2017.07.27.
A gondosan összeállított kis beszédemet a helyszínen módosítanom kellett. Ilyen nemigen fordult még elő velem. Az eredeti szövegben, melyben Betyárt siratom, azt írtam: „… én a hazafit siratom! Mert oly kevés ma az igaz magyar hazafi! Lassan egy kéz is sok lesz az összeszámlálásához…” De hát Kistarcsán nem öt, hanem sok, többszáz hazafi volt jelen! Erőtől duzzadó magyar férfiak, tele nemzeti öntudattal és tettrekészséggel! Hogy mondhattam volna, hogy egy kéz is sok lenne az igaz magyar hazafiak összeszámlálásához!
Biztosan sokan emlékeztek Berzsenyi Dániel hogyan aggódik A magyarokhoz című versében: :Romlásnak indult hajdan erős magyar! / Nem látod, Árpád vére miként fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon? (…) Más néppel ontott bajnoki vért / hazánkSzerzője, Árpád / a Duna partjain! / Oh! más magyarral verte vissza / Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát! (…)
Valamikor a hetvenes évek elején, még fiatalasszony voltam. A Borsod megyei Pitypalaty völgy egyik pincéjében apósom azt mondta: Tudod, lányom… sokat elgondolom… mivé lett a magyar ember…
A mai magyarság Árpád népe-e még, vagy Atilla és Csaba királyfi népe-e még az erdélyi székelység? Mi kellene ahhoz, hogy Atilla és Árpád népe elmondhassa magáról, hogy igenis mi még az a nép vagyunk?
Erre a kérdésre az idei pozsonyi csata-rendezvények szomorú választ adtak. A részvevők csekély száma is sokatmondó, de az ÜZENET még elgondolkodtatóbb. Minden ilyen típusú rendezvény alapvető problémája, hogy identitászavarosak Nem tudják eldönteni, hogy vallási, kulturális, vagy politikai rendezvények-e.
Egy Pozsonyi csata megemlékezés nem lehetne más, mint POLITIKAI rendezvény, aminek – a mai politikai helyzetben - semmi esetre se lehet a végső, lappangó üzenete az, hogy az egyesült Európa és Árpád csatája ugyanaz, mint ez EU és Orbán huzakodása. Lassan már nem csak Kossuthot, Széchenyit, Petőfit előzi meg Orbán, hanem egyenesen ő Árpád reinkarnációja?
Ha valami, hát a Pozsonyi csata alkalmas lenne arra, hogy talpra állítsa Atilla és Árpád népét, de ehhez sokkal többet kell tudnunk Atilláról és Árpádról, és meg kell tudni fogalmazni, hogy mit is ÜZENNEK ők a mai magyarságnak, sőt az egyetemes emberiségnek.
Először a múlt év novemberében Pomázon tartott Árpád-napi rendezvényen, majd egy szegedi pincében, most itt próbálom meg felvázolni az én Árpád-képemet.
Árpáddal való kapcsolatom 1993-ban lezdőtött. A kilencvenes évek elején, a Siklósi András által szerevezett egyik Balástyai Szittya Világtalálkozón ismertem meg az akkor Németországban élő hadtörténész Katona Sándort. Az Árpádról szóló könyve, és Kolozsvári Grandpierre Endre könyvei, - többek között az „Árpád kirekesztése az Árpád-házból" – életre szóló élményeim. Számomra ez volt a megvilágosodás! Árpádrajongó lettem!
Árpád maga a magyar öntudat, a nemzeti identitás! Kulcs a jelenünk megértéséhez is. Mert Árpádot nem véletlenül törölték ki a nemzeti emlékezetből! Árpád apánknak ugyanis nagy a bűne: Ő a dicső magyar múlt jelképe, aki önbizalmat ad, mozgósít, tettekre serkent. Ő a kárpát-medencei folyamatos jelenlétünk konkrét bizonyítéka, és a ma élők számára még felfogható időtávolságban van. S mivel a nemzettudat fontos eleme az időtudat, nekünk nem lehet elég a szentistváni ezer év, nekünk annyi kell, amennyi van! (A magyar államiság ma hivatalosan Szent Istvánnal kezdődik! Ez nem más, mint magyarellenes történelemhamisítás.)
