Mottó: Szakács Árpád - Foglalkozunk-e eleget a gyerekeinkkel, unokáinkkal? →
Rendkívül érdekes.
Nem emlékezem arra, hogy Édesapánk, Szüleink, Nagyszüleink beszéltek volna arról, hogy mit jelent nekünk magyarnak lenni, vagy egyáltalán arról, hogy magyarok vagyunk, vagy egyáltalán ilyesmi szóba került volna a családban. Az tökéletesen természetes volt, hogy azok vagyunk!
Éppen ezért soha nem fordult elő, hogy ne mentünk volna el közösen, az egész család együtt, beleértve a nagyszüleinket is, egy egy megemlékezésre. Lett légyen az vallási ünnep, vagy nemzeti! Március 15., karácsony, húsvét, Szent István. STB.
Amikor megtudtam már felnőtt fejjel, hogy nem Istvánt kell ünnepelni, hanem a tragikus sorsú VAJKOT, akkor is ünnepeltünk, amikor csak módunkban állt, elmondva az igazságot, mert az igazságot tudni kell az utódainknak. Az, hogy az én utódaim hogyan értelmezik a mai világot, az már az ő lelkiismeretükre tartozik, mert ebben a megroggyant lelkű világban kevés kétlábú van aki EMBERként tud élni! Ma már az unokáim is felnőtt emberek, nem szólhatok bele az életükben. Jó, rossz tetteiknek ők cipelik a súlyát!.)
De térjünk vissza a gyerekkoromra, a családtól kapott lelki iránymutatásra, amit - valaki akarja vagy sem, - otthonról hoz mindenki!
Amikor lezajlott az ünnepség, megemlékezés stb., utána ki ki ahogy bírta, szépen, komótosan, mi gyerekek szaladgálva, kiballagtunk a temetőbe, köszönteni az elhunytakat. Nem különösebb vallásosságból, hanem mert megszoktuk, és ez által természetes volt, hogy ha együtt volt a család, az elhunytakhoz is ellátogattunk.
Különben ezt megtettük miden vasárnap hazafelé menet a templomból. Még én se éltem amikor Nagyapa mint családfő vezetésével évtizedek óta ott találkozott a család és a régi barátok, ismerősök, minden vasárnap a déli mise után. Az csak félórás volt, de zömmel zsúfolásig volt mindig a templom.
Rövid tán háromnegyed órás "jó napot, hogy vagytok", "hogy s mint vannak" stb. dumcsi után a család megszokott fája mellett, ki-ki hazament ebédelni, utána 3-4-re mindenki visszament Nagyapáékhoz.
Az én időmben már csak Nagymamához, mert amikor Nagyapa meghalt akkor kerültünk mi a családi házba.
Nagymamánál volt a család gyerekesek hétig, a többiek kilencig, aztán ki-ki ment haza.
Bizony GYALOG JÁRTUK VÉGIG AZT A NAPOT IS, MERT AKKOR MÉG NEM VOLT KOCSI, ez előtt 55-60 évvel. ÖRÜLTÜNK, HOGY SENKIT NEM VITTEK EL AZOKBAN A NAPOKBAN a családból, stb.
A GYALOGOLÁS TELJESEN TERMÉSZETES VOLT, A MI 60 EZER LAKOSÚ VÁROSUNKBAN is. Ez teljesen természetes volt, senki nem méltatlankodott, mindenki tudta, hogy miért ünnepeltünk, s hogy ezzel tartozunk az elhunytaknak, azoknak akik a családi sírokban fekszenek. Ezt mi gyerekek is tudtuk! Az előadó is elmondta, mi meg mindig meghallgattuk. (Ha nem, nagyon mérgesen ránk nézett Édesanyánk, s csöndben maradtunk!)
Az, hogy jövet, menet együtt volt az egész család, külön ünneppé tette a napot! Kicsit nehéz volt órákon át jól viselkedni, de utána mindig volt krémes lepény amit Édesanyánk csinált még előző nap vigaszdíjul. Persze mindenkinek, nem csak nekünk.
Ezt az élményt nem lehet iskolában tanítani, ezt otthonról kell hozni. Az összetartozás felemelő érzését!
EZ AZ AMIT MA ELVETTEK TŐLÜNK. S ELVETTÉK A GYEREKEINKTŐL, S ÍGY AZTÁN TERMÉSZETESEN AZ UNOKÁINKTÓL IS.
A CSALÁDOT. Sátoros ünnepeken A NAGYCSALÁDOT! Mindenki megjátssza magát, hogy egyedül többre viszi mint a családdal.
Meg kell nézni az eredményt!
Fáradt, kiégett emberek, negyvenedik évükben járó, ráncosodni kezdő, első szülős nők, akik tudják, hogy legalább húsz évet késtek az életükkel. Már szinte nagyszülőknek kellene lenniük. Az lenne számukra a normális. S a karrierjüket felakaszthatják a szögre, mert érzik, hogy valamit nagyon elveszítettek! De megöregedve is hősiesen kitartanak az igazuk mellett.
