Gr. Széchenyi mondta, hogyha meg akarjuk ismerni miként becsüli egy nép a múltját, akkor nézzük meg a temetőit. Láthatjuk, hogy a múlt századfordulón még nem volt túl nagy a baj.

Most viszont elkészül a Trianon szarkofág. Bár lesz benne örökmécses, amely Jézus jelenlétét hivatott jelölni, de mindez a föld alá van szorítva a „műalkotásban”. ( Mű! „Alkotás”? )Egy formátlan gránit tömb hasad meg és nem egy Állam alakzat. Hol a Szent Korona, az Államiságunk lényegi kifejezője és nem mint ereklye/maradvány!?

Kb. Mauthausenbe való a stílus. ( Kállay Miklós, ifj. Horthy Miklós fogságának helyszíne, stb.)

Horvátország, mint társország települései is szerepelnek rajta, ami legalább fura. Mintha elásnánk a múltat, mintha egy krematóriumba ereszkednénk alá, közben némi nacionalista túltengés.

Velőtrázóan rettenetes! Miért is ez a temetői hangulat? Valakik ezt akarják? A felejtés, mintha emlékezés lenne, műanyag?

Közben pályázatot hirdetnek egy alternatív emlékműnek a Dózsa György térre, stb. Egy tanítatlan, neveletlen generációt pályáztatni!? Micsoda bizarr és bornírt ötlet.

Mintha nem tudnák, hogy épp most illett volna az egykori szabadságtéri emlékművet helyreállítani, ha nem ott, legalább a Millenniumi közelében és nem a föld alá, hanem jól láthatóan, hogy mellbe és lélekbe vágja a világ turistáit is!

Abszolúte „vicces lenne”, ha nem lenne tragikus, hogy a Nemzeti Összetartozás Emlékművének hívják, a Nemzeti Szétszakítottságra történő emlékezés helyét! ?

Megdöbbentő! Éretlen! Demens! Műanyag!

Olvasom a ”történészi” interjúkat, nézem az előadásokat!

Sehol egy megjegyzés, arról, hogy van egy még tragikusabb Trianonunk, egy belső és nagyon mély, hisztérikus: Az Állameszménk bomlasztása, bomlása, fejlesztésének elmaradása, feladása. Egyrészt, mint ok, más részt mint következmény. Maga a magyar ember, a Személy bomlik, a közösség alapja.

Mindenütt áltudományos fogalmazás, a felvilágosodás sötétségéből fakadó un. uralkodó eszmék, az izmusok műanyag fogalmai, a velük történő, kínosan semmitmondó , a helyzet leírására képtelen magyarázkodások. Sehol nem hallani valódi és történelmi, hagyományos, lényegi fogalmakat. Egy nép és egy történelmi államfenntartó értelmiség idegen fogalmakkal beszél önmagáról, őseiről és nincs programja a jövő számára. Ha van, akkor az merő materializmus és idegen a történelmi Állameszmétől, egyszóval műanyag. Modern? Sőt elmaradott!

Ez a mai magyarság egy másik nemzet. Legalábbis megnyilvánulásaiból ez látszik és sugárzik. Vagy meghamisították vagy maga is hamisítja magát.

Ez a 3., vagy 4. Trianon szörnyűbb, mint a „versaillesi” 1920-as és szörnyűbb, mint a párizsi és az un. Alapszerződések: A kiabáló nem lét, más lét!

Miről van szó?

„Alkotmányos szabad nép szabad tagja.”

Így ír magáról Kossuth Lajos, mint szklabinyai Jobbágyfiú leszármazott. Bár fogalmazásában már ő is keveri a történeti magyar fogalmakat a felvilágosodásból származókkal. Ő is fogja a „polgárkodásnak”! ?

( Megjegyzem, hogy a polgári társadalom is ugyanolyan osztálytársadalom, mint a proletár…valami, hiszen az anyaghoz kötődik és a jogokat csak az anyag/pénz tulajdonosai tudják valóban érvényesíteni, hiszen az alap a korrupció, vagyis az anyagtól való fogság.)

Apropó Szklabinya!

Révay Péter, Koronaőr, saját birtoka. Nem tulajdon, hanem birtok. A tulajdonos a Szent Korona, az Istenjel, rajta Krisztussal, akihez képest kell viszonyulni, akinek társadalmi, államszervezési programját jeleníti meg a Magyar Szent Korona. Keresztény társadalmat kell építeni, tehát a Méltóság, a Méltányosság azaz a Képmásság társadalmát! Úgymond modernül, avagy „korszerűen” Keresztényszociális, helyesen Keresztény Jusztícionalista Társadalmat és államot kell építeni.

Az Alkotmány az emberi „Teremtés”.

Amikor a rendiségből kiléptünk, akkor ez kellett volna legyen a cél és nem a polgári társadalom és nem a liberalizmus, még csak nem is a nemzeti-liberalizmus. Az Alkotmány az emberi „Teremtés”! Ezt kellett volna megérteni és erre törekedni. A Történeti Alkotmányban, amely a Krisztusnak ajánlott Szent Sír törvényeinek szellemiségét is egyedül őrizte, ott volt a lehetőség.

Maga Kossuth volt az, aki 1848 március 3-án elmondta, hogy alkotmányunk torzult a Habsburg abszolutizmus miatt és fejlesztése 300 éve elmaradt.

Mélyen igaz kijelentés, csak éppen az irány volt hamis, idegen fogalmi „kincsű”, mondjuk ki, bármennyire fájdalmas: Felvilágosultan sötét, tehát polgári! Műanyag és tragikus tévedés.