Azzal az úttal szemben, melyen ma hajtják a magyarságot, Árpád magyar útját, mint a legkorszerűbb alternatívát jelöltem meg Pomázon. Pomáz után aztán súlyos következtetésre jutottam: Árpád magyar történelemből való kirekesztésének okai sokkal mélyebbre vezetnek, és szerteágazóbbak, mint azt korábban gondoltam. Az ott elhangzott szöveget ennek a felismerésnek megfelelően aktualizálnom kellett. A 2017-es pozsonyi csata-rendezvények is erre késztettek.
Árpádnak és magyarjainak anyagi hagyatéka a haza földje, mindannyiunk közös nemzeti vagyona. De az árpádi hagyaték lényege a magyarság számára nem csak anyagi természetű, hanem szellemi-politikai hagyaték, szükség és érték az egyetemes emberiség számára.
Árpád apja, Ügyekfia Álmos volt a nagy hazatérés-projekt ötlet-gazdája.
Kiváló diplomata, a Vérszerződés inspirálója és moderátora. Árpád volt a megvalósítója. Bámulatos haditett, tökéletes logisztikával! Álmos és Árpád politikai éleslátását, történelmi és földrajzi tájékozottságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a terv megvalósult. Azt se feledjük el, hogy ennek az elképesztő vállalkozásnak a sikerét a magyar nép erkölcsi és fizikai képességei tették lehetővé. (Ha volna most 500 ezer olyan magyar, mint Árpád népe volt, megmenthetné az országot, és példát mutathatna a világnak!)
A világtörténelemben egyedülállóan Álmos és Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát.
A Vérszerződés szövege az egészséges, igazságos, szerves társadalom működésének lényegét fogalmazza meg. (Nem szerencsés, jogászkodó okoskodással a mai alkotmány-felfogást erőltetni a Vérszerződéssel kapcsolatban! Tény viszont, hogy a Vérszerződésben minden benne van, aminek egy alkotmányban benne kellene lenni.)
Arra sem árt felhívni a figyelmet, ami nincs a Vérszerződésben: Nincs benne ugyanis semmi transzcendens, természetfölöttire, vagy antropomorf istenképre való utalás. A magyarság egyéni és közösségi életében mindennek megvolt a maga színtere. A Vérszerződés tisztán politikai aktus volt.
És ez lehet a valódi oka annak, hogy a keresztény nép-nemzeti oldal is kirekeszti Árpádot. A pozsonyi csata évfordulóján elhangzott beszédek is hamis, félrevezető Árpád-képet közvetítettek. Az őstörténet kutatók is egyszerűen kikerülik Árpádot! Ennek meggyőződésem szerint politikai okai vannak… Árpád ugyanis túl közel van ahhoz, hogy egy nevezőre lehessen hozni a kereszténységgel és nem illik a fejére a szentkorona sem. A pomázi Árpád-est után a Trianon himnuszt kikezdte egy lelkész a fészbukon. Csúnya vitába keveredtünk. Akkor értettem meg igazán, hogy mi a baja keresztény nép-nemzetieknek Árpáddal.
A Vérszerződés szövege nem „vélt” vagy kitalált szöveg, hanem sok ezer éven át működő társadalomszervező elvek, melyeket korábban nem volt szükséges írásba foglalni. S amíg az új koreszmék ki nem kezdték, a magyar társadalom ezen elvek alapján zavartalanul működött!
A többféle szövegváltozatot, amely lényegében ugyanazt tartalmazza, az Álmosfia Árpádban ötvözve, a vezérekkel mondattam el. Nézzük, mit mond ez a szöveg a mának:
Ügyekfia Álmos igen vitéz és katonai viszontagságokban felette hatalmas nemzetté tette törzsét, a magyart. Amíg Álmos nemzetsége él, mindig abból választassék az egyesült nemzet fővezére, fejedelme. Az új, egységes nemzet Álmos nemzetsége után neveztessék magyarnak! (MA IS ÉRVÉNYESÍTENDŐ KÖVETELMÉNY: MAGYAROKAT CSAK MAGYAROK KÉPVISELHETNEK, MAGYARNAK MAGYAR LEGYEN A VEZETŐJE.)
A közös erővel szerzett javakból senki ne zárassék ki. Amit közös erővel szerzünk, abból mindnyájan igazságosan részesüljünk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A JAVAK MEGSZERZÉSÉBEN EGYÜTTMŰKÖDÉS VAN! NINCS SEM EGYENLŐSDI, SEM VAD-KAPITALISTA SZABADRABLÁS, FEUDÁLIS KASZTRENDSZER! MÉLTÁNYOS, IGAZSÁGOS ELOSZTÁS VAN! LÉTBIZTONSÁG ALANYI JOGON!
