dunántúlon, jelentése a Vörös-Nap Földje. Délvidéken van Ruma városa, a sziginnák volt területén, valamint Itáliában a híres Ruma, amit ma Rómának ismerünk. Északnyugaton egy Heto, vagyis magyar nép élt, akik Kr.e. 3. században már biztosan a területen laktak. A Felvidéken egy régi birodalom feküdt, amelynek hatalmas várak a régészeti maradványai. Legalább ezer évvel megelőzte ez a birodalom a honfoglalás korát, de valószínűleg sokkal régebbiek a várak, mint a Kr.e-i 3. század. A Getorum, vagy Getulórum a Hetu-Emberek-Napföldje. Azt kell gondolni, Dolni Vestonice magyarjai (Kr.e. 25.000) folyamatosan a kérdéses területen éltek, egészen a mai évszázadokig.

            A Szkytha, keleten Szaka névvel jelölt magyarok, a két névnek nincs köze egymáshoz, mintegy Kr.e. 1.500 körül, egészen biztosan az orosz tábla déli felét birtokolták. Talán Kr.e. 700 táján behatoltak a Kárpát-medencébe. A Bécsi-medencét is magyarok lakták, ahol a mai osztrák lakosság egy német nyelvjárást beszél, amiről kimutatták a németek, hogy magyar alaplakosságon kifejlődött német nyelvjárás, speciális magyar jellegeket visel.

            Ausztriában úgy tanítják az iskolában, hogy Bécs Kr.u. 550-ben a magyar államhoz tartozott, a területet Géza nagyfejedelem adományozta a bajoroknak, a Lajtától az Enns folyóig, sok magyar várossal és faluval. A területen sok zsidó vallású magyar is lakott, ezt mutatják a földrajzi nevek is.

            Fontos, hogy egy nép megértse ősi népneveit, mert, ha nem érti ősei neveit, akkor könnyen be lehet csapni. Szkytha nevünk görög formájú, a görögök ránk alkalmazták ezt a nevet. A Szkytha névről alkotott etymológiai levezetések teljesen rosszak, többnyire nem magyarok próbálták megoldani a szó jelentését. A név elején szereplő Szk (Sc) jelek a görög (és a latin) azon hibáját igyekeztek áthidalni, ami abból ered, hogy ezekben a magyarból eredő nyelvekben sok hang kipusztult, így nincs bennük Cs, S, a görögben C sem. A görögben nincs U jel sem, (kivéve két ősi írásfajtát), ezért az U hangot a görögök legtöbbször az Y jellel próbálták meg visszaadni. A Szkarabeus görög átírás az egyiptomi magyar Csarabej, vagyis Cserebüj nevet tartalmazza. A szó végén az U és J megfelel a G hangnak, ezért a Csere-Bog(-ár) világosan felismerhető a Szkarabeu(-s) névben. Tehát a görög a magyar Cs hangot Szk formában adta vissza. Rátekintve a Szkytha névre, azonnal láthatjuk, hogy az Csuda, Csutha, Suta kiejtésű. Tehát a Szkytha a Csuda nép, az égi Csudaszarvas népe. Ennek segítségével azonnal a helyére kerül az Altáj környéki Csúd nép, továbbá a Csúd-tó és az észtektől délre lakott Csudi nép magyarsága. A Csuda-Szarvas pedig gyakran Suta-Szarvas, akinek a hátán Tündér Ilona ősanyánk utazik, modern korunkban pedig a Mikulás szekerét Rén, vagyis Égi szarvasok húzzák. A Suta manapság az őz nősténye, de régebben nem volt a jelentése ilyen szigorúan lecsökkentve.

