Nálunk ez a Bálint nap. Ködös, hideg, rideg téli nap, füstbe burkolózva, amikor az ember a téli depressziós napjait vészeli át.

Vannak jeles Bálintjaink, mint Török Bálint harcos hazavédőnk, vagy Balassi Bálint, akiről a szlovák irodalomtörténet azt írja, ő az első olyan szlovák költő, aki magyarul is verselt. Ez az igazi néprontás, mivel a magyar irodalomtudomány ezt meg szó nélkül hagyja, de ez külön téma lenne. Tehát jelen esetben nem a nap jeleskedik, hanem két kiváló magyar ember áldott emléke.

A magyar néphit azt tartja Fergeteg havának 12. napjáról, hogy ez egyébként egy szerencsétlenséget hozó nap, védekező, óvó-védő varázslásokat kell művelni, hogy az ember élete, a jószág és gazdaság tisztán egészségben meglegyen ez új esztendőben.

Egyes helyeken a gazda napon körüljárja a birtokát, (mágikus kör) hogy a madarakat, tolvajokat egész évben távol tartsa.

Eleink úgy tartották a délvidéki bácsfeketehegyiek ha e napon megszólal a pacsirta, azt mondja "Csücsüj be!", akkor még hideg lesz.

Szlavóniában, Szerémségben, Muravidéken hagyományosan úgy tartják, ekkor kell az állatokat párosítani, ekkor kell tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő ezen napjáig. Az ekkor ültetett facsemete fejlődésében és gyors, gazdag termésében ugyancsak bíztak.

Eleink, sok évszázados tapasztalás szerint,, úgy tartották, hogy e napon párzanak a verebek. Ha veréblakodalom van, összegyülnek a verebek, hamarosan jó idő lesz.

Kétségtelen, hogy az e nap tartalmazza a párosodás, a sex, az összetartozás energiáját. Az állatokra, a fákra. De nincs benne érzelmi kötődés! Vagyis ez csak afféle veréb szerelem!

A magyar ember a legszentebb érzelmeinek ünnepét akkorra teszi, amikor "muzsikál" a világ körülötte. Amikor szerelmét támogatja a fény, a meleg. Virágok, színek, illatok. Amikor a szabadban, Napisten színe előtt lehet boldog kedvesével. Amikor az életfát, májusfát feldísziti választottja udvarán, hogy érzelmeit, a kivirulást a térben is megteremtse.

Bizony, bizony a magyaroknál a szerelem ünnepnapja Ígéret havának első napja, a Tündértánc napja, vagy Napisten havának 24. napja, Tündér Ilona párosító napján van.

Nem holmi plüss-szívekkel, kacattal, bóvlival díszítve, hanem Földanyák színes, illatos virágaival megtisztelve.

Ne engedjétek hát be életetekbe ezt az újabb amerikai szemetet! Ez a megrontás igazi változata, amikor a legszentebb emberi érzelmet leviszi egy szürke, hideg napon a veréb szex szintjére!

Múlik már a tél, a Tavasz Tündére itt leselkedik, várva Napatyánk melegítő mosolyát. Élvezzétek a farsang derüs játékait, ételeit, örömeit, és készüljetek az Égi Nász mindent megújító kikeletére!

Üdvözlettel Nóri

Kapcsolódó írás:

Szent Bálint napja, a termékenység ünnepe

Február közepe már az ókortól bizonyíthatóan a szerelemmel és a termékenységgel kötődik össze. A keresztény egyház Szent Bálint személyében kívánt védőszentet adni a házasságra készülőknek. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék.

A középkorban Szent Bálint napja a romantikus szerelem fogalmával először a 14. században került ténylegesen összefüggésbe. Angliában és Franciaországban ekkor népszerű volt az a hit, mely szerint a madarak ezen a napon választanak párt maguknak, és hogy a természet megtermékenyülése és megújulása is ezen a napon történik. Ez az elképzelés jelent meg Geoffrey Chaucer Canterbury-i mesék c. munkájában is, ahol a Bolondok parlamentjében mindenki párt választ magának ekkor kártyák küldözgetésével. A korban így valószínűsíthetően már népszerű volt, hogy a szerelmesek üzeneteket küldtek egymásnak, és a másikat az „ő Valentinjuk"-nak hívták. Az ilyen 14. századi valentine-okból (azaz üdvözlőlapokból) a londoni British Múzeum komoly gyűjteménnyel rendelkezik.

Az angolok tehát már 1446-ban ünnepelték ezt a napot, az 1700-as években pedig divatossá váltak a Valentin-verseskötetek is. A 19. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. A II. világháború után Németországban elterjedt, hogy a szerelmesek virággal köszöntötték egymást „Valentinkor".

Szent Bálint püspök a lelki betegek és az epilepsziában szenvedők védőszentje is egyben.

Bálint és a magyar népszokások

Bálint már középkori naptárakban, misekönyvekben előfordul, ünnepét tehát őseink is számontartották. Népszerűségét a középkor végén kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott. Ebből arra kell következtetni, hogy a magyar nép körében is liturgikus hagyomány vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

A Bálint-napi időjárásból a várható termésre következtettek a gazdák. Hideg, száraz idő esetén bő termést reméltek. A szőlőtermő vidékek gazdái napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől. Néhol hasonló szándékkal a szőlő négy sarkán meg is metszik a tőkéket.

Ezen a napon szívesen ültettek facsemetét, abban bízva, hogy hamarabb megerősödik. Úgy tartják, hogy ezen a napon választanak párt a verebek is.

Íme Dr. Sipos Anna komáromi néprajzkutató véleménye a kereskedelemnek egyre inkább behódoló rózsaszínű ajándékozás-hóbortjáról, a Valentin-napjáról:
- Nem értem, hogy a nagyanyáink, nagyapáink örökségét miért nem tudjuk megtartani! Természetesen senki sem szeretne visszamenni, és úgy élni mint a XIX-ik században tették, de amit meg lehet tartani azt kár lenne más emberek kultúrájára cserélni és itt meghonosítani.

Forrás: http://erdely.ma/hitvilag.php?id=110626&cim=szent_balint_napja_a_termekenyseg_unnepe_audio