Mi, nemzetségfők, akik Álmost szabad elhatározással választjuk fejedelmükké, sem saját személyünkben, sem utódainkban a fejedelmek tanácsából, az ország tisztségeiből ki ne zárassunk. (MAI ÉRTELMEZÉS: A GAZDAPOZÍCIÓK MAGYAR KEZEKBEN LEGYENEK!)
Utódaink közül az, aki a fejedelem iránti hűséget megszegné, vagy viszályt keltene a fejedelem és annak családja között, annak vére ontassék, miként mi, a szerződők, saját vérünkkel szentesítjük eskünket. (A FEJEDELEM A NEMZET JELKÉPE. AKI ELÁRULJA A VEZÉRT, A KÖZÖSSÉGET ÁRULJA EL. A HŰTLENSÉG HALÁLOS BŰN.)
Minden időkre átkozott és száműzött legyen Álmos, vagy az esküt tevő utódja, ha ezt az esküt megszegné. (A MAGYARSÁG LEGBECSESEBB KÖZÖSSÉGI JOGA. KRISTÁLYTISZTA NÉPFELSÉGJOG. EZ AZ A BIZONYOS ELLENÁLLÁSI JOG, AMINEK A MEGTARTÁSÁÉRT, VISSZASZERZÉSÉÉRT ÉVSZÁZADOS KÖZJOGI KÜZDELMEK, SŐT SZABADSÁGHARCOK FOLYTAK, S AMIRŐL MINDEN MAGYARNAK MA IS TUDNI KELLENE! S AMIÉRT MA ÚJRA HARCOLNUNK KELL!)
Aki az áldomással egybekötött nemzeti gyűléseken, vagy a hírnökök hadba szólítására a táborban meg nem jelenik és elmaradásának elfogadható okát nem adja, ketté hasíttassék, vagy szolgaságba taszíttassék. (EGYSZERŰ: A KÖZÜGYEKBEN VALÓ RÉSZVÉTEL KÖTELEZŐ.)
Nagyon fontos, amit az alkalmas vezér személyes tulajdonságaiként felsoroltak!
A vezért nem kiválasztották, hanem kiválasztódott, azaz a közösség kitermelte magából a legalkalmasabbat.
Mit is mondtak Árpádról a „választói”? Kardforgatásban, nyilazásban, buzogányhajításban legyőzhetetlen! A kapitányok között az első! Fegyverei diadalmasak! Árpád minden szkítiai törzsek között azon kiváló méltósággal van felruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte járjon! A Turul nemzetség fia! Származása isteni! Nemzetsége hatalmas! Vagyonban gazdag, hadban verhetetlen!
(Mai vezetőinkre leginkább a „köz-vagyonban gazdag" illik. Amúgy fogalma se lehet a tisztelt választópolgároknak a vezetők származásáról, egészségi állapotáról, vagy arról, hogy mely titkos társaságnak, tanácsnak, szervezetnek a tagjai. Arról már nem is beszélek, hogy megjelenésüket tekintve, első ránézésre is visszataszító, szánalomra méltó fazonok. Az sem vigasztaló, hogy a mai politikai világ-elit, hasonló színvonalú. Nyilván, közös a stylist-jük!)
A mai politikusok telhetetlenségét látva, szinte hihetetlen, hogy ilyen erkölcsi felfogás is létezett, mint Árpádé és az akkori magyarságé. Mert mit is mondott Előd vezér Árpádnak, amikor értesültek a Pozsonyi csata előtt a közelgő veszélyről:
„Ne feledjük, amikor Arnulf-ot 896-ban német-római császárrá koronázták hódításra, terjeszkedésre, és Róma hatalmának gyarapítására esküdött. Míg te, Árpád, Ópusztaszeren az ország egyesítésére, megtartására, megvédésére és felvirágoztatására tettél fogadalmat. Ez két külön világ."