            A Szkytha tehát Csuda jelentésű, istenneveik is magyar nyelvűek. A Sza-Ka viszont Menny Fiai – Háza értelmű. A hunok természetesen magyarok, pl. a hun Keuke szót Ucsiraltu mongol professzor el akarja ragadozni tőlünk, a hunokkal együtt. Azt írja, a hunok régi burját-mongol nyelvűek. Mivel a mongoloknak nem tudja beadni azt a mesét, hogy a hunok mongol nyelvűek, mert értenek mongolul, ezért találta ki a burját mesét, mivel az átlag mongolnak kevés fogalma van a burjátokról. Nagymamám így használta a Keuke szót: „A szomszéd keuke keresett”, vagy „A kutya keuke vonyít”. Ráadásul a Keüked nevet Lánynak mondja, holott a Kölyköd lehet lány és lehet fiú, amint a kínai adatok azt bizonyítják. Ugyanis a Keuke lehet a hun császár fia, vagy a császár nővérének a lánya is. Azért találhatunk sok ókori adatot a szkythák és hunok azonosságára, mert azonosak voltak, csak a neveket nem értették és nem értik ma sem az írók. Így aztán különböző népeknek gondolják őket még jóindulatú kutatók is. Az Unug-Urak mezopotámiából érkeztek a Kaukázus északi területére, a Kubán kultúra kifejezetten szumer jellegű. Aki azt terjeszti, az akkádok elől menekültek, nagyon téved, mivel soraikban rengeteg akkád is jelen volt. Ők is bejöttek a Kárpát-medencébe, gutiakkal együtt, akik ma is élnek hazánkban (lásd a Guti családokat). A magyar Napot és oroszlánt jelent, csak nem akarják megérteni ezt a szavunkat sem, mint a többi milliónyit. Elvégre Magh-Úr Oroszlán, a magyarok őse pedig Magor, a Csillagok Ura. Ne feledjük, az Unugúrból alkották az onogúr variánst, aminek valami török hamis jelentést adtak. Számokkal a törökök sosem nevezték el magukat, de a magyarok se nagyon, mert a Héta szó a számnév mellett Nap-Táj, azután Király jelentésű is!

            Mintegy Kr.e. 600 körül a Kárpát-medence északkeleti részén az Agatyrszosz nép telepedett meg. Talán ekkor épültek a nagy sáncok, mint a Csörsz-árok, valamilyen fenyegetés ellen, ami az Alföld térségéből érkezhetett volna. A név magyar nyelvű, ami kétségtelenül magyar népességet igazol az Agatyrszosz törzs térségében.

            A nevet először Ága-Törzs(-osz) formában értelmeztem, mivel a források szerint a szkythák, vagyis a csudák népe, egy erős népcsoportot a Kárpátokon belülre telepített. Azután revideáltam az elképzelést, és az A-Gát-Őrzős (A-Gat-Űrzós) jelentést helyeztem előtérbe, nem elvetve a régebbi jelentést sem. A gátak a nagy árkok, ezeket az árkokat őrizték az Agátőrzős harcosok. Még Jordanesz is megemlékezik róluk, a gát őrizőiről.

            További magyar törzs a régmúltból a Kárpok, akik keletről hatoltak be a Kárpátok térségébe. Kétségtelen az is, hogy a Kárpát név is tőlük ered. Kár-Pát helyesen a Károk-Háza. A Károk, vagyis Kérek, azonosak a Qar néppel, akik a Tündérek az angoloknál. De Kária és Kérta, a mai Kréta, valamint Karpat-osz szigete az Égei-tenger déli részén is igazolja ennek a magyar népnek az elterjedését. Ők a hetes rend szerinti hatodik népünk.

            A Dákok, vagyis Dakák, vagy Dacosok, Közép-Ázsiából, a Turáni-alföldről érkeztek a Kárpát-medencébe, Dárius hadjárata után. Daha vagy Da’a nevük Közép-Ázsiából adatolt, sok más magyar törzs neve mellett. A Párthusok neve helyesen Párthuszok, vagyis Párducok, amit a latin Pardusz formában ír. A Párthus névben a Th azonos a Szkytha név Th hangjával, D a helyes ejtése. Ezért a Párthusz Párdusz, a Szkytha Csuda. A Pártos nevet Hérodotosz alkalmazta, amit sok magyar kutató is átvett tőle, nagyon helytelenül. A Dákok Rataka központi törzsének a neve helyesen Ra-Ta-Ka, vagyis Rá-Tájának-Háza. Tehát a ratakák is a napvallást követték.

            További, biztosan magyar nyelvű törzsnek tekinthetjük az Akartesz és az Anartesz nevű népcsoportokat. Egy kis magyarázat szükséges e nevekhez. Isten neve igen gazdag a Föld népeinek nyelveiben. Sajnos, a magyar nyelvészek sem voltak képesek felderíteni e nevet, meg sem értették általában. Ezért az egyik legfontosabb istenünk, Teutatesz nevét is keltának minősítik, nagyon helytelenül. Aquincum környékéről ismeretes Juppiter Teutates nevű isten, akinek a neve magyar. A Juppiter is, de most a Kárpát-medencével foglalkozva láthatjuk, hogy a Teutates színmagyar név. A Hadakuta névvel összevetve megkapjuk a Teuta nevet. Hadak Uta a Hadak Útja, még 150 évvel ezelőtt is így nevezték. A Te Uta meg a Tej Útja, vagy másként Isten Útja, mert Isten nagyon fontos magyar neve a Te. Tej-Uta Tesz nem más, mint a Tejuta Isten. Ezzel meghatároztuk az egyik legfontosabb ősi istenünk nevét, amit a rómaiak Teutates formában írtak le. A Tej ma is Té formában ejtendő több magyar nyelvjárásban.