Ám egy gyereknél többre már nem igen futja, s ha nem sikerül, pánikba esnek és mesterségesen úton kísérleteznek, stb.
Sajnálatos, mondhatnám igen szomorú!
Az abortuszok mellett, azért is haldoklik a Nemzet. A prioritási kényszerképzet miatt! Első a karrier! Aztán a párkeresés, - addig csak kertészkedés, egyik melegágyból a másikba! - aztán az utolsó pillanatban jön az utód! S jó, ha egyáltalán az addigi abortuszok és kémiai ellen tevékenységek után még egyáltalán jön!
Mivel sehogy se sikerül a férfiakat bevonni a szülési 'hajlandóságba', hiába kísérleteztek mindenféle "gender" dumával, kiderült, nagyon nagy a gáz.
Ugyanis, ha a nők átveszik a kenyérkereső karrier hajhászó feladatot a férfiaktól a legszülőképesebb korban, s karrier építés mellett abortuszra járnak vagy különböző fogamzás gátlókkal szennyezik a petesejtjeiket kiégetve magukat negyven éves korukra, versenyre kelve karrierizálnak a férfiakkal, akkor kihal a Nemzet. Mert a kettő együtt nem működik!
Ha 25 éves korára nem hoz világra egy házaspár néhány apró emberkét, akkor élete értelméről, az anyai feladatokra hivatott Isten teremtménye lemondhat az "eredeti karrierjéről!" Mert ha hiszik, ha nem, a nőnemű karrierje a világmindenségben, de legalább is ezen a bolygón, az utódokról való gondoskodás.
Ha hiszik a momentumos rémlények, ha nem.
Beiktatták a mások karrierjébe, hogy ma már szégyen ha egy nő szül negyven éves kora alatt, a férfiakról kiderült, hogy gyereket kihordani sehogy se tudnak, buzik meg különböző okoknál fogva nem szülnek, (hála Istennek) Nem nehéz kitalálni mi marad.
Kihalás.
Valamit abba kell hagyni. Különös tekintettel a momentumos hülyeségre!
A dolog roppant egyszerű.
A buzik mondjanak le önként és hagyják abba a különcködő idétlenkedést.
Ha tudatosan nem hajlandók utódokat világra segíteni, mi a poén az életükben? Hagyják abba. Vagy az életet, vagy a különködést.
A hangyabolyban is időről időre lecserélik a heréket, ez által újítva meg a dolgozó állományt! Nosza, rajta. Válasszanak.. . .
A nők meg szüljenek ha akarnak 25 éves koruk előtt, aztán segítsen be család a gyerekek nevelésébe, (ahogy most az Orbán kormány próbálja gatyába rázni az elszabadult idióta karrierista nők eltévesztett hivatástudatát,) - utána menjen az anya a külön karrierje után, ha nagyon eszi a penész. De a következő generációról időben való gondoskodás, minden nő közös érdeke és feladata!
Hallom az idegenből újonnan szalajtott nőnemű nőneműeket momentumosokat feldühödni. Tegyék, de ne a mi rovásunkra győzködjenek a magyarság születésszabályozásáról.
Zsák utcában a világ.
Mindenki csak dumál, de szinte szégyen ma már a családdal, pláne a NAGYCSALÁDDAL EGYÜTT TÖLTENI AZ ÜNNEPEKET. ISTEN BOCSÁSS! A VASÁRNAPOKAT! NO HISZEN - még csak az kéne! MONDJA A SOK eltorzult lelkű rémlény. Netán közösen nevetni, közösen társasjátékot játszani, pattogatott kukoricát csinálni. STB.
Aki nem játszik az beszélget, aki nem is játszik se nem beszélget az is elfoglalhatja magát valamivel, stb. Nálunk soha senki nem unatkozott. Volt, hogy Nagymamánál az unokatesókkal együtt 25-30-an is voltunk. Édesanyám nem győzte pattogatni a kukoricát, pedig akkor még nem géppel, hanem nagy rostával, katlan tüze fölött rázogatva csinálta, annyi embernek.
Ma már mondhatom, senki nem őszinte. Mindenki titkolózik, egyesével jönnek össze az családtagok, - ha egyáltalán, - mintha félnének egymással is találkozni, s csodálkozik a világ, hogy már 9-10 éves korban súlyosan deprimáltak a gyerekek, nem ritka az öngyilkosság sem már ebben a korban, stb.
Pedig EZZEL KEZDŐDIK A HAZAFIAS NEVELÉS! A családdal MINDEN MÁS ÜRES DUMA! Ugye nem tudják miről beszélek, mert ma már nem divat a CSALÁD! Mondják meg, maguk miről beszélnek kedves(?)vakegér honfitársaim?. . .
. . .
Miért és hogyan vehették át a félemberek mentalitását ahol ismeretlen fogalom a család?
A CSALÁD mint olyan ma már nem létezik! Addig létezik amíg a gyerek meg nem kapja az első BABA SZÁMÍTÓGÉPÉT, ÉS telefonját. UTÁNA MÁR CSAK követelő gép és a szülők hagyják!