Árpád Magyarországa nem úgy lett, mint az összes többi, hanem a világtörténelemben páratlan, tudatosan alkotott remekmű. Árpád emberi, hadvezéri és államférfiúi képességei, egész tevékenysége összehasonlíthatatlan a világ bármely ismert fejedelmével, hadvezérével. Azok többnyire nagyhatalmú családok élet-halál vetélkedésének győzteseként hajtottak befolyásuk alá országnyi területeket. Erőszakkal szerzett hatalmukat mindvégig magánjogi alapon gyakorolták. (Itt emlékeztetek a Viasat History angol királyokról szóló, most futó sorozatára…)
Árpád ezzel ellentétben egy óriási katonai-politikai-gazdasági szövetség választott vezetőjeként – a legszélesebb közmegegyezéssel - hajtotta végre történelmi feladatát. Árpád apánk életműve páratlan csoda. Árpád és magyarjai becsületes eszközökkel, történelmileg igazságos célt szolgáltak. ÉS EZT AZ ÁRPÁDOT SZORÍTJÁK KI A MAGYARSÁG EMLÉKEZETÉBŐL! ÉN ÉLETEM LEGNAGYOBB SZERENCSÉJÉNEK TARTOM A VELE VALÓ TALÁLKOZÁST!)
Árpád korában ténylegesen egyetlen hatalom létezett egész Európára kiterjedő – mai szóhasználattal élve - hálózattal, ez a római katolikus egyház volt. A pápaságnak nem volt érdeke az erős világi államhatalom. Neki nagyon jó volt a több száz kisebb-nagyobb tartomány, fejedelemség, hercegség, államocska Európában. Nem csoda, hogy Árpád Magyarországa semmilyen tekintetben nem illett a képbe. A világhódítás mámorában tobzódó katolikus egyház (és persze a mögötte megbúvó világhódítók) nem válogattak az eszközökben Magyarország bekebelezésére, a magyarság leigázására. (Ennek tudatában talán jobban megértjük mi történhetett valójában Quedlinburgban, mi is volt a Pozsonyi csata casus belli-je (ok a háborúra), illetve mi történik napjainkban. Hogy mit tekinthetünk objektív folyamatnak, és mit egyes vezetők személyes felelősségének?)
A 907-es pozsonyi csatát követően – amikor is Árpád hadai szétverték az ellenünk felvonuló egyesült európai haderőt, - (nehogy tévedésbe essünk: ez nem az EU és OV pávatánca volt!) - közel egy évszázadon keresztül országunk földjét senki megtámadni nem merte – az idegen hódítók taktikát változtattak: a kereszténység álarcát öltötték. A nyílt ütközetben legyőzhetetlen magyarságot az ármány, a megvesztegetés, a hazugság, a megfélemlítés fegyverével, orgyilkossággal, legjobbjaink konkrét likvidálásával pusztították.
A kereszténnyé lett (tett) királyaink templom- és várépítésekkel, keresztes háborúkkal, a királyi udvarok fényűző életmódjával (ma stadionépítéssel, felesleges nagyberuházásokkal, élősködők tömegeinek eltartásával, az ország és a lakosság tudatos eladósításával) a magyarság vagyoni és hadi erejét méltánytalanul, értelmetlenül megterhelték, megterhelik.
A keresztény ideológia a nép szellemi-lelki életét, szabad akaratát kötötte gúzsba. (Írja Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció)
A babiloni pénzrendszer általános elterjedése (az eladósítás, a kamat, az infláció, az adók…) szétzilálta az ország pénzügyi helyzetét, s a magyarság gazdasági-társadalmi életének alapjait ásta alá.
Ezek voltak az új koreszmék, amik kikezdték a Vérszerződés alapelveit, s tönkretették a magyar nemzet immunrendszerét.
Ami azt illeti, mai állapotaink fényesen bizonyítják ennek az állításomnak az igazságát. (Nem jelzett az immunrendszerünk, hogy vírusok van a kvótanépszavazásban, az olimpiában, s, hogy milyen szoros összefüggés van a Szentkorona és a Habsburg restauráció között.)
Logikus következtetés: a magyarságnak mindkét ideológiával szakítania kellene ahhoz, hogy ismét magára találjon és talpra álljon.)
István után pár évtized alatt a magyar nemzet, az ország jogos tulajdonosa alattomosan jogfosztatott, vagyonából kiforgattatott, önmaga ügyei felett való önrendelkezése megszűnt. A valós állapotoknak semmi köze nem volt a magyar nemzetnek a Vérszerződésben megfogalmazott ősi jog szerint érvényes létformáihoz.
Az ősi magyar (szkíta) államforma a NEMZETGYŰLÉS volt. (Mondhatnánk, a működő demokrácia!) A népfelségjog alapján, a királyon keresztül az egyes magyar ember saját, személyes akaratát érvényesíthette. (Írja Schiller Bódog A Politikai Magyarország 1912) Amíg ez így volt, a Turul-dinasztia háborítatlanul, a nemzeti közösség megelégedésére vezette az országot, a birodalmat. Ezt a dicsőséges kort a hivatalos történészeink a „vezérek korának” nevezik, és egy mondattal elintézik a történelemkönyvek. (Mondják persze „kalandozások” korának is, és összevissza hazudoznak annak valós történetéről.)