            Ebből, és sok tucat más adatból következik, hogy az Akar-Tesz népnévben egy olyan isten neve rejlik, aki Akar, illetve A-Kar, mert a Tesz ebben a névben is a magyar Tesz igével azonos, ami Isten neve. Isten nevét részletesen elemeztem a Nagy magyar mitológia című munkámban.

            Nehezebb az Anar-Tesz törzs neve, mert An-Ar-Tesz fontos jelentése a Mennyei-Hegyek(Férfiak)-Istene, avagy a Nagy-Nyár-Istene (A-Nar-Tesz). Ezek a törzsek isteneik nevét viselték törzsnévként. Azt is meg szükséges említeni, hogy a görög és latin végződések, mint az –us, -osz, sok problémát okoznak a nevek helyes értelmezésében. Gyakran többes számot értelmeznek a nevekben, vagy nő nemet, teljesen tévesen, mert nem ismerik fel a magyar nyelvi jellegzetességeket. Keltának is minősítik ezt a két magyar törzset, ami nem túlzottan nagy hiba, mivel a kelták jelentős része valóban magyar nyelven beszélt.

            A Tauriszkoszok népét is többnyire keltának minősítik, de a kelták magyar eredetűek, hiszen a Kel-Ta magyar név, jelentése Nap-Táj, Nap-Ország. A Kel nem csak ige, hanem főnév is magyarul, lásd pl. Kelen helyesen Kel-En, vagyis Nap-Isten. Kelenföld tehát a Nap-Isten-Földje. A Tauriszkosz így bontandó: Taúr-Is-Kos. A Taúr pontos jelentése: Táj Ura. Legalább 8.000 éves az a bikakultusz, amelyben Ta-Úr nevű volt az uralkodó, aki bika képét vette fel, erejét fitogtatva. Kis-Ázsiában és az Atlaszban is kimutathatóak ezek a magyar csoportok. A kértai Mino-Taur is bika, vagyis Mennyei-Taur. Az uralkodó, vagyis a Ta Úr, neve ment át a bikára, amiből sok származéknév jött létre, mint a Taurus is, ami Bikát jelent.

            Taur-Is-Kos tehát Bika-És-Kos is lehet, de az első szó is magyar nyelvű. Talán ez a Tauriszkosz nép nevének helyes értelme. Itt nem a görög –osz végződés jelenik meg a szóban, hanem az ősi Kos magyar szó, aminek változata a Kosz is, mint az éjszaka feketesége. Ellenben a Tauri-Szko(-sz) nagyjából Bika uralkodók jelentésű. A Szk a magyar Szik, Szék rövidülése, Nap és Székhely jelentéssel. A Tauriszkosz népnevet tovább lehetne elemezni, mivel erős szumer jellemzői is léteznek.

            Rengeteg magyar törzsnév van még Európában, de a Kárpát-medence környezetében is nagy a számuk. Ilyenek a Kimbrosok, a Basztarnák, Tyregeták, a Szemnónok, a Bójok, és mások. A Geták, vagyis a Heták messze keletre terjednek. Ez a közlés Strabontól perdöntő a magyarok elterjedtségére Kelet-Európában. A G és H hang gyakran cserélődik, lásd Herman és German Tyitov, Henrich és Genrih, stb. A Geta görögös alak, a Heta magyaros alak. Mivel a görögnek nincs H betűje, kénytelen volt a Heták nevét Getának írni.

            Keltika, Herkynia, Hyperborea ősi nevek. A Hyperboreusok ismét egy magyar népnév, teljesen pontosan érthető, csak az a megdöbbentő, hogy a jégkor viszonyai közé visz a név. A Rhipaia hegység mondáink Rif-hegyei lehetnek, a mai Rif-hegyek Marokkóban vannak. Vigyázat, az Atlasz egykor szintén a magyar művelődéshez tartozott. Rhi-Paia nem más, mint Ré Napisten Pályája, avagy Rhé-Fája, a Világfa. A Rif-hegyek körül magyar atlantisziak és amazonok éltek egykor, akiknek utódai a mai berberek. Krónikáink Rif-hegyeit olykor az Uralra, máskor a Valdaj-hátságra vonatkoztatják.

