Olvasói levél: Drága Adasiak!

Figyelem, a szöveg nyomokban iróniát tartalmaz…

Szeretném előre leszögezni, hogy már öt éve nem élek ezen a fantasztikus Tisza-menti kis településen, de nem tudom elégszer elmondani, és elegendően hangsúlyozni, hogy mennyire támogatom a mostani vezetését. Fantasztikus, hogy mennyire széleskörűen képes megújulni, vonatkozik ez az emberekre is, akik már 2008 óta “vezetik” a várost.

Ennek eredményeképpen sikeresen, az épített híd mellé, loptak egy másikat, tönkrevágtak egy ritka növényfajt egy csodásan sikerült futópálya miatt, és fölújították az összes iskolát, nagyjából persze évente. Összedobtak néhány körforgalmat, némelyik még használható is, fölparcellázták és bérbe adták az árteret és az ipari parkot – természetesen kizárólag a saját embereiknek -, integráltak mindenkit az önkormányzatba, úgy, hogy természetesen az ott dolgozók fele nem is ott van bejelentve és sikeresen kicserélték még a szavazóbázist is. (nyilván csak a pletykák, szerint erre nincs bizonyíték).

Ezt persze úgy tudták megtenni, hogy mögöttük a tőke és most már ugye a sajtó is. Mögöttük a két legfontosabb párt (Haladó-VMSZ koalíció), a civilek (nyilván az egyedül általuk elismert, saját civiljeik) és ami a legfontosabb, mögöttük maga a legfontosabb, a populus. Mögöttük van a nép, és kizárólag őket támogatja. Egyszerűen csak annyit tudok nekik üzenni, hogy le a kalappal előttük. Tizenkét év alatt megalapozták a végleges leválthatatlanságukat, azzal, hogy ugye a mögöttük álló tőke szépen, lassan, részben a munkaerőhiány, (elvándorlás, kiöregedés, kartellozgatás), részben meg a drága adasiak elégedetlensége és nem munkát vállalása miatt – a hetvenes évekből működő recept alapján betelepítette a munkásait másik településekről. Fantasztikus igaz? Ha nem tetszik a népnek, amit csinálunk, cseréljük le a népet...

Menjünk végig egy picit a történelmen. A Monarchiában az első világháború előtt Adán (ahogyan most is) magyarok éltek. Ezt úgy kell érteni, hogy most a község 82 százaléka (a városban magasabb az arány most is) magyar, ám akkoriban ez az arány messze magasabb volt, természetesen a magyarok javára. Az akkori faluban gyűlést rendeztek, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzt a lakosok Tisza-hídra költenék-e, vagy építsenek-e inkább a régi, leharcolt ortodox templom helyére egy újat, a kisebbség részére. A drága lakosok, akik már akkor is tudták, mi lesz a hosszútávú megoldás, hogy földobják egy kicsit a pici és csodás fekvésű település gazdaságát természetesen nem a hidat választották, nehogy véletlenül is meginduljon a mozgás. Arra még száz évet kellett várni, és akkor is ellopták. Ebbe most ne menjünk bele, bár lehet visszatérünk még rá.

Nyilvánvaló, hogy szép és européer lépés, hogy támogassuk a kisebbséget, nyissunk feléjük.

Emellett ebből is ki lehetett volna hozni a legjobbat. Érdekes módon, csak saját példát tudok mondani ezzel kapcsolatban. Az egyetemen egy leadott esettanulmány során megemlítettem, hogy ennek a településnek kéne Észak Bácska vallási középpontjának lenni, mert az egyik legszebb ortodox templomnak, az oplenácinak állítottak emléket az új templommal. Természetesen ehhez jelenés se ártana, vagy valami hasonló, ami köré épül a vallási turizmus, és hogy akkor meg lehessen indítani a zarándoklatokat, de ugye az ott lakóknak még arra se volt igazán indíttatásuk, hogy magát az épületet a turisták elé tárják, holott Novak Radonity festette a festményeket, akit igazán el kellene ismerni, ha már itt élt közöttünk és elneveztünk róla egy iskolát, a szintén Adához tartozó Moholon. No, nem, az adasiak lakosok, ettől okosabbak... Megépíttették a templomot, a többi már nem az ő dolguk, levették a kezüket róla. Érdekes módon hasonlóan történt a száz év múlva megépült hídnál is.

