A címben feltett kérdés   a közvetlen szomszédainkra vonatkozik,  s azon belül  ez országok  vezetésére, ill. a politikai „elitre” és hál’Istennek nem nagy számú, de annál agresszívabb  szélsőséges NÁCI szervezetekre, akik a felbujtó tevékenyégüket a kormány hallgatólagos beleegyezésével/támogatásával  folytatják.  Az egyszerű polgároknak független nemzetiségiektől nincs egymással bajuk,  nagyon is toleránsok egymás iránt.

Előre bocsájtom, hogy nem vagyok a humán szak egyik ágának sem a tudósa.  Mérnöki diplomám van.  A műszaki képzettség  nálam  pragmatikus, analitikus gondolkodást, logikus eszjárást, a humántól eltérőbb, gyakorlatiasabb gondolatmenetet eredményez…

     Mielőtt rátérnénk  a címben feltett kérdés  megvitatására talán helyénvaló egy kisebb  bevezetés. miszerint az emberek, de a közösségek  egymásközti  viszonyát  a következő három  alapvető tényező határozza meg.   

       1. A MÁSSÁG.    Az emberekre  jellemző, hogy nehezen fogadják  el a másságot,   mindig bizonyos előítélettel,  fenntartással  viszonyulnak az idegenekhez,  a másokhoz.   Mi árva nép vagyunk Európában.  Nincs rokon nemzetünk,  mint például a szlávoknak, germánoknak, románoknak,  az angolszászoknak…   A nyelvünk  egy európai nyelvhez sem hasonlít,   a hangzása, a hanglejtése is idegen a másfülnek,  nehezen megjegyezhető . Merően másak a szokásaink, más a mentalitásunk.  Ezért is enyhén szólva nem kedvelnek minket, idegenkednek, tartanak tőlünk,  nem értenek minket.

       2. AZ IRIGYSÉG.    „ Az irigység mélyen bele van ágyazva az ember pszichéjébe, a történelem minden időszakában és bárkiben előfordulhat.  Például a Görög mitológiában, Héra irigysége Aphrodité iránt az, amely végül kirobbantja a trójai háborút” (idézet a Wikipédiából). hozzád képest hozzád képest

   Az irigységet az váltja ki, ha  szembe  találod magad valakivel, akinek  hozzád képest  magasabb  a pozíciója, eredményei, sikerei. Az ezekkel kapcsolatos érzéseink gyakran fájdalmat ébresztenek  bennünk.  Alattomos érzés ez a  főleg „sárga” irigység, sokszor még magunknak sem valljuk be, nem vesszük észre.

     Hát mi is váltja ki az  irántunk  érzet irigységeket?  A hősies múltunk, a   nálunk, magyaroknál,  lényegesen magasabb,  mélyen gyökerező  nemzeti   kultúra,    az évszázadok során kialakult   kifinomult   magas   képzetségű,  példamutató  hazafiságáról,  becsületességéről,  büszkeségéröl ismeretes  társadalmi réteg – az arisztokrácia  és a nagy számú intelligencia. Van mivel  büszkélkednünk,  .  Nem vitatott a kimagasló sikereink az élet minden oldalán: a hadviselésben,  a tudományban, a sportban, a kultúrában, a művészetben.  A népesség számához viszonyítva mi gazdagítottuk a világot a legtöbb  kiváló korszakalkotó személyiséggel. Kapásból  csak néhány nevet említek :   Teller Ede, Liszt Ferenc,  Szentgyörgyi Albert,  Jókai Mór  és  még hosszan lehet sorolni.

      Sajnos,  a minket megszálás alatt tartó szomszédaink  nem rendelkeznek hasonló  értékekkel.   Mivel az évszázadok során e nemzetek képtelenek voltak létrehozni akárcsak valamiféle államiságot,   hát nem alakulhatott ki számottevő nemzeti értelmiségi réteg.   Ennek hiányát a történelmük meghazudtatásával, és minket lekicsinyítéssel igyekeznek pótolni. Éppen ez az alapja a nemzeteink közti feszültségnek. 

       Ez a „sárga,”  tudat alatti fájdalmat is okozó irigység  váltja ki  irántunk az ellenségeskedést.

    3. A FÉLELEM :   Az emberiség úgy van beprogramozva, hogy minden egyén, közösség,  de  nemzet  is szabadságot igényel,  igyekszik függetleníteni magát másoktól.  Önállóságra törekszik.   Bizonyíték erre a számos forradalom, szabadságharc.  Koszovó, a Katalánok, a Baszkok, az Írek…   Másrészt az emberiség, de az élő világ is(állatok, növények) ugyan csak úgy van beprogramozva, hogy igyekszik mind nagyobb területre szert tenni.   E cél érdekében nem válogat az eszközökben, nem ismer irgalmat, könyörületet. Hisz ezért  ősidők óta szüntelenül dúl a földön a háború, az ellenségeskedés.  És független attól miként jutott a többlett földhöz, foggal-körömmel ragaszkodik  ahhoz, és akár élete árán is hajlandó megvédeni azt. Nem ritkán vagyunk a tanúi annak, hogy akár a közeli rokonok is ölre mennek egymásnak akárcsak 10 centis mezsgyéért… 

      A szomszédaink   nem  elrabolták  a  hatalmuk alatt levő ős magyar földterületünket.  Váratlanul, sőt  bizonyos  mértékben  elvárásuk ellenére is ingyen az ölükbe pottyant.  (Hogy miért épp igy alakult az országaik határa, az egy külön téma)…  Az emberiséget az igazsághoz való igyekezet vezéreli, tudat alatt is elvetik az igazságtalanságot,.  Félnek  a megtorlástól.  

A megszállóink   tisztában  vannak azzal, hogy elégedetlenséget váltanak ki a magyarokból, akiknek  szenvedést  okoznak.  Érzik, hogy igazságtalanok velünk szemben, bizonyos mértékben tudat alatt is valami bűntudatot ébreszt    a  beléjük táplált  humanizmus.    Végül is ez az „önmarcangolás” antipátiát, ellenségességet vált ki.  Ez a paradox jelenség ismeretes a pszichiátriában…                                                                    

 Ha  erőszakkal, saját áldozataik  révén  szereznék meg azokat a területeket, akkor  más lenne a helyzet.  Az erőszak, az agresszivitás nem ismeri a lelki furdalást…     Természetesen tisztában vannak azzal hogy sokáig nem tartható fenn ez az állapot. Nem messze az az idő, amely határozott akár erőszakos tettekre késztetheti  a magyarságot a szabadságuk  megszerzéséhez.     Ezért is igyekeznek  „felhígítani” a magyarlakta településeket: mind több sajátjait költöztetnek  a  magyar falvakba, városokba. Azaz a saját oldalukra akarják fordítani a magyar-szláv arányt…     Igyekeznek szlávosítani  minket,  naivan    próbálják  megszerettetni magukat.

       HOL A KIÚT ? :   Attól félnek, hogy ha kezdetnek akár csak egy kis önrendelkezési jogot biztosítanak nekünk, akkor majd mind nagyobb önállóságot követelünk, majd függetlenséget és végül - kiválást. De érzik és tudják, hogy mi annál inkább elégedetlenek vagyunk. Hat  Próbáljuk megértetni velük, hogy erőszakkal lehetetlen megkedvelni bár kit is, bár mit is. Tehát, ha mégis belátják, hogy a mi érdekünk is mind sikeresebbé , mind magasabb szintre juttatni azt az országot melynek polgárai(akár önakaratunk ellenére is) vagyunk, és ha törvényesnek ítélik meg az elvárásainkat, nemzetiségi alapon abszolút szabadságot biztosítanak, vagyis egy cseppet sem vagyunk korlátoztatva nemzeti érzelmünk, hovatartozásunk gyakorlásában és jogilag , erkölcsileg, anyagilag az igényeink teljes mértékben kielégítők(sőt még jobbak mint az Anyaországban) , a határátkelés is szabad, nem korlátozott, akkor nem nagyon fogunk igyekezni megszabadulni a jólétünktől... Elismeréssel  viszonyulunk hozzájuk.  Nem ellenséget latunk bennük, akiktől tartani kell, hanem  barátokat, kiknek közös érdekük a kölcsönös szimpátia…  Ideje ráébredni az elfogult politikusoknak, hogy ellenségeskedésen ,  gyűlölet szításan lehetetlen felépíteni egy  békés,  sikeres államot.

       Végeredményben  nem az a fontos, hogy Budapest, vagy Pozsony, Kijev, alkotta törvények szerint élünk, hanem az hogy mennyire fogadjuk el azokat, mennyire felelnek meg az elvárásainknak,  mennyire tartanak tiszteletbe minket,  mennyire elégítik ki az igényeinket.    Ez érvényes az összes szomszédországok magyar lakosságra.    Hisz így is Magyarország saját magával határos..   Bízzunk, hogy   előbb–utóbb(de inkább előbb)  helyre áll a történelmi igazság is. (1938 – 1944 állapotba)

                                                                         *******

     UI .  Némi kiegészítés:

          I. A szabadságra, függetlenségre  törekedő  nemzetiségi konfliktusok rendezésében  világ több pozitív példával szolgál:  a Kanadai francia-angol ,  a skótok,  Észak Írország  és a tb.    Ugyancsak az ukrán  vezetés (Amerika által diktált) merev állása miatt dúl az  értelmetlen Keletukrajnai  fegyveres konfliktus,  ami   sok ezer életerős félrevezetett fiatalok  értelmetlen   halálát követeli.
       

         II.  Megyénket (legalábbis a magyarlakta részét, mint Felvidéket  és a többit is) megszállás alatt tartják.

       Kik is a megszállók? Mi is a megszállás? 

       Okkupáció = más ország területének megszállása. A mi esetünkben békésen történő megszállása. Ránk települtek.(Kárpátaljára kb. 700 ezer ukrán-(az őslakóságnak a másfélszerese). A megszállóknak elsősorban az idegen nép földjére van szüksége, amelyet saját tulajdonába vesz. Ezenkívül ráerőszakolják a megszállt népre a saját kultúrájukat, szokásaikat, életmódjukat.

       A mi esetünkben plusz a járhatatlan gödrös utakat, járdákat, a korrupciót, bűnözést, az elszegényedést, a nyelvüket is – vagyis amit ők szeretnek, amit elfogadhatónak tartanak. És az idegenekkel szembeni intoleranciát. Nem szűnnek a magyarellenes fenyegető kirohanások.

Kövér György. Ungvár–Záhony.

2020.03.03