            Északon élt az Osz törzs, akiknek a neve talán Sok jelentésű. Ezt a szót látjuk az Osz-t, Osz-ol, Osz-lop(Lap), Osz-Iri (Sok-Szem, Ozirisz), valamint az Ózd helyneveinkben. Nem látom be, hogy Ózd nevünk miért nem az Osz néptől ered, mikor Ózd városa az oszok területére esik, miért kell az úzok nevéhez kötni, akik amúgy is törökök voltak, az oszok meg magyarok.

            A Mysosok mézet esznek, mondják a források. Mit is ehetnének a műzök, mint mézet!  Egyik csoportjuk a trójai etruszkoktól délre élt, ami egyértelműen mutatja magyarságukat.

*

Pannónia római megszállása csak fokozatosan ment végbe. Caesar galliai vérengzései talán hatással voltak Rómára, még a kegyetlen vezetők is elborzadtak a népirtástól. Talán ezért nem ismerünk teljes népirtásokat Pannóniából. Ez a felvetés csupán egy elképzelés. Augustus Segesta ostrománál megkegyelmez a város lakóinak, akik megadják magukat. Még bizarrabbnak tűnik, hogy a rómaiak felismerik, a pannónok azon a nyelven beszélnek, mint az etruszkok, akiktől valójában Róma népe is származik. Sok római tudja, hogy etruszk származású vagy trójai, a pannónokat azért kímélik meg, mert etruszknak és trójainak vélik őket.

            További megdöbbentő történeti tény, Augustus Kis-Ázsiából igen sok őslakót Pannóniába telepít, mivel a pannónok azt a nyelvet beszélik, mint amit a sok név alatt ismert őslakók a Kaukázusban. Tudott dolog, Kis-Ázsia és Transzkaukázia alaplakossága magyar volt, amit a török invázió olvasztott magába. Ma is kilenc Macarköy (Magyarfalu) van Törökországban, továbbá számtalan magyar földrajzi név. Csángó hagyományok is arról beszélnek, hogy egykor a csángók a tenger túloldalán, a mai Törökországban laktak. Kis-Ázsia magyar népe állandóan harcol a szírek ellen. Augustus a magyarokat, a sza népet telepíti át Szabartuból, míg a szíreket lakóhelyükön hagyja. Bulcsu és Tormás Szavartui Aszfalui országának a helyét pontosan sikerült lokalizálni. Elvégre Sza Vária a Sza nép Vára.

            Arról is tudunk, hogy Árpád magyarjai olyan területre jönnek, ahol az ő nyelvükön beszélnek. A régi források mind igazat mondanak, csak a mai tudomány értékelése helytelen.

            Segesta neve Seges-Ta helyesen. Seges-d és Seges-Vár mellett Szicíliában a szikulok, a székelyeknek megfelelő nép városa is Segesta. Szicília nevét ez a magyar népcsoport adta.

            A Duna jelentése Nap-Háza, régebbi névalakjai között szerepelt a Danuios, a Danuvius, az Ister és az Istros. Az Is-Ter jelentése Fény-Tere, hasonló a Duna jelentéséhez. A görög Istros (Isztrosz) bizonyára az Ister-os rövidülése, az „e” hang kiesett a szóból. Ezért a Trósz szó jelenléte nehezen bizonyítható a névben. Ha mégis Isz-Trósz lenne a görög név valódi eredete, akkor a folyó a trószok, vagyis magyarok folyóját jelentené. Danu istenasszony nevének nincs köze a Du-Na formához. Da-Nu jelentése Föld-Anya, ami nagyon messze áll a Nap-Háza jelentéstől.

            Savus a Száva, Dravus a Dráva, Sala a Zala/Szala, Arabo a Rába, Pelso a Pelcso, vagyis Balaton neve. A magyarok Sza népneve Kis-Ázsiában is gyakori, Egyiptomban Sza városát ez a fontos népünk alapította (Szau, Szaisz). Sza-La egyszerűen a Sza nép Laka. A Szála, Szállás, Szálló, és sok rokona mind a Sza magyarok lakhelyének nevéből ered. Diocletianus palotája, amiből Spalato, vagyis Split városa kifejlődött, Szalona nevű is volt. Ez a Szálló-Na, vagyis Szálló-Ház jelentést viseli, a Ház gyakran várost jelöl. A városnevet Szalonna formában is írtuk. Spalato, vagyis Fény-Palota, eredetileg tényleg palota volt, csak később fejlődött várossá.

            Így a Szá-Va neve is színmagyar név. A Va és Ve felsőbbrendűt, gyakran kisebb istent jelöl a magyar nyelvben, ma csak képzőnek tekintik, pedig nem csak az. Szá-Va tehát a magyarok Sza törzsének folyóistene, a Drá-Va helyesen Dár-Va, Csillogó folyóisten.

            Arabo lehet A-Rá-Ba, vagyis a Nagy-Nap-Bá, de az A szónak van víz jelentése is. Arabona (Győr) nevében a Na jelzi a Házat, ami megerősíti az Arabo, A-Rába magyar nyelvűségét. A langobárd Ra-Ab a magyar név változata, a Nap-Vize, illetve a Nap-Háza jelentést viseli. A folyók, tavak csillogó felszínük miatt kapták gyönyörű magyar neveiket zseniális őseinktől.

            A római Pelso nevét értelmezik Pel-Szu-nak is. A Szu a szumerban víz, amit a törökök is alkalmaznak, mivel tőlünk erednek. De a Pel-So helyesen Pel-Cso, értelme Nagy-Víz. A Cso magyar szó egy szép sorozat egyik tagja, ez a Sza-Sa-Csa-Cso és Qua sorozat. A Csaj ezért jelent Folyót, vagyis folyó hajú lányt, a Csaj-Ka orosz szó pedig Víz-Házát. A Pel a Bál közeli rokona, ami miatt a Balaton neve közeli változata a pannon Pelsonak. A magyar népnév, a Sza (Mennyek Fiai), és a Sza víz, mármint az esőcseppek, jelentése egy gyökérről ered.

            A Tisza, Szamos, Körös, Maros, Temes, Olt mellett még sok olyan nevet ismerünk, amelyek magyar nyelvűek, de a honfoglalásnak nevezett időpont előtt akár több ezer évvel már léteztek. Ez a helyzet csak azért tűnik ellentmondásnak, mert a mai magyarok elhiszik, hogy nem őslakosok a területen, hanem valahonnan jöttek. Ptolemaiosz Erdély nevét Ardeal formában írta Kr.u. 150 körül. Erdély tehát a görögöknél is Erdély, az Eredő Hely, az Arany Délidő Teljessége, vagyis Ardilus napkirályfi ősi földje. Mégis a Kárpát-medence az emberiség Paradicsoma, ahonnan a magyarok és belőlük az emberiség ered?

            Árpád magyarjai keletről húzódtak be a Kárpát-medencébe. Egyetlen nevük sem török, egyetlen törzsünk neve sem török, mint ahogy a turkok is magyar vezetők által szervezett népek voltak. A keleti magyarok genetikailag is a nyugati magyarok közvetlen rokonai. A mai magyarság 80 %-a az elsők népéhez, illetve egy korai változathoz tartozik, ami kizárja a keletről bejövő magyarok törökségét. Szőke, barna, vörös és fekete hajú emberek voltak, nyugaton és keleten is.

            A szlávok a magyaroktól származnak. Magyar és kelta, vagyis majdnem teljesen azonos csoportok ötvöződnek, alán színeződéssel. Az orosz nyelv szókincsének 92 %-a magyar eredetű. Hasonló a latin nyelv szókincsének magyar eredete is, szintén 92 %-nál magasabb arányban magyar eredetű. Van-e értelme ilyen adatok mellett letagadni az említett nyelvek magyar eredetét?

            A Természettudományi Múzeum 2009-es kiállításán látható volt a Kárpát-medence népességének embertani meghatározása. A Kárpát-medencében a Kr.e. 900 és 1.200 között, vagyis az állítólagos magyar Honfoglalás időszakában, nordikus népesség élt, délen mediterrán elemekkel. Az egész népességet átszőtte a cro-magnoni jellegeket viselő őslakosság. A magyar lakosság tehát Európa eredeti ősnépe volt, amit genetikailag nem lehetett megkülönböztetni Belső-Ázsia magyar népességétől, amely szintén magyar eredetű volt. A Kárpát-medence népessége az Árpádok alatt színtiszta europid emberekből állt, később majd megjelennek az ázsiai elemek, mintegy Kr.u. 1.300 után. Akkor a magyarok vajon milyen rasszhoz tartoztak, ha nem az európaihoz?

            Ha valaki érdeklődik az ember legfontosabb specifikuma, a nyelv iránt, akkor először tanulja meg saját anyanyelvét. Ha megkérdezik tőle, mi az a Balaton, Debrecen, Hortobágy, Torontál, vagy Pireneus, Skandinávia, Himalája, Szibéria, akkor tudjon válaszolni, ne csak téves fantazmagóriákra támaszkodjon. Mert a magyar nyelv az emberiség egyik legnagyobb titka, illene kicsit jobban is megismerni.