A Magyar Történelmi alkotmányosság és az állameszme lényege, hogy Keresztény és hogy a szuverén se nem a király, se nem a nép, de valójában még együtt sem. A Szuverén Isten és a vele egy Krisztus. A Magyar Nép/Szakrális és Történelmi Nemzet, másképp Megkeresztelt Nemzet, amely Krisztus képét magára vette csak önálló lehet, azaz autonóm. Lényegében ez azt jelenti Képmási és nem bármilyen hasonmási! Az Önállóságunk lényege, hogy apostoli, archiregnumi minőségben a Keresztény Társadalmat, államiságot valósítjuk, mint Égre Nyitott Állam. Az égre való nyitottság pedig a valódi jogszerűségre, tehát a méltóságra való törekvés, az Isten felé való törekvésre irányultság: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

Ez teljesen független, más és főleg igaz, eredendő a magán és csoportérdekeket kifejező, „felvilágosult”, tehát a priori sötét, izmusokkal szemben. Nem az izmusok a modernitás, a korszerűség, mert azok a térből és az időből való kilépésre irányulnak, a pillanatra, azok a teremtéstől, avagy „a helyesen értelmezett evolúciótól” való elszakadások, szecessziók, szeparációk.

Az eredendő, tehát igazi modernitás, korszerűség, amit Istennek a történelembe történt, közvetlen és személyes beavatkozása jelentett, tehát Krisztus és tanítása, útmutatása, programja, amelyet a Szent Korona jelent ki és követel meg.

Amíg a követelést nem tudjuk és akarjuk érvényesíteni, addig ne várjunk se kegyelmet, se méltányosságot, se jó létet, de jól létet se, mert nem vagyunk rá se jogosultak se méltók.

A Személy szintjét el nem érők, akik nem tételezik a Képmásságot és így nem alkotnak és nem is tudnak Történetileg Szakrális Nemzetszemélyiséget megalkotni, ne várjanak és nem várhatnak Jobbulást.

Ez a probléma az, amit valójában a Trianon szó feltár, mind a Kereszténységtől elszakadt, tehát szecesszionista, Kultúr-szeparatista Európa, mind az öntagadó, önrejtegető Magyar Archiregnum - Keresztény Mintaállam számára, mind az egyes Személy alatti létben tengődők – polgárok, vagy prolik az mindegy - számára. Aki nem vállalja fel, hogy Isten meghívta a közös alkotásra, holott történetileg magára vette annak a programnak leg egyértelműbb jelét, az mit vár?

A mai magyarság saját szeparatizmusa okozza, hogy nem képes megoldásokat találni és még magyarázata sincs. Ezért nem tud jól emlékezni, megemlékezni se.

Ha felfedezzük, hogy nyelvünk szerkezete, a mellérendelés, a méltóság és méltányosság fogalmazástechnikája, jogtechnológiája, a birtokunkban van és őseink felvállalták az isteni meghívást, de nyilván a történelmi korszakok „foglyaiként” nem tudták tökéletesíteni a létprogramot, a társadalmi és állami lét programját, eszméjét, akkor fogunk tudni kilábalni a Trianonokból.

Ha ez lesz a személyi és nemzeti nevelési programunk lényege és célja!

Akkor fel tudjuk vállalni ezt a létprogramot, amelyre meg vagyunk hívva, amely jelöl minket ország világ előtt, amely úton őseink elindultak. Akkor meg is tudjuk valósítani és akkor a Szent Korona Társnemzetei önként csatlakoznak, akkor gyógyulnak a sebek és akkor lesz megoldás.

Akkor leszünk Apostol Állam és Apostol Nemzet! Akkor jön a „Királyfi” és jön az Isten segítsége, akkor velünk lesz Krisztus!

A Szent Koronán látszik egyedül a Magyar Állam karaktere, a Képmásság. Minden más hamisítvány és hasonmás. Egyetlen örök korszerű karakter létezik valójában: Krisztus Alkotmánya, melyet hivatásunk felismerni, megalkotni, elmagyarázni és megvalósítására, minden erővel törekedni! Ez van nyelvünk szerkezetébe, eredeti mentalitásunkba, eredeti gondolkodásmódunkba, jogalkotási módszertanunkba, Történeti Alkotmányunk mélyszerkezetébe és Állameszménkbe kódolva. Ezt képviselte Mátyás, Szent Margit, Szent László, a Gróf Úr és a szklabinyai Jobbágyfiú na meg a Koronaőr, és ezt a székely falutörvények is.

Ez Nemzeti Életszentségünk! Újra fel kell fedezni, meg kell érteni és folytatni a kidolgozást: alkotni az Alkotmányt, de a valós történeti és méltósági keresztény rend szerint! Nem csak magunknak alkotjuk!

„ Veletek leszek az idők végezetéig.” Vigyázó szemünket vessük a Szent Koronára! Valóban velünk van!

Vegyük észre és értsük meg!

„Mi, akik a Szűz Mária és Krisztus képét magunkra vettük … a következő törvényeket alkottuk meg …”

/ Mátyás király törvényeinek preambulumából./

Nem is lehetne ennél korszerűbb és eredetibb gondolkodás! Szabaduljunk meg a mellék és vakvágányok világától. Korlátozzuk a magán és csoportérdekeket, a természetes személy legyen a középpont, a jogi személyt vessük alá. Legyünk nyitottak az eredendő értelemre és helyezzük az ösztönvilág fölé, méltó helyére! Mindezt foglaljuk jogba, államtanba és államéletbe, valamint minden nap éljük meg kulturális, viselkedési, mentális és társadalmi és gazdasági gyakorlatként.

Így, nem máshogy, lesz majd semmivé Trianon!

„Az igazság szabaddá tesz benneteket!”

Budapest: 2020. május 31. Lados Balázs ( Tanár, Szentkorona önkéntese.)