Észre se veszik!
Mindenki a maga útját járja már óvodás kortól, - mert 'önállóságra NEVELIK' a mai gyerekeket! Nem! Nem önállóságra nevelik, hanem elveszik a fejük felől a védőhálót! Ezt, AZ EZÉRT FELELŐS GENERÁCIÓ KÉNYELEMBŐL, Pénzhajhászásból STB. ÉSZRE SE VESZI
Akkor miről beszélnek? Hogyan alakulhat igy ki a nemzeti önérzet, büszkeség, amikor természetes, hogy négy, AKÁR TÖBB nemzetiség gyerekei barátkoznak egymással, mert az ma a trendi, meg a multi-kulti - s a bandából a legerősebb kutya húzza a szánt! S az nem biztos, hogy magyar.
Annak a kultúrája irányít.
A szülök ennek a hátrányát se veszik észre?
De nem ám. Örülnek, ha nincs gond a gyerekre, mert elfoglalja magát az idegen baráttal, barátnővel, saját számítógéppel, stb. stb. Sőt még dicsekednek is az eszementek, hogy korai zsenge korban idegen kultúrára nevelik a magyar gyerekeiket. hogy lesz azokból MAGYAR HAZAFI?
Az ostoba szülő meg felszabadultan megy a saját gépéhez!
S csodálkozik ez a generáció, hogy nincs hazafiság a mai fiatalságban, amikor korrupt, mihaszna, börtöntöltelék apa mellett, sufni kultúrán felnőtt, enyveskezű gyurcsányik medgyessyk, bajnaik generációjának, karmai között nőttek, nőnek fel már 2006 óta? Tíz év nagyon sok idő, különösen ha beleszámoljuk Magyar Bálint magyarság romboló intézkedéseit is! Annak a generációnak a termékei azok akiken most kérik számon a szüleikből kiirtott hazafiságot. S most is beindult az ádáz magyarellenes gőzhenger és őrjöngenek minden ellen ami magyar.
Honnan lenne egy gyurcsányinak vagy kedvenc társának magyar hazafisága? Megmondanák? A magyarbálintok neveltje és kegyeltje.
Milyenek a gyurcsány furcsány gyerekei? Elárulnák? Az egyik már 14-15 éves korára áruházi lopásba bonyolódott! Milyen a többi gyereke, amikor az apa is tele van elszámolásra nem hajlandó pénzügyi lehetetlenségekkel, és nem lehet fülön csípni! Miért nem?
.
Állítólag csak a lépésváltást megelőző időkre vonatkozott a Rózsadombi paktum, de ez a furcsány már a negyedik évtizede pusztítja az állam vagyonát. Ki ez az ember?
Vagy ez hétpecsétes titok? Kinek a titka?
. . .
A hazafiságot nem tanítani kell, hanem hozni kell a lélekkel, AZ OTTHON MELEGÉVEL! Mellette természetesen tanultunk szívet melengető hazafias eseményeket is. Olvasmányokat a hőseinkről. Az országot mindenáron irányítani akaró és hosszú évek óta sajnos becstelenül befolyásolni akaró sufnibetyár hol bizonyította eddig, hogy bármilyen hazafias emberi lélek lakozik benne? SEHOL Szégyene a magyarságnak!
. . .
Hiányzik a lélek a mai világból. Azt se veszik észre a mai szülők!
Mutogatnak a tanárokra, hogy nem tanítanak, mutogatnak a kormányra, hogy korrupt, meg lop, meg ehhez hasonló, csak azzal nem foglalkoznak, hogy a sok bunkó, amellett tudatosan gazember politikus mellett szétzüllesztette az SZDSZ az alapokat, kivette az következő generáció nevelését a jelenkor generációnak a kezéből! Hallottak Magyar Bálintról? Akkor netán azt is tudják ki ő s hol vagyon hazája. Legalább az egyik!
. . .
Mára a szerencsétlen fiatalok elfelejtettek gyereket nevelni, meg egyáltalán lélekben gondolkodni! Ez az eredménye az európai kontinensen a félemberek általános hatalomra jutásának.
Kun nagymamám mondta mindig, hogy a gyereknevelést a gyerek születése előtt húsz évvel kell elkezdeni.
Tehát a gyengébbek kedvéért, már a szülőt úgy kell nevelni, hogy majd annak gyereke biztos normális legyen.
Persze kedves Címzettek, ezen megint megsértődnek, de megcáfolni nem tudnak. - Természetesen, mint mindig, akinek nem inge, nem veszi magára!
Utolsó kérdésem.
Egyáltalán tudják még a mai emberek mi a LÉLEK?
Jól vigyázzanak. Az EMBEREKTŐL kérdezem, nem a félemberekről!
Mert azok csak azt az eredményt tudják produkálni, amit a mellékelt ábra szerint megkíséreltem ecsetelni!
Az válaszoljon csak, aki érti miről beszélek! S jobb ha nem kezd ideológiai magyarázatokba senki, mert arról azonnal kiderül, hogy félemberrel állunk szemben!
kiemelések a M.M. szerkesztőtől