Nem tudom, hogy Ferenc Jóska beosztottai részéről (vagy lehet, már a szerb király, mert ugye 25-ben fejezték be az építkezést) jött-e bármilyen ellenőrzés, a pénzekkel való visszaélés miatt- ugye erről nem szól a fáma. Nemúgy, mint a hidunknál, de persze ettől még megválasztják a delikvenst. (hadd ne írjam ide a nevét, úgyis mindenki tudja, kiről van szó)

A hetvenes években folyamatos volt a betelepülés a városkába Bánátból, Moholról, tanya világból, még Zenta – és Óbecse községekből is. Akkor már fölfelé ívelő Titóizmus gazdasági hozzáállása miatt egy zseniális decentralizált pénzügyi- és adópolitikával, valamint a kisipar és a kisvállalkozások (szocialista gazdaság ellenére) tolerálásával, hihetetlen fejlődő pályára állt a településünk. Statisztikailag ugye így is Vajdaság (és valljuk be Szlovénia – de onnan elég sokan jártak Ausztriába melózni) vitte Jugoszlávia gazdaságát. Ebben a környezetben Ada az első tíz gazdaságilag legfejlettebb, legfejlődőképesebb község közé verekedte magát (más statisztikák szerint az első öt, de azért legyünk szerények). Virágzott a gazdaság.

Néhány idősebb vállalkozó elmondása szerint arcra és ismeretségre adtak adókedvezményeket, mások szerint, ha lesütött szemmel és koszosan jártál be az adóhivatalba, akkor is elengedtek bizonyos adónemeket. Megalakították a Merkúrt, ami egyfajta szövetkezetként összefogta az összes kisvállalkozót Adán. Ebben az időben mindenki vasas volt, részben a nagyobb vállalatok (pl. Potisje) hozzáállása, tevékenysége miatt, részben meg azért, mert valahogy a lelkükbe bele van írva, hogy gépekkel kell gépeket gyártani. Ez a cél. De persze, ahelyett, hogy esetleg erre kicsit is ráülve nekiálltak volna integrálódni, fejleszteni, valóban megalapozni a szocializmust, vagy legalább az érdekképviseletet kicsit mélyíteni, természetesen minden vállalkozó magának valóan mozgott és szét is sikerült verni az egészet. Nyilván ehhez hozzájárult azért a kilencvenes évek milosevityi diktatúrája, a háborúk, a hiperinfláció, az embargó, és a tolvaj-gyilkosok folyamatos mocorgása, de ami a legfontosabb, a nép megrázta magát és újraszervezte az ipart. Itt már a textil volt a menő, egyesek szerint 300 kötöde üzemelt a városban, de hallottam már olyat is, hogy legalább félezren voltak, akik ezzel foglalkoztak.

Előrelátóak voltak? Nem. Kifelé azt mutatták, azt, hogy nekik mennyire megy? Igen. Fejlesztésre költöttek? Nem. Nyaralásba, lízingelt autóba fektették a pénzt, vagy esetleg minden évben másik tévét vettek? Igen. Ráadásul még azok is, akik nem vállalkoztak, hanem csak úgy melóztak, de a társaság miatt tartani illett a tempót. Volt, aki úgy adósodott el, hogy hitelből járt nyaralgatni ezekkel a drága kötödésekkel. Ez a mi drága városkánk mentalitása. Mindig is gyűlöltem, de sajnos el kell ismerni, hogy emellett, az, hogy az ember gyűlöli és megveti ezt a mentalitást, az is leírja az Adasiakat... Szóval én is tipikusan "Adasi" vagyok... Pontosan az a dilemma ez is, mint, hogy kétféle "odavalósi" létezik, amelyik belehugyozik a bazénba (medencébe), meg amelyik nem vallja be.

Ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy a kétezres évek végére, nagyjából mindenki tönkrement újra, részben a válság, részben az eszetlen nagy "kifelé megmutatom, hogy milyen jól megy", részben meg a fölösleges versengés miatt, ahelyett, hogy egy kicsit is egyesültek volna, kiegészítve egymást. Érdekes módon a török modell pl. pont a textilre épül a fegyvergyártás mellett, de ennyi eszük sajnos nincs ezeknek. És itt csak egy példát kellett volna statuálni, ebből indulhatott volna ki mindenki, ami fejlődés Szerbián belül is. Ez már ugye ezek után harmadszorra történik meg.

A kétezres évek végére csak azok maradtak gazdasági szereplők (legalábbis a nagyok közül), akik a kilencvenes évek alatt sikeresen szét tudták lopni a szanaszéjjel privatizált korábbi állami és társadalmi vállalatokat. Érdekes, hogy ez egy ilyen poszt szoci jelenség. Ám tudni kell, hogy pont ezek az "újtőkések" sikeresen állítottak képviseletet a tartományi végrehajtó tanácsban, ráadásul épp egy decentralizációt megcélzó párt képviselőjeként – bele is bukott rendesen (később a G17+ is, de ez már történelem). Ekkor jöttek rá ezek a gazdasági szereplők, hogy első körben a Adán belül kell magukat megszilárdítani, és beálltak a jelenlegi drága, csodás, fiatal, jóképű (és egyéb jelzők, amelyek mind-mind a kompetenciát jelzik – ja, nem) polgármester úr mögé.

Az úriember azóta sikeresen menekült el a sárgák (DS) összeomlása után a süllyedő hajóról, mert érezte a veszélyt, és kuncsorogta át magát a jelenlegi hatalomhoz. Ehhez pedig hozzátartozott, hogy egy részét az előző pártja képviselőinek egyszerűen civillé változtatta, másodsorban teljeskörű szövetséget kötött a jelenlegi kormánypártiakkal (Haladók), és teljes egészében újra alakította a magyar pártot (VMSZ), kipaterolva a régi tagokat (ez konkrétan nem pletyka, mert nagyrészt ott voltam én is). Meggyanúsították ugye a híd lopással, és egyéb visszaélésekkel, ám a legszebb, hogy a nép megint meg fogja választani, mert NEM szeretnének jobbat. Ez persze nem őket jellemzi, mert igazából a legszebb, hogy azok, akik változást akartak volna, már réges régen nincsenek az országban se, nem, hogy a településen.

Itt vagyok például én. Nem jöttem messzire, járok is haza, de egyetlen egy barátom maradt ott, mindenki más lelépett, mert nem bírták azt, hogy nincs mozgás, nincs lehetőség, ha van is munka, nem fizetnek, és alapvetően még csak indíttatás sincs a vezetés részéről, hogy egy kicsit is megalapozzák a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit. Akinek nem tetszik, el lehet menni, mondta Magyarország korábbi miniszterelnöke. Itt is teljes egészében érvényes ez a mondás. El is mennek. És persze nem akarok én meggyanúsítani senkit se, de van egy tippem, hogy minden egyes gastarbeiter rájuk fog szavazni, mert haza se jönnek, de azért benne vannak az adatbázisban még, és...hát...ugyan ki nézi?

Szóval előre is gratulálok a település régi és új vezetőjének. Őszintén remélem, hogy sokáig marad még, mert ezt a fejlődést senki más nem lenne képes elérni, mint ő. Persze ennek semmi köze a településhez, csak a saját- és társai vagyonához és hatalmához...

Forrás: delhir.info
kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől