Egy nép jellemét bizonyos mértékben a szólásai, közmondásai, vagyis a tapasztalatain alapuló bölcs észrevételei jellemzik. A többségük jellemzők minden korra, nemzetre, minden népre. De vannak olyan észrevételek, amelyek csak egy bizonyos korra egy bizonyos népre érvényesek. Ilyen a kizárólag magyar mondás (a Trianon szülöttje)(?): „gyáva népnek nincs hazája". Holott éppen a magyarok váltak ismertté a szabadságharcairól, hősiességükről, áldozatkészségükről a Hazáért. Most meg már 100 éve siránkozunk, panaszkodunk, kesergünk.

Világgá kürtöljük azt a gyógyíthatatlan fájdalmas traumát amit okozott az az átkozott Trianon. A panaszkodókat, a siránkozókat senki sem szereti. Sőt megvetést, meg nem-értést vált ki. A legnagyobb veszteségeinknek azt számítjuk, hogy „elrabolták" a területünk kétharmadát, elveszítettük lakosságunk jelentős részét. Pedig ezek a nem magyar nemzetiségi népek úgyis kiváltak volna.

Az emberiség úgy van beprogramozva, hogy minden közösség önállóságra, függetlenségre törekszik. Ezért jöttek létre a nemzetállamok. A többnemzetiségi államok, annál inkább a birodalmak szétesésre vannak ítélve. Az önállósulásra legkedvezőbb a válságos időszak. Ezt igazolja az 1990-es évekbeli Csehszlovákia, Jugoszlávia szétválások, amikor a nemzetállamai önállósultak. A szabadságot, a függetlenséget kivívni kel. Szinte mindegyik állam erőszakosan sok vér, áldozat árán jött létre. A rokon népek igyekeznek egységes területet létrehozni. Középeuróapában a rokon szláv népek az ezred fordulójára hatalmas tengertől tengerig területet telepítettek be. Közéjük ékelődtek be a teljesen idegen bátor harcias magyar törzsek, elfoglalva a legértékesebb részét – a Kárpát medencét. Csodás Államot alapítottunk. 1000 éve kényszerülünk tűrni az ellenségeskedést, szinte szüntelen harcolunk a függetlenségünk megőrzéséért.

Az Osztrák-magyar monarchián belül létrejött az idegen népeket is magába foglaló Magyar királyság. A Trianoni békediktátum célja nem a magyar állam, nem a magyarság megsemmisítése volt , hanem első sorba a nemzetek természetes önállóságukhoz való igényük teljesítése. Ezért szükséges volt lecsonkítani a birodalmat. Nem csak a magyarokat, de az osztrákokat, németeket is jócskán megnyirbálták. Hogy a minket körülvevő új létesülő államok határait miért úgy hozták létre amilyenek, az egy külön téma... Mellesleg a mai Magyarország határait nem a Trianon, hanem Sztálin határozta meg figyelembe véve a hozzá hűséget kimutató országok igényeit, na és a SzU érdekeit. Ezzel úgy járt el a ruszinokkal, mint velünk Trianon. Az egységes ruszinok által lakott területet (PodkárpátszkaRusz) három részre osztotta, három idegen országhoz csatolta, szétválasztva a családokat, barátokat.

Nem kevesen szeretnék helyreáltani a Trianon előtti Nagymagyarországi határokat. Én abban a szellemben nevelkedtem Kárpátalján, hogy „csonka Magyarország nem ország Nagymagyarország – mennyország". Ezt csak az képes átérezni aki szó-szoros értelmében az egyik óráról a másikra le lett tiltva egy bizonyos vonalon átlépni. még beszélni se volt szabad a másik oldalon néhány méterre álló apával, testvérrel...

Visszatérve a témához, képzeljük el, ha megmaradna a soknemzetiségű Nagymagyarország. A magyarlakta terület az etnikai határán belül egy kis szigetet képezett volna körülvéve az elégedetlenkedő ellenségeskedő, túlnyomó többségű idegen szlávokkal. Délen még az eltérő harcias ortodox vallásiak csak növelnék a feszültséget... Előbb-utóbb ezek a népek fellázadnának a központi kormány ellen benyújtva a kiválásuk igényeit. Ez történik világszerte. Nem nyugszanak a Baszkok, a Katalánok, a Csecsenek akár Oroszország nagy fokú nagyon széles körű autonómiát, magas anyagi jólétet biztosít nekik A felvilágosult demokratikus Angliában, Kanadában is majdnem hogy élre mentek az angolok ellen a skótok, ill. a franciák. Nicsak nálunk is kezdődnek szervezkedni a cigány (bocs. - ) a romák. Valami kiváltságokra tartanak igényt...

A világon legnagyobb, felbecsülhetetlen érték - a föld. Minden háború, kisebb-nagyobb fegyveres konfliktus a föld megszerzéséért ill. annak megtartásáért indult. Független attól, miként jutott a földjéhez, egyetlen állam, vagy közösség, de magánszemély nem hajlandó önszántából megválni akár egy maroknyi földterületétől sem. Ukrajnába már 6 éve dúl a háború megkövetelve több tízezer fiatal életét. Tehát, ha előállunk határváltoztatás igényeinkkel, a környező országok együttes támadásait nem tudjuk kivédeni, sem elhárítani. De Európa egy országának sem áll érdekében a legcsekélyebb határrevízió sem... Mindegyik bűnös – megnyirbálta a szomszédait.

Ezek szerint talán nyugodjunk bele a mostani helyzetünkbe?! Számítsuk megváltozhatatlannak?!

Szó se lehet erről! Ez-idáig valóban a szívén viseli és igyekszik ellene tenni – sajnos, csak a Magyarok Világszövetsége. A Trianon ellenni szerveződések (aláírás gyűjtés, menetelések, tüntetések) hivatottak demonstrálni a nem lankadó elszántságunkat a történelmi igazság helyreállítására, a népünk egyesítésére. Azért ne áltassuk magunkat. Bármilyen bíróság vagy más hatóság bármilyen igazságos döntést hoz, az érintett országok figyelmen kívül hagyják azt, mint ahogy eddig is.

Ami valóban tragédia, ami nagyon fájó, mély be nem gyógyítható sebet okozott, az a minden jogi, erkölcsi törvényt semmibe vevő embert gyűlölő kegyetlen-cinikus, határvonalak ránk erőszakolása ami a népünket sok részre szétválasztotta.

Hol a kiút ?

Sajnos e kérdésben a kormányainkra, a pártokra nem számíthatunk. Ők igen csak tartózkodóak, óvatoskodóak, határozatlanok. Ahelyett, hogy az asztalra csapnának, a felháborodásuknak adnának hangot, a vezéreink, érthető módon, a jószomszédságot igyekeznek megtartani az ellenségünkkel. Baráti viszonyt akarunk velük. De hisz ez természet ellenes farkas-bárány barátság. Azok pedig ezt a gyengeségünknek vélik. Az elégedetlenségünket a megszállás alatt élő, jogfosztott nemzettársaink helyzetével, a belügyeikbe megengedhetetlen beavatkozásnak számítják. És még jelét se mutatják, hogy hajlandóak figyelembe venni a nemzetközi kisebbségekre vonatkozó törvényeket, előírásokat.

Az ENSZ törvények tiltanak olyan rendelkezéseket, amelyek egy többnemzetiségi régióban megváltoztathassák a nemzetiségiek arányát. Felvidéken, Kárpátalján és mindegyik szomszédos országban gőzerővel folyik a magyarlakta települések szlávokkal, románokkal való betelepítés. Pl. a 20 évvel ezelőtti 90% magyar lakosú Beregszászban ma a magyarok száma 50% alatt van. Ungváron, Kassán, Aradon mind ritkábban hallani magyar szót. Rengeteg ilyen példa van. Fájó, hogy a kisvárosok, falvak idáig még magyar önkormányzatai félnek, képtelenek ennek ellenállni. Pedig van e kérdésben pozitív példa is. Tragikus gyorsasággal zsugorodik a Magyar föld. (de az anyaországunkban is a kormány készségesen osztogatja potom áron a külföldieknek a mi tulajdonú földünket. Megkérdezésünk nélkül foszt meg Téged is engemet is saját tulajdonunktól).