Abban az időben föl sem merült, hogy a nemzet fejedelme, vezére más érdekeket is szolgálhatna, mint a közös érdeket, s hogy az egyes embernek a személyes érdekei alapvetően eltérjenek a nemzeti közösség érdekeitől. Az egyes embert a nemzethez, a nemzetet jelképező vezérhez, fejedelemhez nem hűbéri – úr-szolga kötelék – hanem nemzeti kötelék fűzte! Merőben más erkölcs, társadalom-felfogás, mint minden más nép esetében.
Ez a magyarság politikai kultúrájának a lényege.
Az elmúlt évszázadok alatt a szabad királyválasztásért, az ellenállás jogáért, a magyar nemzet függetlenségéért vívott harcaink sorra elbuktak, s a magyar gondolat ma is csak vergődik. Kétségbe esve próbál feltápászkodni…
Napjainkban a kizsákmányolásunk még kegyetlenebb, még teljesebb:
- Az idegenek tulajdonszerzésének, hatalmi befolyása növekedésének a magyarság rovására - immár semmi akadálya. (Ezt biztosítják a NATO-fegyverek, a nemzetközi politikai szervezetek, és a komplett hazai politikai elit.)
- A tulajdonától megfosztott magyarságtól a legelképesztőbb ötletekkel, legalább száz féle adót szednek.
- A lakosság tömegeihez képest egyre jobban megfizetett köztisztviselők közreműködésével ma is a legkülönbözőbb címeken adóztat, bírságol, ellenőriz a közigazgatás.
- A „pénzügyi zavarok" világméreteket öltöttek. Elvették tőlünk a pénzverés jogát, pénzügyeinket a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap ügynökei intézik.
- A magyar bábkormányok jó áron bérbe adták – eladták - a nemzeti jövedelmeket, jövedelem-forrásokatidegeneknek. Miközben népszavaztatnak, és nemzeti szuverenitásról handabandáznak, titokban megkötik a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Lásd: CETA! Immár szabad a földvásárlás minden jöttment idegennek!
- Naponta emelik a só (a létfontosságú élelmiszerek és alapvető szolgáltatások) árát. Arról nem is beszélve, hogy a só nem elég sós, a cukor nem elég édes, a fűtőgázban egyre kevesebb az energia.
- Külön érdekesség: 1222.-ben, év elején a katolikus egyház olyan kiváltságlevelet nyert II. Endrétől, melynek a lényege nagyon hasonlatos az 1982/6-os törvényerejű rendelethez, melyben a magyar kormány a Nemzetközi Valuta Alapot és ügynökeit látta el kiváltságokkal. Máig érvényben van, egyik kormány, vagy párt sem kezdeményezte ennek hatályon kívül helyezését!
- közben állami támogatással folyik a judeokeresztény hittérítés, a maradék nemzeti öntudat lebunkózása, a nép konkrét leitatása, drogozása, testi-lelki pusztítása.
Nem is lehet kérdés. Nem csak kormányváltásra, de alapvető rendszerváltozásra van szükség! És hiába védik rakétapajzsokkal és média-falanxal a jelenlegi status-quo-t! Ez a világrend a végét járja! Recseg-ropog minden! A hatalmát féltő elit hiába akar szembe menni a természeti-történelmi folyamatokkal! Ezt a világrendszert a megállíthatatlan, mindenre elszánt tömegek el fogják söpörni! A romokon felépülő új világrendszerben a törvények alapját a magyar Vérszerződésben foglalt elveknek kell képezni. Ezek alapvető, általános, emberi követelmények mindenütt a világon!
Miután Árpád-rajongó lettem, 2010-ben létrehoztam az Álmosfia Árpád Kulturális Egyesületet. Az egyesületnek egyetlen célja volt, a 2005-ben írott Álmosfia Árpád című színdarabom sorsát egyengetni. Az Ady Endre, Arany János, Herceg Ferenc, Jókai Mór, József Attila, Katona Sándor, Kolozsvári Grandpierre Endre, Komjáthy István, Kölcsey Ferenc, Magyar Adorján, Padányi Viktor, Ríznerné Gáspár Erika, Schiller Bódog, Szőke István Atilla, és Vörösmarty Mihály műveinek felhasználásával írott darab ősbemutatója 2012-ben volt. Ezt még 11 másik előadás követte. A Pozsonyi Csata 1110-dik évfordulójára, 2017. július 7-re tervezztük a 13-dik előadást. Ez sajnos nem jött össze.
KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉSEK: „A hivatalos hazugságok olyan mélyen gyökereznek a köztudatban, hogy a teljes felvilágosítást a közvélemény nem tudná elviselni, és nem tudna a hirtelen feltárt igazságban hinni. Csak lassan, fokozatosan dereng előtte az igazság úgy és olyan mértékben, ahogy a lelkiismeret, a viszály vagy a hiúság egymás után megszólalásra készteti az egykori szemtanúkat…” (Henry Pozzi Századunk bűnösei)
AZ ALÁBBI IDÉZET A PALLAS LEXIKONBÓL VALÓ. A „KÖTÖTT KÉVE” IDÉZTE 1996-BAN: „A HAZASZERETET a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez, és tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetén saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is az érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés, a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés, közös gondolkodás, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömek népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kultúrai munkájának eredményeit származtatja, melyben az egyén erejének fő forrása van. Ösztönszerű viszonzása a sokféle jótéteménynek a haza iránti szeretet, mely TUDATOSSÁ TÉVE AZ ERKÖLCSI ERÉNYEK LEGFŐBBIKE. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, és lábra kap az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közösség előtt, a MAGÁNÉRDEK KIELÉGÍTÉSÉNEK A HAJHÁSZÁSA, A HAZASZERETET SZÓVAL VALLÁSA ÉS TETTEL MEGTAGADÁSA. De a hazaszeretet érzésének gyengültével a nép erkölcsi ereje is gyengül. Összetartozása lazul, képtelenné válik nagy fellendülésekre, nagy tettekre. A NEMZETEK AKKOR BOMLANAK FEL, AMIKOR A HAZAFISÁG ÉRZÉSE NEM VÉDI MEG TÖBBÉ ŐKET A NAGY MEGPRÓBÁLTATÁSOK IDEJÉN.” Pallas lexikon (Kötött Kéve 1996. Felelős kiadó: Király B. Izabella)
VM 108 pont: A magyar nemzet egy és oszthatatlan. (Ma határokkal, pártokkal, vallásokkal széttrancsírozott, már szinte ATOMIZÁLT! A magyarság kollektív nemzettudata romokban. A nemzetivé hitelesítés ravasz trükkje vakítja a hívő magyart. Becsületes eszközökkel történelmileg igazságos célt szolgálni! Ezt felismerni nem könnyű! Ez a kormány nem ezt teszi.
Én nem vagyok vallásos hívő, de hiszek a lélekvándorlásban. Lélekvándorlás?
Énekelj MAGYAR NÉPDALT!
Majd megtudod, mi a lélekvándorlás!
Megjelent a; kbizabella.blogspot.com-on
Ajánlotta: Király B. Izabella
Hozzászólás
"... az új koreszmék, amik kikezdték a Vérszerződés alapelveit, s tönkretették a magyar nemzet immunrendszerét.
Ami azt illeti, mai állapotaink fényesen bizonyítják ennek az állításomnak az igazságát. (Nem jelzett az immunrendszerünk, hogy vírusok van a kvótanépszavazásban, az olimpiában, s, hogy milyen szoros összefüggés van a Szentkorona és a Habsburg restauráció között.)
Logikus következtetés: a magyarságnak mindkét ideológiával szakítania kellene ahhoz, hogy ismét magára találjon és talpra álljon.)"
Ez bizony nagyon igaz! Jó lenne végre tényleg felébrednie azoknak, akik magukat magyarnak tartják.
Vissza Árpádhoz, vissza a Vérszerződés eszméjéhez, vissza a táltosainkhoz (Fehér M. Jenő: Középkori inkvizíció - Kassai kódex c. műve), vissza a természet tiszteletéhez, vissza az egy irányba húzó közösséghez, vissza a magyar faj tisztaságához!
Ébredjünk már fel végre a mostani ördögi agymosásból.
Ezen írás mellé kellene tenni egy másikat, a "HOGYAN?"-ról szólót is. De lehet, hogy ez már valahol működik és a mai világban nem szerencsés a közhírré tétele. Inkább csendben, de eltökélten és egyre bővülve, erősödve tenni kell.