Az alapprobléma, hogy fenntartható-e még a pénzhatalom a lelkekben létező szolidaritás fölött – nos, a világelit rájött, hogy a banki kizsákmányolási módszerei elavultak/ A bank kötelezettsége volt, hogy megóvja azokat az állampolgárokat a hitelfelvételtől, akik nem fogják tudni azt megfizetni.

A bankok javarész elvégeztették ezt a kockázatelemzést a bank érdekkörében, melyért több tízezer forintot számoltak fel. Ha nem jól mérték fel a kockázatot, az a bankok felelőssége, hiszen nekik állt rendelkezésükre megfelelő szakértői gárda, továbbá törvény szerint a bankok kötelezettsége volt a visszafizetés képességének megállapítása. Ha ezt a vizsgálatot nem megfelelően, vagy egyáltalán nem végezték el, akkor az a bank mulasztása volt, és „egyértelmű teljes érvénytelenséget okoz" (állapította meg a bíróság)./, csak addig tudják fújni ezt a lufit, míg az emberek más, komolyabb problémával nem szembesülnek. Nincs olyan ember a földön, aki rosszat akarna, ezért el kell hitetni – paradoxon –, hogy rossz egymás kirekesztése az élet-boldogulásának való kirekesztettségéből. Azaz el kell mindenkinek fogadnia, hogy az emberek joga emberként élni. De természetesen, mint örökjog, a gazdagság, a magántulajdon fölött szerzett kizárólagosság szentségét senki sem sértheti meg – soha senkinek joga, tán lelkiismereti törvények alapján, megkérdezésig terjedő lehetősége sincs, a szerzet magántulajdon jogosságát firtatni-, soha senki sem tudhatja meg bűnös, vagy ártatlan háborúk kimenetelének gazdasági következményeit, de bűncselekmény sorozatok kimenetelét sem (titkosítás). Magyarázatként, legyen csak annyi elég, hogy „az erősebb kutya b@__ik".

Nos, gyorsan, kihívta a tudatosság versenyre a tudatlanságot – természetesen, azt is írhatnám, hogy a gazdagság a szegénységet, egy olyan versenyre, ahol csak és kizárólag a szegénység veszíthet, mert úgy hivatkozni az emberi jogokra, hogy annak minden lélegzetvételéből hasznot húzva a gyarapodás csak és kizárólag a már gazdasági erőfölénnyel rendelkező csoport részesülhet, talán nem humánus, de demokratikus-, minden tévhitet kizárva demokratikusan. Évszázadokon keresztül sulykolt dogmatikus tanítás szerint, „szeresd felebarátodat, mint önmagadat", elv alapján – természetesen a hatalom bitorló pénzcentrikusság külön, hozzá nem férhető banki törvények szerint működteti érzésvilágunkat.

Hogy mennyire érzékelhető a kiszolgáltatottság egy olyan irányított gondolatmenet körül, ahol központi szerepe van a szerzett javak szentségének, azt csak „Tiborc „tudná elmesélni, de lélekjelenlétünknek köszönhetően érzékelhetjük, hogy nem a mások iránt megtestesülő humanitárius érzékünk a meghatározó, hanem egy rejtett, érzékelhetetlen „felszalámizás" a lényeg.

Kik hibáznak ebben az országban? Hibázik az anya, mert szül? Hibázik az apa, mert dolgozik, akár két-három műszakban és hó végén koppan kifordított zsebéből a semmi? Hibázik az utcaseprő? Hibázik a munkanélküli?

A talpnyaló egzisztenciaszolga hajtja és hajtja: - „Meg kell húzni a nadrágszíjat!" Óriás betűkkel hirdetik, nem kell vízum az USA-ba! Kik utaznak? Akik évek óta - mindegy hogy milyen rendszer volt, mindegy hogy milyen rendszer lesz-, oda-vissza járnak kelnek a világban (mit mesélhetnének; a Horváth tengerparti nyaralók, a Miamii utak, Hollywood, New York, Indonézia és a ciprusi off-sohrt cégek, dicsőségetek hírmondó útjai, ahol szórtátok az állam jó gazdájaként a pénzt), akiknek nincs drága kenyér, gáz, tej, levegő! Akkor is így van, ha nem akarják beismerni, hogy ők a társadalom tűrőképességét kihasználva, pártállami maradvány-egzisztencián hízva, ki GMK-ázták, privatizálták zsíros állásaikból a jelent. „Mi az, hogy!" a törvények betartásával már megengedhetik maguknak a fejlett kapitalizmus vívmányainak élvezetét és jóléti államról prédikálva az utolsó fillért is ellopják, leírják, korrupt-gazdasági lobbit építve fel, egymás közt szétosztják! Egy-két kivételtől eltekintve, minimum, igazgató, Tsz főkönyvelő, polgármester, bankvezető meg miegymás volt és lesz, ha a csillagok ragyogása örökre el nem múlik, de a társadalom, az egyén, a munkás az bizony rosszul végezte a dolgát! Van még köztetek ember, ki az embert emberi értékként joggal bíró gondolkodó lénynek hiszi?

Tudom és megértem embertársaimat abban a hiszemben, hogy személyileg senki sem tud tenni semmit, vagyis a sok évszázados sulykolás, miszerint a mindenkori hatalom kiszolgáltatottja vagy, gyökeret eresztett – ennyit a demokráciáról.

Talán lépegethetünk tovább! A jelen uralkodó logikája alapján, karmikus Szentencia, hogy mindig lesznek nyomorultak, akiknek kötelessége a még nyomorultakról való gondoskodás, de mindig lesznek sérthetetlenek, akik meghatározzák annak mikéntjét, hogy hogyan viszonyuljanak a szerencsétlenek a még szerencsétlenebbekhez, de a fenséges „uralkodóikat" imádják, tehát szükségük van az emberi együttérzés frekvenciáira, azért hogy támadhatatlanul szolgálják a demokráciát. Látható, hogy fából vaskarikává vált a kapitalizmus is. – de akkor is és mégis, hangzik mindig a haldoklók halálimája-, vagyis képtelen a kapitalizmus fő élvezője, a magántulajdon tovább generálni igazságosságát, hát egy elfogadhatatlan kompromisszum elé állítja a világot: Osztdmeg kilátástalanságban a kilátástalanságot és én gondoskodok rólad, logikátlan logikát migráció fedőnévvel illeti.
2018.08.31.