Bármilyen gyökeres változtatás – mély átfogó reformok, forradalmak, új ideológiák csak úgy lehetnek sikeresek ha azt a társadalom aktív részének túlnyomó többsége magáévá teszi, tettlegesen védi, támogatja, a passzívabb pedig hallgatólagosan ellenállás nélkül elfogadja. Találó megállapítás szerint „a bajba jutottak megmentése első sorban a bajba jutottak dolga". Csak a külhoni Magyarok összehangolt együttes határozott fellépésével érhetünk el valami sikert. A Kanadai és az Amerikai ruszinságnak (köztük volt több tekintélyes, magas pozíciót betöltő személy) jelentős szerepe volt abban, hogy az Osztrák-magyar birodalmi ruszinokat csatolják a létesülő Csehszlovák államhoz Pudkárpátszkarusz autonóm területként. (az, hogy miért nem jött létre az autonómia, az más lapra tartózik).

Célszerű mihamarább létrehozni egy nem nagy számú külhoni egyesített Nemzeti Tanácsot az összes megszállt országok képviseletével. Országunkon belül is megpróbálni mozgósítani ill. egyesíteni a számos kisebb – nagyobb, magukat nemzetérdekeiért keményen kiálló egyesületeket. A kormány, a média elzárja a nyilvánosságtól az igaz magyar szervezeteket. Kevesen ismerik, hallanak pl. a Vitézi és a Lovagi Rendekről, a MIÉP-ről, a NEEM-ről, a Betyárokról, a soha senkinek nem ártó Gárdáról, és sok másokról, azok vezetőiről. Miért? Mert igazi önzetlen becsületes magyarok a többségük. Azok, akik a Haza, a Nemzet érdekeit a személyes érdekei elé helyezik. Mert ha ezen szervezeteknek sikerül egyesülni a közös cél érdekében, (ha a vezetőinek sikerülne legyőzni az ambícióikat, a gőgöt, a rangkórságot, s ezennel bizonyítani, hogy nem csak szavakban de valóban is igaz hazafiak), ez az egység hatalmas legyőzhetetlen erővé válik, amely képes véghez vinni a történelmi igazság helyreállítását.

Lépjünk szövetségbe az önállóságukért küzdő nemzetekkel, közösen bombázzuk az EU-t, ENSZ-et hogy azok végre betartassák az országokkal a nemzetközi törvényeket, egyezményeket, az elvárásokat. Több befolyásos országban élnek ismert tekintélyes, magas felelős pozíciókat betöltő magyar, ill, magyar származású személyek. Jó lenne ha ők is emelnék hangjukat az érdekünkbe. Ugyan így kéne cselekedni annak az idegen országokba áttelepült sok százezer magyarnak akik a jobb élet reményében elhagyták otthonukat, Hazát cseréltek...(már akikbe maradt egy csepp magyar virtus).

Vajon találtatik nálunk valaki, egy olyan bátor erős személy aki magára vállalná a szervezést, az egységek koordinálását, irányítását?

Szerintem az elsődleges célkitűzéseink lennének a következők: - elérni, hogy semmiféle korlátozás ne érje a magyar nyelvet és annak használatát. A magyarlakta területeken szabadon használhassuk a nemzeti szimbólumunkat.

- kialakítani nemzeti körzetet, ami magába foglalja a magyarlakta településeket/földet. Ez némi belső határvonalak módosításával jár.

- ha a környező szomszéd országok vállalták a magyarságot, vállalják az ezzel járó többlet erkölcsi és anyagi ráfordításokat is. Ne csak mi, ők is alkalmazkodjanak hozzánk.

- a külhoni magyarok a síkvidékeken laknak, itt van a kiváló legértékesebb termőföld legnagyobb része. Azaz itt termelik az élelmiszer többségét. Mi, magyarok etetjük a hálátlan tótokat, ukránokat és a többieket.

- Az elvárásaink/követeléseink elérésének érdekébe megmutathatjuk a határozott elszántságunkat. Felszólíthassuk a magyar lakosságot az ellenállásra, polgári engedetlenségre. Csak azt és annyit termelünk, amennyi kielégíti kizárólag csak a mi belső szükségleteinket.

- Próbáljunk szövetkezni Oroszországgal. Ott példamutató a nemzetek viszonyai. Sőt a Dúma egyik frakcióvezetője (Zsilinovszkij) nyíltan helyeseli a Kárpátalja visszacsatolását Magyarországhoz...

Kövér György. Záhony-Ungvár. 2020. május.